teddybear#58
Az Airbus 50-50% hagyományos és bioüzemanyag keverékével repült, ami nem nagy durranás. A sugárhajtóművek éppen úgy képesek bármilyen gyúlékony gáz, vagy folyékony hajtóanyaggal üzemelni, mint a dízelmotorok, csak a megfelelő befecskendező fúvókát és a belső kompressziót kell beállítani. Bioüzemanyaggal minden nagyobb repülőgép-gyártó kísérletezett már.
A TU-155 és 156 kísérleti repülőgép volt, sohasem gondolták az utasforgalomban használni. Ami azt illeti, sokáig gyártották a típust, sok módosítást élt meg.
Amúgy jobb ha tudod, hogy közvetlenül a háború után az IL-18-as első kísérleti példánya még csillagmotorral épült meg! Viszont vártak a sorozatgyártással, mert nem volt elég nagy a hatótávolsága, és a terhelhetősége.
" A szilárdságról annyit, hogy az Apolló űrhajónál használt oxigén tartályok 2000 att nyomást bírtak ki, de olyan vékony volt a faluk, hogy, amikor egy mérnök a gyűrűjével megkocogtatta a falát,megrepedt és a nagynyomású gáz levágta az ujját."
Azért minden hülyeséget nem kell elhinni. Egy gáztartálynak, főleg ha nagynyomású, mindenképp kell a kellő mechanikai falmerevség.
Az űrkutatás egyek mellékhajtása az Amerikában használt üvegszál erősítésű műgyanta propán-bután palack, ami jóval könnyebb a hagyományosnál, de semmivel sem gyengébb. Nálunk a PB-palackhoz alumíniumot használnak, másutt meg vasat. Pl. Romániában. Ezek jóval nehezebbek is, pláne a vas.