SG.hu
Ki adóztathatja meg a globális techcégeket?
A nagy technológiai vállalatok bevételeit célzó digitális szolgáltatási adók ismét gyújtóponttá váltak Donald Trump elnök globális kereskedelmi szabályok átírására irányuló törekvéseiben.
Trump régóta azzal érvel, hogy ezek az adók diszkriminatívak az olyan amerikai technológiai óriásokkal szemben, mint az Amazon, a Google tulajdonosa, az Alphabet és a Facebook tulajdonosa, a Meta. Elnöki mandátumának első ciklusában Trump azzal fenyegetőzött, hogy vámokkal bünteti azokat az országokat, amelyek digitális adókat vetnek ki. Most, hogy visszatért hivatalába, újra feszültség alakult ki azzal kapcsolatban, hogy ki és hogyan adóztathatja a világ legnagyobb vállalatait.
Júniusban Kanada úgy döntött, hogy hatálybalépése előtt néhány órával eltörli digitális adóját, hogy ezzel is elősegítse a kereskedelmi tárgyalások zökkenőmentes lefolytatását az Egyesült Államokkal. Trump bejelentette, hogy az általa „botrányosnak” nevezett adó miatt abbahagyja a tárgyalásokat. Augusztus végén Trump kijelentette, hogy „figyelmezteti” azokat az országokat, amelyek digitális adókat, jogszabályokat, szabályokat és előírásokat alkalmaznak, és megfogadta, hogy „jelentős” további vámokat, valamint exportkorlátozásokat vezet be az Egyesült Államok fejlett technológiájára és félvezetőire, ha ezek a „diszkriminatív intézkedések” nem szűnnek meg.
Általánosságban elmondható, hogy a digitális szolgáltatások adói azok a bevételekre kivetett adók, amelyeket a technológiai vállalatok egy adott ország felhasználóitól szereznek, például célzott online hirdetések, streaming vagy adatértékesítés révén. Ezek az adók különböző formákban, különböző küszöbértékekkel és paraméterekkel léteznek. Franciaország az elsők között vezette be a digitális szolgáltatások adóját. 2019-ben 3%-os adót vezetett be a célzott reklámozásból és egyéb digitális szolgáltatásokból származó bevételekre azoknál a vállalatoknál, amelyek éves bevétele globálisan legalább 750 millió euró, Franciaországban pedig 25 millió euró. Más európai országok is követték példáját, köztük Olaszország, Ausztria, Spanyolország és az Egyesült Királyság.
Kanada lemaradt a trendről. Adóját 2024-ben, Justin Trudeau miniszterelnök hivatali ideje alatt fogadták el. Ez év június 30-tól a vállalatoknak a kanadai felhasználóktól származó, naptári évenként 20 millió kanadai dollár feletti digitális szolgáltatásokból származó bevételük 3%-át kellett volna befizetniük.
A globális gazdaság egyre inkább digitalizálódik, és az adatáramláson alapul. Azonban a szolgáltatásokat nyújtó vállalatok gyakran nem rendelkeznek fizikai telephellyel minden országban, ahol működnek. A vállalatok fizikai jelenléte alapján történő adóztatása ezért egyre kevésbé hatékony módszer a kormányok számára annak biztosítására, hogy a technológiai vállalatok adóterhei megfeleljenek a helyi ügyfelektől származó bevételeik értékének. A 2008-as globális pénzügyi válságot követően nőtt a nyomás a adórendszerekben tapasztalt igazságtalanságok orvoslására, amikor a bankok megmentése miatti közfelháborodás ösztönözte az adócsalás elleni küzdelmet.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) - 38 többnyire gazdag országból álló klub - évek óta dolgozik egy olyan megoldáson, amely átírná a joghatóságok közötti adóztatási jogok megosztásának szabályait. Több mint 140 országgal folytat tárgyalásokat a nemzetközi adórendszer adaptálásáról. A haladás lassú, és rendszeresen visszalépések vannak a kereskedelmi feszültségek ismételt fellángolásai miatt. A lendület hiánya miatt frusztrált európai országok ideiglenes intézkedésként elkezdték bevezetni a digitális szolgáltatások adóját annak ellenére, hogy tisztában voltak azzal, hogy a bevételeken, és nem a nyereségen alapuló adók ellentmondásosak.
Az Egyesült Államok állítása szerint a digitális szolgáltatások adója nem annyira a méltányosságról szól, mint inkább az amerikai technológiai vállalatok meggyengítéséről. 2020-ban az első Trump-kormány bejelentette, hogy 25%-os vámot vet ki a Franciaországból importált árukra, beleértve a sminkeket, szappanokat és kézitáskákat. Ezeket a vámokat a tárgyalások idejére felfüggesztették, és az Egyesült Államok végül több európai kormánnyal - köztük Franciaországgal is - patthelyzetet eredményező megállapodásra jutott. Ezen fegyverszünet értelmében az Egyesült Államok elhalasztotta büntető vámjainak bevezetését, és ezek az országok gyakorlatilag beleegyeztek abba, hogy visszatérítik az OECD globális adórendszerének bevezetése után a vállalatok által fizetendő adókat meghaladó pénzeket.
Röviddel azután, hogy Trump idén hivatalba lépett, elrendelte az első hivatali ideje alatt indított vizsgálatok újraindítását azoknak az országoknak az ellen, amelyek digitális szolgáltatások adóját vetik ki, valamint azoknak az országoknak a vizsgálatát, amelyek azóta ilyen adókat vezettek be. Ezek a vizsgálatok megalapozzák az Egyesült Államok számára, hogy megtorlást alkalmazzon az amerikai érdekeket sértőnek ítélt kereskedelmi gyakorlatok ellen, például vámokkal. Trump arra is utasította az amerikai pénzügyminisztériumot, hogy értesítse az OECD-t, hogy az Egyesült Államok korábbi adóügyi tárgyalások során tett vállalásai nem érvényesek.
Míg Kanada engedett Trumpnak, az Egyesült Királyság és az Európai Unió országai eddig kitartottak. Amikor az Egyesült Államok májusban kereskedelmi megállapodást kötött az Egyesült Királysággal, nyilatkozatában „csalódásnak” nevezte, hogy a brit kormány nem hajlandó visszavonni a digitális szolgáltatások adóját. Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter korábban kijelentette, hogy ezek az adók a kereskedelmi tárgyalások egyik vitás pontját jelentik az EU-val. Az EU engedményezési képességét ebben a kérdésben bonyolítja, hogy az adózás a szervezet tagállamainak nemzeti előjoga, míg a kereskedelmet a brüsszeli Európai Bizottság irányítja.
Az EU maga nem vet ki digitális szolgáltatási adót. Az európai kontinens egészére kiterjedő adó bevezetésére irányuló tervek többször is meghiúsultak az Írország, Svédország és Dánia által vezetett, technológia-barátabb országok ellenállása miatt, majd az OECD-n belüli megállapodásig félretették őket. Az EU és az USA nyilatkozatban állapodtak meg kereskedelmi paktumukról, hogy közösen „kezelik az indokolatlan digitális kereskedelmi akadályokat”, bár az EU külön kijelentette, hogy nem vállal kötelezettséget a szervezet egészére kiterjedő digitális szabályozások, többek között a digitális szolgáltatásokról szóló törvény és a digitális piacokról szóló törvény módosítására.
Februárban a francia kormány kizárta, hogy Trump megnyugtatására visszavonja digitális szolgáltatási adóját. Az adó egyre növekvő bevételi forrást jelent egy olyan időszakban, amikor a francia pénzügyminisztérium küzd az ország költségvetési hiányának visszaszorításáért. A helyi kormány arra számít, hogy az adó idén csaknem 775 millió euró bevételt hoz. A digitális szolgáltatások adója körüli megújult feszültségek újra az OECD erőfeszítéseire irányítják a figyelmet. Számos ország, köztük Franciaország, Spanyolország és Olaszország, ígéretet tett arra, hogy eltörli digitális adóit, ha nemzetközi megállapodás születik a multinacionális vállalatok nyereségének adózási célú felosztásáról.
A megállapodás elérésének akadályai magasak. Számos szerződést kellene átírni, és az Egyesült Államok valószínűleg elveszítené egyes adóztatási jogait azoknak az országoknak a javára, ahol nagy digitális vállalatai működnek. Ennek ellenére a globális technológiai vállalatok korábban már kifejezték támogatásukat az OECD kezdeményezése iránt, amelynek célja, hogy elkerüljék a különböző adórendszerek világszerte történő elszaporodását. Ráadásul a globális minimális társasági adóról szóló külön megállapodás kidolgozásának részeként az Egyesült Államok júniusban aláírta a G7-ek nyilatkozatát, amely a „digitális gazdaság adóztatásáról szóló konstruktív párbeszéd” mellett állt ki.
Trump régóta azzal érvel, hogy ezek az adók diszkriminatívak az olyan amerikai technológiai óriásokkal szemben, mint az Amazon, a Google tulajdonosa, az Alphabet és a Facebook tulajdonosa, a Meta. Elnöki mandátumának első ciklusában Trump azzal fenyegetőzött, hogy vámokkal bünteti azokat az országokat, amelyek digitális adókat vetnek ki. Most, hogy visszatért hivatalába, újra feszültség alakult ki azzal kapcsolatban, hogy ki és hogyan adóztathatja a világ legnagyobb vállalatait.
Júniusban Kanada úgy döntött, hogy hatálybalépése előtt néhány órával eltörli digitális adóját, hogy ezzel is elősegítse a kereskedelmi tárgyalások zökkenőmentes lefolytatását az Egyesült Államokkal. Trump bejelentette, hogy az általa „botrányosnak” nevezett adó miatt abbahagyja a tárgyalásokat. Augusztus végén Trump kijelentette, hogy „figyelmezteti” azokat az országokat, amelyek digitális adókat, jogszabályokat, szabályokat és előírásokat alkalmaznak, és megfogadta, hogy „jelentős” további vámokat, valamint exportkorlátozásokat vezet be az Egyesült Államok fejlett technológiájára és félvezetőire, ha ezek a „diszkriminatív intézkedések” nem szűnnek meg.
Általánosságban elmondható, hogy a digitális szolgáltatások adói azok a bevételekre kivetett adók, amelyeket a technológiai vállalatok egy adott ország felhasználóitól szereznek, például célzott online hirdetések, streaming vagy adatértékesítés révén. Ezek az adók különböző formákban, különböző küszöbértékekkel és paraméterekkel léteznek. Franciaország az elsők között vezette be a digitális szolgáltatások adóját. 2019-ben 3%-os adót vezetett be a célzott reklámozásból és egyéb digitális szolgáltatásokból származó bevételekre azoknál a vállalatoknál, amelyek éves bevétele globálisan legalább 750 millió euró, Franciaországban pedig 25 millió euró. Más európai országok is követték példáját, köztük Olaszország, Ausztria, Spanyolország és az Egyesült Királyság.
Kanada lemaradt a trendről. Adóját 2024-ben, Justin Trudeau miniszterelnök hivatali ideje alatt fogadták el. Ez év június 30-tól a vállalatoknak a kanadai felhasználóktól származó, naptári évenként 20 millió kanadai dollár feletti digitális szolgáltatásokból származó bevételük 3%-át kellett volna befizetniük.
A globális gazdaság egyre inkább digitalizálódik, és az adatáramláson alapul. Azonban a szolgáltatásokat nyújtó vállalatok gyakran nem rendelkeznek fizikai telephellyel minden országban, ahol működnek. A vállalatok fizikai jelenléte alapján történő adóztatása ezért egyre kevésbé hatékony módszer a kormányok számára annak biztosítására, hogy a technológiai vállalatok adóterhei megfeleljenek a helyi ügyfelektől származó bevételeik értékének. A 2008-as globális pénzügyi válságot követően nőtt a nyomás a adórendszerekben tapasztalt igazságtalanságok orvoslására, amikor a bankok megmentése miatti közfelháborodás ösztönözte az adócsalás elleni küzdelmet.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) - 38 többnyire gazdag országból álló klub - évek óta dolgozik egy olyan megoldáson, amely átírná a joghatóságok közötti adóztatási jogok megosztásának szabályait. Több mint 140 országgal folytat tárgyalásokat a nemzetközi adórendszer adaptálásáról. A haladás lassú, és rendszeresen visszalépések vannak a kereskedelmi feszültségek ismételt fellángolásai miatt. A lendület hiánya miatt frusztrált európai országok ideiglenes intézkedésként elkezdték bevezetni a digitális szolgáltatások adóját annak ellenére, hogy tisztában voltak azzal, hogy a bevételeken, és nem a nyereségen alapuló adók ellentmondásosak.
Az Egyesült Államok állítása szerint a digitális szolgáltatások adója nem annyira a méltányosságról szól, mint inkább az amerikai technológiai vállalatok meggyengítéséről. 2020-ban az első Trump-kormány bejelentette, hogy 25%-os vámot vet ki a Franciaországból importált árukra, beleértve a sminkeket, szappanokat és kézitáskákat. Ezeket a vámokat a tárgyalások idejére felfüggesztették, és az Egyesült Államok végül több európai kormánnyal - köztük Franciaországgal is - patthelyzetet eredményező megállapodásra jutott. Ezen fegyverszünet értelmében az Egyesült Államok elhalasztotta büntető vámjainak bevezetését, és ezek az országok gyakorlatilag beleegyeztek abba, hogy visszatérítik az OECD globális adórendszerének bevezetése után a vállalatok által fizetendő adókat meghaladó pénzeket.
Röviddel azután, hogy Trump idén hivatalba lépett, elrendelte az első hivatali ideje alatt indított vizsgálatok újraindítását azoknak az országoknak az ellen, amelyek digitális szolgáltatások adóját vetik ki, valamint azoknak az országoknak a vizsgálatát, amelyek azóta ilyen adókat vezettek be. Ezek a vizsgálatok megalapozzák az Egyesült Államok számára, hogy megtorlást alkalmazzon az amerikai érdekeket sértőnek ítélt kereskedelmi gyakorlatok ellen, például vámokkal. Trump arra is utasította az amerikai pénzügyminisztériumot, hogy értesítse az OECD-t, hogy az Egyesült Államok korábbi adóügyi tárgyalások során tett vállalásai nem érvényesek.
Míg Kanada engedett Trumpnak, az Egyesült Királyság és az Európai Unió országai eddig kitartottak. Amikor az Egyesült Államok májusban kereskedelmi megállapodást kötött az Egyesült Királysággal, nyilatkozatában „csalódásnak” nevezte, hogy a brit kormány nem hajlandó visszavonni a digitális szolgáltatások adóját. Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter korábban kijelentette, hogy ezek az adók a kereskedelmi tárgyalások egyik vitás pontját jelentik az EU-val. Az EU engedményezési képességét ebben a kérdésben bonyolítja, hogy az adózás a szervezet tagállamainak nemzeti előjoga, míg a kereskedelmet a brüsszeli Európai Bizottság irányítja.
Az EU maga nem vet ki digitális szolgáltatási adót. Az európai kontinens egészére kiterjedő adó bevezetésére irányuló tervek többször is meghiúsultak az Írország, Svédország és Dánia által vezetett, technológia-barátabb országok ellenállása miatt, majd az OECD-n belüli megállapodásig félretették őket. Az EU és az USA nyilatkozatban állapodtak meg kereskedelmi paktumukról, hogy közösen „kezelik az indokolatlan digitális kereskedelmi akadályokat”, bár az EU külön kijelentette, hogy nem vállal kötelezettséget a szervezet egészére kiterjedő digitális szabályozások, többek között a digitális szolgáltatásokról szóló törvény és a digitális piacokról szóló törvény módosítására.
Februárban a francia kormány kizárta, hogy Trump megnyugtatására visszavonja digitális szolgáltatási adóját. Az adó egyre növekvő bevételi forrást jelent egy olyan időszakban, amikor a francia pénzügyminisztérium küzd az ország költségvetési hiányának visszaszorításáért. A helyi kormány arra számít, hogy az adó idén csaknem 775 millió euró bevételt hoz. A digitális szolgáltatások adója körüli megújult feszültségek újra az OECD erőfeszítéseire irányítják a figyelmet. Számos ország, köztük Franciaország, Spanyolország és Olaszország, ígéretet tett arra, hogy eltörli digitális adóit, ha nemzetközi megállapodás születik a multinacionális vállalatok nyereségének adózási célú felosztásáról.
A megállapodás elérésének akadályai magasak. Számos szerződést kellene átírni, és az Egyesült Államok valószínűleg elveszítené egyes adóztatási jogait azoknak az országoknak a javára, ahol nagy digitális vállalatai működnek. Ennek ellenére a globális technológiai vállalatok korábban már kifejezték támogatásukat az OECD kezdeményezése iránt, amelynek célja, hogy elkerüljék a különböző adórendszerek világszerte történő elszaporodását. Ráadásul a globális minimális társasági adóról szóló külön megállapodás kidolgozásának részeként az Egyesült Államok júniusban aláírta a G7-ek nyilatkozatát, amely a „digitális gazdaság adóztatásáról szóló konstruktív párbeszéd” mellett állt ki.