SG.hu
Gravel
Kiadó: Milestone
Fejlesztő: Milestone
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-3225 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 920 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon HD 7950 grafikus kártya, 4 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD FX-6350 processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon R9 380 grafikus kártya, 4 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: DiRT 3, MotorStorm
Kategória: autóverseny
A WRC-játékok után egy újabb off-road száguldást készített az olasz Milestone, azonban hiába akartak valami maradandót alkotni vele, a végeredmény sajnos messze elmarad a mai követelményektől. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Aki rajong a különféle versenyjátékokért, különösen a valós háttérrel rendelkező sorozatokért, az biztosan találkozott már az olasz Milestone nevével, akik a kilencvenes évek óta ontják ránk hol jobb, hol rosszabb alkotásaikat. Ha valaki esetleg nem tudná, olyan neveket köszönhetünk nekik, mint a MotoGP-, az SBK- és a WRC-sorozat, melyeket évek óta csak a licencek miatt tudnak eladni a készítők. Persze néha azért ők is belenyúlnak a jóba, de műveik többsége inkább erős középszerűségtől szenved, éppen ezért hiába próbálták pár hónappal ezelőtt felcsigázni az off-road-versenyek kedvelőit Gravel című művükkel, sokan teljesen bizalmatlanul közelítettek hozzá.
Pláne az első kedvcsinálók alapján, melyekről messziről virított, hogy az alkotás több éves lemaradásban van a grafika terén, és bár az előzetes videókkal összekapták magukat a készítők, ahogyan azonban várható volt: magát a játékot nem érte ilyen drasztikus ráncfelvarrás. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, hiszen a Gravel alapvetően nem lett egy rossz játék, rengeteg erényt tud felmutatni, viszont a középszerűségből így is csak nagyon nehezen emelkedik ki.
Amit rögtön itt az elején tudnunk kell a Gravel kapcsán, hogy a Milestone bár korábban több sorozatát is megpróbálta szimulátorként eladni, hovatovább konkrét lépéseket tettek a realisztikus megközelítés irányába, de összességében mindegyik alkotásuk egy árkád jellegű versenyjáték lett, és nincs ez másként tesztünk főszereplőjével sem. A Milestone legújabb címe ugyanis ízig-vérig az árkád vonalat követi, sőt mi több, néhány esetben már-már át is esik a ló túlsó oldalára, ezáltal senki se várjon realisztikus fizikát vagy valószerű vezetési élményt, itt ugyanis csak arról lesz szó, hogy beüljünk a volán mögé, és padlóig nyomjuk a gázt.
A Gravel kizárólag a négykerekű járgányokra koncentrál, melyek mindegyike licencelt darab, így bár nincs akkora felhozatal, mint a legutóbbi Forzában, azonban a terephez alakított ismert modellek legalább a külső megjelenés terén jól sikerültek. Ez azonban nem mondható el a pályákról! Hiába alkottak ugyanis az olaszok derekas mennyiségű helyszínt az árkád versenyekhez, hiába járhatjuk be kis túlzással az egész világot, sikerült még a vadont is olyan unalmasan lemodellezniük, hogy egyszerűen unalmas újra és újra rajtkockára állni.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy hiába van több tucatnyi helyszín, ha egyik sem rendelkezik olyan emlékezetes részekkel, melyek könnyen memorizálhatók vagy még évek múlva is felidézhetők lelki szemeink előtt. (Egyedül a téli pályák lettek valamivel kellemesebbek a többinél.) A helyzet pedig még rosszabb, ha a stadionokat vagy a körpályákat vesszük alapul.
A tartalom tehát hiába tűnik kielégítőnek, a gyakorlatban sajnos csak közepesre vizsgázik. Nagyjából ez a helyzet az egyes játékmódokkal is, melyek között szintén a sokszor elcsépelt megoldások köszönnek vissza, a Milestone ugyanis meg sem próbált kitalálni valami újdonságot, megmaradtak inkább a sokszor látott kliséknél. A Gravel ugyan konkrét történettel nem rendelkezik, az Off-Road Masters azonban mégis egyfajta sztori módként öleli körbe a játékot, a televíziós műsorokra hajazó tálalás – mely szintén egy ezerszer látott dolog – pedig csak arra jó, hogy legalább egyszer átszáguldjuk az egészet, miközben csak rajtunk, illetve teljesítményünkön múlik, hogy meddig jutunk.
A játékban négy szabályrendszer – vagy pályatípus – vár ránk, melyek mindegyike ismerős lehet korábbról. A Cross Countryban például csak az lesz a dolgunk, hogy az ellenőrzőpontok érintésével eljussunk a rajttól a célig, miközben nagyot hadakozhatunk a többiekkel, de rendszerint ezeken a helyszíneken várnak ránk az ugratók és az egyéb mutatványok is. A Wild Rush és a Stadium ezzel szemben körpályás kihívásokat garantál nekünk, de míg egyik a vadonba hív minket, addig utóbbi unalmas stadionokban kínálja a versenyek élményét. Bár szívesen vezetnénk fel utolsóként az aduászt, azonban a Gravel negyedik lehetősége, a Speed Cross hiába hangzik papíron izgalmasnak – lévén kevert versenyekkel kecsegtet, vagyis hol aszfalton, hol terepen kell száguldanunk –, azonban semmiféle taktikázás, semmiféle extra élmény nem vár ránk ezen a téren, holott a valóságban teljesen más élmény egyik vagy másik helyszínen száguldani.
A Gravel azonban egyáltalán nem törekedett az egyediségre! Ez pedig igaz a játékmenetre is, hiszen bár az élmény összességében kellemes, de folyamatosan belefutunk kisebb-nagyobb problémákba, melyek eszünkbe juttatják, hogy mekkora lemaradásban van a játék. Példának okáért hiába jó az irányítás, ha a fizika rettenetes, ezáltal autónk néhányszor olyan dolgokat művel, hogy elkerekedik tőle a szemünk. A kanyarodás során nem azt érezzük, hogy a teljes futómű megdől és összedolgozik azért, hogy a tonnás szerkezetek fordulhassanak, sokkal inkább azt, hogy egy jégen csúszó szánkó vagyunk, melyet dróton rángatnak a célig.
Márpedig az árkád megközelítés a legtöbb ember értelmezésében nem ott kezdődik, hogy fittyet hányunk a fizikára, aminek hiányosságai az ütközések során különösen szembetűnők lesznek. A lökdösődés ugyanis bár folyamatos a játékban, de teljesen kiszámíthatatlan, hogy egy kis koccanás mit hoz ki a mi vagy az ellenfél járművéből, éppen ezért egy idő után már inkább kerüljük az efféle érintkezéseket. A mesterséges intelligencia gaztetteit pedig még szóba sem hoztuk! A csalás folyamatos, a másodpercre pontos futamidők helyenként egyenesen idegtépőek, a hullámzó teljesítmény, illetve nehézségi szint pedig már az első néhány verseny után érzékelhető. Ennél már évekkel ezelőtt is sokkal jobb árkád versenyjátékokkal találkoztunk!
Grafika:
A küllemről nem is beszélve! Bár csúnyának semmiképpen sem mondanánk a Milestone legújabb alkotását, de messze elmarad olyan címektől, mint a legutóbbi Need for Speed vagy a Forza 7, márpedig ezt a szintet azért illett volna megütni. A Gravel így kicsit olyan, mintha egy előző generációs alkotás feldolgozása lenne, ami a gépigény szempontjából ugyan nem probléma, sőt a gyors tempókban is sokszor elvesznek a hiányosságok, de amint van időnk körülnézni, rögtön rácsodálkozunk arra, hogy például a nagyszerűen kidolgozott autókhoz képest a pályák mennyire rosszul festenek.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A kezelőfelület a szokásos autós játékok kliséit hozza, miközben az irányítás is az árkád száguldásokból eredeztethető, a probléma csupán annyi, hogy a fizika hiányosságai miatt egyáltalán nincs vezetési élményünk. Ha a pályákat tengerre vagy jégre, az autókat pedig motorcsónakokra vagy motoros szánra cserélték volna, pontosan ugyanolyan élményben lenne részünk, mint négy keréken.
Játszhatóság: Bár autóból lehetne több, és a pályák változatossága, illetve sokkal inkább egyedisége is hagy maga után kívánnivalót, azért a Gravelről kijelenthető, hogy egész derekas tartalommal rendelkezik. Persze az unalmas játékmódok miatt még így sem teljes az örömünk, ellenben legalább a multiplayert nem spórolták ki belőle a készítők.
Intelligencia, nehézség: A Gravel nem egy túl nehéz játék, ám ezen a téren hullámzó teljesítményt vonultat fel, aminek a hátterében a mesterséges intelligencia hiányosságai állnak. A folyamatosan csaló ellenfelek hol erőszakosak, hol kenyérre lehet őket kenni, teljesen kiszámíthatatlan, hogy miként reagálnak ránk a következő kanyar után, amit tovább nehezít a fizika problémája, hiszen egy kis lökéstől előfordulhat, hogy az ellenfél pörög vagy végez a pálya mellett, de az is benne van a pakliban, hogy mi fordulunk keresztbe, és kezdhetjük elölről a felkapaszkodást. Mindezzel persze nem lenne baj, ha a rendszerek kiegyensúlyozottan, kiszámíthatóan, de ami a legfontosabb, realisztikusan működnének, hiszen egy valószerű fizika még egy árkád versenyjátéktól is elvárható.
Hangok, zene: Nemcsak a pályák, hanem a zenék is teljes egészében felejthetőek lettek a Gravelben, egyedül az autók által kiadott motorhang lett egészen meggyőző – mintha egy tripla-A kategóriás játékból vették volna kölcsön az effekteket –, de minden más bőven hagy maga után kívánnivalót.
Összegzés: A Gravel tehát bár hiába lett több szempontból is egy kellemes versenyjáték, az unalmas pályák és játékmódok, a silány fizika és grafika, valamint az egyéb hiányosságok miatt sajnos alig tud kiemelkedni a középmezőnyből. Pedig kár érte, hiszen az alapötlet jó, egy kiváló off-road száguldásra is nagy szükségünk lenne már, azonban ennél sokkal jobb minőségben. Majd talán a Codemasters-féle OnRush igazságot szolgáltat az idén!
Fejlesztő: Milestone
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-3225 3,3 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 920 processzor, Nvidia GeForce GTX 760 vagy ATI Radeon HD 7950 grafikus kártya, 4 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz-es vagy AMD FX-6350 processzor, Nvidia GeForce GTX 960 vagy ATI Radeon R9 380 grafikus kártya, 4 GB RAM, 40 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: DiRT 3, MotorStorm
Kategória: autóverseny
A WRC-játékok után egy újabb off-road száguldást készített az olasz Milestone, azonban hiába akartak valami maradandót alkotni vele, a végeredmény sajnos messze elmarad a mai követelményektől. Játéktesztünkből megtudhatod, hogy miért!
Aki rajong a különféle versenyjátékokért, különösen a valós háttérrel rendelkező sorozatokért, az biztosan találkozott már az olasz Milestone nevével, akik a kilencvenes évek óta ontják ránk hol jobb, hol rosszabb alkotásaikat. Ha valaki esetleg nem tudná, olyan neveket köszönhetünk nekik, mint a MotoGP-, az SBK- és a WRC-sorozat, melyeket évek óta csak a licencek miatt tudnak eladni a készítők. Persze néha azért ők is belenyúlnak a jóba, de műveik többsége inkább erős középszerűségtől szenved, éppen ezért hiába próbálták pár hónappal ezelőtt felcsigázni az off-road-versenyek kedvelőit Gravel című művükkel, sokan teljesen bizalmatlanul közelítettek hozzá.
Pláne az első kedvcsinálók alapján, melyekről messziről virított, hogy az alkotás több éves lemaradásban van a grafika terén, és bár az előzetes videókkal összekapták magukat a készítők, ahogyan azonban várható volt: magát a játékot nem érte ilyen drasztikus ráncfelvarrás. Ne szaladjunk azonban ennyire előre, hiszen a Gravel alapvetően nem lett egy rossz játék, rengeteg erényt tud felmutatni, viszont a középszerűségből így is csak nagyon nehezen emelkedik ki.
Amit rögtön itt az elején tudnunk kell a Gravel kapcsán, hogy a Milestone bár korábban több sorozatát is megpróbálta szimulátorként eladni, hovatovább konkrét lépéseket tettek a realisztikus megközelítés irányába, de összességében mindegyik alkotásuk egy árkád jellegű versenyjáték lett, és nincs ez másként tesztünk főszereplőjével sem. A Milestone legújabb címe ugyanis ízig-vérig az árkád vonalat követi, sőt mi több, néhány esetben már-már át is esik a ló túlsó oldalára, ezáltal senki se várjon realisztikus fizikát vagy valószerű vezetési élményt, itt ugyanis csak arról lesz szó, hogy beüljünk a volán mögé, és padlóig nyomjuk a gázt.
A Gravel kizárólag a négykerekű járgányokra koncentrál, melyek mindegyike licencelt darab, így bár nincs akkora felhozatal, mint a legutóbbi Forzában, azonban a terephez alakított ismert modellek legalább a külső megjelenés terén jól sikerültek. Ez azonban nem mondható el a pályákról! Hiába alkottak ugyanis az olaszok derekas mennyiségű helyszínt az árkád versenyekhez, hiába járhatjuk be kis túlzással az egész világot, sikerült még a vadont is olyan unalmasan lemodellezniük, hogy egyszerűen unalmas újra és újra rajtkockára állni.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy hiába van több tucatnyi helyszín, ha egyik sem rendelkezik olyan emlékezetes részekkel, melyek könnyen memorizálhatók vagy még évek múlva is felidézhetők lelki szemeink előtt. (Egyedül a téli pályák lettek valamivel kellemesebbek a többinél.) A helyzet pedig még rosszabb, ha a stadionokat vagy a körpályákat vesszük alapul.
A tartalom tehát hiába tűnik kielégítőnek, a gyakorlatban sajnos csak közepesre vizsgázik. Nagyjából ez a helyzet az egyes játékmódokkal is, melyek között szintén a sokszor elcsépelt megoldások köszönnek vissza, a Milestone ugyanis meg sem próbált kitalálni valami újdonságot, megmaradtak inkább a sokszor látott kliséknél. A Gravel ugyan konkrét történettel nem rendelkezik, az Off-Road Masters azonban mégis egyfajta sztori módként öleli körbe a játékot, a televíziós műsorokra hajazó tálalás – mely szintén egy ezerszer látott dolog – pedig csak arra jó, hogy legalább egyszer átszáguldjuk az egészet, miközben csak rajtunk, illetve teljesítményünkön múlik, hogy meddig jutunk.
A játékban négy szabályrendszer – vagy pályatípus – vár ránk, melyek mindegyike ismerős lehet korábbról. A Cross Countryban például csak az lesz a dolgunk, hogy az ellenőrzőpontok érintésével eljussunk a rajttól a célig, miközben nagyot hadakozhatunk a többiekkel, de rendszerint ezeken a helyszíneken várnak ránk az ugratók és az egyéb mutatványok is. A Wild Rush és a Stadium ezzel szemben körpályás kihívásokat garantál nekünk, de míg egyik a vadonba hív minket, addig utóbbi unalmas stadionokban kínálja a versenyek élményét. Bár szívesen vezetnénk fel utolsóként az aduászt, azonban a Gravel negyedik lehetősége, a Speed Cross hiába hangzik papíron izgalmasnak – lévén kevert versenyekkel kecsegtet, vagyis hol aszfalton, hol terepen kell száguldanunk –, azonban semmiféle taktikázás, semmiféle extra élmény nem vár ránk ezen a téren, holott a valóságban teljesen más élmény egyik vagy másik helyszínen száguldani.
A Gravel azonban egyáltalán nem törekedett az egyediségre! Ez pedig igaz a játékmenetre is, hiszen bár az élmény összességében kellemes, de folyamatosan belefutunk kisebb-nagyobb problémákba, melyek eszünkbe juttatják, hogy mekkora lemaradásban van a játék. Példának okáért hiába jó az irányítás, ha a fizika rettenetes, ezáltal autónk néhányszor olyan dolgokat művel, hogy elkerekedik tőle a szemünk. A kanyarodás során nem azt érezzük, hogy a teljes futómű megdől és összedolgozik azért, hogy a tonnás szerkezetek fordulhassanak, sokkal inkább azt, hogy egy jégen csúszó szánkó vagyunk, melyet dróton rángatnak a célig.
Márpedig az árkád megközelítés a legtöbb ember értelmezésében nem ott kezdődik, hogy fittyet hányunk a fizikára, aminek hiányosságai az ütközések során különösen szembetűnők lesznek. A lökdösődés ugyanis bár folyamatos a játékban, de teljesen kiszámíthatatlan, hogy egy kis koccanás mit hoz ki a mi vagy az ellenfél járművéből, éppen ezért egy idő után már inkább kerüljük az efféle érintkezéseket. A mesterséges intelligencia gaztetteit pedig még szóba sem hoztuk! A csalás folyamatos, a másodpercre pontos futamidők helyenként egyenesen idegtépőek, a hullámzó teljesítmény, illetve nehézségi szint pedig már az első néhány verseny után érzékelhető. Ennél már évekkel ezelőtt is sokkal jobb árkád versenyjátékokkal találkoztunk!
Grafika:
A küllemről nem is beszélve! Bár csúnyának semmiképpen sem mondanánk a Milestone legújabb alkotását, de messze elmarad olyan címektől, mint a legutóbbi Need for Speed vagy a Forza 7, márpedig ezt a szintet azért illett volna megütni. A Gravel így kicsit olyan, mintha egy előző generációs alkotás feldolgozása lenne, ami a gépigény szempontjából ugyan nem probléma, sőt a gyors tempókban is sokszor elvesznek a hiányosságok, de amint van időnk körülnézni, rögtön rácsodálkozunk arra, hogy például a nagyszerűen kidolgozott autókhoz képest a pályák mennyire rosszul festenek.Kezelőfelület, irányíthatóság:
A kezelőfelület a szokásos autós játékok kliséit hozza, miközben az irányítás is az árkád száguldásokból eredeztethető, a probléma csupán annyi, hogy a fizika hiányosságai miatt egyáltalán nincs vezetési élményünk. Ha a pályákat tengerre vagy jégre, az autókat pedig motorcsónakokra vagy motoros szánra cserélték volna, pontosan ugyanolyan élményben lenne részünk, mint négy keréken.Játszhatóság:
Bár autóból lehetne több, és a pályák változatossága, illetve sokkal inkább egyedisége is hagy maga után kívánnivalót, azért a Gravelről kijelenthető, hogy egész derekas tartalommal rendelkezik. Persze az unalmas játékmódok miatt még így sem teljes az örömünk, ellenben legalább a multiplayert nem spórolták ki belőle a készítők.Intelligencia, nehézség:
A Gravel nem egy túl nehéz játék, ám ezen a téren hullámzó teljesítményt vonultat fel, aminek a hátterében a mesterséges intelligencia hiányosságai állnak. A folyamatosan csaló ellenfelek hol erőszakosak, hol kenyérre lehet őket kenni, teljesen kiszámíthatatlan, hogy miként reagálnak ránk a következő kanyar után, amit tovább nehezít a fizika problémája, hiszen egy kis lökéstől előfordulhat, hogy az ellenfél pörög vagy végez a pálya mellett, de az is benne van a pakliban, hogy mi fordulunk keresztbe, és kezdhetjük elölről a felkapaszkodást. Mindezzel persze nem lenne baj, ha a rendszerek kiegyensúlyozottan, kiszámíthatóan, de ami a legfontosabb, realisztikusan működnének, hiszen egy valószerű fizika még egy árkád versenyjátéktól is elvárható.Hangok, zene:
Nemcsak a pályák, hanem a zenék is teljes egészében felejthetőek lettek a Gravelben, egyedül az autók által kiadott motorhang lett egészen meggyőző – mintha egy tripla-A kategóriás játékból vették volna kölcsön az effekteket –, de minden más bőven hagy maga után kívánnivalót.Összegzés:
A Gravel tehát bár hiába lett több szempontból is egy kellemes versenyjáték, az unalmas pályák és játékmódok, a silány fizika és grafika, valamint az egyéb hiányosságok miatt sajnos alig tud kiemelkedni a középmezőnyből. Pedig kár érte, hiszen az alapötlet jó, egy kiváló off-road száguldásra is nagy szükségünk lenne már, azonban ennél sokkal jobb minőségben. Majd talán a Codemasters-féle OnRush igazságot szolgáltat az idén!