SG.hu·
A filmkalózok is felkészültek az idei Oscar-díjátadóra
A korábban meghirdetett kampány az Oscar-díjra jelölt filmek screenereiről készült illegális másolatok visszaszorítására sikertelen volt. Az FBI máris több szálon folytat nyomozást az ügyben.
A tavalyi évhez hasonlóan idén is illegális filmmásolási botrány borzolja a hollywoodi kedélyeket. Egyöntetű vélemények szerint az újabb botrány szinte kizárólag annak köszönhető, hogy az amerikai filmstúdiók egész egyszerűen képtelenek voltak megállapodni egymással a filmkalózok elleni egységes fellépés, illetve egy közös digitális másolásvédelmi szabvány elfogadásának kérdésében. Bizonyos tekintetben tehát a filmstúdióknak is köszönhető, hogy még a tavalyoz képest is nőtt az Oscar-díjra jelölt műveknek az Amerikai Filmművészeti és Tudományi Akadémia tagjai számára küldött hivatalos példányairól (screener) készült illegális másolatok száma. Jelenleg például a legjobb film kategóriában jelölt mind az öt műnek már elérhető a világhálón a kalózkópiája.
A legújabb botrányban érintettek többek között a Warner Bros filmstúdió Millió dolláros bébi (Million Dollar Baby) és a Sony Pictures Spanglish, illetve Közelebb! (Closer) című művei. Mint ismeretes, tavaly Carine Caridi ellen emeltek vádat a szerzői és a szomszédos jogok megsértése miatt. A szakember és több társa továbbadta a filmeket más személyeknek, akik ezekről illegális másolatokat készítettek. Caridi-t a bíróság tavaly novemberben bűnösnek találta és 300 ezer dolláros pénzbüntetésre ítélte.
A screenerekről készült kópiák ugyan csupán az interneten fellelhető illegális kínálat töredékét teszik ki, ám mégis a legkeresettebb művek közé tartoznak, mivel jobb minőségűek, mint a kereskedelmi forgalomba kerülő DVD-k kalózkópiái. A probléma leginkább arra vezethető vissza, hogy a hollywoodi filmstúdiók a legegyszerűbb kérdésekben sem képesek megállapodni egymással. Így például hiába találták ki, hogy kötelezzék az Oscar-díjat odaítélő zsűritagokat arra, miszerint azok nyilatkozatban vállalják, hogy nem adják tovább a screenereket, az ötlet kútba fulladt. Több filmstúdió ugyanis megvétózta a tervet, mert a hozzájuk közel álló zsűritagok nemes egyszerűséggel megtagadták egy ilyen nyilatkozat aláírását.
Ezenkívül a hollywoodi stúdiók nem tudtak megegyezni abban a kérdésben sem, miszerint egységes digitális másolásvédelemmel (DRM-technikák) vagy legalább egy digitális vízjellel lássák el az összes screenert. Így fordulhatott elő az, hogy számos műre nem hogy digitális vízjel, de semmilyen digitális másolásvédelem sem került. Bár a DRM-megoldások kijátszhatók és a vízjelek sem tudják megakadályozni az illegális kópiák elkészítését, ám az utóbbiak segítségével legalább visszakövethető lenne, hogy kitől kapták meg az eredeti screenert az illegális filmkalózok.
A tavalyi évhez hasonlóan idén is illegális filmmásolási botrány borzolja a hollywoodi kedélyeket. Egyöntetű vélemények szerint az újabb botrány szinte kizárólag annak köszönhető, hogy az amerikai filmstúdiók egész egyszerűen képtelenek voltak megállapodni egymással a filmkalózok elleni egységes fellépés, illetve egy közös digitális másolásvédelmi szabvány elfogadásának kérdésében. Bizonyos tekintetben tehát a filmstúdióknak is köszönhető, hogy még a tavalyoz képest is nőtt az Oscar-díjra jelölt műveknek az Amerikai Filmművészeti és Tudományi Akadémia tagjai számára küldött hivatalos példányairól (screener) készült illegális másolatok száma. Jelenleg például a legjobb film kategóriában jelölt mind az öt műnek már elérhető a világhálón a kalózkópiája.
A legújabb botrányban érintettek többek között a Warner Bros filmstúdió Millió dolláros bébi (Million Dollar Baby) és a Sony Pictures Spanglish, illetve Közelebb! (Closer) című művei. Mint ismeretes, tavaly Carine Caridi ellen emeltek vádat a szerzői és a szomszédos jogok megsértése miatt. A szakember és több társa továbbadta a filmeket más személyeknek, akik ezekről illegális másolatokat készítettek. Caridi-t a bíróság tavaly novemberben bűnösnek találta és 300 ezer dolláros pénzbüntetésre ítélte.
A screenerekről készült kópiák ugyan csupán az interneten fellelhető illegális kínálat töredékét teszik ki, ám mégis a legkeresettebb művek közé tartoznak, mivel jobb minőségűek, mint a kereskedelmi forgalomba kerülő DVD-k kalózkópiái. A probléma leginkább arra vezethető vissza, hogy a hollywoodi filmstúdiók a legegyszerűbb kérdésekben sem képesek megállapodni egymással. Így például hiába találták ki, hogy kötelezzék az Oscar-díjat odaítélő zsűritagokat arra, miszerint azok nyilatkozatban vállalják, hogy nem adják tovább a screenereket, az ötlet kútba fulladt. Több filmstúdió ugyanis megvétózta a tervet, mert a hozzájuk közel álló zsűritagok nemes egyszerűséggel megtagadták egy ilyen nyilatkozat aláírását.
Ezenkívül a hollywoodi stúdiók nem tudtak megegyezni abban a kérdésben sem, miszerint egységes digitális másolásvédelemmel (DRM-technikák) vagy legalább egy digitális vízjellel lássák el az összes screenert. Így fordulhatott elő az, hogy számos műre nem hogy digitális vízjel, de semmilyen digitális másolásvédelem sem került. Bár a DRM-megoldások kijátszhatók és a vízjelek sem tudják megakadályozni az illegális kópiák elkészítését, ám az utóbbiak segítségével legalább visszakövethető lenne, hogy kitől kapták meg az eredeti screenert az illegális filmkalózok.