Kezdetben vala a PC Speaker, és aztán Isten megteremté a hangkártyákat. Igen, ez valahogy tényleg így volt, hiszen emlékezzünk csak vissza, hogy amikor jó pár évvel ezelőtt először büszkén bekapcsoltuk első személyi számítógépünket, PC-nket, akkoriban az akkortájt modernnek számító játékok csak a PC házába épített Speakeren, vagy másnéven csipogón keresztül adtak némi hangot, de az ott és akkor éppen elég volt a maximális játékélmény eléréshez. Aztán egyszer csak megjelentek a piacon a már kifejezetten hangkeltésre kialakított eszközök, a hangkártyák, melyek első komolyabb képviselője az AdLib cég terméke volt, mely ugyan még mindig nagyon távol állt a professzionális hangkeltésre alkalmas eszközök szintjétől, de akkoriban az AdLib hangkártyák rendkívül sikeresek voltak. Aztán megjelent a piacon a Creative Labs cég a SoundBlaster nevű hangkártyával, és tarolt is rendesen. A Creative Labs folyamatosan fejlesztette termékeit, így sorra jelentek meg az új hangkártyák (SB Pro, SB 16, SB 32), de a konkurencia sem pihent, hiszen például a Gravis cég hullámtáblás hangkártyái is óriási sikert arattak mind a gamerek, mind az amatőr zenészek körében. A Gravis cég később aztán - sokak szomorúságára - felhagyott a hangkártyák gyártásával, és sajnos azok drivereit sem fejlesztette tovább, valamint megjelentek a piacon a kisebb gyártók is mindenféle és -fajta hangkártyáikkal, melyek a legtöbb esetben kritikán aluli hangminőséget produkáltak. A kezdetben monó, majd sztereó hangzással megáldott hangkártyák utódai az elmúlt időkben már akár több kimenettel is rendelkezhetnek, így manapság már a személyi számítógépeken való térhatású hangzás elérése is szinte teljesen hétköznapi dolognak számít.

A SoundBlaster cég manapság legsikeresebb hangkártyacsaládja a SoundBlaster Live! termékcsalád, melynek tagjai a cég által kifejlesztett EMU10K1 chipre épülnek, és az EAX szabványt támogatják. A közelmúltban az Aureal cég is nagyon ígéretes termékeket dobott piacra, hiszen az A3D 1.0, majd később az A3D 2.0 szabvány óriási sikert aratott, így nem csoda, hogy a felhasználók rendesen vásárolták is az ilyen szabványokat támogató különböző Vortex chipes termékeket. A Aureal története azonban a közelmúltban véget ért, így a Gravis cég után egy újabb neves cég lépett ki a hangkártya-bizniszből. Az említett nagyobb cégeken kívül természetesen még számos cég foglalkozik hangkártyák, illetve audiochipek gyártásával, hiszen például a különböző ESS, Crystal, vagy Yamaha chipre épülő hangkártyák egyre nagyobb számban vannak jelen a piacon.

A teszt
Mostani hangkártyatesztünkre négy darab tesztalanyt kaptunk, melyeket mind megpróbáltunk nagyító alá venni, felmérni, hogy milyen szolgáltatásokat és hangminőséget nyújtanak az értük elkért pénzösszegekért. Mind a négy hangkártya egy kicsit más kategóriába tartozik és más szolgáltatásokat is nyújt, így remélhetőleg a teszt végén mindenki megtalálja majd a számára legmegfelelőbb ár-, valamint teljesítménykategóriába tartozó terméket. A teszthez egy AMD processzoros számítógépet használtunk, melynek alaplapján egy olyan PCI slotba dugtuk a hangkártyákat, mely nem megosztott IRQ-val rendelkezett. A teszt szempontjából nagyon fontos volt a hangkártyákra csatlakoztatott hangfalrendszer is, így mivel ezen a téren nem akartunk kompromisszumot kötni, a korábbi hangfalrendszer-tesztünk győztese, a 4.1-es hangrendszerű Altec Lansing ATP5 töltötte be a hangkeltő eszköz szerepét, az 5.1-es kártyákat pedig a Jazz J-9902-es hangrendszerrel is leteszteltük. A tesztelésre kapott hangkártyák tudását elsősorban a hozzájuk járó technológiai demó programokkal mértem le, majd egy játékprogram és egy audioteszt program segítségével a boardok CPU terhelését is megpróbáltam feltérképezni. Ezenkívül a tesztnek fontos eleme volt még a játékprogramok alatti 3D-s hangkeltés minősége, valamint a DVD filmek alatti teljesítmény is. Tesztünk alanyai a következő hangkártyák voltak: Terratec DMX Xfire 1024, Creative Labs SoundBlaster Live 5.1, ABIT AU10, Aureal Vortex2 SuperQuad Digital. Terratec DMX Xfire 1024
A Terratec céget és termékeit kis hazánkban talán még nem ismerik annyian, mint például a különböző Creative Labs féle termékeket, de ez lehet hogy meg fog változni a jövőben, ugyanis a Düsseldorfhoz közeli székhelyű cég a közelmúltban már bizonyította rátermettségét, hiszen a legyártott hangkártyák számát tekintve a Terratec cég Németország egyik vezető vállalata. Az 1994-ben alapított cégnek egyébként mindössze hatvan alkalmazottja van, a cég üzemeiben pedig a hangkártyák gyártásán kívül MP3 lejátszók, webkamerák, valamint videokártyák gyártásával is foglalkoznak.

Az általam rendkívül szépnek talált nem túl nagy doboz kibontása után a megfelelő védelmet nyújtó szivacsok között megtaláltam magát a hangkártyát, melyhez még egy szinte ritkaságszámba menő digitális CD kábel is jár, így ennek segítségével kedvenc CD lemezeinket a hangkártyán keresztül is a lehető legjobb minőségben hallgathatjuk. A dobozban ezeken kívül helyet kapott még egy leírás, egy CD, különböző regisztrációs kártyák, valamint egy, a Terratec egyéb termékeit reklámozó színes füzetecske. A kártyához kapott dokumentáció több nyelven is közli a felhasználók számára fontos információkat, így nem lehet kérdéses, hogy melyik kábelt hova kell kötni, és hogy melyik jumpert hova kell tenni. A leírás tehát megfelelő minőségű, bár néhány helyen hibákat tartalmaz.

Ezek után kézbe vettem a barna alapszínű hangkártyát és gyorsan átnéztem, hogy pontosan mik is kaptak rajta helyet. A kártya legfontosabb alkatrésze értelemszerűen maga a fő audiochip, mely a Crystal CS4624-CQ típusnévre hallgat. A board hátlapján a szokásos és nem annyira szokásos csatlakozó aljzatok kaptak helyet, így a kártyán van egy Game/MIDI port, egy kis dugóval alaphelyzetben lezárt optikai digitális kimenet, két darab normál audio kimenet, egy LINE IN bemenet, valamint egy mikrofon bemenet. A kártya lapján értékelendő módon két CD bemenet van, így egyszerre akár két CD lemezt is kikeverhetünk a kártya kimeneteire. Ezenkívül még egy AUX IN és egy digitális CD bemenet, valamint egy Wavetable (hullámtábla) kiegészítő fogadására alkalmas többlábas csatlakozó aljzat képezi a Terratec kártyájának a részét.


A kártyát hamar be is dugtam a megfelelő PCI slotba, azonban ami ezután következett, azt nem kívánom senkinek, ugyanis valószínűleg a Via chipsetes alaplapom nem nagyon szerette a Terratec termékét, és így jópárszor kellett próbálkoznom, mire a hangkártya életre kelt. Hangsúlyoznom kell, hogy ez nem a kártya hibája, hanem "egyszerű" kompatibilitási hiba. A kártyához számos szoftver és technológiai demó is jár, melyekkel teljes mértékben ki lehet használni a kártya által nyújtott lehetőségeket. A CD-n egyébként a drivereken és a szoftvereken kívül a dokumentáció digitális változata is megtalálható, de a CD-n található 1.0-s driver helyett érdemesebb inkább az interneten fellelhető legújabb meghajtókat használni. A kártya hangminősége kifogástalan volt és a DirectSound 3D, Sensaura 3D, A3D 1.0 és 2.0, valamint az EAX kompatibilitás miatt a játékok alatt nyújtott teljesítménye is jó volt. A Terratec DMX Xfire 1024 hangkártya 22375 forintba kerül, és szerintem meg is éri az árát. Creative Labs SoundBlaster Live! 5.1
A Creative Labs cég SoundBlaster sorozatát, és az ebbe a termékcsaládba tartozó SoundBlaster Live! hangkártyát gondolom senkinek sem kell bemutatnom, hiszen a jóöreg EMU10K1 audio chipsetre épülő Creative termékek már jó ideje jelen vannak a piacon, mégpedig nem is kis választékban. Manapság ugyanis az alap SoundBlaster Live!-on kívül több egyéb változatú Live! hangkártya is kapható, melyek általában a kimenetek, bemenetek, valamint a mellékelt szoftverek számában térnek el egymástól.

Mostani hangkártyatesztünkre a SoundBlaster Live! 5.1-es alapváltozatát kaptuk meg, ami azt jelenti, hogy a kártya nem dobozban van, és nincs hozzá kismillió szoftver sem, ugyanis a hangkártya egy kis zacskóban van elhelyezve egy CD kíséretében, így még a legalapvetőbb információkat tartalmazó leírást is nélkülöznünk kellett, amitől a kezdő felhasználók talán meg is rettenhetnek. Természetesen azért nem marad leírás nélkül a termék, csak a dokumentáció felköltözött a mellékelt CD-re, és meg kell hogy mondjam, nagyon jó kis leírást hoztak össze a Creative szakemberei.


A manapság már átlagosnak vehető méretű kártyán számos csatlakozó található. A kártya hátsó részén az elmaradhatatlan Game/MIDI porton kívül két normál audio kimenet, egy LINE IN bemenet, egy mikrofon bemenet, valamint egy osztott digitális/harmadik audio kimenet található, mivel mint említettem egy 5.1-es hangrendszerű hangkártyáról van szó. A kártya lapján az EMU10K1 chipen kívül egy TAD csatlakozó, egy CD bemenet, egy AUX bemenet, egy digitális CD bemenet, valamint egy soklábas Audio Extension csatlakozó található. A dokumentációban egyébként az összes lehetséges analóg, illetve digitális csatlakoztatási mód részletesen le van írva, így etéren semmilyen gond sem lehet.

A hangkártya üzembe helyezése könnyen ment, hiszen a Windows egyből felismerte a kártyát, és a megfelelő meghajtó szoftverek telepítése után már csak az extra szoftverek installálása maradt hátra, ami rendben ment ugyan, de mire befejeződőtt, addig lefőztem egy kávét, és el is fogyasztottam azt. A kártyához kapott szoftverekkel összességében nagyon meg voltam elégedve, hiszen szép a kezelőfelületük, és mindent villámgyorsan módosítani lehet a segítségükkel. Amikor a Quake3 tesztet először lefutattam, meglepődtem az elég gyenge teljesítményen, azonban miután kikapcsoltam a kártya saját rezidens programjait, kapásból megugrott a rendszer Quake3 alatti teljesítménye. A kártya természetesen támogatja az EAX szabványt, valamint szerintem MIDI zenéléshez is tökéletes. A tesztek alatt jó hangminőséget produkáló, bár némely esetekben eléggé nagy CPU terhelést produkáló hangkártya ára 22490 forint, amit én reálisnak találok, hiszen a termék különböző dobozos változatai ennél sokkal többe kerülnek.


Klikk a képre ABIT AU10
Az ABIT cég neve gondolom mindenkinek ismerősen cseng, hiszen az elmúlt években jobbnál jobb tuning alaplapokkal örvendeztették meg a PC-s társadalmat. Amilyen tapasztaltak tehát az alaplapok piacán, legalább annyira zöldfülűek a hangkártyák piacán, így mindenképpen érdekelt, hogy mit is tudhat egy ABIT hangkártya. A kártya dobozával kapcsolatos első benyomásaim elég negatívak voltak, mert a doboz a lehető legolcsóbb barna kartonpapírból készült, de ettől persze a benne rejlő hardver még tökéletes is lehet. A dobozban maga a hangkártya, egy kábel, egy leírás, valamint egy a mellékelt Yamaha XG50 szoftver eredetiségét igazoló kis papír volt. A kártya dobozán beharangozott infravörös távirányítóra sajnos nem leltem rá a dobozban, így ez valószínűleg csak opcionális kellék.

Az ABIT AU10-es hangkártya mostani tesztünk legkisebb méretű tesztalanya, és kinézetre a legegyszerűbb, talán legigénytelenebb darabja is. A kártya hátlapján elég kevés csatlakozó található, de nem kell megijednünk, mert a kártya ennek ellenére egy 5.1 hangrendszernek megfelelő termék. Tehát a kártya hátlapján egy Game MIDI port, egy 9 érintkezős 5.1-es analóg csatlakozó, egy sztereó kimenet, egy LINE IN bemenet, valamint egy mikrofon bemenet található. Az 5.1-es kimenetre egy speciális, három színkódos jack dugóra szétváló kábelt kell rádugni, mely jack dugókra aztán már közvetlenül a hangfalrendszer csatlakoztatandó. A kártya lapján egy ForteMedia FM801-AU típusú audiochip, egy S/PDIF csatlakozó, egy CD bemenet, egy Video Add-on Card bemenet, valamint egy AUX IN és egy TAD csatlakozó található.


Nem sokkal a kártya megfelelő PCI slotba való belehelyezése után már fel is csendültek az első hangok az ABIT AU10 segítségével, vagyis az üzembe helyezés lényegében gyerekjáték volt. A kártya kezelőszoftverében be lehet állítani, hogy 2, 4, vagy 6 hangfalas audiorendszer áll a rendelkezésünkre, azonban külön fejhallgató-beállítással nem rendelkezik az egyébként egyszerű kezelőfelülettel megáldott szoftver. Mint az összes többi konkurens, hasonló ForteMedia chipre épülő hangkártya, úgy az ABIT AU10 is elsősorban a QSound féle Q3D hangzást támogatja, annak is a 2.05D verziószámú kiadását, emellett azonban a DS3D, A3D 1.0, valamint az EAX 1.0 szabványokat is támogatja. A kártya képességeit könnyen le lehet mérni a mellékelt WinDVD 2.2, EZ Audio, valamint Yamaha XG50-es szoftverekkel. A kártyához kapott, az ABIT-tól már megszokott minőségű leírásban egyébként külön fejezetet szenteltek a kártya DOS alatti konfigurációs lépéseinek, így segítségével akár még a régebbi játékok is megszólalásra bírhatóak. Összességében az ABIT AU10 egy közepes képességű 5.1-es hangkártya, mely semmi különössel nem szolgál, de a legtöbb felhasználó igényeinek még így is megfelel. Az ABIT AU10 hangkártya 13400 forintba kerül.

Aureal Vortex2 SuperQuad Digital
Azt hiszem nem tévedek akkor, amikor azt mondom, hogy az Aureal ezen kártyája a tesztalanyok közül a legrégebbi darab, de ebben megerősít az is, hogy a kártya papírjain az 1999. január szerepel, mint kiadási dátum. Azóta elég sok minden megváltozott már az Aureal cég háza táján, és számtalan konkurens termék is megjelent a piacon, ennek ellenére még mindig sokak által kedveltek ezek a kifejezetten az A3D szabványokhoz kifejlesztett termékek.

A tesztelésre kapott kártya OEM verziójú volt, vagyis a már jól ismert zacskós kivitel. A zacskóban a kártya mellett egy CD, valamint egy miniatűr leírásszerűség szerepel csak, szóval nem egy fullextrás kivitelről van szó. A leírás csak egy nyelven szól a felhasználókhoz, de szerencsére ezt angolul teszi, és végülis a legszükségesebb információkat mind tartalmazza, de ennél semmivel sem többet.

A kártyát kapásból a Diamond MX300-as hangkártyával próbáltam összevetni, hiszen a Diamond terméke volt anno az egyik legkedveltebb Vortex2 chipes kártya. Szóval az Aureal terméke körülbelül fele akkora, mint a Diamond MX300, viszont hiányoznak róla az aranyozott csatlakozók, ezzel szemben pozitívum a kis dugóval ellátott optikai digitális kimenet jelenléte. A kártya hátlapján ezenkívül a szokásos Game/MIDI port, két audio kimenet, egy mikrofon bemenet, valamint egy LINE IN bemenet található. A hangkártya lapján a Vortex AU8830A jelzésű audiochip mellett egy CD bemenet, egy TAD csatlakozó, egy AUX IN bemenet, valamint egy Wavetable kártya interfész kapott helyet.

A kártyát ezután belehelyeztem egy PCI slotba, és bekapcsoltam a gépet. Ezek után semmi különleges nem történt, ugyanis a Windows felismerte a kártyát, és a megfelelő meghajtók telepítése után már használhattam is az Aureal kártyát. A megfelelő meghajtókon ebben az esetben nagyon nagy hangsúly van, ugyanis a kártyához kapott CD-n levő 2016-os driver manapság már nem sokra használható, így melegen ajánlott a legutolsó, 2048-as driver feltelepítése, mert ezután általában minden esetleges korábbi probléma megoldódik. A CD-n egyébként a meghajtókon és a technológiai demókon kívül semmi sem volt, így mindenféle DVD, vagy egyéb zeneszoftvert nélkülöznöm kellett.


A kártya a tesztek alatt hozta, amit egy ilyen kártyától el lehet várni, és meg kell hogy mondjam, nekem a kártya által hardveresen támogatott A3D 2.0 szabvány mindig is nagyon szimpatikus volt. A kezelőszoftverben egyébként pillanatok alatt elvégezhetők a szükséges konfigurációs lépések, így ezzel sem volt semmilyen probléma. Ennek ellenére a kártya megvételét csak korlátozott mértékben tudom ajánlani, hiszen a kártya jövőbeli támogatottsága több mint kétséges. Az Aureal Vortex2 SuperQuad Digital típusú hangkártya ára 14050 forint. Összegzés
Miután mind a négy hangkártyát alaposan szemügyre vettem, és le is teszteltem őket, lassan kialakult bennem egy kép azzal kapcsolatban, hogy a négy termék közül vajon melyiket is venném meg legszívesebben magamnak. A négy hangkártya árát tekintve lényegében két kétfős csapatot állíthatunk fel. A magasabb árkategóriában szerintem a Terratec kártya vitte el a pálmát, hiszen összességében a DMX Xfire 1024 egy nagyon kiforrott, minőségi termék benyomását tette rám. Nem sokkal maradt le tőle a SoundBlaster Live!, melyet elsősorban a minőségi 5.1-es hangkártyára vadászóknak tudok ajánlani. Az alacsonyabb árkategóriában szerintem az ABIT AU10 végzett az első helyen, bár a kártyával nem voltam teljes mértékben elégedett, azonban a Vortex kártyánál várhatóan sokkal jobb driver támogatással fog majd rendelkezni az ABIT cég hangkártyája, ami egyáltalán nem elhanyagolható szempont. A kártyák hangminőségében egyébként nem tapasztaltam túl nagy különbségeket, így leginkább a hangkártyák kialakítása, teljesítménye és szolgáltatásai nyomtak sokat a latban. Végezetül a Windows Me becsületére legyen mondva, hogy kisebb nagyobb gondokkal ugyan, de elég jól viselte a gyakori hangkártya-, illetve meghajtószoftver cseréket. A tesztelt eszközökért szeretnénk köszönetet mondani a Pixel Multimédia és a Ready Computers cégeknek.