SG.hu
Far Cry Primal
Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Ubisoft Montreal
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-550 3,2 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-2600K 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 780 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Far Cry-sorozat
Kategória: FPS
Egy óriási fordulattal egyenesen az őskorba repít vissza minket a Far Cry-sorozat legújabb epizódja, ami bár első hallásra merész húzásnak tűnhet a fejlesztők részéről, a gyakorlatban nagyon is jól működik. Far Cry Primal játéktesztünk következik!
A Far Cry 4 megjelenése és kellemes sikere után nagyon sok rajongóban felmerült a kérdés, hogy a Ubisoft vajon milyen irányban folytatja tovább a népszerű sorozatot. A negyedik rész ugyanis bár jó volt, összességében azért akadtak arra utaló jelek, hogy főként a kreatív szakemberek kezdenek kimerülni, és ha még egyszer elsütnék a diktatórikus fiktív konfliktus témakörét, akkor az nem kizárt, hogy csúfos kudarccal érne véget. Főként emiatt - és vélhetően az Assassin’s Creed kifulladásából tanulva - a Ubisoft elhatározta, hogy inkább egy egészen más mederbe tereli a franchise jövőjét, ami vélhetően csak és kizárólag azért kapta a Far Cry nevet, mert egyrészt lusták voltak a téma mellett újragondolni a játékmenetet, másrészt pedig azért, mert ezzel az elnevezéssel kapásból rajongók millióit szólíthatták meg.
A Far Cry Primal című legújabb résznek tehát kis túlzással annyi köze van a korábbi epizódokhoz, mint a The Witcher 3-nak a Skyrimhoz, avagy mindkettő egészen hasonló, de a végeredmény tekintetében igencsak különböznek egymástól. A sorozat legújabb epizódja ugyanis egyenesen az őskorba repít vissza minket, ami hiába hangzik még mindig eszementen, ma már tudjuk, hogy a fejlesztők nem is dönthettek volna szerencsésebben ezzel kapcsolatban, a kőkorszak ugyanis annyi kiaknázatlan területet rejt egy akciójáték számára, amit nem is értünk, hogy korábban miért nem használtak még ki mások.
Hogy mennyire nem egy szokványos Far Cry-játékkal van dolgunk, azt már a történet is tökéletesen érzékelteti velünk, hiszen sehol egy önjelölt diktátor vagy egy olyan kedves vezető, aki magánseregével félelemben tartaná egy földrész teljes lakosságát, az őskorban ugyanis a civilizálatlan törvénytelenség és ösztönszerűség miatt minden kis csoportosulás ilyen berendezkedés mentén épült fel. Ennek megfelelően hiányzik majd a sztoriból a karizmatikus főellenfél - pedig itt volt a lehetőség, hogy megalkossák Vaas egyik ősét -, de a bosszúhadjárat sem olyan nyilvánvaló és határozott formában bontakozik ki előttünk, ahogyan azt megszokhattuk a közvetlen elődökből.
Főhősünk ugyanis egy Takkar nevű vadász lesz, aki a Wenja törzs tagjaként egy félresikerült portya következtében elszakad társaitól. Csapatának jelentős része eltűnik, de nagyon sokan meg is halnak, mivel azonban az általuk felfedezett új vidék minden téren ideális lenne egy új falu alapításához, hősünk elhatározza, hogy megvalósítja klánjának legnagyobb álmát. Ehhez azonban Takkarnak emberfeletti áldozatokat kell hoznia, hiszen ahhoz, hogy elérhesse célját, először össze kell gyűjtenie volt csapatának életben maradt tagjait, mindeközben pedig megszabadítani Oros csodálatos, nem mellesleg pedig azonnal magával ragadó világát a rivális ősemberektől, akik természetesen nem nézik jó szemmel a gyarmatosítók érkezését.
Takkar már az elhatározás meghozatalát követően óriási falakba ütközik, számtalan döntés előtt áll, hiszen csak rajta múlik majd, hogy milyen sorrendben halad a küldetésekkel. Nyilván a fő sztorit nem lehetne túlzottan megvariálni, de a mellékes teendők, valamint az óriási nyitott világ lehetőséget biztosít majd számunkra a szabadság gyakorlására. Csak rajtunk múlik például, hogy előbb likvidáljuk-e a közelben élő törzsek szálláshelyeit, esetleg elindulunk, hogy a megfelelő alapanyagok összegyűjtésével erősebb fegyvereket gyártsunk magunknak céljaink elérése érdekében.
Érdemes azonban a nagyobb mozgolódás előtt inkább megépíteni saját falunkat, és begyűjteni a Wenja törzs maradékát, példának okáért a sámánt vagy a fővadászt, akik nemcsak beszélgetőtársaink lesznek, hanem ezen túlmenően sok-sok extra lehetőséget, tudást és fejlesztést is átadhatnak nekünk - már ha meg tudjuk fizetni őket. Minél több fontos személyt telepítünk le a faluban, annál jobban növekszik a közösség, de nem árt észben tartani, hogy a fontosabb tisztséget betöltők letelepítéséhez több küldetésen át vezet majd az út. A kérdéses emberek ugyanis mindaddig szinte szóba sem állnak majd velünk, amíg nem építünk nekik megfelelő házat, nem szerezzük be a munkájukhoz szükséges eszközöket, tehát nem teremtjük meg számukra az alapvető egzisztenciát.
A sztori és a koncepció tekintetében tehát egyáltalán nem lehetne a Far Cry franchise részeként tekinteni az alkotásra, ellenben a játékmenet sajátosságai miatt a végeredmény mégis rászolgált arra, hogy ebbe a kategóriába sorolhassuk, lévén ebből a szempontból a fejlesztők szinte semmit sem változtattak rajta a harmadik vagy a negyedik részhez mérten. Legalábbis, ami az alapokat illeti, hiszen az őskori koncepciónak köszönhetően a Ubisoft emberei végre szabadjára ereszthették gondolataikat, és olyan dolgokat valósíthattak meg, amelyekről korábban még csak álmodni sem mertünk volna.
A jól bevált részletek tehát nem változtak, adott az óriási, szabadon bejárható világ, amit keresztül-kasul felfedezhetünk majd, miközben gyűjtögethetünk és harcolhatunk, de mielőtt bárki elképzelné lelki szemei előtt a fegyveres tűzpárbajokat, érdemes felidézni, hogy 10 ezer évvel ezelőtt járunk, amikor a puskaport még csak hírből sem ismerték az emberek. Ennek köszönhetően az összecsapások zöme közelharc lesz, méghozzá olyan korabeli fegyverek társaságában, mint a bunkósbot, de azért természetesen a távolsági harcmodor kedvelői sem maradnak tétlenül a dárdának vagy az íjnak köszönhetően, amelyeket mi készíthetünk és fejleszthetünk magunknak.
Erre komoly szükségünk is lesz, hiszen az egyes fegyverek folyamatosan használódnak, törnek és kopnak, így ha fel akarjuk venni a küzdelmet másokkal, akkor fontos lesz ezt észben, az alapanyagokat pedig a hátizsákban tartanunk. Nem árt ugyanakkor kiemelni, hogy főhősünk, és úgy általánosságban az egész emberiség a Far Cry Primal keretein belül a tápláléklánc legalján foglal helyet, vagyis ne higgyük azt, hogy egy dárdával vagy egy fejlesztett nyíllal olyan sokra megyünk majd például egy gyapjas mamuttal szemben. Habár nem lehetetlen legyűrni őket, de azért sokkal többször kell felvennünk a nyúlcipőt most, mint a korábbi epizódokban, ami gyakran igaz a túlerőben lévő emberekkel szemben is.
Ami a harcrendszer kapcsán nagyon szimpatikus volt, hogy bár a közelharcban szinte csak az számít majd, hogy karakterünk mennyire erős, minden más tekintetben rengeteg lehetőséget kapunk a taktikázásra. Példának okáért éjszaka egészen más - lényegesen veszélyesebb - a játék világa, mint nappal, a tűz pedig az őskorban egy olyan érték, amit mindenhez felhasználhatunk majd. Egy tüzes íjjal például nemcsak felgyújthatjuk ellenfeleink házait, hanem elevenen el is égethetjük őket, ha a körülöttük lévő aljnövényzetet lángba borítjuk. Talán ez is érzékelteti egy kicsit, hogy a Far Cry Primal minden túlzás nélkül talán a sorozat eddigi legbrutálisabb és legvéresebb tagja lett, amelyből azért nem hiányzik természetesen a humorosság és a sajátos megközelítés sem. Hogy ezt a kijelentést alátámasszuk, elegendő pusztán arra gondolni, hogy méhkassal dobálózhatunk kézigránát gyanánt, ami igencsak mókás pillanatokat eredményez majd a játékban.
Mindez ráadásul igaz lesz a vadállatok kapcsán is! Oros világa ugyanis nemcsak elképesztően csodálatos, hanem a tonnányi gyűjtögetni való mellett - ami ezúttal korántsem érződik majd erőltetett extrának - rengeteg veszélyes fenevadat is tartogat, akik bár könnyedén az életünkre törhetnek, összességében azért a saját hasznunkra is fordíthatók. Egy mamutot meglovagolva például páratlan pusztítást végezhetünk az ellenfél soraiban, míg baglyunknak köszönhetően madártávlatból deríthetjük fel az egész környéket annak érdekében, hogy ne érjen minket meglepetés, illetve megfelelő taktikát tudjunk kidolgozni az ellenfél likvidálására.
A vadállatok kapcsán a legnagyobb különlegesség azonban minden kétséget kizáróan a szelídítés lehetősége lesz. Habár egy röhejesen egyszerű folyamat vár majd ránk ezen a téren - kvázi egy perc alatt bármelyik vadnak parancsolni tudunk -, ellenben mégis érdemes lesz élni a lehetőséggel, hiszen egy farkas vagy egy medve igencsak komoly ütőkártya lesz az oldalunkon. Ez alól kivételt képez az, ha a mellettünk álló fenevadak megtámadják a közelben legelésző mamutokat vagy a nagyobb emlősöket - ami számunkra is csúfos véget érhet -, ellenben egy medvét ráereszteni egy békésen szunyókáló táborra olyan hatásos megoldás, amivel egy kicsit ismét olyan legyőzhetetlen szuperhősnek érezhetjük magunkat, mint az előző epizódokban. Ez pedig nagy szó, mert a Far Cry Primalban a legtöbbször inkább meg kell húzódnunk a háttérben, és el kell menekülnünk a baj elől, mert szinte minden és mindenki, akivel szembetaláljuk magunkat, az nagy valószínűséggel sokkal erősebb lesz nálunk.
Grafika:
Azt ugyan nem lehetne határozottan kijelenteni, hogy a játék a negyedik részhez képest óriásit fejlődött a grafika terén, hiszen ezúttal is a Dunia Engine második generációja teljesít szolgálatot a háttérben, ellenben a kérdéses grafikus motort még így is sikerült annyira kipofozniuk a fejlesztőknek, hogy az megfeleljen az elvárásainknak. A Far Cry Primal ennek megfelelően gyakran elragadóan szép, Oros erdői, mezői és egyéb tájai csodálatosan berendezettek és páratlanul részletesek, és bár nem kapott minden egyes aprócska kavics Ultra HD felbontású textúrát, a lényeg az összképen van, ami kis túlzással tökéletesre és optimalizáltra is sikeredett. Nyilván a maximális beállításokhoz a játék megköveteli az erősebb konfigurációt, az Assassin’s Creed-sorozattal ellentétben azonban többéves számítógépeken is hajlandó elindulni - természetesen a megfelelő kompromisszumok mellett.
Kezelőfelület, irányíthatóság:
Habár az irányítás tekintetében a Far Cry Primal a sorozat korábbi epizódjaiból megismert FPS-kliséket vonultatja fel, és a kezelőfelület is rögtön ismerős, könnyedén kezelhető hatást kelt, ezzel kapcsolatban azonban vannak problémáink. Az ugyanis rendben van, hogy a Ubisoft kevés befektetéssel szeretett volna most nagyot kaszálni, de az őskori hangulatot már az első pillanatban a földbe tiporja, amikor meglátjuk a - nincs rá jobb kifejezés - gusztustalanul modern és elnagyolt kezelőfelületet, amit még módosítani sem lehet. Egy ilyen komoly múlttal rendelkező sorozatnál ugyanis felesleges bolondnak nézni a rajongókat, ezáltal kötelezően az arcukba dörgölni a tippeket, a teljesen témaidegen HUD-ot, vagy azt, hogy az ellenfelek úgy csillognak, mint egy karácsonyfa. Ezek ugyan apróságnak tűnhetnek, de mégis képesek alapjaiban tönkretenni a hangulatot.
Játszhatóság: Ugyan többjátékos móddal továbbra sem örvendeztettek meg minket a Ubisoft fejlesztői, a Far Cry Primal azonban az egyjátékos lehetőségek mennyiségével is képes levenni minket a lábunkról. Oros világa egészen elképesztő méretekkel rendelkezik, és hihetetlen mennyiségű lehetőséget biztosít a játékra, így ha át is éltük a 15-20 órányi sztorit, utána még tonnányi mellékküldetés, gyűjtögetni való és egyéb aktivitás vár majd ránk, amivel nem túlzás, akár meg is háromszorozhatjuk az említett időmennyiséget.
Intelligencia, nehézség:
Sem a mesterséges intelligencia, sem a nehézség tekintetében nem lehetünk makulátlanul elégedettek a legújabb Far Cry-játékkal, ezáltal a korábbi részek gyermekbetegségei köszönnek majd vissza ezúttal is, csak páratlan nehézség társaságában. Azzal ugyanis, hogy a tápláléklánc legaljára helyeztek minket a Ubisoft fejlesztői, nagyon gyakran elvetették a sulykot, hiszen olyan kihívások elé állítanak minket, amelyek kitaszíthatnak a komfortzónánkból. Ami ennél is nagyobb gond, hogy gyakran a mesterséges intelligencia sincs a helyzet magaslatán. Bár az emberi ellenfelek többnyire megfelelően viselkednek, ellenben a vadállatokkal már nem ez a helyzet, elég csak a megszelídített egyedekre gondolni, akik komoly bajba sodorhatnak minket, ha mellettünk bandukolva egyszer csak megtámadnak egy olyan fenevadat, amellyel egyáltalán nem szerettük volna összeakasztani a bajszunkat.
Hangok, zene: Noha a zenével talán meg sem próbáltak a fejlesztők őskori hangulatot varázsolni a játékba - néhány helyen azért sikerült -, a szinkronok és a hanghatások azonban olyan kiváló és egyben magas minőséget garantálnak számunkra, amit már a sorozat korábbi epizódjaiból is megszokhattunk.
Összegzés: A Far Cry Primal ugyan messze nem lett egy tökéletes játék, a sztori szempontjából például a közelébe sem ér az elődöknek, és összességében azért hiányoznak a játékmenetet érintő komolyabb újdonságok is belőle, ellenben a Ubisoft fejlesztői képesek voltak példátlan módon kihasználni az őskori koncepcióban rejlő lehetőségeket. Legyen szó akár Oros csodálatos tájairól, akár a kőkorszaki fegyverekről vagy éppen a vadállatok idomításáról, a készítők minden sztereotípiát és minden egyes jelenlegi történelmi ismeretet beledolgoztak a végeredménybe, ami ettől páratlanul sajátossá vált mind a hangulat, mind a megvalósítás tekintetében.
Arról ugyan még mindig sokat lehetne vitatkozni, hogy mennyire volt jó ötlet ezt Far Cry-játékként megvalósítani - hiszen egy új sorozatot is építhettek volna rá a franciák -, ellenben kár ezen szomorkodni annak fényében, hogy a végeredmény soha nem látott élményekkel kecsegtet az akciójátékok kedvelőinek. Ha eddig nem szeretted a sorozatot, most még akkor is érdemes tenned vele egy próbát!
Fejlesztő: Ubisoft Montreal
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i3-550 3,2 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-2600K 4-Core 3,4 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 780 vagy ATI Radeon R9 280X grafikus kártya, 8 GB RAM, 20 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Far Cry-sorozat
Kategória: FPS
Egy óriási fordulattal egyenesen az őskorba repít vissza minket a Far Cry-sorozat legújabb epizódja, ami bár első hallásra merész húzásnak tűnhet a fejlesztők részéről, a gyakorlatban nagyon is jól működik. Far Cry Primal játéktesztünk következik!
A Far Cry 4 megjelenése és kellemes sikere után nagyon sok rajongóban felmerült a kérdés, hogy a Ubisoft vajon milyen irányban folytatja tovább a népszerű sorozatot. A negyedik rész ugyanis bár jó volt, összességében azért akadtak arra utaló jelek, hogy főként a kreatív szakemberek kezdenek kimerülni, és ha még egyszer elsütnék a diktatórikus fiktív konfliktus témakörét, akkor az nem kizárt, hogy csúfos kudarccal érne véget. Főként emiatt - és vélhetően az Assassin’s Creed kifulladásából tanulva - a Ubisoft elhatározta, hogy inkább egy egészen más mederbe tereli a franchise jövőjét, ami vélhetően csak és kizárólag azért kapta a Far Cry nevet, mert egyrészt lusták voltak a téma mellett újragondolni a játékmenetet, másrészt pedig azért, mert ezzel az elnevezéssel kapásból rajongók millióit szólíthatták meg.
A Far Cry Primal című legújabb résznek tehát kis túlzással annyi köze van a korábbi epizódokhoz, mint a The Witcher 3-nak a Skyrimhoz, avagy mindkettő egészen hasonló, de a végeredmény tekintetében igencsak különböznek egymástól. A sorozat legújabb epizódja ugyanis egyenesen az őskorba repít vissza minket, ami hiába hangzik még mindig eszementen, ma már tudjuk, hogy a fejlesztők nem is dönthettek volna szerencsésebben ezzel kapcsolatban, a kőkorszak ugyanis annyi kiaknázatlan területet rejt egy akciójáték számára, amit nem is értünk, hogy korábban miért nem használtak még ki mások.
Hogy mennyire nem egy szokványos Far Cry-játékkal van dolgunk, azt már a történet is tökéletesen érzékelteti velünk, hiszen sehol egy önjelölt diktátor vagy egy olyan kedves vezető, aki magánseregével félelemben tartaná egy földrész teljes lakosságát, az őskorban ugyanis a civilizálatlan törvénytelenség és ösztönszerűség miatt minden kis csoportosulás ilyen berendezkedés mentén épült fel. Ennek megfelelően hiányzik majd a sztoriból a karizmatikus főellenfél - pedig itt volt a lehetőség, hogy megalkossák Vaas egyik ősét -, de a bosszúhadjárat sem olyan nyilvánvaló és határozott formában bontakozik ki előttünk, ahogyan azt megszokhattuk a közvetlen elődökből.
Főhősünk ugyanis egy Takkar nevű vadász lesz, aki a Wenja törzs tagjaként egy félresikerült portya következtében elszakad társaitól. Csapatának jelentős része eltűnik, de nagyon sokan meg is halnak, mivel azonban az általuk felfedezett új vidék minden téren ideális lenne egy új falu alapításához, hősünk elhatározza, hogy megvalósítja klánjának legnagyobb álmát. Ehhez azonban Takkarnak emberfeletti áldozatokat kell hoznia, hiszen ahhoz, hogy elérhesse célját, először össze kell gyűjtenie volt csapatának életben maradt tagjait, mindeközben pedig megszabadítani Oros csodálatos, nem mellesleg pedig azonnal magával ragadó világát a rivális ősemberektől, akik természetesen nem nézik jó szemmel a gyarmatosítók érkezését.
Takkar már az elhatározás meghozatalát követően óriási falakba ütközik, számtalan döntés előtt áll, hiszen csak rajta múlik majd, hogy milyen sorrendben halad a küldetésekkel. Nyilván a fő sztorit nem lehetne túlzottan megvariálni, de a mellékes teendők, valamint az óriási nyitott világ lehetőséget biztosít majd számunkra a szabadság gyakorlására. Csak rajtunk múlik például, hogy előbb likvidáljuk-e a közelben élő törzsek szálláshelyeit, esetleg elindulunk, hogy a megfelelő alapanyagok összegyűjtésével erősebb fegyvereket gyártsunk magunknak céljaink elérése érdekében.
Érdemes azonban a nagyobb mozgolódás előtt inkább megépíteni saját falunkat, és begyűjteni a Wenja törzs maradékát, példának okáért a sámánt vagy a fővadászt, akik nemcsak beszélgetőtársaink lesznek, hanem ezen túlmenően sok-sok extra lehetőséget, tudást és fejlesztést is átadhatnak nekünk - már ha meg tudjuk fizetni őket. Minél több fontos személyt telepítünk le a faluban, annál jobban növekszik a közösség, de nem árt észben tartani, hogy a fontosabb tisztséget betöltők letelepítéséhez több küldetésen át vezet majd az út. A kérdéses emberek ugyanis mindaddig szinte szóba sem állnak majd velünk, amíg nem építünk nekik megfelelő házat, nem szerezzük be a munkájukhoz szükséges eszközöket, tehát nem teremtjük meg számukra az alapvető egzisztenciát.
A sztori és a koncepció tekintetében tehát egyáltalán nem lehetne a Far Cry franchise részeként tekinteni az alkotásra, ellenben a játékmenet sajátosságai miatt a végeredmény mégis rászolgált arra, hogy ebbe a kategóriába sorolhassuk, lévén ebből a szempontból a fejlesztők szinte semmit sem változtattak rajta a harmadik vagy a negyedik részhez mérten. Legalábbis, ami az alapokat illeti, hiszen az őskori koncepciónak köszönhetően a Ubisoft emberei végre szabadjára ereszthették gondolataikat, és olyan dolgokat valósíthattak meg, amelyekről korábban még csak álmodni sem mertünk volna.
A jól bevált részletek tehát nem változtak, adott az óriási, szabadon bejárható világ, amit keresztül-kasul felfedezhetünk majd, miközben gyűjtögethetünk és harcolhatunk, de mielőtt bárki elképzelné lelki szemei előtt a fegyveres tűzpárbajokat, érdemes felidézni, hogy 10 ezer évvel ezelőtt járunk, amikor a puskaport még csak hírből sem ismerték az emberek. Ennek köszönhetően az összecsapások zöme közelharc lesz, méghozzá olyan korabeli fegyverek társaságában, mint a bunkósbot, de azért természetesen a távolsági harcmodor kedvelői sem maradnak tétlenül a dárdának vagy az íjnak köszönhetően, amelyeket mi készíthetünk és fejleszthetünk magunknak.
Erre komoly szükségünk is lesz, hiszen az egyes fegyverek folyamatosan használódnak, törnek és kopnak, így ha fel akarjuk venni a küzdelmet másokkal, akkor fontos lesz ezt észben, az alapanyagokat pedig a hátizsákban tartanunk. Nem árt ugyanakkor kiemelni, hogy főhősünk, és úgy általánosságban az egész emberiség a Far Cry Primal keretein belül a tápláléklánc legalján foglal helyet, vagyis ne higgyük azt, hogy egy dárdával vagy egy fejlesztett nyíllal olyan sokra megyünk majd például egy gyapjas mamuttal szemben. Habár nem lehetetlen legyűrni őket, de azért sokkal többször kell felvennünk a nyúlcipőt most, mint a korábbi epizódokban, ami gyakran igaz a túlerőben lévő emberekkel szemben is.
Ami a harcrendszer kapcsán nagyon szimpatikus volt, hogy bár a közelharcban szinte csak az számít majd, hogy karakterünk mennyire erős, minden más tekintetben rengeteg lehetőséget kapunk a taktikázásra. Példának okáért éjszaka egészen más - lényegesen veszélyesebb - a játék világa, mint nappal, a tűz pedig az őskorban egy olyan érték, amit mindenhez felhasználhatunk majd. Egy tüzes íjjal például nemcsak felgyújthatjuk ellenfeleink házait, hanem elevenen el is égethetjük őket, ha a körülöttük lévő aljnövényzetet lángba borítjuk. Talán ez is érzékelteti egy kicsit, hogy a Far Cry Primal minden túlzás nélkül talán a sorozat eddigi legbrutálisabb és legvéresebb tagja lett, amelyből azért nem hiányzik természetesen a humorosság és a sajátos megközelítés sem. Hogy ezt a kijelentést alátámasszuk, elegendő pusztán arra gondolni, hogy méhkassal dobálózhatunk kézigránát gyanánt, ami igencsak mókás pillanatokat eredményez majd a játékban.
Mindez ráadásul igaz lesz a vadállatok kapcsán is! Oros világa ugyanis nemcsak elképesztően csodálatos, hanem a tonnányi gyűjtögetni való mellett - ami ezúttal korántsem érződik majd erőltetett extrának - rengeteg veszélyes fenevadat is tartogat, akik bár könnyedén az életünkre törhetnek, összességében azért a saját hasznunkra is fordíthatók. Egy mamutot meglovagolva például páratlan pusztítást végezhetünk az ellenfél soraiban, míg baglyunknak köszönhetően madártávlatból deríthetjük fel az egész környéket annak érdekében, hogy ne érjen minket meglepetés, illetve megfelelő taktikát tudjunk kidolgozni az ellenfél likvidálására.
A vadállatok kapcsán a legnagyobb különlegesség azonban minden kétséget kizáróan a szelídítés lehetősége lesz. Habár egy röhejesen egyszerű folyamat vár majd ránk ezen a téren - kvázi egy perc alatt bármelyik vadnak parancsolni tudunk -, ellenben mégis érdemes lesz élni a lehetőséggel, hiszen egy farkas vagy egy medve igencsak komoly ütőkártya lesz az oldalunkon. Ez alól kivételt képez az, ha a mellettünk álló fenevadak megtámadják a közelben legelésző mamutokat vagy a nagyobb emlősöket - ami számunkra is csúfos véget érhet -, ellenben egy medvét ráereszteni egy békésen szunyókáló táborra olyan hatásos megoldás, amivel egy kicsit ismét olyan legyőzhetetlen szuperhősnek érezhetjük magunkat, mint az előző epizódokban. Ez pedig nagy szó, mert a Far Cry Primalban a legtöbbször inkább meg kell húzódnunk a háttérben, és el kell menekülnünk a baj elől, mert szinte minden és mindenki, akivel szembetaláljuk magunkat, az nagy valószínűséggel sokkal erősebb lesz nálunk.
Grafika:
Azt ugyan nem lehetne határozottan kijelenteni, hogy a játék a negyedik részhez képest óriásit fejlődött a grafika terén, hiszen ezúttal is a Dunia Engine második generációja teljesít szolgálatot a háttérben, ellenben a kérdéses grafikus motort még így is sikerült annyira kipofozniuk a fejlesztőknek, hogy az megfeleljen az elvárásainknak. A Far Cry Primal ennek megfelelően gyakran elragadóan szép, Oros erdői, mezői és egyéb tájai csodálatosan berendezettek és páratlanul részletesek, és bár nem kapott minden egyes aprócska kavics Ultra HD felbontású textúrát, a lényeg az összképen van, ami kis túlzással tökéletesre és optimalizáltra is sikeredett. Nyilván a maximális beállításokhoz a játék megköveteli az erősebb konfigurációt, az Assassin’s Creed-sorozattal ellentétben azonban többéves számítógépeken is hajlandó elindulni - természetesen a megfelelő kompromisszumok mellett.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Habár az irányítás tekintetében a Far Cry Primal a sorozat korábbi epizódjaiból megismert FPS-kliséket vonultatja fel, és a kezelőfelület is rögtön ismerős, könnyedén kezelhető hatást kelt, ezzel kapcsolatban azonban vannak problémáink. Az ugyanis rendben van, hogy a Ubisoft kevés befektetéssel szeretett volna most nagyot kaszálni, de az őskori hangulatot már az első pillanatban a földbe tiporja, amikor meglátjuk a - nincs rá jobb kifejezés - gusztustalanul modern és elnagyolt kezelőfelületet, amit még módosítani sem lehet. Egy ilyen komoly múlttal rendelkező sorozatnál ugyanis felesleges bolondnak nézni a rajongókat, ezáltal kötelezően az arcukba dörgölni a tippeket, a teljesen témaidegen HUD-ot, vagy azt, hogy az ellenfelek úgy csillognak, mint egy karácsonyfa. Ezek ugyan apróságnak tűnhetnek, de mégis képesek alapjaiban tönkretenni a hangulatot.Játszhatóság:
Ugyan többjátékos móddal továbbra sem örvendeztettek meg minket a Ubisoft fejlesztői, a Far Cry Primal azonban az egyjátékos lehetőségek mennyiségével is képes levenni minket a lábunkról. Oros világa egészen elképesztő méretekkel rendelkezik, és hihetetlen mennyiségű lehetőséget biztosít a játékra, így ha át is éltük a 15-20 órányi sztorit, utána még tonnányi mellékküldetés, gyűjtögetni való és egyéb aktivitás vár majd ránk, amivel nem túlzás, akár meg is háromszorozhatjuk az említett időmennyiséget.Intelligencia, nehézség:
Sem a mesterséges intelligencia, sem a nehézség tekintetében nem lehetünk makulátlanul elégedettek a legújabb Far Cry-játékkal, ezáltal a korábbi részek gyermekbetegségei köszönnek majd vissza ezúttal is, csak páratlan nehézség társaságában. Azzal ugyanis, hogy a tápláléklánc legaljára helyeztek minket a Ubisoft fejlesztői, nagyon gyakran elvetették a sulykot, hiszen olyan kihívások elé állítanak minket, amelyek kitaszíthatnak a komfortzónánkból. Ami ennél is nagyobb gond, hogy gyakran a mesterséges intelligencia sincs a helyzet magaslatán. Bár az emberi ellenfelek többnyire megfelelően viselkednek, ellenben a vadállatokkal már nem ez a helyzet, elég csak a megszelídített egyedekre gondolni, akik komoly bajba sodorhatnak minket, ha mellettünk bandukolva egyszer csak megtámadnak egy olyan fenevadat, amellyel egyáltalán nem szerettük volna összeakasztani a bajszunkat.
Hangok, zene:
Noha a zenével talán meg sem próbáltak a fejlesztők őskori hangulatot varázsolni a játékba - néhány helyen azért sikerült -, a szinkronok és a hanghatások azonban olyan kiváló és egyben magas minőséget garantálnak számunkra, amit már a sorozat korábbi epizódjaiból is megszokhattunk.Összegzés:
A Far Cry Primal ugyan messze nem lett egy tökéletes játék, a sztori szempontjából például a közelébe sem ér az elődöknek, és összességében azért hiányoznak a játékmenetet érintő komolyabb újdonságok is belőle, ellenben a Ubisoft fejlesztői képesek voltak példátlan módon kihasználni az őskori koncepcióban rejlő lehetőségeket. Legyen szó akár Oros csodálatos tájairól, akár a kőkorszaki fegyverekről vagy éppen a vadállatok idomításáról, a készítők minden sztereotípiát és minden egyes jelenlegi történelmi ismeretet beledolgoztak a végeredménybe, ami ettől páratlanul sajátossá vált mind a hangulat, mind a megvalósítás tekintetében. Arról ugyan még mindig sokat lehetne vitatkozni, hogy mennyire volt jó ötlet ezt Far Cry-játékként megvalósítani - hiszen egy új sorozatot is építhettek volna rá a franciák -, ellenben kár ezen szomorkodni annak fényében, hogy a végeredmény soha nem látott élményekkel kecsegtet az akciójátékok kedvelőinek. Ha eddig nem szeretted a sorozatot, most még akkor is érdemes tenned vele egy próbát!