SG.hu·2014. április 13.

Megfizethető a védekezés a klímaváltozás ellen

Megfizethetõ a védekezés a klímaváltozás ellen

A gazdasági növekedés ütemét csupán 0,06 százalékkal csökkentik az éghajlatváltozás feltartóztatásához szükséges beruházások - állapította meg az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete (IPCC) készülő új jelentésének vasárnap Berlinben bemutatott harmadik fejezetében, amely a klímaváltozás megfékezésének lehetőségeit foglalja össze.

Az ENSZ szerint a középhőmérséklet az ipari forradalom előtti korszakhoz képest legfeljebb 2 Celsius-fokkal emelkedhet 2100-ig ahhoz, hogy kezelhető legyen az éghajlatváltozás hatása. A középhőmérséklet emelkedését pedig csak akkor lehet a 2 Celsius-fokos határ alatt tartani, ha sikerül az üvegházhatást előidéző gázok légköri koncentrációját - szén-dioxidban számolva - a 450 ppm (milliomod térfogatrész) körüli szinten (430-480 ppm között) stabilizálni. Ehhez az üvegházhatású gázok kibocsátását 40-70 százalék közötti mértékben kell csökkenteni 2050-re a 2010-es szinthez képest.

Ezt a célt a szén-, kőolaj- és földgázfogyasztás visszaszorításával lehet elérni. Ehhez átalakításokra van szükség az energiaellátásában, az energiafelhasználás területén mindenekelőtt a végső energiafogyasztás 32 százalékát kitevő épületüzemeltetésében, a 28 százalékot kitevő közlekedésben, a felhasznált energia 27 százalékát elfogyasztó iparban, a mezőgazdaságban és a település- és infrastruktúra-fejlesztésben. Ezek a változtatások, reformok, beruházások nem megfizethetetlenek - emelték ki a fejezetet összefoglaló dokumentum bemutatóján. "Nem kell a világ összes pénzét a bolygó megmentésére költeni" - hangoztatta Ottmar Edenhofer, a munkacsoport vezetője.

A 2010 és 2100 közötti időszakot együttvéve, évenkénti 1,6 és 3 százalék közötti növekedést feltételezve az összes szükséges lépés mindössze 0,06 százalékkal veti vissza a növekedési ütemet, vagyis például 2 százalék helyett 1,94 százalékkal bővül a gazdaság - magyarázta. Ugyanakkor a kezelhetetlen folyamatok beindulásával fenyegető globális klímaváltozást csak akkor lehet viszonylag csekély anyagi áldozatok árán megfékezni, ha mindenki időben lép - tette hozzá a német szakember, hangsúlyozva, hogy a következő másfél-két évtized a legfontosabb.

Minél kevésbé sikerül visszaszorítani a károsanyag-kibocsátást a 2030-as évekig, annál nehezebb lesz teljesíteni a célt 2050-ig - emelte ki a német szakember. Megjegyezte, hogy amennyiben a következő években nincs komoly előrelépés, később a nemzetközi közösség kevéssé kiforrott új technológiák alkalmazására kényszerülhet, mint például a szén-dioxid kiszivattyúzása a légkörből. A Nobel-békedíjjal kitüntetett IPCC az ENSZ 2015-ös klímaváltozási csúcstalálkozójára készít jelentést, amelynek alapján kidolgozzák majd az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozásáról rendelkező 1997-es kiotói jegyzőkönyvet felváltó új egyezményt.

A Berlinben bemutatott fejezet összeállításán 58 országból 235 tudós dolgozott társadalmi munkában. A dokumentumot négy évig készítették és egy ötnapos konferencián véglegesítették Berlinben. Vasárnap csak a politikai döntéshozóknak szánt 40 oldalas összefoglalót mutatták be, a teljes dokumentumot a jövő héten hozzák nyilvánosságra.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Kénnel állítanák meg a klímaváltozást Jobban felméri a klímaváltozást a NASA 152 milliárd tonna víz olvadt ki a nagy jéghegyből 10 éven belül komoly változásokat hoz a klímaváltozás Nem érheti el az emissziós célokat az USA Minden eddiginél gyorsabban olvad a jégtakaró Visszafordíthatatlan a grönlandi olvadás Teljesen eltűnik az északi jégtakaró

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

Nem vagyok oda a kapitalizmusért, de lehet, hogy csak annyira erõforrás pazarló mint bármi más, beleértve pl. a mókusokat is (akik például a télire eltett mogyiraktárak nagyrészét egyszerûen elfelejtik).

A bioszféra eleve nincs egyensúlyban a nem élõ környezettel, pont errõl lehet kiszúrni egy életet hordozó bolygót. Olyan gázok, hõmérséklet, akármi van a bolygó felszínén, amilyen állapotok max marha rövid ideig maradhatnának fenn, ha a bioszféra nem termelné ezeket a viszonyokat újra. PL. a kedvenc CO2-õnket is folyamatosan küldi az élõvilág raktárba (széntelep, mészkõ), amivel pár millió évvel ezelõtt végül elérte, hogy akkor is jégkorszak alakuljon ki végül a Földön, amikor az élet megjelenése óta kb 30%-kal növekedett a Nap sugárzása. Hát ez sem egy egyensúlyra törekvõs dolognak láccik az élõlényektõl. Gyak akkor si szaporodnak, ha ezzel olyan környezetet teremtenek amivel kipusztulnak és a szaporodást csak akkor hagyják abba, ha már nem tudnak, mert a környezet már nem ideális. Ismerõs? Ezt mondják mindíg az emberre, de pl Kína születés szabályozást vezetett be és ezzel megakadályozta a katasztrófát. Aztán ott vannak a marha szigorú EU-s környezetvédelmi szabályok, csak gyõzze az egyszeri vállalkozó betartani õket, ebben a szemét vadkapitalizmusban.

Másrészt persze szerintem az egész emberi létnek (is) a fejlõdés ad értelmet. Vajon hányan akarnának élni egy stabilizált fogyasztású, és társadalmi viszonyú, akár kasztrendszerre alapuló társadalomban, zéró kihívással?
Az ember fejlõdik, látja a problémát, a kihívást. A megoldás, nem a fejlõdés megállítása, hanem olyan szabályrendszer, eljárás bevezetése, amivel a katasztrófa elkerülhetõ. Ha az autók embereket ütnek el, arra nem az autók betiltása a válasz, hanem a zebrák, a kresz, a szabályozás bevezetése.

Földi erõforrásokkal is lehet fenntartható rendszert építeni, nagyon nyilvánvaló a válasz, az orrunk elõtt van: az elõlények. A bioszféra gyakorlatilag 100%-os hatásfokkal forgatja vissza a rendszerben lévõ "termékeket" - egy élõlény lebomlásából származó anyagok maradéktalanul felhasználhatóak. Az emberiségnek is hasonló hatásfokú technológiákban kéne gondolkoznia, elképzelhetõ, h hosszú távon nincs is más lehetõség.
Másik dolog a káros hatások elosztása a hálózat egészére. Pl. több 1omilliós városok helyett kisméretû települések amelyeknek káros hatásai nem koncentrálódnak olyan nagy mértékben így lokálisan nem lépik túl azt a kritikus szintet amit még a rendszer semlegesíteni tud. Ez a meglévõ növekedésalapú gazdasági rendszerben viszont értelmetlen.
A gazdasági növekedésre alapozott rendszer a mostanitól eltérõ feltételek között jött létre amik között jól tud(ott) növekedni: 1. olcsó munkaerõ, 2. viszonylag olcsó nyersanyagok, 3.) nagy, telítetlen felvevõpiac - ezek a feltételek manapság egyre kevésbé jellemzõek, ezért más rendszerre lenne szükség ami a hosszú távú fenntarthatóságot állítja a középpontba.

Lehet h az ûrbe való expanzió újra elõállíthatná a kapitalista rendszer hajnalán fennállóakhoz hasonló feltételeket és ezáltal újabb stabil növekedést okozhatna a meglévõ gazdasági rendszerben (legalábbis ha már telepek a "külsõ bolygókon" létrejöttek) de én ezt nem látom annyira jó megoldásnak, inkább csak az alapprobléma elodázása egy szinttel fennebb, szerintem. Egymás után feléljük a bolygókat és továbbállunk - nem vmi szívderÍtõ 😊

Alapvetõen errõl szól a nem növekedés. Van néhány közgazdász aki ezt preferálja. Elõbb-utóbb úgyis bekövetkezik. csak lehet addigra már élhetetlen lesz a környezet...

Mihez integrálódjon az emberi civilizáció, a pandamacikhoz?

Az épített környezet gyökeresen eltér bármilyen természetestõl és az emberek több mint a fele él városban. Az erdõben nem fûtenek a macik, hanem bundát növesztenek, de abban járnak éjjel nappal. Az ember házat épít, amit fût, vagy hût amihez energia kell. Szeret fürcsizni, amihez iszonyat mennyiségû víz kell, szeret autózni, amihez utak kellenek, szal még annak a szép zõd gyepnek is sanyi. Szal az emberi környezet kompatibilitása a természetessel kb zéro.
A gazdasági fejlõdés motorja globálisan az emberek szaporodása. vagy a világgazdaságba becsatlakozó, a globális kultúrában részesülõ emberek.

Nem mellesleg az állatok nagyrésze is így él, hangyák, termeszek, hódok várat/gátat építenek, ami szintén egy eltérõ sajátos élettér. Az övüké miért jobb, mint az emberé? Ha elég nyírfa, meg folyó lenne, akkor az egész világ egy nagy hódgát lenne.
Viszont egy csomó állat kifejezetten kedveli az ember környezetét, és itt nem csak a kutyusok/cicusokra gondolok, hanem pincebogártól, a pókokon keresztül, a rágcsálókig és madarakig.

A növekedés pl az ûrben végtelen lehetne, merthogy az erõforrások kifogyhatatlanok. Azt, hogy ott hogy éljünk, na azzal adósak még a nagyfejû tudósok, politikusok. Inkább a Földi erõforrásokkal bûvészkedünk, amire alapozva önmagában nem lehet egy fenntartható rendszert építeni (a Nap, mint a legnagyobb nukleáris erõmû is az ûrben van, a földkéregben levõ fémek és ezek ércei, pedig a késõbbi korokban becsapódott meteorokból vannak, a Föld keletkezésekor itt levõk ugyanis már a magban vannak.

A nagyobb probléma szerintem nem a védekezés költsége, hanem a gazdasági növekedés kényszere. Mindig egy rákos daganat jut eszembe amikor a gazdasági növekedést említik. Annak van még ennyire növekedési kényszere. Amíg a közgazdászok süket fülekkel csak azt szajkózzák amit tanultak és nem találnak ki egy növekedés helyett integrálódásra-fenntarthatóságra alapuló mérõszámot addig szerintem a legtöbb intézkedés egyszerû tüneti kezelés.

És többnyire nem erdõalkotók.

Ez körülbelül tíz fafajra igaz ezerbõl.

Ne haragudj, de elég tájékozatlan vagy. Ahol lakom, ott ~25 év alatt kicserélõdött az erdõ, pedig semmi tarvágás nem volt. A korábbi állapotok nem felismerhetõek, esetleg egy-két odvas fûzfa maradt meg, ami még jelzi, hogy milyen növényzet volt anno. Láttam pár 60-80 éves fotót a faluról, és növényzet alapján nem ismerném meg. Most csak a természetes erdõrõl beszélek, nem az erdõgazdálkodás alatt lévõ részekrõl. Ez utóbbiaknál kb ugyanazokat a fákat ültetik most is, mint 40 éve, és ha vágásérett, akkor indul a tarvágás.

A környéken nem voltak anno hársfák, sem akácfák. Most meg mind a 2 fajtáról hordanak apám méhei.

100km nagy távolság? Amikor errefelé meghozza a termését a nyárfa, akkor felhõkben jön át a magja a Tisza másik oldaláról 50-150 méteres magasságban az erdõk fölött, és miközben beterít mindent, megy tovább. Simán elmegy 20-30km távolságra, de lehet hogy még tovább is. Ez ráadásul csak egy példa.
Azt elismerem, hogy a gesztenyét nem fogja a szél messzire vinni, de sok fajta van, ami nagyon tud terjedni.

"Ezért nem vállalnak pl gyerkõcöt a nyugati társadalomban, mert az érzékelt létbizonytalanság kiba magas. Egy szabadabb, kreatívabb társadalomnál a fejlõdés, az erõforrások kihasználása minden irányban valszeg maximális."

Ez nagyon igaz, elég ha megnézzük, hogy az új világban menyivel magasabb a népszaporulat. Ugye az USA egymagában akkora terület, mint Európa, de a népessége csak feleannyi. Tehát van hova terjeszkedni, még nem telt be úgy a hely. Aztán ott van még mindig ott a kontinens többi része.

Aszongya száz kilométer nem komoly távolság. Oké, akkor mutasd meg, hogyan kerül akármilyen fa termése hirtelen csak úgy száz kilométerrel odébb. És nem egymagában, hanem tömegesen.

További bejegyzések a fórumban...