SG.hu
XCOM 2
Kiadó: 2K Games
Fejlesztő: Firaxis Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4700 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom 9950 Quad-Core Black Edition processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 45 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2320 3 GHz-es vagy AMD Athlon II X4 651K processzor, Nvidia GeForce GTX 770 vagy ATI Radeon HD 7970 grafikus kártya, 8 GB RAM, 45 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: XCOM: Enemy Unknown, XCOM: Terror from the Deep
Kategória: stratégia
A legendás XCOM-sorozat legújabb epizódjában megfordult a kocka, így az elnyomott emberiség oldalán nem a Föld megmentéséért, hanem annak visszafoglalásáért szállhatunk majd harcba. Játéktesztünkből kiderítheted, hogy miként sikerült az XCOM 2!
Amikor a Firaxis Games munkatársai bejelentették, hogy a 2K Games közbenjárásával újra feltámasztják a legendás XCOM-sorozatot, igazán lelkesek voltunk. Ennek az oka egyrészt az volt, hogy évek óta csend honolt már a kérdéses franchise háza táján - majdnem feledésbe is merült -, sőt az utolsó epizódok kis túlzással vállalhatatlanra sikerültek, a Civilization franchise miatt komoly nevet szerzett csapat felbukkanása pedig igencsak komoly reménysugarat jelentett arra vonatkozólag, hogy nemcsak egy szimpla feltámasztásról lesz szó, hanem egy, a névhez méltó újragondolásról.
Ha voltak is félelmeink, a 2012-ben megjelent XCOM: Enemy Unknown azonnal feledtetett velünk mindent, és bár akadtak hibái, de sokkal inkább talán hiányosságai, a rá egy évre megjelent XCOM: Enemy Within kiegészítővel azonban egy olyan kerek egész született, ami kis túlzással hiánytalanul idézte fel előttünk a klasszikus élményeket. Ennek fényében még jobban vártuk azt, hogy a fejlesztők folytassák a megkezdett útvonalat, és erre szerencsére nem is kellett sokáig várni, lévén már meg is érkezett közénk az XCOM 2, amely nemcsak továbbgondolja, hanem több tekintetben tovább is fejleszti az előd által kitaposott ösvényt, hovatovább csavarint is egyet az ott megtapasztalt koncepción.
Ez utóbbi elsődlegesen annak köszönhető, hogy a játék már az első pillanatokban az arcunkba dörgöli, hogy hiába folytattunk korábban elkeseredett harcokat az idegen invázióval szemben, az XCOM osztag küldetése kudarcot vallott. Habár első ránézésre minden a legnagyobb rendben van, az elmúlt mintegy két évtizedben minden csendessé és békéssé vált, eltűntek a betegségek, elképesztő technológiák állnak a lakosság rendelkezésére, azonban ez az egész csak egy illúzió, amelyet az idegenek építettek fel az emberiség számára, akik így az új faj rabszolgájává váltak.
Az ADVENT hatalma korlátlan, és bár kiszipolyozza az embereket, ha csendben maradnak és tűrnek, akkor élhetnek, ha viszont felnyitják a szemüket és ellenállást tanúsítanak, akkor terroristának tekintik őket, és üldöztetés lesz az osztályrészük. Mi sem természetesebb annál, mint hogy az XCOM 2-ben ezután nem egy békés városi család felett vehetjük majd át az irányítást, hanem néhány olyan katona oldalán csatlakozhatunk a konfliktushoz, akik az egykori XCOM osztag tagjaiként a halálukig küzdenek a szabadságért és az igazságért.
Ők azok, akik a peremvidékre szorítva, az űrlények vigyázó tekintetét elkerülve élik mindennapjaikat, és a háttérben mindent megtesznek azért, hogy a legmodernebb technológiákat kihasználva, gerillamódszerekkel támadják az idegeneket, újabb embereknek nyissák fel a szemét, és visszaadják a lakosság hitét azzal kapcsolatban, hogy a régi szép világ nemcsak egy utópia, hanem összefogással igenis megvalósítható cél.
Természetesen balgaság azt hinni, hogy ez a küldetés egy sétagalopp lesz, hiszen a korábbi résszel ellentétben ezúttal nem áll majd mögöttünk egy nagyhatalom, avagy egy átfogó támogatási rendszer, csak egy kisebb főhadiszállás az Avenger képében, amely a folyamatos fejlesztésekkel ugyan egy igencsak erős támogató platformmá tehető, de kezdetben még nem igazán élvezhetjük azokat a technikai előnyöket, amelyek a korábbi részben természetesek voltak, vagy rövid időn belül elérhetővé váltak. Ezúttal ugyanis egészen más tempóban és stílusban haladunk előre, hovatovább egészen más hatása lesz a játékmenetnek is, hiszen lényegében mindvégig meg kell bújnunk az árnyékban, és nekünk kell gondoskodnunk például arról, hogy megfelelő erőforrásokat szerezzünk magunknak - akár az idegenektől is - a továbblépés érdekében.
Ennek részeként a főhadiszállásunkként üzemelő hajóval felfedezhetjük a kontinenseket, miközben mellékküldetéseket teljesítünk, rejtett készletek után kutakodunk, vagy a feketepiacon próbálunk meg szert tenni néhány hasznos felszerelésre, de az is sok előnyt hoz majd, ha felvesszük a kapcsolatot más országokban élő ellenállókkal. Ha elég erőforrást és nyersanyagot zsebelünk be, később fejleszthetjük bázisunkat, így újabb tudósokat és mérnököket alkalmazva laboratóriumokat és egyéb objektumokat létesítünk az Avenger fedélzetén, aminek következtében egyre ütőképesebb seregeket tudunk majd felvonultatni az idegenekkel szemben.
Mindeközben természetesen azért az ellenfelek is ténykednek majd ellenünk, ha felfedjük magunkat előttük, sokkal biztosabban akadnak majd a nyomunkra, támadást indíthatnak ellenünk, de keresztülhúzhatják a számításainkat is, miközben hozzánk hasonlóan fejlesztik technológiáikat, tehát egyre erősebb és változatosabb felszerelésekkel ellátott egységeket szabadítanak majd ránk.
Ennek köszönhetően érdemes lesz megfontolt taktika mentén haladni előre - a kampány ebből a szempontból nem sürget, sőt nagyon sok alternatívát ad a biztonságos berendezkedésre a változatos, ámde szabadon választható mellékküldetésekkel -, aminek köszönhetően központi bázisunkat egy valóban erős védvonallá tehetjük. Itt toborozhatjuk majd például az újabb katonákat, akik sérülés esetén szintén a hajón gyógyulnak majd, de például a kutatólaborban aggathatunk rájuk újabb fejlesztéseket, megváltoztathatjuk a felszerelésüket, amennyiben pedig megfelelő technológiákat kutattunk, akár még idegenektől származó fegyverekkel vagy kiegészítőkkel is elláthatjuk őket.
A határ itt kis túlzással a csillagos ég, és a legjobb, hogy szinte csak rajtunk múlik majd, mennyire akarunk belefolyni mindebbe. A győzelem érdekében például kis túlzással bőven elég lesz, ha harcosaink képességeit fejlesztjük, de minél nehezebb szinten indítjuk a játékot, annál jobban bele kell majd folynunk az egyes kasztok sajátosságaiba. Ezzel kapcsolatban a korábbi részből megismert klisék térnek majd vissza közénk, de azért a készítők gondoskodtak arról, hogy minden egyes katonatípushoz elérhető legyen valami kis újdonság.
A Ranger például a fegyverei mellett már egy pengével is fel lett szerelve, amellyel óriási pusztítást tud véghezvinni közelharcban, és bár nincs kötelező másodlagos fegyver, érdemes minden kaszt esetében elrejteni valamit a hátizsákban, a Sharpshooter esetében például egy pisztolyt magunknál tartani, amellyel a közelebbi ellenfeleket sokkal hatékonyabban tudjuk majd likvidálni. Utóbbi igaz a Grenadier karakterosztályra is, aki nehézfiúként képes a levegőbe repíteni az ellenfeleket, és bár a csapat nélkülözhető tagja, egy Specialist azért mindig legyen benne négyfős különítményünkben, mert segítő drónja mellett gyógyítóként és hackerként is képes segítséget nyújtani a bevetések során, de a legtöbbször akkor vesszük használt, ha ellenséges lövegtornyokkal vagy robotokkal találkozunk.
Amennyiben küldetést vállalunk, minden esetben mi dönthetjük majd el, hogy pontosan kiket viszünk magunkkal, és akárcsak korábban, ezúttal is nagyon fontos lesz majd katonáink pátyolgatása a csatatéren és azon kívül egyaránt. Habár alacsonyabb szinteken nagyon nehéz olyan helyzetbe hozni valakit, hogy végérvényesen elhalálozzon, de ha több napra kifekszik egy súlyos találat miatt, az is nagyon komoly hátrányt jelent majd egy következő bevetés során, ez ugyanis azt jelenti, hogy egy újoncot kell magunkkal vinnünk helyette, aki korántsem lesz olyan hatékony a harcban, mint egy edzett veterán. Hőseink ugyanis minden bevetéssel egyre jobbá válnak, újabb képességeket tanulnak meg, és minden túlzás nélkül a szívünkhöz nőnek, érdemes tehát úgy védelmezni őket, hogy ne sebesüljenek le a nagy harcok során.
Természetesen ez azért korántsem lesz olyan egyszerű feladat, mint amilyennek elsőre hangzik, hiszen járjunk akár modern nagyvárosokban, akár kertvárosi részeken, esetleg a kietlen sivatagban, mindig érhet majd minket meglepetés. Legyen szó akár egy korábban még soha nem látott idegen egységről vagy új technológiáról, egyszerűen képtelenség egy előre meghatározott taktikával végigvinni mindegyik bevetést. Ez a változatosság és izgalom adja az XCOM 2 esetében is az összetűzések változatosságát, ami már a korábbi epizódra is jellemző volt, de most sokkal kifinomultabban, összetettebben és változatosabban kapjuk készhez. Ebből kifolyólag nemcsak lényegesen fontosabb lesz például a megfelelő stratégia, hanem az egyes kasztok különlegességeit is sokkal hatásosabban kihasználhatjuk majd.
Maga a harcrendszer az alapok tekintetében nyilván nem sokat változott, ám ezt nem is vártuk az alkotástól! Ennek fényében ismét adott lesz majd a bevetésekhez egy relatíve zártabb pályaszakasz - a korábbi résszel ellentétben szinte minden küldetésünk új helyszínen játszódik majd -, amely sakktáblás felosztással rendelkezik, és minden egyes hősünkkel körökre osztottan mozoghatunk rajta, így egy körben az előre meghatározott pont áll a rendelkezésünkre a mozgáshoz és a cselekvéshez. Ebből következik, hogy mi dönthetjük el, hogy hová megyünk, hol bújunk fedezékbe, kit támadunk meg, mivel kivitelezzük az akciót, harcolunk-e egyáltalán és így tovább. Ennek a körökre osztott rendszernek köszönhetően elképesztő mennyiségű taktikai lehetőség vár majd ránk minden egyes pályán, amit a különleges ellenfelek még tovább színesítenek majd.
Az előző résszel ellentétben a pályákon ismét találhatunk majd atipikus földönkívülieket, akik nemcsak elképesztő erővel, hanem sajátos képességekkel is rendelkeznek - megzavarhatják csapattársainkat, feltámaszthatnak egy lelőtt katonát -, de többségében inkább génmódosításon átesett emberi harcosokkal szemben viaskodhatunk, akik az idegenekhez hasonlóan több fokozatban és változatban szabadulnak majd ránk. Ezzel biztosították a készítők, hogy magasabb szinteken is belefuthassunk majd újabb kihívásokba, és a taktikus él az utolsó küldetésekig fennmaradhasson úgy, hogy ne kelljen ellenfelek tucatjaival elárasztaniuk a csatateret.
Mindent összevetve a harcrendszer rengeteg apró és fontos újdonságot, de sokkal inkább finomhangolást kapott a második epizódon belül, aminek köszönhetően újfent páratlan élmények várnak ránk a pályákon, ezt pedig csak kisebb hibák árnyékolják be. Hiányérzetünk ugyanis ezúttal nem igazán lesz, ellenben a Firaxis munkatársainak nem ártott volna többször nekifutni a bugok és a grafikai hiányosságok kigyomlálásának, mert ezekből igencsak szép számmal maradt a játékban, de a szabad mod-készítés lehetőségének, valamint a folyamatos frissítésnek köszönhetően bizonyára elegendő lesz néhány nap ahhoz, hogy minden apró-cseprő probléma orvosolható legyen.
Grafika:
Habár az előző részhez mérten nem érte jelentős fejlődés a grafikát, de erre nem is volt túl nagy szüksége a játéknak. Az XCOM 2 ugyanis éppen annyira szép és mutatós, amennyire egy PC-s stratégiától 2016-ban ez elvárható. Külön pozitívum, hogy a Firaxis munkatársai még mindig mesterien optimalizálnak, így bár akadnak technikai problémák és a töltési idők is hosszúak, azért ez a gépigény és ez a küllem ennek ellenére is páratlan párosításnak tekinthető. Külön kiemelendők egyébiránt a játékból a rendkívül mutatós átvezetők, illetve a közelharci animációk, amelyek többsége olyan látványos lett, hogy az kis túlzással a párját ritkítja - legalábbis ebben a műfajban.
Kezelőfelület, irányíthatóság: Noha tény és való, hogy az XCOM 2 minden tekintetben jobb és összetettebb lett elődjénél, ez szinte csak a játékmeneten és az általa közvetített élményen mutatkozik meg, a kezelőfelület és az irányíthatóság ugyanis meglepően letisztult és átlátható maradt. Ennek megfelelően a korábbi klisék és lehetőségek köszönnek majd vissza, vagyis aki az első résszel elboldogult, esetleg látott már életében taktikai stratégiát, az bizonyára most sem esik majd kétségbe a sok gomb és lehetőség láttán.
Játszhatóság: Az XCOM 2 a szavatosság tekintetében kimagasló lehetőségekkel kecsegtet, alaphangon is legalább 25-30 órányi játékidőt tartogat, amit a kényelmesebb, taktikusabb játékosok akár meg is duplázhatnak, a multiplayerben rejlő lehetőségek pedig még tovább növelhetnek, miközben az újrajátszhatósági faktor is nagyon magas, hiszen csak mi döntünk például arról, hogy egy küldetést elvégzünk-e vagy sem, illetve pontosan milyen úton-módon és pontosan hol csapunk le az idegenekre.
Intelligencia, nehézség: Nyilvánvalóan nem lehet olyan videojátékot alkotni, amely tökéletes mesterséges intelligenciával rendelkezik, és az XCOM 2 sem büszkélkedhet ezzel, ellenben még így is lényegesen jobb ezen a téren, mint a műfajban született alkotások többsége. Ennek hála ellenfeleink mindig a nehézségi szinteknek megfelelően reagálnak, taktikáznak és helyezkednek, tehát képtelenség ellenük egy biztos és működő stratégiát kidolgozni, hiszen az űrlények mindig újabb technológiákkal, fegyverekkel vagy egységekkel lepnek meg minket, és megpróbálnak folyamatosan sarokba szorítani a lehetőségeikhez, ezáltal létszámukhoz és felszerelésükhöz mérten.
Hangok, zene:
Mivel a játék minden téren pozitív fejlődést tudott felmutatni elődjéhez viszonyítva, ezért egészen nagy csalódást okozott a zenék tekintetében. Nyilván a hangok hozzák a kötelezőt, ellenben Michael McCann helyett most Timothy Michael Wynn jegyezte a zenéket, aki egyáltalán nem tudta elcsípni azt a jellegzetes hangulatot, ami az első részben várt ránk, ez pedig néhol bizony hiányérzetet ébreszt majd bennünk.
Összegzés: Az XCOM 2 kapcsán magabiztosan kijelenthető, hogy az ilyen játékok miatt érdemes bizonyos időközönként költeni egy kicsit újabb és újabb PC-re, mert bár a későbbiekben biztosan elérhető lesz konzolokra is, a Firaxis legújabb alkotása egyelőre még csak a számítógépesek kiváltsága. Az első részhez képest mind a harcrendszer, mind katonáink és bázisunk fejlesztése, de még a legalapvetőbb lehetőségeink is összetettebbé vagy kifinomultabbá váltak, ezáltal sokkal nagyobb élményt jelent most az űrlény-vadászat, mint eddig bármikor. Ha az első részt annak idején szeretted, a folytatást egyenesen imádod majd, hiszen bár vannak hibái, de a stratégiák kedvelői kizárt, hogy fogást találnának rajta. Ilyen minőségben nem bánnánk, ha gyorsan folytatódna a sorozat!
Fejlesztő: Firaxis Games
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E4700 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom 9950 Quad-Core Black Edition processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 5770 grafikus kártya, 4 GB RAM, 45 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2320 3 GHz-es vagy AMD Athlon II X4 651K processzor, Nvidia GeForce GTX 770 vagy ATI Radeon HD 7970 grafikus kártya, 8 GB RAM, 45 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: XCOM: Enemy Unknown, XCOM: Terror from the Deep
Kategória: stratégia
A legendás XCOM-sorozat legújabb epizódjában megfordult a kocka, így az elnyomott emberiség oldalán nem a Föld megmentéséért, hanem annak visszafoglalásáért szállhatunk majd harcba. Játéktesztünkből kiderítheted, hogy miként sikerült az XCOM 2!
Amikor a Firaxis Games munkatársai bejelentették, hogy a 2K Games közbenjárásával újra feltámasztják a legendás XCOM-sorozatot, igazán lelkesek voltunk. Ennek az oka egyrészt az volt, hogy évek óta csend honolt már a kérdéses franchise háza táján - majdnem feledésbe is merült -, sőt az utolsó epizódok kis túlzással vállalhatatlanra sikerültek, a Civilization franchise miatt komoly nevet szerzett csapat felbukkanása pedig igencsak komoly reménysugarat jelentett arra vonatkozólag, hogy nemcsak egy szimpla feltámasztásról lesz szó, hanem egy, a névhez méltó újragondolásról.
Ha voltak is félelmeink, a 2012-ben megjelent XCOM: Enemy Unknown azonnal feledtetett velünk mindent, és bár akadtak hibái, de sokkal inkább talán hiányosságai, a rá egy évre megjelent XCOM: Enemy Within kiegészítővel azonban egy olyan kerek egész született, ami kis túlzással hiánytalanul idézte fel előttünk a klasszikus élményeket. Ennek fényében még jobban vártuk azt, hogy a fejlesztők folytassák a megkezdett útvonalat, és erre szerencsére nem is kellett sokáig várni, lévén már meg is érkezett közénk az XCOM 2, amely nemcsak továbbgondolja, hanem több tekintetben tovább is fejleszti az előd által kitaposott ösvényt, hovatovább csavarint is egyet az ott megtapasztalt koncepción.
Ez utóbbi elsődlegesen annak köszönhető, hogy a játék már az első pillanatokban az arcunkba dörgöli, hogy hiába folytattunk korábban elkeseredett harcokat az idegen invázióval szemben, az XCOM osztag küldetése kudarcot vallott. Habár első ránézésre minden a legnagyobb rendben van, az elmúlt mintegy két évtizedben minden csendessé és békéssé vált, eltűntek a betegségek, elképesztő technológiák állnak a lakosság rendelkezésére, azonban ez az egész csak egy illúzió, amelyet az idegenek építettek fel az emberiség számára, akik így az új faj rabszolgájává váltak.
Az ADVENT hatalma korlátlan, és bár kiszipolyozza az embereket, ha csendben maradnak és tűrnek, akkor élhetnek, ha viszont felnyitják a szemüket és ellenállást tanúsítanak, akkor terroristának tekintik őket, és üldöztetés lesz az osztályrészük. Mi sem természetesebb annál, mint hogy az XCOM 2-ben ezután nem egy békés városi család felett vehetjük majd át az irányítást, hanem néhány olyan katona oldalán csatlakozhatunk a konfliktushoz, akik az egykori XCOM osztag tagjaiként a halálukig küzdenek a szabadságért és az igazságért.
Ők azok, akik a peremvidékre szorítva, az űrlények vigyázó tekintetét elkerülve élik mindennapjaikat, és a háttérben mindent megtesznek azért, hogy a legmodernebb technológiákat kihasználva, gerillamódszerekkel támadják az idegeneket, újabb embereknek nyissák fel a szemét, és visszaadják a lakosság hitét azzal kapcsolatban, hogy a régi szép világ nemcsak egy utópia, hanem összefogással igenis megvalósítható cél.
Természetesen balgaság azt hinni, hogy ez a küldetés egy sétagalopp lesz, hiszen a korábbi résszel ellentétben ezúttal nem áll majd mögöttünk egy nagyhatalom, avagy egy átfogó támogatási rendszer, csak egy kisebb főhadiszállás az Avenger képében, amely a folyamatos fejlesztésekkel ugyan egy igencsak erős támogató platformmá tehető, de kezdetben még nem igazán élvezhetjük azokat a technikai előnyöket, amelyek a korábbi részben természetesek voltak, vagy rövid időn belül elérhetővé váltak. Ezúttal ugyanis egészen más tempóban és stílusban haladunk előre, hovatovább egészen más hatása lesz a játékmenetnek is, hiszen lényegében mindvégig meg kell bújnunk az árnyékban, és nekünk kell gondoskodnunk például arról, hogy megfelelő erőforrásokat szerezzünk magunknak - akár az idegenektől is - a továbblépés érdekében.
Ennek részeként a főhadiszállásunkként üzemelő hajóval felfedezhetjük a kontinenseket, miközben mellékküldetéseket teljesítünk, rejtett készletek után kutakodunk, vagy a feketepiacon próbálunk meg szert tenni néhány hasznos felszerelésre, de az is sok előnyt hoz majd, ha felvesszük a kapcsolatot más országokban élő ellenállókkal. Ha elég erőforrást és nyersanyagot zsebelünk be, később fejleszthetjük bázisunkat, így újabb tudósokat és mérnököket alkalmazva laboratóriumokat és egyéb objektumokat létesítünk az Avenger fedélzetén, aminek következtében egyre ütőképesebb seregeket tudunk majd felvonultatni az idegenekkel szemben.
Mindeközben természetesen azért az ellenfelek is ténykednek majd ellenünk, ha felfedjük magunkat előttük, sokkal biztosabban akadnak majd a nyomunkra, támadást indíthatnak ellenünk, de keresztülhúzhatják a számításainkat is, miközben hozzánk hasonlóan fejlesztik technológiáikat, tehát egyre erősebb és változatosabb felszerelésekkel ellátott egységeket szabadítanak majd ránk.
Ennek köszönhetően érdemes lesz megfontolt taktika mentén haladni előre - a kampány ebből a szempontból nem sürget, sőt nagyon sok alternatívát ad a biztonságos berendezkedésre a változatos, ámde szabadon választható mellékküldetésekkel -, aminek köszönhetően központi bázisunkat egy valóban erős védvonallá tehetjük. Itt toborozhatjuk majd például az újabb katonákat, akik sérülés esetén szintén a hajón gyógyulnak majd, de például a kutatólaborban aggathatunk rájuk újabb fejlesztéseket, megváltoztathatjuk a felszerelésüket, amennyiben pedig megfelelő technológiákat kutattunk, akár még idegenektől származó fegyverekkel vagy kiegészítőkkel is elláthatjuk őket.
A határ itt kis túlzással a csillagos ég, és a legjobb, hogy szinte csak rajtunk múlik majd, mennyire akarunk belefolyni mindebbe. A győzelem érdekében például kis túlzással bőven elég lesz, ha harcosaink képességeit fejlesztjük, de minél nehezebb szinten indítjuk a játékot, annál jobban bele kell majd folynunk az egyes kasztok sajátosságaiba. Ezzel kapcsolatban a korábbi részből megismert klisék térnek majd vissza közénk, de azért a készítők gondoskodtak arról, hogy minden egyes katonatípushoz elérhető legyen valami kis újdonság.
A Ranger például a fegyverei mellett már egy pengével is fel lett szerelve, amellyel óriási pusztítást tud véghezvinni közelharcban, és bár nincs kötelező másodlagos fegyver, érdemes minden kaszt esetében elrejteni valamit a hátizsákban, a Sharpshooter esetében például egy pisztolyt magunknál tartani, amellyel a közelebbi ellenfeleket sokkal hatékonyabban tudjuk majd likvidálni. Utóbbi igaz a Grenadier karakterosztályra is, aki nehézfiúként képes a levegőbe repíteni az ellenfeleket, és bár a csapat nélkülözhető tagja, egy Specialist azért mindig legyen benne négyfős különítményünkben, mert segítő drónja mellett gyógyítóként és hackerként is képes segítséget nyújtani a bevetések során, de a legtöbbször akkor vesszük használt, ha ellenséges lövegtornyokkal vagy robotokkal találkozunk.
Amennyiben küldetést vállalunk, minden esetben mi dönthetjük majd el, hogy pontosan kiket viszünk magunkkal, és akárcsak korábban, ezúttal is nagyon fontos lesz majd katonáink pátyolgatása a csatatéren és azon kívül egyaránt. Habár alacsonyabb szinteken nagyon nehéz olyan helyzetbe hozni valakit, hogy végérvényesen elhalálozzon, de ha több napra kifekszik egy súlyos találat miatt, az is nagyon komoly hátrányt jelent majd egy következő bevetés során, ez ugyanis azt jelenti, hogy egy újoncot kell magunkkal vinnünk helyette, aki korántsem lesz olyan hatékony a harcban, mint egy edzett veterán. Hőseink ugyanis minden bevetéssel egyre jobbá válnak, újabb képességeket tanulnak meg, és minden túlzás nélkül a szívünkhöz nőnek, érdemes tehát úgy védelmezni őket, hogy ne sebesüljenek le a nagy harcok során.
Természetesen ez azért korántsem lesz olyan egyszerű feladat, mint amilyennek elsőre hangzik, hiszen járjunk akár modern nagyvárosokban, akár kertvárosi részeken, esetleg a kietlen sivatagban, mindig érhet majd minket meglepetés. Legyen szó akár egy korábban még soha nem látott idegen egységről vagy új technológiáról, egyszerűen képtelenség egy előre meghatározott taktikával végigvinni mindegyik bevetést. Ez a változatosság és izgalom adja az XCOM 2 esetében is az összetűzések változatosságát, ami már a korábbi epizódra is jellemző volt, de most sokkal kifinomultabban, összetettebben és változatosabban kapjuk készhez. Ebből kifolyólag nemcsak lényegesen fontosabb lesz például a megfelelő stratégia, hanem az egyes kasztok különlegességeit is sokkal hatásosabban kihasználhatjuk majd.
Maga a harcrendszer az alapok tekintetében nyilván nem sokat változott, ám ezt nem is vártuk az alkotástól! Ennek fényében ismét adott lesz majd a bevetésekhez egy relatíve zártabb pályaszakasz - a korábbi résszel ellentétben szinte minden küldetésünk új helyszínen játszódik majd -, amely sakktáblás felosztással rendelkezik, és minden egyes hősünkkel körökre osztottan mozoghatunk rajta, így egy körben az előre meghatározott pont áll a rendelkezésünkre a mozgáshoz és a cselekvéshez. Ebből következik, hogy mi dönthetjük el, hogy hová megyünk, hol bújunk fedezékbe, kit támadunk meg, mivel kivitelezzük az akciót, harcolunk-e egyáltalán és így tovább. Ennek a körökre osztott rendszernek köszönhetően elképesztő mennyiségű taktikai lehetőség vár majd ránk minden egyes pályán, amit a különleges ellenfelek még tovább színesítenek majd.
Az előző résszel ellentétben a pályákon ismét találhatunk majd atipikus földönkívülieket, akik nemcsak elképesztő erővel, hanem sajátos képességekkel is rendelkeznek - megzavarhatják csapattársainkat, feltámaszthatnak egy lelőtt katonát -, de többségében inkább génmódosításon átesett emberi harcosokkal szemben viaskodhatunk, akik az idegenekhez hasonlóan több fokozatban és változatban szabadulnak majd ránk. Ezzel biztosították a készítők, hogy magasabb szinteken is belefuthassunk majd újabb kihívásokba, és a taktikus él az utolsó küldetésekig fennmaradhasson úgy, hogy ne kelljen ellenfelek tucatjaival elárasztaniuk a csatateret.
Mindent összevetve a harcrendszer rengeteg apró és fontos újdonságot, de sokkal inkább finomhangolást kapott a második epizódon belül, aminek köszönhetően újfent páratlan élmények várnak ránk a pályákon, ezt pedig csak kisebb hibák árnyékolják be. Hiányérzetünk ugyanis ezúttal nem igazán lesz, ellenben a Firaxis munkatársainak nem ártott volna többször nekifutni a bugok és a grafikai hiányosságok kigyomlálásának, mert ezekből igencsak szép számmal maradt a játékban, de a szabad mod-készítés lehetőségének, valamint a folyamatos frissítésnek köszönhetően bizonyára elegendő lesz néhány nap ahhoz, hogy minden apró-cseprő probléma orvosolható legyen.
Grafika:
Habár az előző részhez mérten nem érte jelentős fejlődés a grafikát, de erre nem is volt túl nagy szüksége a játéknak. Az XCOM 2 ugyanis éppen annyira szép és mutatós, amennyire egy PC-s stratégiától 2016-ban ez elvárható. Külön pozitívum, hogy a Firaxis munkatársai még mindig mesterien optimalizálnak, így bár akadnak technikai problémák és a töltési idők is hosszúak, azért ez a gépigény és ez a küllem ennek ellenére is páratlan párosításnak tekinthető. Külön kiemelendők egyébiránt a játékból a rendkívül mutatós átvezetők, illetve a közelharci animációk, amelyek többsége olyan látványos lett, hogy az kis túlzással a párját ritkítja - legalábbis ebben a műfajban.Kezelőfelület, irányíthatóság:
Noha tény és való, hogy az XCOM 2 minden tekintetben jobb és összetettebb lett elődjénél, ez szinte csak a játékmeneten és az általa közvetített élményen mutatkozik meg, a kezelőfelület és az irányíthatóság ugyanis meglepően letisztult és átlátható maradt. Ennek megfelelően a korábbi klisék és lehetőségek köszönnek majd vissza, vagyis aki az első résszel elboldogult, esetleg látott már életében taktikai stratégiát, az bizonyára most sem esik majd kétségbe a sok gomb és lehetőség láttán.Játszhatóság:
Az XCOM 2 a szavatosság tekintetében kimagasló lehetőségekkel kecsegtet, alaphangon is legalább 25-30 órányi játékidőt tartogat, amit a kényelmesebb, taktikusabb játékosok akár meg is duplázhatnak, a multiplayerben rejlő lehetőségek pedig még tovább növelhetnek, miközben az újrajátszhatósági faktor is nagyon magas, hiszen csak mi döntünk például arról, hogy egy küldetést elvégzünk-e vagy sem, illetve pontosan milyen úton-módon és pontosan hol csapunk le az idegenekre.Intelligencia, nehézség:
Nyilvánvalóan nem lehet olyan videojátékot alkotni, amely tökéletes mesterséges intelligenciával rendelkezik, és az XCOM 2 sem büszkélkedhet ezzel, ellenben még így is lényegesen jobb ezen a téren, mint a műfajban született alkotások többsége. Ennek hála ellenfeleink mindig a nehézségi szinteknek megfelelően reagálnak, taktikáznak és helyezkednek, tehát képtelenség ellenük egy biztos és működő stratégiát kidolgozni, hiszen az űrlények mindig újabb technológiákkal, fegyverekkel vagy egységekkel lepnek meg minket, és megpróbálnak folyamatosan sarokba szorítani a lehetőségeikhez, ezáltal létszámukhoz és felszerelésükhöz mérten.Hangok, zene:
Mivel a játék minden téren pozitív fejlődést tudott felmutatni elődjéhez viszonyítva, ezért egészen nagy csalódást okozott a zenék tekintetében. Nyilván a hangok hozzák a kötelezőt, ellenben Michael McCann helyett most Timothy Michael Wynn jegyezte a zenéket, aki egyáltalán nem tudta elcsípni azt a jellegzetes hangulatot, ami az első részben várt ránk, ez pedig néhol bizony hiányérzetet ébreszt majd bennünk.Összegzés:
Az XCOM 2 kapcsán magabiztosan kijelenthető, hogy az ilyen játékok miatt érdemes bizonyos időközönként költeni egy kicsit újabb és újabb PC-re, mert bár a későbbiekben biztosan elérhető lesz konzolokra is, a Firaxis legújabb alkotása egyelőre még csak a számítógépesek kiváltsága. Az első részhez képest mind a harcrendszer, mind katonáink és bázisunk fejlesztése, de még a legalapvetőbb lehetőségeink is összetettebbé vagy kifinomultabbá váltak, ezáltal sokkal nagyobb élményt jelent most az űrlény-vadászat, mint eddig bármikor. Ha az első részt annak idején szeretted, a folytatást egyenesen imádod majd, hiszen bár vannak hibái, de a stratégiák kedvelői kizárt, hogy fogást találnának rajta. Ilyen minőségben nem bánnánk, ha gyorsan folytatódna a sorozat!