. Háborúkba rendszerint egy-egy nép vezetői viszik az adott népet. Utólag meg persze senki nem készít közvélemény kutatást, hogy az adott nép hány százaléka akart valóban háborúzni.
Utólag meg megy a történelem ferdítése. Nekünk az iskolában azt tanították, hogy az I.VH.-ba éljenezve mentek a katonák, meg azt mondták, hogy ne bánkódjatok értünk! Őszre itthon leszünk! Csakhogy ez egy lóxar! Egy rohadt nagy hoax. A magyar propaganda nyomatta, az újságokban, hátha valaki elhiszi, de dédnagyapám mesélte, hogy rettegve szálltak be a vagonokba, tudván, hogy soha nem fogják viszont látni a családjukat. A közvéleményt akkoriban nem a köz jelentette, hanem a felső tízezer véleménye, és ha az az volt, hogy bevonulsz harcolni, akkor nem volt mit tenni. Meg az ellen sem, hogy utána az újságok még meg is írták, hogy mennyire örültél ráadásul neki!
Azt értsd meg kérlek, hogy nincs a világon olyan hely, ahol úgy számítana a közember véleménye, hogy ne akarnák azt erőszakosan formálni az aktuális politikai érdekek a saját javuk szerint, és ezt teszik olyan tapasztalattal, hogy még el is hiszed, hogy a te véleményed a sajátod.
Ha érvként arra, hogy a törököket nem érdemes sajnálni a veszteségeikért, azt hoztad volna fel, hogy szinte kiirtották az örményeket, akkor talán egyetértettem volna a véleményeddel, mert abban bizony a hadsereg nagy része cinkos volt, de amit leírtál felületes gondolatmenet.