Dojcsák Dániel
Empire Earth II
Kiadó: Sierra
Fejlesztő: Mad Doc Software
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Pentium IV vagy Athlon XP, 256 MB RAM, GeForce 3 vagy más 64 MB-os videókártya
Ajánlott: 2,2 GHz-es Pentium IV vagy Athlon XP 2200+, 512 MB RAM, 128 MB-os videókártya
Hasonló játékok: Age of Empires sorozat
Kategória: stratégia
Az emberi civilizáció évezredek óta fejlődik folyamatosan. Talán egyetlen dolog, ami mindig is változatlan marad, hogy valamiért háborúzni kell. Kezdtük a pattintott kőszerszámokkal és viaskodtunk az élelemért, ma már repülőkkel és lőfegyverekkel intézik el a nagyok az olajkérdést, a jövőben pedig lézerrel és ki tudja mivel szerzik majd meg utódaink az akkor fontos nyersanyagot. Ezt az ívet dolgozza fel a Mad Doc Software az Empire Earth második részében.
Biztosan sokan vannak, akik szeretik a sci-fi korokban játszódó valós idejű stratégiákat, sokan háborúznak szívesen a világháború környéki körülmények közt, de népes rajongótábora van a gyarmatosítás idején játszódó harcoknak, sőt az Age of Empires kultuszát figyelembe véve a középkornak és a még jóval korábbi társadalmak konfliktusainak is. Egy pillanatra mindenki képzelje el, hogy ezek az emberek egy program segítségével egy közösségbe kovácsolódhatnak. Ugyanazzal a játékkal eljuthatunk az elmúlt négyezer év minden lényeges időszakába.
A valós idejű stratégiák között igen ritka az Empire Earth II-höz hasonló kezdeményezés, hiszen nehéz történeti szálat találni egy ilyen nagy időintervallumban és technikailag sem egyszerű megoldani, hogy a különböző korok különböző hadviselési szokásait egy platformra ültessék. A Mad Docos fiúknak ez mégis sikerült, sőt az első részhez hasonlóan (amit még a Stainless Steel fejlesztett) lehetőség nyílik összeereszteni akár a XX. századi amerika hadseregét a kezdetleges koreai köztársaság bátor és ez esetben halálra ítélt harcosaival. Az élmény annyira egyedi, hogy akár hetekre belefeledkezhet az ember abba, hogy a különböző civilizációk különböző korszakait tanulmányozza.
Természetesen történet is van, ami végig vezet minket a felölelt időszakon és az adott kor jellemző társadalmának küzdelmeit személyesen is átélhetjük. Az első szakasz az amerikai őslakos indián társadalmak hajnalát és bukását dolgozza fel, egészen az ismert városok megalapításától a spanyol hadjárat okozta zűrzavarig. Ez egyben a játék tutorial, azaz oktató része is, így rutinosabb RTS játékosok ezt az alap kiképzés után szinte biztos, hogy ki fogják hagyni. Szegényke nagyon idegesítő kommentárt kapott, amit átugrani nem lehet, helyette lépésről lépésre kell közepes dolgokat végrehajtani. Őszintén szólva nekem sem volt türelmem ehhez, de akik még csak most lépnek a műfaj ingoványos talajára, azok nyugodtan haladjanak végig, legalább megtudják hogyan végezték be az aztékok.
A tanítás után/helyett három teljes értékű küldetés-sorozatból választhatunk, mégpedig koreai, német és amerikai. Koreában az ország kialakulása a tét, a társadalom megszilárdulása. Jó vezetőként célunk a nép összetartása és a kínai nyomás visszaszorítása, majd az ország felvirágoztatása. A németek esetében egy keresztes lovagrendként indulunk, a háború kiváltó oka pedig a barbár népek benyomulása keletről. Természetesen birodalommá fejlődünk, a kései küldetések pedig egészen a Kiegyezés koráig kalauzolnak minket.
Az Egyesül Államok természetesen már mint XX. századi szuperhatalom tűnik fel a játékban. Az 1800-as évek legvégén válik nyilvánvalóvá, hogy komolyan számolnia kell a világnak az újonccal. Egészen annyira, hogy a két világháborúban pótolhatatlan szerepre tesz szert, majd a század második felében maga irányít. Az USA színeiben eljuthatunk a nem túl távoli jövőbe egészen 2070-ig. A játék relatíve korrekt képet fest az emberiség elmúlt 4 évezredének eme kis szeletéről, tehát egy-egy történelem lecke helyett is ajánlható a játék, persze a megfelelő fenntartásokkal.
Ennyi korszakot viszont csak szakaszos fejlődési rendszerrel lehet összekötni, ami nem lesz ismeretlen, akár az AOE eposzt említem, akár ennek a játéknak az első részét. A militáris beállítottság ellenére a fejlődés mozgatórugója a tudomány, amit egyetemeken és templomokban tudunk fejleszteni. Elsősorban építkeznünk kell, majd a megfelelő intézmények felhúzása után képesek leszünk különféle technológiákat felfedezni. Minden korszakban, amiből 15 darab van 4 x 3 dolgot kell felfedezni katonaság, közgazdaság, és birodalom témakörökön belül. Ezek után még némi fejlesztés és átléphetünk a következő epochba, azaz korszakba. A rendszer nincs annyira túlbonyolítva, mint a Civilization, de középtávú stratégiának tökéletes, hiszen nem az számít, hogy felfedezünk-e valamit, hanem az, hogy milyen sorrendben és effektíve melyik is lesz használva. Ezek a tudományok minden esetben valamilyen bónuszt adnak az egységeknek vagy az épületeknek. A leggyakoribb az árak csökkentése és a gyártási idő rövidülése, illetve egyes egységek életerejének növekedése.
Ami nem is árt, ugyanis itt nem érték az emberélet. Ugyan lassan készül el minden katona, de nagyon hamar képesek elhullani a csatában. Ennek ellenére lehet túlerővel szemben is nyerni, csak nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy milyen egységtípus ellen mi kap több, illetve kevesebb sebzést. A seregek felépítése viszont mindig állandó lesz. Persze az idők során kicsinosodnak, megerősödnek és néhány új eszköz is megjelenik, aminek nincs korábbi megfelelője (pl. repülőgépek, műholdak, mech robotok).
Alapvetően a gyalogság, lovasság és ostromgépek gyárthatók, ezekből viszont lehet választani, hogy könnyű vagy erős páncélzatú legyen, ami szintén befolyásolja, hogy mi ellen vethető be hatásosan. Annak itt semmi értelme nincs, hogy legyártunk a legerősebb egységből 100-at és lerohanjuk az ellenfelet. Egyrészt 100 egység legyártása 3-4 barakk folyamatos működése közben is kellemes időtöltés lesz, egy elhibázott taktikával viszont az első csatában le is darálhatják őket. A siker titka a megfelelő mix alkalmazása és az ellenség seregeinek fűrkészése. A felfedezők és a kémek hasznos szolgálatot tesznek ezzel kapcsolatban. A fejlettebb civilizációkban persze megszűnnek a közelharcos egységek, és egyre komolyabb repülő csodák épülnek.
Az izgalmas törióra viszont nem ad lehetőséget arra, hogy sokat mélázzon valaki, hiszen az események pörögnek. Legnagyobb sajnálatomra a játék sebessége nem skálázható a hasonló építkezősökhöz képest. Erre viszont nem is nagyon van szükség amennyiben valaki rászánja előbb a kezelés megtanulására azt az egy órácskát, ami alatt belejön. A történet folyamatosan elhalmoz komoly kalandokkal, és nem nagyon van idő össze-vissza nézelődésre, építkezésre.
A majdhogynem instant akció stratégiában egy gyors, de határozott tervezés mellett a jó reflexekre és reakciókra lehet szükség a játék során. Egy háború kitörésekor gyorsan kell mozgósítani, esetleg átszervezni kis városainkat és seregünket is. A kampány rész pedig gondoskodik arról, hogy érdekes, eredeti feldolgozásban kerüljenek elénk az események. Nem követik az átlagos RTS verziót, amikor is a küldetések egyik felében eliminálni kell az ellenfelet a másik részében meg további gagyi kamu feladattal van kitöltve. Itt nagyon ötletes küldetéstípusokat állítottak össze, ahol a bevezető animáción túl más szép dolgok is akadnak.
A kedvencem még a koreai elejéről, amikor három kínai hadúr rettegésben tartja a szegény koreai népet, de mi botor módon titokban hadsereget toborzunk a legyőzésükre. Az érdekesség az, hogy a hadurak időről-időre sarcot szednek be étel, fa vagy arany formájában. A darabszámok persze percről-percre nőnek és gondoskodni kell arról, hogy a dolgos kezezek összegyűjtsenek eleget mindenből.
A küldetéssorozat végigvitele - lévén 27 teljes értékű és 9 tutorial pályáról beszélünk - megoldható anélkül, hogy a végére megcsömörlenénk az unalomtól. E mellett még tovább bővíthető a küldetések száma külső, nem hivatalosan szerkesztett pályákkal, illetve Fordulópontok néven két másik csata került be, amik közül persze az első a D-Day mindkét oldalról, másrészt egy számomra homályos kínai hatalmi harc részletes bontásban. Grafika:
A stratégiák soha ne a megjelenésükkel hódítsanak, de azért egy kis flört belefér. Itt a csomagolás, külcsín menü szinten hagy némi kívánnivalót maga után, de a játék a célnak, hangsúlyozom a célnak tökéletesen megfelel. Egyre jobban hallatszanak azok a hangok a játék piacon, akik azt kiáltják: Ne legyen minden 3D! Nem lehet elkerülni, itt is alakul, de a grafika inkább ál-3D. Az egységek animációja ha nem is első osztályú, de hangulatos és dinamikus. Egy komolyabb csatajelenetben megmozdul minden, életre kell a monitor minden pixele.Kezelőfelület:
Kell egy kicsit tanulni, de az egyedi megoldások egyedi irányítást is követelnek. Habár nem lesz annyira felforgatva a szabvány, azért néhány beidegződést törölni kell a fejekből, legalábbis azokéból, akik átpártolnának egy időre erre a játékra. A közepes osztályzat nem is igazán az irányítás miatt van, hanem a puritán, konzervatív vagy egyszerűen csak csúnyácska menük és egyebek miatt. Másrészt funkciók szintjén is előfordulnak hiányosságok, amik inkább csak a kor szelleme miatt hiányoznak. Akármennyire jó egy történet, egy megoldás, a csomagolásnak is meg kell felelni egy prémium szintnek, ha magasra szeretné a programozó gárda a lécet.Játékmenet:
Az újrajátszás lehetősége az utóbbi hónapokban ennél a játéknál fordult meg először a fejemben. Van értelme újabb csatákat vívni a gép ellen is, illetve akár különböző nehézségi fokozatokon újra játszani a történelmi harcokat is. A gép elleni csaták beállítási lehetőségei szinte korlátlanok, a mesterséges intelligencia jól konfigurálható. Igaz nem annyira fejlett, hogy komoly vetélytársa legyen az embernek, így a legnehezebb fokozat csak gyorsabban épít és észrevehetően számos más előnyt is élvez. Multiplayer:
Megvan benne a lehetőség, hogy jó multis játék legyen belőle, de amiatt, hogy ez a piac most túlkínálatot mutat, valószínű, hogy nem fog elterjedni. Egy cimborával akár végig lehet lépdelni az összes idősávot és közben egy semleges kijelölt területért folyamatosan harcokat vívni. Emellett megvannak a klasszikus lehetőségek is és - csakúgy, mint a skirmish - nagyon jól skálázható. A kampány négy népéhez képest már 15 nemzet közül választhatunk, mely szintén fel van osztva négy kategóriára. Az iInternetes vagy helyi hálózatos játék kipróbálását mindenképp javaslom. Hangeffektek és Zene:
Újabban ide nem sokszor írok rosszat. Ez persze nem azért van, mert az ízlésem beteg, hanem mert talán rájöttek a játékfejlesztők, hogy érdemes ezt a nem éppen apró dolgot sem kihagyni a költségvetésből. Ha egy játékban ennyire jól sikerül, az külön öröm. A zene hol instrumentális klasszikus, hol énekes, de mindig korhű és egyéni az adott nemzetre, illetve szituációra nézve. A hangeffektekek profi munkát sejtetnek, de ha lehet kötözködni, akkor a robbanások és a lézerek hangja nem lett az igazi, de a többi kárpótol.Összegzés:
Nagyon megkedveltem a játékot, kellemes megjelenés, kellemes kiegészítések. Az eredetiség nagyon feldobja és akár addikciót is előhozhat azokban, akik minden újfajta játékot ki kell, hogy próbáljanak. Műfajilag azt mondanám, hogy a valós idejű stratégia behatárolás mellett még egy akció jelzőt is rábiggyesztenék, hiszen nagyon pörgős, gyors döntéshelyzeteket teremt. Mindazonáltal ahhoz, hogy igazán korszakalkotó legyen, már tavaly meg kellett volna jelennie.Kapcsolódó letöltések:
