SG.hu
Stellaris
Kiadó: Paradox Interactive
Fejlesztő: Paradox Development Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Quad Q9400 2,6 GHz-es vagy AMD Athlon II X4 640 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 2 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 850 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 Ti vagy ATI Radeon HD 6850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Europa Universalis-sorozat, Hearts of Iron-sorozat
Kategória: stratégia
A sok keményvonalas történelmi stratégia után most végre itt egy újabb versenyző a Paradox Interactive csapatától, amelyik a legendás magyar Imperium Galactica-sorozat által kitaposott ösvényen szeretett volna valami maradandót alkotni. Stellaris játéktesztünk következik!
Egy kis túlzással az ezredfordulón megjelent hazai fejlesztésű Imperium Galactica II óta egyetlen olyan videojáték sem jelent meg a piacon, amelyik ugyanebben a stílusban, illetve ugyanebben a tematikában fogant volna, ergo méltó kihívóként tekinthetett volna rá a magyar kiválóság. Sőt mi több, összességében is kijelenthető, hogy az űrben játszódó sci-fi stratégiákkal sem lehetett volna Dunát rekeszteni az utóbbi időszakban, így nem véletlen, hogy kitörő lelkesedéssel fogadtuk, amikor a Paradox Interactive csapata bejelentette a Stellaris névre keresztelt alkotást, amellyel a 4X-stratégiák legszebb korszakát szerették volna felidézni előttünk a készítők, méghozzá a tudományos fantasztikumban által ihletett alkotások sajátosságaival a középpontban.
Lelkesedésünk mindezen túl természetesen messze nem volt alaptalan, hiszen a svéd csapathoz köthetjük a műfaj jelenlegi nagymenőit, beszéljünk akár a történelem egyes korszakait feldolgozó Europa Universalis-sorozatról, vagy a második világháború eseményeit páratlan alapossággal a képernyőinkre varázsoló Hearts of Iron egyes epizódjairól. Egy ilyen háttérrel nemcsak sejtettük, hanem szinte biztosak voltunk abban, hogy a csapat legújabb dobása mosolyt csal az arcunkra! A megjelenéssel pedig végre bizonyítást nyert, hogy igazunk volt!
A Stellaris kapcsán történetről alapesetben nem beszélhetünk, sokkal inkább egy általános helyzetről, egy választott faj eredettörténetéről, valamint egy kiválasztott célról, miközben a köztes cselekményt maximálisan mi írjuk és alakítjuk majd döntéseinkkel és választásainkkal. A játék indítását követően például rögtön megpecsételjük majd a sorsunkat azzal, hogy kiválasztjuk, melyik nép oldalán indulunk neki a kalandoknak, hiszen az emberek mellett a legkülönfélébb idegen civilizációkkal vethetjük bele magunkat a végtelen világűr - akár több száz csillagrendszerrel is körbevehetjük magunkat - kolonizálásába, amivel nemcsak saját eredettörténet és megítélés, hanem specifikus fegyverek, képességek, valamint egyéb lehetőségek is várnak ránk.
A sietősebbek választhatnak az előre elkészített népek közül, ellenben aki valami igazán különlegeset szeretne magának, az nyugodtan egy saját fajt is megalkothat a semmiből, ami rengeteg lehetőséget tartogat, nem mellesleg pedig a későbbi újrajátszhatóság kapcsán is jelentős ütőkártyának tekinthető. Hogy rögtön egy kis hasznos tanáccsal is szolgáljunk, népünk választásakor ne a fegyverekkel, vagy a vezetőkkel foglalkozzunk, de még csak a hangzatos ígéretekkel sem, sokkal inkább az ideológiával és a kormányformával, hiszen ezek tényleges hatást gyakorolnak majd a játékélményre. Egy nyíltan fajgyűlölő csoporttal például rendkívül nehezen érvényesülhetünk, ha diplomatikusabb úton szeretnénk elérni valamit, de ugyanez a megállapítás fordítottan is igaz lesz.
A játék alapesetben egyetlen célt tűz ki elénk: valamilyen módon irányításunk alá kell hajtanunk az egész világűrt. Ezt vagy harcias úton, háborúzással érjük el, és ilyenkor legyűrjük a velünk szemben álló feleket, és gyarmatosítjuk bolygóikat, vagy diplomáciával és rafináltsággal megoldjuk, hogy a játéktéren megtalálható planétáknak legalább a 40 százaléka a mi fennhatóságunk alá kerüljünk. Mielőtt bárki megörülne ennek a lehetőségnek, érdemes kifejteni, hogy harc nélkül senki sem ússza majd meg a Stellarist.
Míg a kampány első harmadában rendszerint meglepően nyugodtak lesznek az ellenfelek - a fajtánkat gyűlölők sem támadnak azonnal -, egy bizonyos pont után azonban minden fellázad körülöttünk, és mindenki támadásba lendül, hiszen a nagy hírnévvel nagy felelősség is jár, amit a készítők a fokozatos nehezítéssel kívántak szemléltetni. Ennek megfelelően várnak majd ránk izgalmak és meglepetések, hiszen a játék az utolsó pillanatokig egészen kiszámíthatatlan lesz: hol addig ismeretlen idegenek bukkannak fel, hol egy árulás húzza keresztül terveinket. Érdemes tehát odafigyelni, nem mellesleg pedig gyorsan reagálni a kialakult helyzetre.
A Stellaris indítását követően egyébiránt kezdetben csak egyetlen bolygó felett vehetjük majd át az irányítást, amelynek gondozásával, szépítésével és fejlesztésével egyaránt foglalkozhatunk. Minden bolygón láthatjuk majd a hasznos, beépíthető területeket, amelyekre valamilyen plusz erőforrást biztosító - és meglévőt igénylő - építményt húzhatunk fel, amelyeknek köszönhetően egy biztos gazdaságot húzhatunk fel birodalmunk mögé annak érdekében, hogy más csillagrendszerekbe is ellátogathassunk, illetve ott teljesíthessük céljainkat. A gazdasági rész a sok-sok alapanyag és egyebek mellett nem tekinthető túl összetettnek, ellenben ha meggondolatlanul költekezünk, ha csak egyetlen extra épületet vagy űrhajót is felépítünk úgy, hogy az felborítja az egyensúlyt, akkor abból nagyon komoly problémáink is lehetnek, sőt olyannyira megindulhatunk lefelé a lejtőn, hogy csak jelentős erőfeszítésekkel tudjuk visszafordítani a folyamatot.
Ha a nyugodtabb időszakban sikerül is megfelelően egyensúlyoznunk a végletek között, az első támadás során már garantáltan meggyűlhet a bajunk ezzel, hiszen egy háború alaposan felgyorsíthatja az amúgy meglepően nyugis játéktempót. Ezzel kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy sok esetben valóban olyan nagy a nyugalom, hogy hosszú percekig semmi sem történik majd - a saját intézkedéseinken kívül -, nem sokkal később pedig egymás után jönnek a meglepetések vagy a támadások. Mivel egy rendkívül összetett stratégiáról beszélünk, ezért nyilvánvalóan a gazdasági folyamatokat alaposabban is ki lehetne vesézni, hiszen számtalan apró-cseprő dolog vár itt ránk: a kereskedelem mellett az épületfejlesztésen és a különféle nyersanyagok kibányászásán át a különféle kutatásokig bezárólag, de amennyiben minden részletbe belemennénk, akkor azzal egy kisebb könyvet is könnyedén megtölthetnénk.
Sokkal fontosabb, hogy bolygónk szépítgetése és építgetése mellett felfedezhetjük az egész galaxist, sőt mi több, fel is kell fedeznünk ahhoz, hogy egyről a kettőre juthassunk. Ehhez rögtön az első pillanatokban kapunk majd kutató- és építőhajtókat - a csatahajók mellett -, hogy felfedezzük először a saját csillagrendszerünkön belül megtalálható többi bolygót, holdat és egyéb jelentős égitestet. Habár nagyon sok planéta nem lesz több egyszerű égi képződménynél, felkutatásukat így sem szabad félvállról venni, hiszen rengeteg alkalommal értékes nyersanyagokat találhatunk rajtuk, aminek részeként lehetőségünk nyílik bányákat építeni, és kiszipolyozni a földből a számunkra fontos, illetve felhasználható dolgokat.
Érdekesség, hogy kutatóink ráadásul különös leletekre is bukkanhatnak egy-egy bolygón, ezáltal régmúlt civilizációk nyomaira, elhagyatott robotokra, amelyekből valamiféleképpen akár hasznot is húzhatunk majd. Természetesen nem árt azért csínján bánni ezekkel a felfedező körutakkal, hiszen korántsem csak a mi előnyünkre zárulhat egy ilyen kutatókaland. Saját kis csillagrendszerünk felfedezése egyébiránt tökéletes ahhoz, hogy a meglepően alapos és hasznos segédrobotunk oldalán megtanuljuk kezelni a Stellarist, majd miután elsajátítottunk minden lényeges dolgot, ellátogathatunk a szomszédos csillagrendszerekbe, kolonizáló űrhajókkal elfoglalhatunk újabb bolygókat, és megismerkedhetünk addig ismeretlen fajokkal, akik hol ellenséges, hol barátságos szándékkal közelednek majd felénk.
Mivel a játék rendkívül összetett, és minden túlzás nélkül többórás tanulást igényel még azok számára is, akik amúgy imádják a stratégiákat, ezért már egyedül is rengeteg izgalom vár benne ránk, legalább 30-40 órányi kaland társaságában, de a Paradox Interactive ezzel nem érte be, és többjátékos módot is tervezett a Stellarishoz, ami őszintén szólva egészen felesleges volt. A legtöbb multiplayer alapú stratégia esetén ugyanis a készítők úgy álmodták meg a koncepciót, hogy egy mérkőzés ne nagyon tartson tovább egy óránál, itt azonban 3-4 óra sem elegendő ahhoz, hogy a végére érhessünk egy mérkőzésnek, ilyen hosszú időre pedig nagyon nehéz összehozni megfelelő mennyiségű értelmes játékost - ha csak nem ismerősökkel állunk neki a galaktikus kalandoknak.
Grafika:
A Stellaris összességében messze nem a grafikáról szól, tehát biztosan csalódnak majd benne azok, akik olyan stratégiákhoz vannak hozzászokva, mint például a Total War-sorozat vagy a Company of Heroes 2. Ez a játék nem erről szól, ellenben a készítők meglepő módon így is komoly figyelmet fordítottak arra, hogy például az egyes űrhajók térbeli modelljei nagyszerűen fessenek, vagy például maga a kezelőfelület, illetve a szimpla ábrázolások illeszkedjenek a hangulathoz, és kiváló megvalósításuk mellett egy kicsit múltidéző hangulatot is árasszanak. A képernyőn azért még természetesen így is sokkal több szöveget látunk majd, mint képet és dizájnelemet, de ez a stílus egyik sajátossága, és legalább a gyengébb gépekkel rendelkezőknek sem kell nélkülözniük ezt a nagyszerű űrkalandot.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Noha a Stellaris kezelőfelülete a dizájn szempontjából nagyon kellemes lett, illik a képviselt tematikához, sőt mi több, a készítők arra is gondosan ügyeltek, hogy a milliónyi lehetőséget megfelelő átláthatóság és elrendezés társaságában tálalják. Az irányíthatóság már egy kicsit más lapra tartozik, ezen a téren ugyanis akadnak problémák, ezért helyenként néha nehézkes mindenre odafigyelni és mindent azonnal megtalálni, ami különösen a kapkodós pillanatokban jelent kifejezetten nagy problémát.
Játszhatóság: A szavatosság szempontjából a Stellaris egy tipikusan olyan játék, amelyet ha megvettünk, és magába szippantott minket, akkor utána nem hetekig, hanem legalább hónapokig újra előkerül majd. Erre nemcsak a rengeteg választható faj, az elképesztő szabadság, valamint a páratlanul összetett játékmenet biztosít lehetőséget, hanem az óriási mennyiségű tartalom és a magas újrajátszhatósági faktor is, sőt nem szabad elfeledkeznünk mindezen felül a többjátékos módról sem.
Intelligencia, nehézség:
A Stellaris nehézsége meglepően hullámzó, és bár elég szubjektív megítélés, de összességében kijelenthető, hogy a háborúk sokak számára okozhatnak majd problémát, de azt is biztosan kevesen tolerálják, hogy percekig gyakran szinte semmi nem történik a játékban, majd hirtelenjében egyszerre zúdul ránk egy halom tennivaló, illetve megoldandó probléma. Akadnak mindemellett gondok egyes rendszerek kiegyensúlyozottságával is, amelyek határozott finomhangolást követelnek, akárcsak a mesterséges intelligencia, amely meglepően gyorsan képes taktikát váltani. Míg a játék első felében például a nyilvánvaló támadásból is békés együttélés lesz, addig később egy szimpatikus faj is csúnyán hátba szúrhat minket.
Hangok, zene: Habár sokan szerették volna, ha például az űrhajókhoz vagy az egyes tevékenységekhez is készítenek külön hangeffekteket, de erről sajnos le kell mondanunk, és be kell érnünk az egyébként meglepően minőségire sikerült háttérzenékkel, illetve szinkronokkal.
Összegzés: A Stellaris mindent összevetve az utóbbi évek legjobb keményvonalas űrstratégiája lett, ami komolyabb kihívó nélkül talán nem is tűnik olyan nagy elismerésnek, de érdemes kiemelni, hogy ha tele is lenne a piac ilyen stílusú alkotásokkal, a Paradox Interactive műve akkor is a legjobbak között foglalna helyet. A játékot ugyanis nagyon jól összerakták a készítők, ezáltal mind a tartalom, mind a játékélmény, de még a hangulat szempontjából is ott van a szeren, így akik imádták egykoron az Imperium Galactica-sorozatot, azok csapjanak le rá még ma, hiszen minden túlzás nélkül egy újabb rejtett kincsről beszélhetünk.
Fejlesztő: Paradox Development Studios
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Quad Q9400 2,6 GHz-es vagy AMD Athlon II X4 640 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 2 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i3-2100 3,1 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 850 processzor, Nvidia GeForce GTX 560 Ti vagy ATI Radeon HD 6850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 4 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Europa Universalis-sorozat, Hearts of Iron-sorozat
Kategória: stratégia
A sok keményvonalas történelmi stratégia után most végre itt egy újabb versenyző a Paradox Interactive csapatától, amelyik a legendás magyar Imperium Galactica-sorozat által kitaposott ösvényen szeretett volna valami maradandót alkotni. Stellaris játéktesztünk következik!
Egy kis túlzással az ezredfordulón megjelent hazai fejlesztésű Imperium Galactica II óta egyetlen olyan videojáték sem jelent meg a piacon, amelyik ugyanebben a stílusban, illetve ugyanebben a tematikában fogant volna, ergo méltó kihívóként tekinthetett volna rá a magyar kiválóság. Sőt mi több, összességében is kijelenthető, hogy az űrben játszódó sci-fi stratégiákkal sem lehetett volna Dunát rekeszteni az utóbbi időszakban, így nem véletlen, hogy kitörő lelkesedéssel fogadtuk, amikor a Paradox Interactive csapata bejelentette a Stellaris névre keresztelt alkotást, amellyel a 4X-stratégiák legszebb korszakát szerették volna felidézni előttünk a készítők, méghozzá a tudományos fantasztikumban által ihletett alkotások sajátosságaival a középpontban.
Lelkesedésünk mindezen túl természetesen messze nem volt alaptalan, hiszen a svéd csapathoz köthetjük a műfaj jelenlegi nagymenőit, beszéljünk akár a történelem egyes korszakait feldolgozó Europa Universalis-sorozatról, vagy a második világháború eseményeit páratlan alapossággal a képernyőinkre varázsoló Hearts of Iron egyes epizódjairól. Egy ilyen háttérrel nemcsak sejtettük, hanem szinte biztosak voltunk abban, hogy a csapat legújabb dobása mosolyt csal az arcunkra! A megjelenéssel pedig végre bizonyítást nyert, hogy igazunk volt!
A Stellaris kapcsán történetről alapesetben nem beszélhetünk, sokkal inkább egy általános helyzetről, egy választott faj eredettörténetéről, valamint egy kiválasztott célról, miközben a köztes cselekményt maximálisan mi írjuk és alakítjuk majd döntéseinkkel és választásainkkal. A játék indítását követően például rögtön megpecsételjük majd a sorsunkat azzal, hogy kiválasztjuk, melyik nép oldalán indulunk neki a kalandoknak, hiszen az emberek mellett a legkülönfélébb idegen civilizációkkal vethetjük bele magunkat a végtelen világűr - akár több száz csillagrendszerrel is körbevehetjük magunkat - kolonizálásába, amivel nemcsak saját eredettörténet és megítélés, hanem specifikus fegyverek, képességek, valamint egyéb lehetőségek is várnak ránk.
A sietősebbek választhatnak az előre elkészített népek közül, ellenben aki valami igazán különlegeset szeretne magának, az nyugodtan egy saját fajt is megalkothat a semmiből, ami rengeteg lehetőséget tartogat, nem mellesleg pedig a későbbi újrajátszhatóság kapcsán is jelentős ütőkártyának tekinthető. Hogy rögtön egy kis hasznos tanáccsal is szolgáljunk, népünk választásakor ne a fegyverekkel, vagy a vezetőkkel foglalkozzunk, de még csak a hangzatos ígéretekkel sem, sokkal inkább az ideológiával és a kormányformával, hiszen ezek tényleges hatást gyakorolnak majd a játékélményre. Egy nyíltan fajgyűlölő csoporttal például rendkívül nehezen érvényesülhetünk, ha diplomatikusabb úton szeretnénk elérni valamit, de ugyanez a megállapítás fordítottan is igaz lesz.
A játék alapesetben egyetlen célt tűz ki elénk: valamilyen módon irányításunk alá kell hajtanunk az egész világűrt. Ezt vagy harcias úton, háborúzással érjük el, és ilyenkor legyűrjük a velünk szemben álló feleket, és gyarmatosítjuk bolygóikat, vagy diplomáciával és rafináltsággal megoldjuk, hogy a játéktéren megtalálható planétáknak legalább a 40 százaléka a mi fennhatóságunk alá kerüljünk. Mielőtt bárki megörülne ennek a lehetőségnek, érdemes kifejteni, hogy harc nélkül senki sem ússza majd meg a Stellarist.
Míg a kampány első harmadában rendszerint meglepően nyugodtak lesznek az ellenfelek - a fajtánkat gyűlölők sem támadnak azonnal -, egy bizonyos pont után azonban minden fellázad körülöttünk, és mindenki támadásba lendül, hiszen a nagy hírnévvel nagy felelősség is jár, amit a készítők a fokozatos nehezítéssel kívántak szemléltetni. Ennek megfelelően várnak majd ránk izgalmak és meglepetések, hiszen a játék az utolsó pillanatokig egészen kiszámíthatatlan lesz: hol addig ismeretlen idegenek bukkannak fel, hol egy árulás húzza keresztül terveinket. Érdemes tehát odafigyelni, nem mellesleg pedig gyorsan reagálni a kialakult helyzetre.
A Stellaris indítását követően egyébiránt kezdetben csak egyetlen bolygó felett vehetjük majd át az irányítást, amelynek gondozásával, szépítésével és fejlesztésével egyaránt foglalkozhatunk. Minden bolygón láthatjuk majd a hasznos, beépíthető területeket, amelyekre valamilyen plusz erőforrást biztosító - és meglévőt igénylő - építményt húzhatunk fel, amelyeknek köszönhetően egy biztos gazdaságot húzhatunk fel birodalmunk mögé annak érdekében, hogy más csillagrendszerekbe is ellátogathassunk, illetve ott teljesíthessük céljainkat. A gazdasági rész a sok-sok alapanyag és egyebek mellett nem tekinthető túl összetettnek, ellenben ha meggondolatlanul költekezünk, ha csak egyetlen extra épületet vagy űrhajót is felépítünk úgy, hogy az felborítja az egyensúlyt, akkor abból nagyon komoly problémáink is lehetnek, sőt olyannyira megindulhatunk lefelé a lejtőn, hogy csak jelentős erőfeszítésekkel tudjuk visszafordítani a folyamatot.
Ha a nyugodtabb időszakban sikerül is megfelelően egyensúlyoznunk a végletek között, az első támadás során már garantáltan meggyűlhet a bajunk ezzel, hiszen egy háború alaposan felgyorsíthatja az amúgy meglepően nyugis játéktempót. Ezzel kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy sok esetben valóban olyan nagy a nyugalom, hogy hosszú percekig semmi sem történik majd - a saját intézkedéseinken kívül -, nem sokkal később pedig egymás után jönnek a meglepetések vagy a támadások. Mivel egy rendkívül összetett stratégiáról beszélünk, ezért nyilvánvalóan a gazdasági folyamatokat alaposabban is ki lehetne vesézni, hiszen számtalan apró-cseprő dolog vár itt ránk: a kereskedelem mellett az épületfejlesztésen és a különféle nyersanyagok kibányászásán át a különféle kutatásokig bezárólag, de amennyiben minden részletbe belemennénk, akkor azzal egy kisebb könyvet is könnyedén megtölthetnénk.
Sokkal fontosabb, hogy bolygónk szépítgetése és építgetése mellett felfedezhetjük az egész galaxist, sőt mi több, fel is kell fedeznünk ahhoz, hogy egyről a kettőre juthassunk. Ehhez rögtön az első pillanatokban kapunk majd kutató- és építőhajtókat - a csatahajók mellett -, hogy felfedezzük először a saját csillagrendszerünkön belül megtalálható többi bolygót, holdat és egyéb jelentős égitestet. Habár nagyon sok planéta nem lesz több egyszerű égi képződménynél, felkutatásukat így sem szabad félvállról venni, hiszen rengeteg alkalommal értékes nyersanyagokat találhatunk rajtuk, aminek részeként lehetőségünk nyílik bányákat építeni, és kiszipolyozni a földből a számunkra fontos, illetve felhasználható dolgokat.
Érdekesség, hogy kutatóink ráadásul különös leletekre is bukkanhatnak egy-egy bolygón, ezáltal régmúlt civilizációk nyomaira, elhagyatott robotokra, amelyekből valamiféleképpen akár hasznot is húzhatunk majd. Természetesen nem árt azért csínján bánni ezekkel a felfedező körutakkal, hiszen korántsem csak a mi előnyünkre zárulhat egy ilyen kutatókaland. Saját kis csillagrendszerünk felfedezése egyébiránt tökéletes ahhoz, hogy a meglepően alapos és hasznos segédrobotunk oldalán megtanuljuk kezelni a Stellarist, majd miután elsajátítottunk minden lényeges dolgot, ellátogathatunk a szomszédos csillagrendszerekbe, kolonizáló űrhajókkal elfoglalhatunk újabb bolygókat, és megismerkedhetünk addig ismeretlen fajokkal, akik hol ellenséges, hol barátságos szándékkal közelednek majd felénk.
Mivel a játék rendkívül összetett, és minden túlzás nélkül többórás tanulást igényel még azok számára is, akik amúgy imádják a stratégiákat, ezért már egyedül is rengeteg izgalom vár benne ránk, legalább 30-40 órányi kaland társaságában, de a Paradox Interactive ezzel nem érte be, és többjátékos módot is tervezett a Stellarishoz, ami őszintén szólva egészen felesleges volt. A legtöbb multiplayer alapú stratégia esetén ugyanis a készítők úgy álmodták meg a koncepciót, hogy egy mérkőzés ne nagyon tartson tovább egy óránál, itt azonban 3-4 óra sem elegendő ahhoz, hogy a végére érhessünk egy mérkőzésnek, ilyen hosszú időre pedig nagyon nehéz összehozni megfelelő mennyiségű értelmes játékost - ha csak nem ismerősökkel állunk neki a galaktikus kalandoknak.
Grafika:
A Stellaris összességében messze nem a grafikáról szól, tehát biztosan csalódnak majd benne azok, akik olyan stratégiákhoz vannak hozzászokva, mint például a Total War-sorozat vagy a Company of Heroes 2. Ez a játék nem erről szól, ellenben a készítők meglepő módon így is komoly figyelmet fordítottak arra, hogy például az egyes űrhajók térbeli modelljei nagyszerűen fessenek, vagy például maga a kezelőfelület, illetve a szimpla ábrázolások illeszkedjenek a hangulathoz, és kiváló megvalósításuk mellett egy kicsit múltidéző hangulatot is árasszanak. A képernyőn azért még természetesen így is sokkal több szöveget látunk majd, mint képet és dizájnelemet, de ez a stílus egyik sajátossága, és legalább a gyengébb gépekkel rendelkezőknek sem kell nélkülözniük ezt a nagyszerű űrkalandot.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Noha a Stellaris kezelőfelülete a dizájn szempontjából nagyon kellemes lett, illik a képviselt tematikához, sőt mi több, a készítők arra is gondosan ügyeltek, hogy a milliónyi lehetőséget megfelelő átláthatóság és elrendezés társaságában tálalják. Az irányíthatóság már egy kicsit más lapra tartozik, ezen a téren ugyanis akadnak problémák, ezért helyenként néha nehézkes mindenre odafigyelni és mindent azonnal megtalálni, ami különösen a kapkodós pillanatokban jelent kifejezetten nagy problémát. Játszhatóság:
A szavatosság szempontjából a Stellaris egy tipikusan olyan játék, amelyet ha megvettünk, és magába szippantott minket, akkor utána nem hetekig, hanem legalább hónapokig újra előkerül majd. Erre nemcsak a rengeteg választható faj, az elképesztő szabadság, valamint a páratlanul összetett játékmenet biztosít lehetőséget, hanem az óriási mennyiségű tartalom és a magas újrajátszhatósági faktor is, sőt nem szabad elfeledkeznünk mindezen felül a többjátékos módról sem.Intelligencia, nehézség:
A Stellaris nehézsége meglepően hullámzó, és bár elég szubjektív megítélés, de összességében kijelenthető, hogy a háborúk sokak számára okozhatnak majd problémát, de azt is biztosan kevesen tolerálják, hogy percekig gyakran szinte semmi nem történik a játékban, majd hirtelenjében egyszerre zúdul ránk egy halom tennivaló, illetve megoldandó probléma. Akadnak mindemellett gondok egyes rendszerek kiegyensúlyozottságával is, amelyek határozott finomhangolást követelnek, akárcsak a mesterséges intelligencia, amely meglepően gyorsan képes taktikát váltani. Míg a játék első felében például a nyilvánvaló támadásból is békés együttélés lesz, addig később egy szimpatikus faj is csúnyán hátba szúrhat minket. Hangok, zene:
Habár sokan szerették volna, ha például az űrhajókhoz vagy az egyes tevékenységekhez is készítenek külön hangeffekteket, de erről sajnos le kell mondanunk, és be kell érnünk az egyébként meglepően minőségire sikerült háttérzenékkel, illetve szinkronokkal.Összegzés:
A Stellaris mindent összevetve az utóbbi évek legjobb keményvonalas űrstratégiája lett, ami komolyabb kihívó nélkül talán nem is tűnik olyan nagy elismerésnek, de érdemes kiemelni, hogy ha tele is lenne a piac ilyen stílusú alkotásokkal, a Paradox Interactive műve akkor is a legjobbak között foglalna helyet. A játékot ugyanis nagyon jól összerakták a készítők, ezáltal mind a tartalom, mind a játékélmény, de még a hangulat szempontjából is ott van a szeren, így akik imádták egykoron az Imperium Galactica-sorozatot, azok csapjanak le rá még ma, hiszen minden túlzás nélkül egy újabb rejtett kincsről beszélhetünk.