Hunter
Egy aszteroida hozta meg a dínók virágkorát?
Egy 200 millió éves űrszikla becsapódásáról tett bejelentés nyomán a dinoszauruszok és az aszteroidák történelme még inkább összefonódott. A becsapódás elsöpörhette a versengést és segíthetett a hatalmas hüllőknek a felvirágzásban és végül a bolygó uralásában.
A tudósok régóta gyanakodnak, hogy egy aszteroida vezetett a dinoszauruszok hanyatlásához 65 millió évvel ezelőtt. A tavalyi kutatások arra utalnak, hogy egy korábbi becsapódás 251 millió évvel ezelőtt hatalmas mértékben előmozdíthatta a dinoszauruszok fejlődését.
Egy új tanulmány, mely több mint 70 észak-amerikai ásatás eredményeit tükrözi, bizonyítékot talált, hogy a feljegyzések szerinti 200 millió évvel ezelőtt bekövetkezett tömeges kipusztulást egy aszteroida vagy egy üstökös okozta. Az eseménytől eltelt 100000 éven belül - ami egy szempillantás az evolúció mércéjével - a dinoszauruszok gyorsan terjeszkedtek és szaporodtak el a bolygón, elérve változatosságuk maximumát. 135 millió éven át uralták a Földet. Az eredmények lábnyomokon, csontokon, páfrány spórákon és a megemelkedett irídium szint felfedezésén alapul - ez az anyag rendkívül ritka a Földön, viszont általános az űrbeli objektumok esetében. Az eredmények segítik azt a néha ellentmondásos esetet, amikor az űrsziklák egész fajokat pusztítanak ki, míg egyidejűleg friss életet lehelnek az evolúciós folyamatba. A kutatók több mint egy évtizede gondolkodnak, és egyre biztosabban állítják, hogy egy becsapódás kritikus szerepet játszott a dinoszauruszok végső kihalásában. Más fajok is elpusztultak ebben az eseményben, ami lehetővé tette az emlősöknek, hogy fellendüljenek egy olyan világban, ahol egyre kevesebb hatalmas lény élte életét. Erre azonban csak az utóbbi néhány évben találtak bizonyítékokat.
Az új kutatás egy széles körű kihalást dokumentál a Triász és a Jura kor határán, amikor a dinoszauruszok kezdték megvetni lábukat a mostani Észak-Amerika területén. A tanulmány irídiumot talált a földkéreg kőzetrétegeiben, melyek minden esetben ugyanarra az időpontra vezethetők vissza. Ez az elem gyakori az aszteroidákban és üstökösökben. Bár kráter nem bizonyítja, az irídium "üstökös vagy aszteroida becsapódást jelöl" - mondta Dennis V. Kent, a Rutgers Egyetem geológusa, a kutatócsapat tagja. "Összevetve a leleteket az állat és növényvilág adta bizonyítékokkal segít megtudnunk mi történt"
A szakértők szerint egy aszteroida minden bizonnyal tökéletes lett volna a célra, jégkorszakot hozva, melyet a Napot eltakaró portömegek okoztak. Más kutatók szerint a 200 millió évvel ezelőtti pusztulás inkább a megnövekvő vulkanikus tevékenységek számlájára írható, ami fojtogató vegyi anyagokat pumpált a légkörbe. Egyes szakértők szerint a vulkánok és a becsapódás kombinációja adta meg a szükséges lökést. Így vagy úgy, egyik sem bizonyított.
"Több geokémiai vizsgálat kell, hogy kizárhassuk a vulkanikus eredetet" - mondta a tanulmány vezetője, Paul E. Olsen a SPACE.com-nak. "Valamint átfogóbb mintavételezés szükséges mind időbeli, mind geográfiai téren, hogy megerősíthessük, amit találtunk az valóban egy becsapódással összefüggő globális esemény"
Olsen szerint a csapat által talált irídium-szint két-háromszorosa a normálisnak. Ez az anomália, vagy szintbeli különbség nem olyan magas, mint amit a 65 millió évvel ezelőtti becsapódás kapcsán dokumentáltak (és amihez kráter is tartozik). Az eredményeket, melyeket további kutatásokkal kell alátámasztani, a Science magazin május 17-i számában publikálták.
A tudósok régóta gyanakodnak, hogy egy aszteroida vezetett a dinoszauruszok hanyatlásához 65 millió évvel ezelőtt. A tavalyi kutatások arra utalnak, hogy egy korábbi becsapódás 251 millió évvel ezelőtt hatalmas mértékben előmozdíthatta a dinoszauruszok fejlődését.
Egy új tanulmány, mely több mint 70 észak-amerikai ásatás eredményeit tükrözi, bizonyítékot talált, hogy a feljegyzések szerinti 200 millió évvel ezelőtt bekövetkezett tömeges kipusztulást egy aszteroida vagy egy üstökös okozta. Az eseménytől eltelt 100000 éven belül - ami egy szempillantás az evolúció mércéjével - a dinoszauruszok gyorsan terjeszkedtek és szaporodtak el a bolygón, elérve változatosságuk maximumát. 135 millió éven át uralták a Földet. Az eredmények lábnyomokon, csontokon, páfrány spórákon és a megemelkedett irídium szint felfedezésén alapul - ez az anyag rendkívül ritka a Földön, viszont általános az űrbeli objektumok esetében. Az eredmények segítik azt a néha ellentmondásos esetet, amikor az űrsziklák egész fajokat pusztítanak ki, míg egyidejűleg friss életet lehelnek az evolúciós folyamatba. A kutatók több mint egy évtizede gondolkodnak, és egyre biztosabban állítják, hogy egy becsapódás kritikus szerepet játszott a dinoszauruszok végső kihalásában. Más fajok is elpusztultak ebben az eseményben, ami lehetővé tette az emlősöknek, hogy fellendüljenek egy olyan világban, ahol egyre kevesebb hatalmas lény élte életét. Erre azonban csak az utóbbi néhány évben találtak bizonyítékokat.
Az új kutatás egy széles körű kihalást dokumentál a Triász és a Jura kor határán, amikor a dinoszauruszok kezdték megvetni lábukat a mostani Észak-Amerika területén. A tanulmány irídiumot talált a földkéreg kőzetrétegeiben, melyek minden esetben ugyanarra az időpontra vezethetők vissza. Ez az elem gyakori az aszteroidákban és üstökösökben. Bár kráter nem bizonyítja, az irídium "üstökös vagy aszteroida becsapódást jelöl" - mondta Dennis V. Kent, a Rutgers Egyetem geológusa, a kutatócsapat tagja. "Összevetve a leleteket az állat és növényvilág adta bizonyítékokkal segít megtudnunk mi történt"
A szakértők szerint egy aszteroida minden bizonnyal tökéletes lett volna a célra, jégkorszakot hozva, melyet a Napot eltakaró portömegek okoztak. Más kutatók szerint a 200 millió évvel ezelőtti pusztulás inkább a megnövekvő vulkanikus tevékenységek számlájára írható, ami fojtogató vegyi anyagokat pumpált a légkörbe. Egyes szakértők szerint a vulkánok és a becsapódás kombinációja adta meg a szükséges lökést. Így vagy úgy, egyik sem bizonyított.
"Több geokémiai vizsgálat kell, hogy kizárhassuk a vulkanikus eredetet" - mondta a tanulmány vezetője, Paul E. Olsen a SPACE.com-nak. "Valamint átfogóbb mintavételezés szükséges mind időbeli, mind geográfiai téren, hogy megerősíthessük, amit találtunk az valóban egy becsapódással összefüggő globális esemény"
Olsen szerint a csapat által talált irídium-szint két-háromszorosa a normálisnak. Ez az anomália, vagy szintbeli különbség nem olyan magas, mint amit a 65 millió évvel ezelőtti becsapódás kapcsán dokumentáltak (és amihez kráter is tartozik). Az eredményeket, melyeket további kutatásokkal kell alátámasztani, a Science magazin május 17-i számában publikálták.