SG.hu
Far Cry 4
Kiadó: Ubisoft
Fejlesztő: Ubisoft Montreal
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-750 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2500S 2,7 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 680 vagy ATI Radeon R9 290X grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Far Cry-sorozat
Kategória: FPS
Két évvel a nagyszerűen sikerült Far Cry 3 után a Ubisoft Montreal máris elkészítette a sorozat folytatását, amelyben újabb őrült kalandok várnak ránk – ezúttal a Himalája hegyeiben. Játéktesztünkből kiderül, hogy milyen lett a Far Cry 4!
Noha a Ubisoft Montreal csapata számtalan rajongó szemében elveszítette hitelét, miután a vádak szerint félkész állapotban adták ki a Watch Dogs mellett az Assassin’s Creed: Unityt is, a Far Cry 4-et azonban mégis nagyon sokan várták, mert legalább a játékmenet szempontjából – az előzetesek alapján – nem nyúlhattak mellé a készítők. Noha sokan nem örültek annak, hogy a korábbi négyéves fejlesztési ciklusok után most csak mindössze két évet vettek igénybe a munkálatok, de a stúdió bebizonyította, hogy ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy elkészítsenek egy, a névhez minden téren méltó folytatást.
Temészetesen nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy emiatt igencsak csínján bántak a készítők az újdonságokkal, de a közhiedelemmel ellentétben így sem tekinthető csak egy átrajzolt Far Cry 3-nak a végeredmény. Az új történet, a nagyszerű karakterek, valamint a Himalája környéke ugyanis éppen elegendőek ahhoz, hogy elégedetten dőljünk hátra a kampány végeztével, hiszen bár az alkotók most nem okoztak akkora meglepetést, mint az előző epizód esetében, ellenben nem is adták lejjebb a színvonalat. Sőt!
A történet szempontjából a Far Cry 4 a csavarosságot, a közérthetőséget és a mélységet tekintve bőven túltesz elődjén. Noha ezúttal nem sikerült olyan emlékezetes főellenfelet alkotni, mint amilyen korábban Vaas volt, de Pagan Min a maga őrült, homoszexuális és érzelmileg labilis karakterével mégis nagyszerűen pótolja az említett pszichopata után maradt űrt. Ezenfelül érdemes kiemelni, hogy a játék története ezúttal is hihetőre sikerült, ámde sokkal felnőttesebb mondanivalóval rendelkezik, ami összességében érettebbé és kifinomultabbá tette az alkotást.
Történetünk főhőse Ajay Ghale, aki azért utazik a Himalája hegyei közé – a fiktív Kyratba –, hogy teljesítse édesanyja utolsó kívánságát, aki arra kérte gyermekét, hogy vigye el hamvait szülőföldjére. A játék indítását követően azonban Ajay meghitt, bensőséges utazása csakhamar rémálommá válik, amikor egy magánmilícia fegyveres katonái megállítják az őt szállító buszt, és brutális vérengzést rendeznek. Kis híján hősünk is otthagyja a fogát, de váratlanul feltűnik a színen Pagan Min, aki kimenti az irhánkat, ezzel egyetemben pedig meg is invitál minket lakhelyére, miközben rájövünk arra, hogy sötét és diktatórikus állapotok uralkodnak Kyrat határain belül, és mi éppen az oroszlán barlangjában kötöttünk ki.
Éppen ezért kapva kapunk az alkalmon, amikor a Min egyeduralmával szembeszálló Golden Path serege – avagy a felkelők –, rárontanak a főellenfél otthonára, minket pedig kiszabadítanak, és a segítségünket kérik a harcban, aminek főként édesanyánk emléke miatt eleget is teszünk. Az alapkonfliktus tehát adott, azonban ettől a ponttól kezdve csak rajtunk múlik majd, hogy mennyire folyunk bele a Far Cry 4 nagyszerű történetébe, ami korántsem mutatja meg a foga fehérjét abban az esetben, ha csak a főküldetéseken rohanunk végig, így érdemes elveszni a többször tízórányi élményt kínáló mellékes teendőkben is, hiszen csak azokkal válhatunk ténylegesen is részeivé a cselekménynek.
Ami a történet mellett a legnagyobb változást hozza a játékba, az határozottan a környezet, avagy Kyrat megjelenése, ami a második rész egysíkú szavannái, valamint a harmadik epizód trópusi kavalkádja után végre olyan változatosságot garantál, amilyenre talán még soha nem volt példa a sorozatban. A Himalája környéke alapból egy nagyon különleges, mondhatni szokatlan helyszínnek tekinthető, de amikor meglátjuk a hatalmas hegyeket és dombokat, a hótakaróval borított csúcsokat, a sűrű erdőket vagy a magas fennsíkokat, amelyeket ráadásul szabadon fel is fedezhetünk majd, akkor bizonyára a legtöbben elégedetten csettintenek.
Noha a terület nagysága csak minimálisan növekedett meg az elődhöz mérten, de a változatosság miatt mégis sokkal nagyobbnak érezzük az egészet. Az óriási játékteret ráadásul ezúttal is kötöttségek nélkül felfedezhetjük magunknak – újfent tornyok meghódításával aktiválhatjuk az egyes régiókat a térképen –, ezáltal mi dönthetjük el, hogy a történetet göngyölítjük-e fel, vagy inkább bepattanunk egy autóba, egy riksába, csónakba vagy valamilyen repülő alkalmatosságba, és kisebb tennivalók után kutakodunk.
A szabadság egy nagyon fontos kulcsfogalom a Far Cry 4 esetében, hiszen tényleg példátlan az a sok lehetőség, ami vár ránk, így akár hosszú órákat tölthetünk gyűjthető tárgyak megtalálásával, őrhelyek felszabadításával, vadászattal vagy csak éppen azzal, hogy körbejárjuk a hatalmas térképet.
A játékmenet összességében minden pozitívumot megörökölt a közvetlen elődből, így az intenzív harcokat, a tapasztalati pontokon alapuló fejlődési rendszert, de a fejlesztők gondoskodtak arról, hogy ezeket mind-mind finomítsák, illetve kiegészítsék a témába illeszkedő újdonságokkal. Ezek többsége sajnos apróságnak tekinthető, de így is elképesztően mókás tud lenni, ha például igénybe vesszük a megvadult elefántokat egy támaszpont elfoglalásakor, sőt mi több, megtehetjük azt is, hogy a nyakukba pattanva, mondhatni állati erővel törünk rá ellenfeleink életére, hiszen az elefánt igencsak veszélyes fegyverünk lesz.
Ezenfelül már csak habnak tekinthető a tortán, hogy például bizonyos mértékig testre szabhatjuk puskáinkat, vagy saját otthonunkat, de sokaknak az is unikum lehet, hogy autentikus formában fedezhetik fel – még ha nem is mindig valószerűen – Nepál és a Himalája kultúráját vagy hiedelemvilágát, illetve a környék hangulatát is. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy milyen elképesztő élményt nyújtanak majd a csodálatos erdőségek, a bennük csörgedező folyók és patakok, a havas hegycsúcsok, vagy éppen az aprócska falucskák.
Amit még feltétlenül érdemes kiemelni a Far Cry 4 esetében, hogy a Ubisoft alaposan ráerősített általa a többjátékos módra, ezáltal a kampányt offline és online módban is elindíthatjuk, aminek következtében bárki csatlakozhat hozzánk, illetve mi is társulhatunk másokhoz egy kis kalandozás kedvéért. Találhatunk ezenfelül egészen klasszikus kompetitív csatákat, amelyek keretein belül a Golden Path vagy a Royal Army oldalán kell harcolnunk egy kiválasztott szabályrendszerben.
Grafika:
Már a harmadik rész is nagyon jól teljesített a külalak tekintetében, azonban a Far Cry 4 az erősen módosított Dunia Engine 2-nek köszönhetően még azt is képes volt túlszárnyalni. Néhány esetben szó szerint egészen elképesztő, amit a Ubisoft Montreal ilyen gépigény mellett megvalósított, elég csak a hihetetlen látótávolságokra, a látványos effektekre, a részletesen kidolgozott animációkra, vagy olyan apróságokra gondolni, mint a realisztikus vízeffekt, illetve az, amikor egyszemélyes helikopterünk propellerjének hatására dinamikusan mozogni kezdenek a fák lombjai és a teljes aljnövényzet. Talán nem a legszebb FPS a piacon, azonban a nyitott világú alkotások tekintetében garantáltan ott van a legjobbak között!
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A játék teljes egészében megörökölte közvetlen elődjének irányítását és kezelőfelületét, ami nem csak pozitívum, hanem negatívum is egyben. A harcok ugyanis bár továbbra is gördülékenyek és könnyedek maradtak, ellenben például a járművek, főként az autók irányítása még mindig gyakran problémás, nehézkes.
Játszhatóság: A szavatosság tekintetében a Far Cry 4 a legjobb nyitott világú akciójátékok teljesítményével vetekszik, ezáltal bár a történettel 10-15 óra alatt végezhetünk, de amennyiben a mellékes feladatokat is szeretnék letudni, akkor ezt a számot nyugodtan megkétszerezhetjük, összességében tehát akár 30-40 órát is kihozhatunk belőle minden erőlködés vagy önismétlés nélkül. Erre pedig csak rátesz egy lapáttal a kiválóan felépített többjátékos mód!
Intelligencia, nehézség: A nehézség tekintetében a játék többnyire egységes képet mutat, de vannak súlyosabb kilengések is, így bizonyos küldetések teljesítése során garantáltan vért izzadunk majd, míg máskor súlyos bugok keserítik meg életünket, ami szerencsére azért ritkábban jellemző. Az ellenfelek mesterséges intelligenciája egyébiránt meglepően jól kalibrált, folyamatosan helyezkednek, igyekeznek életszerűen viselkedni, így riasztani az erősítést, vagy bevetni a rendelkezésükre álló lehetőségeket.
Hangok, zene: Néhány szinkronszínész ugyan egészen kitett magáért a felvételek során – Pagan Min messze a legkiemelkedőbb ezen a téren –, de a játék többi része csak kicsivel jobb, mint az átlag. Főként a fegyverek és a járművek hangjai sikerültek felemásra, de hiányoztak az igazi nepáli dallamok is, amelyek lényegesen életszerűbbé tették volna az élményt.
Összegzés: A Far Cry 4 mindent összevetve egy nagyon kellemes nyitott világú FPS lett, ami tökéletesen átörökítette elődje pozitívumait, miközben képes volt rengeteg újdonsággal, de még inkább friss tartalommal kiegészíteni azokat. Amennyiben te is imádtad a Far Cry 3-at, és szeretnéd újra átélni az ott megtapasztalt élményeket egy új történettel, egy új helyszínen, valamint egy újabb őrült főellenféllel a középpontban, akkor a Ubisoft Montreal játéka biztosan neked sem okoz majd csalódást. Nagy meglepetéseket azonban ne várj tőle!
Fejlesztő: Ubisoft Montreal
Honlap
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-750 2,6 GHz-es vagy AMD Phenom II X4 955 processzor, Nvidia GeForce GTX 460 vagy ATI Radeon HD 5850 grafikus kártya, 4 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i5-2500S 2,7 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 680 vagy ATI Radeon R9 290X grafikus kártya, 8 GB RAM, 30 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Far Cry-sorozat
Kategória: FPS
Két évvel a nagyszerűen sikerült Far Cry 3 után a Ubisoft Montreal máris elkészítette a sorozat folytatását, amelyben újabb őrült kalandok várnak ránk – ezúttal a Himalája hegyeiben. Játéktesztünkből kiderül, hogy milyen lett a Far Cry 4!
Noha a Ubisoft Montreal csapata számtalan rajongó szemében elveszítette hitelét, miután a vádak szerint félkész állapotban adták ki a Watch Dogs mellett az Assassin’s Creed: Unityt is, a Far Cry 4-et azonban mégis nagyon sokan várták, mert legalább a játékmenet szempontjából – az előzetesek alapján – nem nyúlhattak mellé a készítők. Noha sokan nem örültek annak, hogy a korábbi négyéves fejlesztési ciklusok után most csak mindössze két évet vettek igénybe a munkálatok, de a stúdió bebizonyította, hogy ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy elkészítsenek egy, a névhez minden téren méltó folytatást.
Temészetesen nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy emiatt igencsak csínján bántak a készítők az újdonságokkal, de a közhiedelemmel ellentétben így sem tekinthető csak egy átrajzolt Far Cry 3-nak a végeredmény. Az új történet, a nagyszerű karakterek, valamint a Himalája környéke ugyanis éppen elegendőek ahhoz, hogy elégedetten dőljünk hátra a kampány végeztével, hiszen bár az alkotók most nem okoztak akkora meglepetést, mint az előző epizód esetében, ellenben nem is adták lejjebb a színvonalat. Sőt!
A történet szempontjából a Far Cry 4 a csavarosságot, a közérthetőséget és a mélységet tekintve bőven túltesz elődjén. Noha ezúttal nem sikerült olyan emlékezetes főellenfelet alkotni, mint amilyen korábban Vaas volt, de Pagan Min a maga őrült, homoszexuális és érzelmileg labilis karakterével mégis nagyszerűen pótolja az említett pszichopata után maradt űrt. Ezenfelül érdemes kiemelni, hogy a játék története ezúttal is hihetőre sikerült, ámde sokkal felnőttesebb mondanivalóval rendelkezik, ami összességében érettebbé és kifinomultabbá tette az alkotást.
Történetünk főhőse Ajay Ghale, aki azért utazik a Himalája hegyei közé – a fiktív Kyratba –, hogy teljesítse édesanyja utolsó kívánságát, aki arra kérte gyermekét, hogy vigye el hamvait szülőföldjére. A játék indítását követően azonban Ajay meghitt, bensőséges utazása csakhamar rémálommá válik, amikor egy magánmilícia fegyveres katonái megállítják az őt szállító buszt, és brutális vérengzést rendeznek. Kis híján hősünk is otthagyja a fogát, de váratlanul feltűnik a színen Pagan Min, aki kimenti az irhánkat, ezzel egyetemben pedig meg is invitál minket lakhelyére, miközben rájövünk arra, hogy sötét és diktatórikus állapotok uralkodnak Kyrat határain belül, és mi éppen az oroszlán barlangjában kötöttünk ki.
Éppen ezért kapva kapunk az alkalmon, amikor a Min egyeduralmával szembeszálló Golden Path serege – avagy a felkelők –, rárontanak a főellenfél otthonára, minket pedig kiszabadítanak, és a segítségünket kérik a harcban, aminek főként édesanyánk emléke miatt eleget is teszünk. Az alapkonfliktus tehát adott, azonban ettől a ponttól kezdve csak rajtunk múlik majd, hogy mennyire folyunk bele a Far Cry 4 nagyszerű történetébe, ami korántsem mutatja meg a foga fehérjét abban az esetben, ha csak a főküldetéseken rohanunk végig, így érdemes elveszni a többször tízórányi élményt kínáló mellékes teendőkben is, hiszen csak azokkal válhatunk ténylegesen is részeivé a cselekménynek.
Ami a történet mellett a legnagyobb változást hozza a játékba, az határozottan a környezet, avagy Kyrat megjelenése, ami a második rész egysíkú szavannái, valamint a harmadik epizód trópusi kavalkádja után végre olyan változatosságot garantál, amilyenre talán még soha nem volt példa a sorozatban. A Himalája környéke alapból egy nagyon különleges, mondhatni szokatlan helyszínnek tekinthető, de amikor meglátjuk a hatalmas hegyeket és dombokat, a hótakaróval borított csúcsokat, a sűrű erdőket vagy a magas fennsíkokat, amelyeket ráadásul szabadon fel is fedezhetünk majd, akkor bizonyára a legtöbben elégedetten csettintenek.
Noha a terület nagysága csak minimálisan növekedett meg az elődhöz mérten, de a változatosság miatt mégis sokkal nagyobbnak érezzük az egészet. Az óriási játékteret ráadásul ezúttal is kötöttségek nélkül felfedezhetjük magunknak – újfent tornyok meghódításával aktiválhatjuk az egyes régiókat a térképen –, ezáltal mi dönthetjük el, hogy a történetet göngyölítjük-e fel, vagy inkább bepattanunk egy autóba, egy riksába, csónakba vagy valamilyen repülő alkalmatosságba, és kisebb tennivalók után kutakodunk.
A szabadság egy nagyon fontos kulcsfogalom a Far Cry 4 esetében, hiszen tényleg példátlan az a sok lehetőség, ami vár ránk, így akár hosszú órákat tölthetünk gyűjthető tárgyak megtalálásával, őrhelyek felszabadításával, vadászattal vagy csak éppen azzal, hogy körbejárjuk a hatalmas térképet.
A játékmenet összességében minden pozitívumot megörökölt a közvetlen elődből, így az intenzív harcokat, a tapasztalati pontokon alapuló fejlődési rendszert, de a fejlesztők gondoskodtak arról, hogy ezeket mind-mind finomítsák, illetve kiegészítsék a témába illeszkedő újdonságokkal. Ezek többsége sajnos apróságnak tekinthető, de így is elképesztően mókás tud lenni, ha például igénybe vesszük a megvadult elefántokat egy támaszpont elfoglalásakor, sőt mi több, megtehetjük azt is, hogy a nyakukba pattanva, mondhatni állati erővel törünk rá ellenfeleink életére, hiszen az elefánt igencsak veszélyes fegyverünk lesz.
Ezenfelül már csak habnak tekinthető a tortán, hogy például bizonyos mértékig testre szabhatjuk puskáinkat, vagy saját otthonunkat, de sokaknak az is unikum lehet, hogy autentikus formában fedezhetik fel – még ha nem is mindig valószerűen – Nepál és a Himalája kultúráját vagy hiedelemvilágát, illetve a környék hangulatát is. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy milyen elképesztő élményt nyújtanak majd a csodálatos erdőségek, a bennük csörgedező folyók és patakok, a havas hegycsúcsok, vagy éppen az aprócska falucskák.
Amit még feltétlenül érdemes kiemelni a Far Cry 4 esetében, hogy a Ubisoft alaposan ráerősített általa a többjátékos módra, ezáltal a kampányt offline és online módban is elindíthatjuk, aminek következtében bárki csatlakozhat hozzánk, illetve mi is társulhatunk másokhoz egy kis kalandozás kedvéért. Találhatunk ezenfelül egészen klasszikus kompetitív csatákat, amelyek keretein belül a Golden Path vagy a Royal Army oldalán kell harcolnunk egy kiválasztott szabályrendszerben.
Grafika:
Már a harmadik rész is nagyon jól teljesített a külalak tekintetében, azonban a Far Cry 4 az erősen módosított Dunia Engine 2-nek köszönhetően még azt is képes volt túlszárnyalni. Néhány esetben szó szerint egészen elképesztő, amit a Ubisoft Montreal ilyen gépigény mellett megvalósított, elég csak a hihetetlen látótávolságokra, a látványos effektekre, a részletesen kidolgozott animációkra, vagy olyan apróságokra gondolni, mint a realisztikus vízeffekt, illetve az, amikor egyszemélyes helikopterünk propellerjének hatására dinamikusan mozogni kezdenek a fák lombjai és a teljes aljnövényzet. Talán nem a legszebb FPS a piacon, azonban a nyitott világú alkotások tekintetében garantáltan ott van a legjobbak között!
Kezelőfelület, irányíthatóság:
A játék teljes egészében megörökölte közvetlen elődjének irányítását és kezelőfelületét, ami nem csak pozitívum, hanem negatívum is egyben. A harcok ugyanis bár továbbra is gördülékenyek és könnyedek maradtak, ellenben például a járművek, főként az autók irányítása még mindig gyakran problémás, nehézkes.
Játszhatóság:
A szavatosság tekintetében a Far Cry 4 a legjobb nyitott világú akciójátékok teljesítményével vetekszik, ezáltal bár a történettel 10-15 óra alatt végezhetünk, de amennyiben a mellékes feladatokat is szeretnék letudni, akkor ezt a számot nyugodtan megkétszerezhetjük, összességében tehát akár 30-40 órát is kihozhatunk belőle minden erőlködés vagy önismétlés nélkül. Erre pedig csak rátesz egy lapáttal a kiválóan felépített többjátékos mód!Intelligencia, nehézség:
A nehézség tekintetében a játék többnyire egységes képet mutat, de vannak súlyosabb kilengések is, így bizonyos küldetések teljesítése során garantáltan vért izzadunk majd, míg máskor súlyos bugok keserítik meg életünket, ami szerencsére azért ritkábban jellemző. Az ellenfelek mesterséges intelligenciája egyébiránt meglepően jól kalibrált, folyamatosan helyezkednek, igyekeznek életszerűen viselkedni, így riasztani az erősítést, vagy bevetni a rendelkezésükre álló lehetőségeket.Hangok, zene:
Néhány szinkronszínész ugyan egészen kitett magáért a felvételek során – Pagan Min messze a legkiemelkedőbb ezen a téren –, de a játék többi része csak kicsivel jobb, mint az átlag. Főként a fegyverek és a járművek hangjai sikerültek felemásra, de hiányoztak az igazi nepáli dallamok is, amelyek lényegesen életszerűbbé tették volna az élményt.Összegzés:
A Far Cry 4 mindent összevetve egy nagyon kellemes nyitott világú FPS lett, ami tökéletesen átörökítette elődje pozitívumait, miközben képes volt rengeteg újdonsággal, de még inkább friss tartalommal kiegészíteni azokat. Amennyiben te is imádtad a Far Cry 3-at, és szeretnéd újra átélni az ott megtapasztalt élményeket egy új történettel, egy új helyszínen, valamint egy újabb őrült főellenféllel a középpontban, akkor a Ubisoft Montreal játéka biztosan neked sem okoz majd csalódást. Nagy meglepetéseket azonban ne várj tőle!