kukacos#37
Bonyolultabb azért a szitu. Egyiptomnak volt pár összetűzése pl. Líbiával, meg Szudán sem az a kimondott békesziget, azonkívül az ország földrajza miatt extrém sérülékeny. Mubarak (és előtte Szaddat) lényegében az Izraellel kötött békét - és így a többi arab országgal való konfrontációt - adta azért cserébe, hogy Egyiptom regionális katonai nagyhatalom legyen, és biztonságát garantálják. Ez sikerült is, viszont állampolgárai már láthatóan elfelejtették, hogy ez nem volt mindig így.
Az USA az izraeli békéért cserébe gyakorlatilag ingyen adott egy hadsereget Egyiptomnak, amit azóta is fizet. Mubarak tehát masszívan függ az USA-tól és Izraeltől is, és mindkettővel baráti vizonyt ápol, az iszlamizálódás pedig ellensége. Cserébe az ország külügye stabil, őt megtűrik posztján, és nagyjából hagyják, hogy azt csináljon az országban, amit akar. Tipikus történet.
Az sokkal érdekesebb kérdés, hogy ezzel a Nyugat ismét abba a kényes helyzetbe manőverezte magát, ahol a demokráciák egy diktátornak adnak legitimitást azon az alapon, hogy az alternatívák még rosszabbak lennének.
A világpolitika a kompromisszumok művészete, és ami - talán - jó lenne az egyiptomiaknak, az nem feltétlen lenne jó nekünk, mert esetleg az történik majd, mint Iránban. Nem volt ám mindenki fanatikus iszlámista azok közül, akik elzavarták a sah-ot, csak a fanatikusok voltak a legjobban szervezettek. Egy széteső ország, egy hatalmi vákuum esetleg rossz irányba dől el, és senkinek sem hiányzik igazán egy nyolcvanmilliós ország, állig felfegyverezve, Izrael, Gáza és Európa határán, ami radikális iszlám irányba tolódik el.
Természetesen mindenkinek az lenne a jó, ha Mubarak diktatúrája valahogy szépen átmenne valami demokratikusabb változatba. Csak nem biztos, hogy ez jót tenne Egyiptomnak.
Szerencsére egyelőre Iránnal szemben itt nincs egy ayatollah, aki a lázadás élére állna és a maga pecsenyéjét kezdené sütögetni. Most nyilván minden egyiptomi ellenzéki csoport a maga javára igyekszik fordítani a helyzetet - sajnos a végeredmény még nagyon kétesélyes. De miután nincs egy komoly politikai erő a háttérben, van esély rá, hogy Mubarak megmarad, nyit a tömegek felé és reformokat hirdet meg. Legalábbis ha van esze, hallgat az Iránon edződött amcsi tanácsadókra, akik most gondolom úgy lepik el, mint a legyek.