SG.hu·
Félsikert hozott a marsi landoló tesztje
Félig nyílt ki a NASA repülő csészealjának ernyője, így a második teszt is csak részleges siker.
A következő évtizedekre tervezett újabb Mars-küldetések részeként dolgozik a NASA csapata a Low Density Supersonic Decelerator (LDSD) névre keresztelt érdekes fejlesztésen, amely az ötvenes évek UFO-ira emlékeztető formájával hivatott megoldást nyújtani a bonyolult problémára.
Az amerikai űrügynökség külön blogjában követhettük figyelemmel a sorrendben második teszt fontosabb előkészületeit, majd pedig a kilövést követő eseményeket, bár a tesztet a JPL Ustream-oldalán élőben is végignézhettük. Az eredeti időpontot az esőbe hajló időjárás miatt több nappal elhalasztották, június 8-án azonban végül sort kerítettek a kilövésre, amelynek során a meteorológiai léggömb 36 kilométeres magasságba emelte a méretes landolóegységet, az ekkor begyújtott gyorsítórakéta pedig még magasabbra, 54 kilométeres távolságba repítette azt, ahol az LDSD a hangsebesség négyszeresére gyorsult fel.
Ekkor kezdődött az illetékesek számára igazán fontos rész, az LDSD ugyanis a jóval ritkább marsi légkörben lesz hivatott megfelelő ellenállást gerjeszteni, ezáltal pedig kellő mértékben lelassulni, hogy a későbbi küldetések során biztonságos módon landoljon égi szomszédunk felszínén (ennek köszönhető az érdekes forma, a hatalmas méret, valamint az ernyők alkalmazása). A nagy magasságban kibomló saját léggömb (supersonic inflatable aerodynamic decelerator, SIAD) Ma 3-nál kezdi meg munkáját, Ma 2,4-nél pedig kinyílik a szuperszonikus ernyő, amely még tovább lassítja az eszközt, amely végül a Hawaii-szigetek mellett az óceánba pottyan. Örömre adott okot, hogy a teszt során csaknem minden rendszer gond nélkül működött, az ernyő azonban csak részlegesen nyílt ki, emiatt pedig nem sokkal később dezintegrálódott.
A becsapódást követően a mérnökök átnézik a repülés során rögzített adatokat, reményeik szerint ezzel megtalálhatják a hiba okát, és a következő tesztek már gond nélkül zajlanak le - erre szükség is lesz, amennyiben nagyobb rakományokat szeretnénk később a Marsra (vagy más égitestekre) juttatni.
A következő évtizedekre tervezett újabb Mars-küldetések részeként dolgozik a NASA csapata a Low Density Supersonic Decelerator (LDSD) névre keresztelt érdekes fejlesztésen, amely az ötvenes évek UFO-ira emlékeztető formájával hivatott megoldást nyújtani a bonyolult problémára.
Az amerikai űrügynökség külön blogjában követhettük figyelemmel a sorrendben második teszt fontosabb előkészületeit, majd pedig a kilövést követő eseményeket, bár a tesztet a JPL Ustream-oldalán élőben is végignézhettük. Az eredeti időpontot az esőbe hajló időjárás miatt több nappal elhalasztották, június 8-án azonban végül sort kerítettek a kilövésre, amelynek során a meteorológiai léggömb 36 kilométeres magasságba emelte a méretes landolóegységet, az ekkor begyújtott gyorsítórakéta pedig még magasabbra, 54 kilométeres távolságba repítette azt, ahol az LDSD a hangsebesség négyszeresére gyorsult fel.
Ekkor kezdődött az illetékesek számára igazán fontos rész, az LDSD ugyanis a jóval ritkább marsi légkörben lesz hivatott megfelelő ellenállást gerjeszteni, ezáltal pedig kellő mértékben lelassulni, hogy a későbbi küldetések során biztonságos módon landoljon égi szomszédunk felszínén (ennek köszönhető az érdekes forma, a hatalmas méret, valamint az ernyők alkalmazása). A nagy magasságban kibomló saját léggömb (supersonic inflatable aerodynamic decelerator, SIAD) Ma 3-nál kezdi meg munkáját, Ma 2,4-nél pedig kinyílik a szuperszonikus ernyő, amely még tovább lassítja az eszközt, amely végül a Hawaii-szigetek mellett az óceánba pottyan. Örömre adott okot, hogy a teszt során csaknem minden rendszer gond nélkül működött, az ernyő azonban csak részlegesen nyílt ki, emiatt pedig nem sokkal később dezintegrálódott.
A becsapódást követően a mérnökök átnézik a repülés során rögzített adatokat, reményeik szerint ezzel megtalálhatják a hiba okát, és a következő tesztek már gond nélkül zajlanak le - erre szükség is lesz, amennyiben nagyobb rakományokat szeretnénk később a Marsra (vagy más égitestekre) juttatni.