SG.hu
Earthfall
Kiadó: Holospark
Fejlesztő: Holospark
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4430 3 GHz-es vagy AMD FX-8300 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 vagy ATI Radeon R7 360 grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1500X processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 290X grafikus kártya, 16 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Left 4 Dead
Kategória: akció
Idejét sem tudjuk már, hogy mikor kaptunk utoljára egy olyan emlékezetes, egyszerűségével és izgalmaival hónapokig a képernyő elé szegező kooperatív akciójátékot, mint amilyen egykoron a Left 4 Dead volt. Az Earthfall azonban most megpróbálja sajátos formában újragondolni a Valve remekművét, játéktesztünkből pedig kiderítheted, hogy jól megtanulták-e a leckét a fiatal fejlesztők vagy sem?
Bár nehéz elhinni – leírni pedig pláne, hiszen mintha tegnap lett volna –, de idén már tíz éve annak, hogy a Valve a Turtle Rock Studios segítségével elkészítette a Left 4 Dead című zombis kooperatív akciójátékot. Az évtized során legendássá vált alkotást ugyan sokan kétkedve fogadták, rengetegen nem is hittek benne igazán – lévén akkoriban nem voltak ennyire népszerűek még a többjátékosos élmények –, a gyakorlat viszont a készítőket igazolta, akárcsak az egy év múlva leszállított folytatás. Bár igény lett volna rá, valamiért ezt követően is csak nagyon kevesen merték bevállalni a kifejezetten kooperatív élményekre koncentráló játékokat, még az Evolve is csúnyán belebukott a különleges megközelítésével, ami valahol talán a túlbonyolított szabályrendszerének volt köszönhető.
A rajongók ugyanis arra vágytak, hogy különösebb extra körítés nélkül, ámde a kooperáció, az egymásra utaltság valós élményével megtapasztalják a túlélés legmagasabb szintjét, miközben halomra gyilkolják maguk körül a különböző szörnyeket. Mindezt azonban közérthető körítéssel szinte egyetlen akciójáték sem tudta produkálni az elmúlt évtizedben, ezt a piaci rést pedig nagyon jól felismerték a Holospark fejlesztői, akik Earthfall című alkotásukkal már korai hozzáférésben bebizonyították, hogy nem akarnak mást, csak a Left 4 Dead egyszerű élményét átültetni egy saját világba. Bár ez jobb helyeken közönséges lopásnak minősül, azonban a végeredmény annyira bájos és élvezetes lett, hogy emiatt nem igazán tudunk haragudni a készítőkre.
Mint ahogyan azért sem, hogy az Earthfallt nem a történet miatt kellett megszeretnünk, hiszen röhejesen egyszerűre sikeredett, zombik helyett ráadásul űrlényeket állít a középpontba, akik egy aszteroidával érkeztek a Földre, a nagy pusztítást pedig mérhetetlen szaporodásukkal fokozván gyakorlatilag az emberiség jelentős részét kiirtották. Az összhatás egy kicsit olyan, mintha a Left 4 Dead apokaliptikus megközelítését egy csipetnyi XCOM-mal ötvöztük volna annyi különbséggel, hogy itt teljesen eredeti, de sokkal inkább több helyről összelopkodott ötleteken alapuló ellenfelekkel hadakozhatunk majd.
A sztori főszereplője négy teljesen átlagos amerikai állampolgár, akik bár saját személyiséggel és beszólásokkal rendelkeznek – ez a humor miatt nem utolsó szempont –, de egyedi képességekre ne is számítsunk tőlük, vagyis mindegyikük kezelheti az összes fegyvert, illetve a különböző berendezéseket. Már itt is látszik, hogy a készítők nem akarták túlbonyolítani a dolgot, noha a tapasztalat azt mutatja, hogy a megfelelő játékosok azért maguktól is megtalálhatják szerepeiket, és bár tipikus gyógyító karaktert nem alakíthatunk, ellenben a felszedett fegyver függvényében lehetünk nehézfiúk, távolról hatékony mesterlövészek vagy egy machetével a kézben akár közelharci vandálok is.
A fegyverek tekintetében sok meglepetés nem vár ránk, lényegében a legismertebb modern eszközöket kapjuk meg – fejleszthetőség nélkül –, a pisztolyok, gépfegyverek, sörétesek vagy a lángszórók között viszont biztosan mindenki megtalálhatja a testhez illő darabokat. Sőt mi több, lesznek különféle gránátok, de használhatunk majd nagyobb tűzerővel rendelkező gépágyúkat is, amennyiben pedig nem találnánk éppen kedvünkre való fegyvert, a legtöbb pályarészen beleakadhatunk 3D-nyomtatókba, melyekkel legyárthatjuk a szükséges darabot.
Apropó pályák! A megjelenésre 10 nagyszerűen berendezett, erős észak-amerikai kliséket felvonultató helyszínt kaptunk, melyek között a rémséges erdők, a nagyvárosi és külvárosi sajátosságokat felvonultató hadszínterek, a mocsárvidékek, de még az elhagyatott kutatólaborok is megtalálhatók lesznek. A változatosságban nincs hiány, a hangulat is első osztályú, de ami sokkal megnyugtatóbb, hogy a pályaszerkesztés nagyszerűen sikerült. Egy szint több, egymástól elég jól elkülöníthető helyszínből áll – néhány kivételtől eltekintve –, és mindenhol a kezünkbe adják a szükséges eszközöket, illetve feladatokat ahhoz, hogy kihasználjuk a környezet sajátosságait.
A mobilizálható rácsos kapuk jóvoltából építhetünk magunknak rögtönzött barikádokat és bázisokat is, hogy kifújjuk magunkat, de alapvetően minden egyes négyzetmétert úgy rendeztek be, hogy legyenek fedezékek, magaslati pontok, egyszóval hihetetlenül sok stratégiát dolgozhatunk ki a többiekkel. Sőt mi több, egy-egy pályán gyakran több eltérő taktikát is alkalmaznunk kell, ami nemcsak a tervezésnek, hanem a változatos, ámde azért eléggé klisés feladatoknak köszönhető.
Előfordulhat például, hogy egy szűkös kertvárosból indulva egymáshoz tapadva kell érvényesülnünk, majd hirtelen egy óriási tisztáson találjuk magunkat, ahol azonnal szét kell szóródnunk, mert minden irányból támadás vár ránk, nem sokkal később pedig egy kis raktárkomplexumban folytathatjuk a kalandot, ahol újfent szűkölködünk a helyben. Az előrejutást pedig folyamatos feladatokkal tették izgalmassá, ezáltal hol át kell kutatnunk bizonyos helyszíneket, meg kell javítanunk egy autót a meneküléshez, de sokszor csak egyszerűen túl kell élnünk egy inváziót.
Persze a pályák és a küldetések mellett a sokszínű idegenek is hozzájárulnak ahhoz, hogy kellemes élmények várjanak ránk, hiszen számtalan különféle szörnyszülött akarja majd elvenni az életünket, így az általános csápos lények mellett jönnek robbanó, mérges gázt szétterítő típusok, zsiráfszerű lények, melyek elrabolhatnak minket vagy a csapattársainkat, de rendre találkozunk bivalyerős agresszorokkal is. Az elhangzottak alapján úgy tűnhet, hogy az Earthfall egy kiváló játék, ahol minden a helyén van, de a gyakorlat azért sajnos nem ennyire egyértelmű. Rendre belefuthatunk például kisebb-nagyobb hiányosságokba, melyek a sokadik meccsen már szó szerint frusztrálóak, legyen szó akár a gyakran eltúlzott inváziókról, a védhetetlen pontokról, vagy olyan apróságokról, mint hogy nagyon nehéz megfelelő csapattársakat találni a kiegyensúlyozott élményhez.
A fentiek ugyanis csak akkor hatásosak, ha találunk magunk mellé három olyan embert, akik hajlandóak megfelelően együttműködni velünk. Ellenkező esetben rendre belefutunk önjelölt hősökbe, az orrunk elől a fegyvereket és az utánpótlást felelőtlenül ellopkodó egyénekbe, vagy olyanokba, akik egyszerűen képtelenek megérteni a csapatmunka lényegét. Ha viszont van három barátunk, akiket érdekel egy kooperatív móka, túlzás nélkül hasonlóan emlékezetes élményeket szerezhetünk, mint egykoron a Left 4 Dead csataterein!
Grafika:
Bár az Earthfall papíron az Unreal Engine 4 grafikus motort használja, sajnálatos módon azonban a készítők érezhetően kevés tapasztalattal álltak neki a programozásnak, hiszen messze nem hozták ki belőle azokat a lehetőségeket, melyek megfelelő megjelenést biztosítottak volna számára. A karaktermodellek például hagynak maguk után kívánnivalót, a pályák is kopottas hatást keltenek, még a legjobb beállítások mellett sem ér a közelébe a végeredmény annak, amit az előzetes képeken és videókon láthattunk. Ennek az oka leginkább talán az, hogy a játékot így optimalizálták, lévén korai hozzáférésben majdnem játszhatatlan volt a gépigény miatt, és bár most ezen a téren nem panaszkodhatunk rá, ellenben a megjelenése miatt annál inkább.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A játék mind a kezelőfelület, mind az irányíthatóság tekintetében ugyanazt a könnyedséget vonultatja fel, mint annak idején a Left 4 Dead, vagy bármelyik belső nézetes akciójáték. Karakterünk irányítása és a célzás egyszerű, a kiegészítő lehetőségek szintén egy-egy gyorsgombbal megoldhatók, egyedül az életerőcsomag alkalmazása körülményes, lévén túl sokáig tart felgyógyítani magunkat, ami a harcok hevében, vagy túlbuzgó csapattársak mellett komoly kellemetlenségeket okozhat.
Játszhatóság:
Bár tíz pálya van a játékban, melyeket botokkal is felfedezhetünk, ezeket azonban alig egy nap alatt mind kiismerhetjük, és bár mindegyik hangulatos, legalább egy különlegességet rejteget, azért nem annyira karakteresek, hogy az ötödik vagy a hatodik mérkőzést is ugyanolyan élmény legyen átélni rajtuk. Nem ártottak volna továbbá változatosabb feladatok sem, hiszen gyakorlatilag a Left 4 Dead kliséit használták fel újra.
Intelligencia, nehézség: A nehézség egy kooperatív akciójátékban nem mérvadó, hiszen mindig az aktuális csapat és a hozzáállás határozza meg a szintet, a mesterséges intelligencia azonban az ellenfelek kapcsán nagyon gyakran kiábrándító. Offline módban ugyanis csapattársainktól értelemszerűen nem várunk sokat, nem is rójuk fel negatívumként, de az ellenfelek teljesen kiszámíthatóak, mérkőzésről mérkőzésre ugyanonnan, ugyanannyian érkeznek, nincs különösebb meglepetés, ami a hosszabb távú élményeket alapjaiban befolyásolhatná.
Hangok, zene: A játékban felcsendülő zenék egészen felejthetőek, de minden más effekt kellemesre sikeredett, legyen szó akár az idegenek által kiadott hangokról, akár a fegyverekről. Bár a horrorisztikus hangulatot néhány helyen lehetett volna még fokozni, de cserébe legalább kaptunk vicces beszólásokat a karakterektől.
Összegzés: A közepesnél ugyan határozottan jobb teljesítményt nyújt az Earthfall, azonban rengeteg olyan gyermekbetegsége van még, melyek miatt legfeljebb egyfajta pótléka lehet a Left 4 Deadnek, de a Valve zombis őrületét nem tudja letaszítani a trónról. Ha egy kellemes kooperatív akciójátékot keresünk, és van hozzá társaságunk, akkor aligha kell csalódnunk a Holospark alkotásában, de túl nagy elvárásokat azért ne támasszunk. Néhány ingyenes tartalmi frissítéssel gatyába lehetne még rázni a végeredményt, de félő, hogy a készítők nem akarnak már annyit törődni vele, mint amennyit egyébként megérdemelne.
Fejlesztő: Holospark
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-4430 3 GHz-es vagy AMD FX-8300 processzor, Nvidia GeForce GTX 750 vagy ATI Radeon R7 360 grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4770 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD Ryzen R5 1500X processzor, Nvidia GeForce GTX 970 vagy ATI Radeon R9 290X grafikus kártya, 16 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Left 4 Dead
Kategória: akció
Idejét sem tudjuk már, hogy mikor kaptunk utoljára egy olyan emlékezetes, egyszerűségével és izgalmaival hónapokig a képernyő elé szegező kooperatív akciójátékot, mint amilyen egykoron a Left 4 Dead volt. Az Earthfall azonban most megpróbálja sajátos formában újragondolni a Valve remekművét, játéktesztünkből pedig kiderítheted, hogy jól megtanulták-e a leckét a fiatal fejlesztők vagy sem?
Bár nehéz elhinni – leírni pedig pláne, hiszen mintha tegnap lett volna –, de idén már tíz éve annak, hogy a Valve a Turtle Rock Studios segítségével elkészítette a Left 4 Dead című zombis kooperatív akciójátékot. Az évtized során legendássá vált alkotást ugyan sokan kétkedve fogadták, rengetegen nem is hittek benne igazán – lévén akkoriban nem voltak ennyire népszerűek még a többjátékosos élmények –, a gyakorlat viszont a készítőket igazolta, akárcsak az egy év múlva leszállított folytatás. Bár igény lett volna rá, valamiért ezt követően is csak nagyon kevesen merték bevállalni a kifejezetten kooperatív élményekre koncentráló játékokat, még az Evolve is csúnyán belebukott a különleges megközelítésével, ami valahol talán a túlbonyolított szabályrendszerének volt köszönhető.
A rajongók ugyanis arra vágytak, hogy különösebb extra körítés nélkül, ámde a kooperáció, az egymásra utaltság valós élményével megtapasztalják a túlélés legmagasabb szintjét, miközben halomra gyilkolják maguk körül a különböző szörnyeket. Mindezt azonban közérthető körítéssel szinte egyetlen akciójáték sem tudta produkálni az elmúlt évtizedben, ezt a piaci rést pedig nagyon jól felismerték a Holospark fejlesztői, akik Earthfall című alkotásukkal már korai hozzáférésben bebizonyították, hogy nem akarnak mást, csak a Left 4 Dead egyszerű élményét átültetni egy saját világba. Bár ez jobb helyeken közönséges lopásnak minősül, azonban a végeredmény annyira bájos és élvezetes lett, hogy emiatt nem igazán tudunk haragudni a készítőkre.
Mint ahogyan azért sem, hogy az Earthfallt nem a történet miatt kellett megszeretnünk, hiszen röhejesen egyszerűre sikeredett, zombik helyett ráadásul űrlényeket állít a középpontba, akik egy aszteroidával érkeztek a Földre, a nagy pusztítást pedig mérhetetlen szaporodásukkal fokozván gyakorlatilag az emberiség jelentős részét kiirtották. Az összhatás egy kicsit olyan, mintha a Left 4 Dead apokaliptikus megközelítését egy csipetnyi XCOM-mal ötvöztük volna annyi különbséggel, hogy itt teljesen eredeti, de sokkal inkább több helyről összelopkodott ötleteken alapuló ellenfelekkel hadakozhatunk majd.
A sztori főszereplője négy teljesen átlagos amerikai állampolgár, akik bár saját személyiséggel és beszólásokkal rendelkeznek – ez a humor miatt nem utolsó szempont –, de egyedi képességekre ne is számítsunk tőlük, vagyis mindegyikük kezelheti az összes fegyvert, illetve a különböző berendezéseket. Már itt is látszik, hogy a készítők nem akarták túlbonyolítani a dolgot, noha a tapasztalat azt mutatja, hogy a megfelelő játékosok azért maguktól is megtalálhatják szerepeiket, és bár tipikus gyógyító karaktert nem alakíthatunk, ellenben a felszedett fegyver függvényében lehetünk nehézfiúk, távolról hatékony mesterlövészek vagy egy machetével a kézben akár közelharci vandálok is.
A fegyverek tekintetében sok meglepetés nem vár ránk, lényegében a legismertebb modern eszközöket kapjuk meg – fejleszthetőség nélkül –, a pisztolyok, gépfegyverek, sörétesek vagy a lángszórók között viszont biztosan mindenki megtalálhatja a testhez illő darabokat. Sőt mi több, lesznek különféle gránátok, de használhatunk majd nagyobb tűzerővel rendelkező gépágyúkat is, amennyiben pedig nem találnánk éppen kedvünkre való fegyvert, a legtöbb pályarészen beleakadhatunk 3D-nyomtatókba, melyekkel legyárthatjuk a szükséges darabot.
Apropó pályák! A megjelenésre 10 nagyszerűen berendezett, erős észak-amerikai kliséket felvonultató helyszínt kaptunk, melyek között a rémséges erdők, a nagyvárosi és külvárosi sajátosságokat felvonultató hadszínterek, a mocsárvidékek, de még az elhagyatott kutatólaborok is megtalálhatók lesznek. A változatosságban nincs hiány, a hangulat is első osztályú, de ami sokkal megnyugtatóbb, hogy a pályaszerkesztés nagyszerűen sikerült. Egy szint több, egymástól elég jól elkülöníthető helyszínből áll – néhány kivételtől eltekintve –, és mindenhol a kezünkbe adják a szükséges eszközöket, illetve feladatokat ahhoz, hogy kihasználjuk a környezet sajátosságait.
A mobilizálható rácsos kapuk jóvoltából építhetünk magunknak rögtönzött barikádokat és bázisokat is, hogy kifújjuk magunkat, de alapvetően minden egyes négyzetmétert úgy rendeztek be, hogy legyenek fedezékek, magaslati pontok, egyszóval hihetetlenül sok stratégiát dolgozhatunk ki a többiekkel. Sőt mi több, egy-egy pályán gyakran több eltérő taktikát is alkalmaznunk kell, ami nemcsak a tervezésnek, hanem a változatos, ámde azért eléggé klisés feladatoknak köszönhető.
Előfordulhat például, hogy egy szűkös kertvárosból indulva egymáshoz tapadva kell érvényesülnünk, majd hirtelen egy óriási tisztáson találjuk magunkat, ahol azonnal szét kell szóródnunk, mert minden irányból támadás vár ránk, nem sokkal később pedig egy kis raktárkomplexumban folytathatjuk a kalandot, ahol újfent szűkölködünk a helyben. Az előrejutást pedig folyamatos feladatokkal tették izgalmassá, ezáltal hol át kell kutatnunk bizonyos helyszíneket, meg kell javítanunk egy autót a meneküléshez, de sokszor csak egyszerűen túl kell élnünk egy inváziót.
Persze a pályák és a küldetések mellett a sokszínű idegenek is hozzájárulnak ahhoz, hogy kellemes élmények várjanak ránk, hiszen számtalan különféle szörnyszülött akarja majd elvenni az életünket, így az általános csápos lények mellett jönnek robbanó, mérges gázt szétterítő típusok, zsiráfszerű lények, melyek elrabolhatnak minket vagy a csapattársainkat, de rendre találkozunk bivalyerős agresszorokkal is. Az elhangzottak alapján úgy tűnhet, hogy az Earthfall egy kiváló játék, ahol minden a helyén van, de a gyakorlat azért sajnos nem ennyire egyértelmű. Rendre belefuthatunk például kisebb-nagyobb hiányosságokba, melyek a sokadik meccsen már szó szerint frusztrálóak, legyen szó akár a gyakran eltúlzott inváziókról, a védhetetlen pontokról, vagy olyan apróságokról, mint hogy nagyon nehéz megfelelő csapattársakat találni a kiegyensúlyozott élményhez.
A fentiek ugyanis csak akkor hatásosak, ha találunk magunk mellé három olyan embert, akik hajlandóak megfelelően együttműködni velünk. Ellenkező esetben rendre belefutunk önjelölt hősökbe, az orrunk elől a fegyvereket és az utánpótlást felelőtlenül ellopkodó egyénekbe, vagy olyanokba, akik egyszerűen képtelenek megérteni a csapatmunka lényegét. Ha viszont van három barátunk, akiket érdekel egy kooperatív móka, túlzás nélkül hasonlóan emlékezetes élményeket szerezhetünk, mint egykoron a Left 4 Dead csataterein!
Grafika:
Bár az Earthfall papíron az Unreal Engine 4 grafikus motort használja, sajnálatos módon azonban a készítők érezhetően kevés tapasztalattal álltak neki a programozásnak, hiszen messze nem hozták ki belőle azokat a lehetőségeket, melyek megfelelő megjelenést biztosítottak volna számára. A karaktermodellek például hagynak maguk után kívánnivalót, a pályák is kopottas hatást keltenek, még a legjobb beállítások mellett sem ér a közelébe a végeredmény annak, amit az előzetes képeken és videókon láthattunk. Ennek az oka leginkább talán az, hogy a játékot így optimalizálták, lévén korai hozzáférésben majdnem játszhatatlan volt a gépigény miatt, és bár most ezen a téren nem panaszkodhatunk rá, ellenben a megjelenése miatt annál inkább.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A játék mind a kezelőfelület, mind az irányíthatóság tekintetében ugyanazt a könnyedséget vonultatja fel, mint annak idején a Left 4 Dead, vagy bármelyik belső nézetes akciójáték. Karakterünk irányítása és a célzás egyszerű, a kiegészítő lehetőségek szintén egy-egy gyorsgombbal megoldhatók, egyedül az életerőcsomag alkalmazása körülményes, lévén túl sokáig tart felgyógyítani magunkat, ami a harcok hevében, vagy túlbuzgó csapattársak mellett komoly kellemetlenségeket okozhat.Játszhatóság:
Bár tíz pálya van a játékban, melyeket botokkal is felfedezhetünk, ezeket azonban alig egy nap alatt mind kiismerhetjük, és bár mindegyik hangulatos, legalább egy különlegességet rejteget, azért nem annyira karakteresek, hogy az ötödik vagy a hatodik mérkőzést is ugyanolyan élmény legyen átélni rajtuk. Nem ártottak volna továbbá változatosabb feladatok sem, hiszen gyakorlatilag a Left 4 Dead kliséit használták fel újra.Intelligencia, nehézség:
A nehézség egy kooperatív akciójátékban nem mérvadó, hiszen mindig az aktuális csapat és a hozzáállás határozza meg a szintet, a mesterséges intelligencia azonban az ellenfelek kapcsán nagyon gyakran kiábrándító. Offline módban ugyanis csapattársainktól értelemszerűen nem várunk sokat, nem is rójuk fel negatívumként, de az ellenfelek teljesen kiszámíthatóak, mérkőzésről mérkőzésre ugyanonnan, ugyanannyian érkeznek, nincs különösebb meglepetés, ami a hosszabb távú élményeket alapjaiban befolyásolhatná.Hangok, zene:
A játékban felcsendülő zenék egészen felejthetőek, de minden más effekt kellemesre sikeredett, legyen szó akár az idegenek által kiadott hangokról, akár a fegyverekről. Bár a horrorisztikus hangulatot néhány helyen lehetett volna még fokozni, de cserébe legalább kaptunk vicces beszólásokat a karakterektől.Összegzés:
A közepesnél ugyan határozottan jobb teljesítményt nyújt az Earthfall, azonban rengeteg olyan gyermekbetegsége van még, melyek miatt legfeljebb egyfajta pótléka lehet a Left 4 Deadnek, de a Valve zombis őrületét nem tudja letaszítani a trónról. Ha egy kellemes kooperatív akciójátékot keresünk, és van hozzá társaságunk, akkor aligha kell csalódnunk a Holospark alkotásában, de túl nagy elvárásokat azért ne támasszunk. Néhány ingyenes tartalmi frissítéssel gatyába lehetne még rázni a végeredményt, de félő, hogy a készítők nem akarnak már annyit törődni vele, mint amennyit egyébként megérdemelne.