xrt#26
"Hol van erre az avultatásra a teljes gazdaság spektrumára vetített bizonyíték? Enélkül ez a bíróság előtt csak üres vádaskodás lenne. A mai integráltsági szinten és tömegtermelési hatékonyság mellet a javítói infrastruktúra drága. ..."
Ha lenne bizonyítékom és elég pénzem már rég tehettem volna valamit.
De a tapasztalat: Pl. régi márkás autó szervizese panaszkodott nem túl régen, hogy az autókat 10-12 évre tervezik. Az égők újabban rendszeresen 5-6 évente kiégnek. Ehhez képest régi autók 50 évet is megéltek. Persze nem bizonyíték és csak felszínesen érintik a problémát, de elgondolkoztató.
De másik példa; régi Hajdú mosógép huszon-harminc évet kibírt, mostanában meg 5, legfeljebb 10 év alatt cserélni kell, ha javítani akarod, nincs rá lehetőség. Megy e a szemétbe... Folytassam? :P
Nem minden rossz ami egyszerű... Nem azt mondom hogy pl. az autók kibocsájtási szintjét nem kell csökkenteni ha lehet, de milyen áron? Vajh mennyivel többet árt a 10-15 évente kényszerűen kidobott autó gyártási szennyezése mint egy kicsit nagyobb károsanyag kibocsátás?
Ez most hosszú lesz, de kényszert éreztem hogy idézzem:
"A közértes javaslata:
Egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy „AZ ÉN IDŐMBEN NEM VOLT MÉG EZ A „ZÖLD” DOLOG.
A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy A KÖRNYEZETET MEGÓVJA A JÖVŐ NEMZEDÉKÉNEK”.
Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a „zöld” dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem.
…Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. DE EZ A „ZÖLD” DOLOG MÉG NEM LÉTEZETT AZ ÉN IDŐMBEN.
A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, EZ A „ZÖLD” DOLOG MÉG NEM LÉTEZETT AZ ÉN IDŐMBEN.
Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 2,0 kW-ot zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, EZ A „ZÖLD” DOLOG MÉG NEM LÉTEZETT AZ ÉN IDŐMBEN.
Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába. De a pénztáros hölgynek igaza volt, EZ A „ZÖLD” DOLOG MÉG NEM LÉTEZETT AZ ÉN IDŐMBEN.
Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, EZ A „ZÖLD” DOLOG MÉG NEM LÉTEZETT AZ ÉN IDŐMBEN.
Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De EZ A „ZÖLD” DOLOG MÉG NEM LÉTEZETT AZ ÉN IDŐMBEN.
Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Vagy munkába menet 1 autóban 1 ember miatt kell 1 autót használni.
Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát. De a pénztáros hölgynek igaza volt, EZ A „ZÖLD” DOLOG MÉG NEM LÉTEZETT AZ ÉN IDŐMBEN.
Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a „zöld” dolog még nem létezett annak idején?
Falun nem kellett szemetet elszállítani, mert papírral begyújtottunk, vagy csomagoltunk bele, a krumpli héjat belefőztük a moslékba, a lukas lábost megfoltozta a „drótos tót”, egy muskátlival az ablakba lett téve, ismertük a komposztálást, így nem volt semmi szemetünk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, EZ A „ZÖLD” DOLOG MÉG NEM LÉTEZETT AZ ÉN IDŐMBEN. "