Gyurkity Péter

Jól teljesít a sérült Kepler, nincs hiány az exobolygókból

Nincs megállás az űrtávcső számára, a 2014-es adatok több mint 200 újabb jelöltet szállítottak le.

A napokban került sor Floridában az American Astronomical Society újabb találkozójára, amelyet immár 227-ik alkalommal rendeztek meg. A bejelentések között szerepel a Kepler űrtávcső K2-küldetésének 2014-re vonatkozó összegzése, amelynek alapján kijelenthetjük, hogy egyértelmű sikerről van szó.

A Kepler négy reakciós kerekéből még 2013-ban hibásodott meg kettő, akkor pedig úgy tűnt, hogy vége az értékes eszköz pályafutásának, hiszen a megfelelő fókusz nélkül nem lett volna folytatható az exobolygók megfigyelése. A K2-küldetés keretein belül azonban sikerült megtalálni az áthidaló megoldást, ennek következtében pedig folytatódhatott a távoli, 500 és 1000 fényév közötti távolságban elhelyezkedő naprendszerek megfigyelése, amely a mostani összegzés alapján csak abban az évben összesen több mint 100 új exobolygó, valamint 234 további jelölt katalogizálását eredményezte. Az új jelöltek összesen 208 naprendszerben helyezkednek el, azonban ezek jóval közelebb vannak hozzánk, hiszen a távolság mindössze néhány tucat fényévnyi.

Nem elírás, hogy 2014-es adatokról van itt szó, hiszen egyrészt a megfigyeléshez is idő kell (a Kepler 83 napig bámulja a viszonylag közeli szomszédság egy kiválasztott részét), másrészt pedig az adatok kiértékelése és visszaigazolása is időigényes feladat. Ma már nincs hiány a felfedezésekből, hiszen a 2009 és 2013 között lezajló eredeti küldetés során csaknem kétezer visszaigazolt exobolygóra, valamint összesen több mint 4600 jelöltre sikerült rátalálni, a 2014-es összegzés pedig azt mutatja, hogy az áthidaló megoldás révén sikerült folytatni az addigi trendet.

A bejelentés előtt a 2014-es mérleg mindössze 32 visszaigazolt bolygót és mintegy 100 jelöltet tett ki. A duplázás már önmagában jó hír, de az is örömteli, hogy a méretbeli megoszlás is megegyezik a meghibásodás előttivel, itt nincs hiány a Földhöz hasonló példányokból, az úgynevezett szuperföldekből, valamint Neptunuszhoz és a Jupiterhez fogható gázóriásokból sem.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • overseer-7 #3
    jah. értem.
    Szóval lenni vagy nem lenni.

    Küldjünk most szondát a szomszéd csillagra, ami így is nagyon sokáig tartana.. vagy pedig várjunk, amíg feltaláljuk az ufo technológiát, és akkor közel fénysebességel küldjük el a szomszédokhoz.. ami a közeli csillagokat tekintve, 3+ év lenne a legközelebbi.

    Kérdés.. vajon mennyit kell várni amíg megkapjuk az ufo tec et?
    ha figyelembe vesszük a civilizációnk fejlődésének exponenciális jellegét.. valóban tényleg jobban megérné várni..

    mert valószínű, ha most küldenénk ki szondát.. a jövőben létrejövő gravitáció manipulációs, vagy tehetetlenség manipulátoros motorral az új szonda valószínűleg még az út fele előtt beelőzné a mostani tipusú szondát.
  • Nikolaosz #2
    Azokkal az ún. új motorokkal és új technológiákkal felszerelt űrszonda számára is piszok sokáig tartana az út, még a legközelebbi csillagrendszerbe is. Így nem sok értelme lenne. Most inkább előnyösebb várni. A még újabb motorokra és technológiákra. Ami még nagyon sci-fi. (pl: térhajtómű)
  • overseer-7 #1
    jólvan, jólvan.
    Most hogy már tudjuk, hogy a csillagok körül sok sok bolygó van.
    Lassan lehetne gondolkodni azon, hogy az újabb motorokkal, új technológiáinkkal felszerelve lassan ki kéne küldeni egy közeli rendszer felé egy újabb voyager kutató szondát.
    Tudom, hogy sok sok idő lenne mire oda érne.. de ha nem csináljuk.. csak arra várhatunk, hogy a jövőben majd valakik megcsinálják helyettünk.