Egy óriási kérdés lebeg a technológiai iparág felett: vajon meddig használhatók azok a hatalmas beruházások, amelyeket a vállalatok az MI-infrastruktúrába fektetnek?

A technológiai óriások százmilliárd dolláros nagyságrendben költenek a mesterséges intelligenciához kapcsolódó infrastruktúrára, elsősorban adatközpontokra és az azokat működtető chipekre. Állításuk szerint ezek a beruházások teremtik meg az alapját annak, hogy az MI átalakítsa a gazdaságot, a munka világát és még a személyes kapcsolatainkat is. Csak az idei évben a technológiai cégek várhatóan mintegy 400 milliárd dollárt fordítanak MI-hez kapcsolódó tőkekiadásokra.

Ennek egy része szinte biztosan tartós terhet ró majd a vállalatok mérlegeire. Azoknál a cégeknél pedig, amelyek a jövőjüket az MI-re alapozzák, kulcskérdéssé válik, hogy milyen gyakran kell majd lecserélni vagy korszerűsíteni az élvonalbeli chipeket. Ez különösen azért kritikus, mert egyre erősebb a szkepticizmus azzal kapcsolatban, hogy az MI képes-e elég nagy vagy elég gyors megtérülést hozni ahhoz, hogy visszahozza a már elköltött összegeket, és fedezze a jövőbeli infrastruktúra-költségeket is.

Mindez táplálja az MI-buboréktól való félelmeket, vagyis azt az aggodalmat, hogy az MI körüli lelkesedés és költekezés nincs összhangban a technológia valós gazdasági értékével. Ezek az aggodalmak különösen azért erősödnek, mert az úgynevezett Magnificent Seven technológiai részvények az S&P 500 index értékének mintegy 35 százalékát adják (Apple, Microsoft, Amazon, Alphabet, Meta Platforms, Tesla és Nvidia), ami felveti a kérdést, hogy egy esetleges MI-összeomlás milyen hatással lenne a teljes gazdaságra. Tim DeStefano, a Georgetown Egyetem McDonough üzleti karának kutatóprofesszora szerint annak megítélése, hogy mindez mennyiben számít buboréknak, részben attól függ, mennyi ideig használhatók ezek a beruházások.

Nem világos, hogy a csúcskategóriás grafikus feldolgozóegységek, vagyis a GPU-k, amelyeket leggyakrabban MI-modellek betanítására és futtatására használnak, mennyi ideig maradnak valóban hasznosak. Több technológiai szakértő becslése szerint az MI-chipek nagy nyelvi modellek betanítására körülbelül 18 hónaptól három évig alkalmasak. Ugyanakkor hozzátették, hogy kevésbé erőforrás-igényes feladatokra még ezt követően is használhatók lehetnek, akár több éven keresztül. Ezzel szemben a hagyományos, nem MI-alapú adatközpontokban használt központi feldolgozóegységeket, vagyis a CPU-kat jellemzően öt-hét évente cserélik le.

Ennek egyik oka az, hogy az MI-modellek betanítása rendkívüli terhelést és hőhatást jelent a chipek számára, ami gyorsabb elhasználódáshoz vezet. David Bader, a New Jersey Institute of Technology adattudományi professzora szerint egy év alatt a GPU-k körülbelül 9 százaléka meghibásodik, míg a CPU-k esetében ez az arány nagyjából 5 százalék. Az MI-chipek egymást követő generációi ráadásul rendkívül gyorsan fejlődnek és egyre hatékonyabbá válnak, így gazdaságilag sokszor nem éri meg régebbi chipeken futtatni az MI-feladatokat akkor sem, ha azok technikailag még működőképesek.

A szakértők becslései némileg eltérnek. DeStefano úgy véli, hogy az MI-chipek fizikai értelemben akár öt-tíz év után mennek tönkre, ám gazdasági értelemben vett élettartamuk inkább három-öt év. Bader ezzel szemben azt becsüli, hogy a GPU-k 18-24 hónapig alkalmasak MI-modellek betanítására. Ugyanakkor szerinte a régebbi chipek még további nagyjából öt évig használhatók olyan feladatokra, mint a felhasználói MI-kérdések feldolgozása, vagyis az úgynevezett inferencia, ami meghosszabbítja a befektetés értékét.

Az MI-chipek legnagyobb szállítója, az Nvidia azt állítja, hogy CUDA nevű szoftverrendszere lehetővé teszi a meglévő chipek szoftveres frissítését, ami késleltetheti az újabb termékekre való átállás szükségességét. Colette Kress, az Nvidia pénzügyi igazgatója a vállalat legutóbbi gyorsjelentési konferenciáján azt mondta, hogy a hat évvel ezelőtt kiszállított GPU-k ma is teljes kapacitással működnek a CUDA rendszernek köszönhetően.

Akár két évig, akár hat évig használhatók azonban ezek a chipek, a technológiai vállalatok ugyanazzal a kérdéssel szembesülnek: honnan származik majd az a bevétel, amely lehetővé teszi az ilyen léptékű újraépítést? Minél gyorsabban avulnak el a chipek, annál nagyobb nyomás nehezedik a vállalatokra, hogy az MI-befektetések mielőbb megtérüljenek, és fedezzék az új eszközök beszerzésének költségeit. Az MI hosszú távú kereslete ráadásul továbbra is bizonytalan, különösen annak fényében, hogy az idei évben megjelent beszámolók szerint a technológiát bevezető vállalatok többsége eddig nem tapasztalt érdemi javulást az eredményességében.

DeStefano szerint az MI-cégek számára a valódi pénzt a vállalati ügyfelek jelentik majd, ám ezek a cégek még mindig keresik annak módját, hogyan használják az MI-t bevételnövelésre vagy költségcsökkentésre. Szerinte az egyéni felhasználók körében jelentkező generatív MI iránti kereslet önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a nagy MI-vállalatok visszanyerjék hatalmas beruházásaik költségeit.

Michael Burry - A nagy dobás című filmben is bemutatott befektető - nemrég az MI-buborék veszélyére figyelmeztetett. Érvelésének egyik alapja az a feltételezés, hogy a technológiai cégek túlértékelik chipbefektetéseik hasznos élettartamát, ami idővel nyomást gyakorolhat a nyereségükre. Az MI vezető szereplői is egyre nyíltabban beszélnek erről a dilemmáról. Satya Nadella, a Microsoft vezérigazgatója egy múlt havi podcastban elmondta, hogy a vállalat elkezdte időben jobban elosztani infrastruktúra-beruházásait annak érdekében, hogy adatközponti chipjeik ne váljanak egyszerre elavulttá.

Sarah Friar, az OpenAI pénzügyi igazgatója szintén riadalmat keltett, amikor azt mondta, hogy a vállalat jövője mint élvonalbeli MI-modellfejlesztő nagyban attól függ, vajon a legfejlettebb chipek három, négy, öt vagy még több évig maradnak-e használhatók. Ha ez az élettartam rövidebbnek bizonyulna, szerinte előfordulhat, hogy a cégnek az amerikai kormány támogatására lenne szüksége az agresszív infrastruktúra-fejlesztések finanszírozásához felvett adósság biztosításához. Az OpenAI később igyekezett visszavenni a kijelentés élét, hangsúlyozva, hogy nem kér kormányzati garanciát.

A korábbi piaci buborékok idején a felfokozott időszakban kiépített infrastruktúra a kipukkanás után is használható maradt. A kilencvenes évek végének dotkom-lufija idején lefektetett optikai kábelek például ma is az internet gerincét adják. Paul Kedrosky, az SK Ventures befektetési cég ügyvezető partnere szerint azonban az MI-buborék, ha valóban létezik, egészen más helyzetet teremthet. Úgy véli, az MI-adatközpontok nem őrzik meg hosszú távon ugyanazt a hasznosíthatóságot folyamatos új chipberuházások nélkül. Ennek következményei pedig messze túlmutathatnak a technológiai óriások mérlegein és részvényárfolyamain.

Mihir Kshirsagar, a Princeton Egyetem Információtechnológiai igazgatója arra is felhívta a figyelmet, hogy nem csupán adatközpontok épülnek, hanem a vállalatok erőművek létesítését is ösztönzik az energiaigény kiszolgálására. Ha a gazdasági számítások végül nem igazolják ezeket a beruházásokat, az nagyon komoly társadalmi kérdéseket vethet fel.