Szekeres Viktor
Akihez beszél a föld
Aki nem az amerikaiak szemszögéből akarja megismerni a háborúk borzalmait, az most láthatja, hogy a törökök miképp élték meg a vérengzéseket.
Hogy tetszett az Akihez beszél a föld?
Ki hitte volna, hogy Russell Crowe-nak az Akihez beszél a föld mindössze az első rendezése? Valahogy a színész annyira határozott elképzelésekkel haladt eddig a pályán, hogy az ember azt gondolta volna, hogy ő is azok közé tartozik, aki a lehető legnagyobb kontrollt akarja megszerezni filmjei kapcsán, ami ugye a produceri tisztséggel jár, s erre manapság már boldog-boldogtalan szert tesz. Pedig valójában 2014-ig mindössze egyetlen produceri kredit díszelgett a neve mellett, az is a Robin Hoodért. A 2014-es Akihez beszél a földdel viszont Crowe végre kiélhette magát, hiszen hazája színeiben rendezőként is debütálhatott.
Az Antant 1915-ben elterelő hadműveletnek szánta a törökök megtámadását, a Dardanellák ostroma, illetve a Gallipolinál vívott harcok hatalmas veszteségeket okoztak. A törökök majdnem 100 ezer halottat sirattak el, míg a szövetségesek közel 50 ezret. Az ütközetek érdekessége az volt, hogy az angolok és a franciák mellett a Törökországba vezényelt ausztrál és új-zélandi hadtesteket is komoly veszteség érte, mondhatni teljesen felmorzsolódtak a központi hatalmak ellenállásán. S bár az összesen 10 ezer halott és 25 ezer sebesült csak töredéke az előbbi adatoknak, Ausztrália történelmének egyik leggyászosabb időszakát jelzi.
Az Akihez beszél a föld történetének főhőse Ausztráliából Törökországba utazik, hogy felkutassa a háborúskodás ütközeteiben eltűnt három fiát. A film során bőven kapunk háborús snitteket, flashbackeket, azonban a középpontban nem a csatározások állnak, hanem inkább azok utóhatásai, illetve a háborút követő törökországi viszonyok és állapotok. De amellett, hogy láthatjuk, miképpen próbálnak boldogulni a törökök, illetve a britek (a film még véletlenül sem részesíti előnyben egyik oldalt sem, próbál semleges maradni, hiszen itt mindenki veszített), a történetet a misztikumközeli képességekkel rendelkező érzelmei által hajtott, csapást csapás után elszenvedő apa viszi előre.
Az apa története eleinte igen kiszámítható mederbe folyik, inkább körülötte zajlanak a cselekmények, ő nem annyira aktív, azonban idővel ez megváltozik, arról nem is beszélve, hogy féltávnál a film is mondhatni műfajt vált. Ezzel párhuzamosan pedig jó húzás, ahogy megismerjük mindazt, ami a háborúban történt, s szép lassan rádöbbennünk arra, hogy az eleinte hősnek tűnő katonák viselkedésük alapján mennyire távol álltak mindenfajta hősiességtől.
A nem feltétlenül izgalmas rendezés és a gyönyörű fényképezés mellett a színészeket mindenképp dicséret illeti, mind az ausztrál, mind a török oldalt. Utóbbiak alakításai valamennyire egyensúlyozzák a forgatókönyv néhol banálisba hajló húzásait, s azt, hogy az elkerülhetetlen giccs által támasztott akadályokat nem sikerült mindig gond nélkül vennie Crowe-nak, a rendezőnek.
Ahhoz képest, hogy az Akihez beszél a föld első munkája a Russell Crowe-nak, a végeredmény roppant átgondolt és a rendezői vízió is teljesen világossá válik a néző előtt. Ennek megfelelően nem is lehet sok feddésben részesíteni a végeredményt, melyről lerí, hogy fontos volt a készítők számára. Ugyan a klasszikus műfajok, a háborús és családi dráma miatt nem is láthatunk a filmben sok újszerűt, a meglepetések sem annyira meglepőek, viszont helyenként igen megkapóra sikerült benne a borzalmak és a tiszta emberi érzelmek ábrázolása.
Arról nem is beszélve, hogy mindig felüdülés olyan történelmi filmeket látni, melyek nem Amerikában készültek, s más országokat érintő neves eseményeket énekelnek meg. Így aki eddig nem nagyon volt képben Gallipolival, az egy történelemleckeként is felfoghatja az Akihez beszél a földet.
Az Antant 1915-ben elterelő hadműveletnek szánta a törökök megtámadását, a Dardanellák ostroma, illetve a Gallipolinál vívott harcok hatalmas veszteségeket okoztak. A törökök majdnem 100 ezer halottat sirattak el, míg a szövetségesek közel 50 ezret. Az ütközetek érdekessége az volt, hogy az angolok és a franciák mellett a Törökországba vezényelt ausztrál és új-zélandi hadtesteket is komoly veszteség érte, mondhatni teljesen felmorzsolódtak a központi hatalmak ellenállásán. S bár az összesen 10 ezer halott és 25 ezer sebesült csak töredéke az előbbi adatoknak, Ausztrália történelmének egyik leggyászosabb időszakát jelzi.
Az Akihez beszél a föld történetének főhőse Ausztráliából Törökországba utazik, hogy felkutassa a háborúskodás ütközeteiben eltűnt három fiát. A film során bőven kapunk háborús snitteket, flashbackeket, azonban a középpontban nem a csatározások állnak, hanem inkább azok utóhatásai, illetve a háborút követő törökországi viszonyok és állapotok. De amellett, hogy láthatjuk, miképpen próbálnak boldogulni a törökök, illetve a britek (a film még véletlenül sem részesíti előnyben egyik oldalt sem, próbál semleges maradni, hiszen itt mindenki veszített), a történetet a misztikumközeli képességekkel rendelkező érzelmei által hajtott, csapást csapás után elszenvedő apa viszi előre.
Az apa története eleinte igen kiszámítható mederbe folyik, inkább körülötte zajlanak a cselekmények, ő nem annyira aktív, azonban idővel ez megváltozik, arról nem is beszélve, hogy féltávnál a film is mondhatni műfajt vált. Ezzel párhuzamosan pedig jó húzás, ahogy megismerjük mindazt, ami a háborúban történt, s szép lassan rádöbbennünk arra, hogy az eleinte hősnek tűnő katonák viselkedésük alapján mennyire távol álltak mindenfajta hősiességtől.
A nem feltétlenül izgalmas rendezés és a gyönyörű fényképezés mellett a színészeket mindenképp dicséret illeti, mind az ausztrál, mind a török oldalt. Utóbbiak alakításai valamennyire egyensúlyozzák a forgatókönyv néhol banálisba hajló húzásait, s azt, hogy az elkerülhetetlen giccs által támasztott akadályokat nem sikerült mindig gond nélkül vennie Crowe-nak, a rendezőnek.
Ahhoz képest, hogy az Akihez beszél a föld első munkája a Russell Crowe-nak, a végeredmény roppant átgondolt és a rendezői vízió is teljesen világossá válik a néző előtt. Ennek megfelelően nem is lehet sok feddésben részesíteni a végeredményt, melyről lerí, hogy fontos volt a készítők számára. Ugyan a klasszikus műfajok, a háborús és családi dráma miatt nem is láthatunk a filmben sok újszerűt, a meglepetések sem annyira meglepőek, viszont helyenként igen megkapóra sikerült benne a borzalmak és a tiszta emberi érzelmek ábrázolása.
Arról nem is beszélve, hogy mindig felüdülés olyan történelmi filmeket látni, melyek nem Amerikában készültek, s más országokat érintő neves eseményeket énekelnek meg. Így aki eddig nem nagyon volt képben Gallipolival, az egy történelemleckeként is felfoghatja az Akihez beszél a földet.
|
Akihez beszél a föld (The Water Diviner)
színes, feliratos, ausztrál-török háborús filmdráma, 111 perc, 2014 16 éven aluliak számára nem ajánlott rendező: Russell Crowe forgatókönyvíró: Andrew Knight zeneszerző: David Hirschfelder operatőr: Andrew Lesnie producer: Troy Lum, Andrew Mason szereplők: Russell Crowe (Connor) Jai Courtney (Cecil Hilton) Olga Kurylenko (Ayshe) Yilmaz Erdogan (Hasan) Dylan Georgiades (Orhan) |
