kukacos#70
Mindig muris volt, hogy a vita kedvéért rendszerint egyre védhetetlenebb álláspontokat veszel fel :) De ha van a neveddel árult epoxit, biztos veszek belőle, mert hogy az élő fába is beleköt, az hétszentség. Talán újdonságot árulok el, de nem kell minden véleményütköztetés úgy végződjön, hogy földbe döngöltük a másikat. Még a neten sem.
Felsoroltad szépen, 1812-1853-1917/20-1941, ezután meg értetlenül megkérdezed, hogy ki is dúlta őket végig százévenként? Nóóómális? Bár annyiban igazad van, inkább ötven év lesz az, mint száz.
Ugye az sem szükséges, hogy felsoroljam Amerika piszkos ügyeit a hidegháborúból, kezdve Iránnal, folytatva Vietnamon át Guatemaláig? Ezek a fránya nagyhatalmak mindig így működnek: fúrják egymást mások bőrét kockáztatva, és keményen fellépnek az érdekeik védelmében, letaposva a kicsiket. Muszáj nekik. Nem, a SZU világpolitikai tevékenysége cseppet sem volt se rosszabb, se jobb, mint az USA-é ugyanazon idő alatt, és csak magadat teszed még nevetségesebbé, ha az ellenkezőjéről itt bárkit is meg akarsz győzni.
Az is lehetséges volna, hogy minden katonai ismereted ellenére nem hallottál még pre-emptive strike-ról? :) A VSZ erők természetesen támadásra voltak trenírozva, mert ez a doktrína volt számukra kedvező a geopolitikai helyzet miatt. Naná, hiszen az USA-nak jelentős haderőt kellett volna átdobnia az óceánon, az oroszok bolondok lettek volna megvárni, számukra az előny kezdetben van, onnantól olvadni kezd.
Persze magunkévá tehetjük azt az érdekes elméleted, hogy egy támadásra kihegyezett hadsereg automatikusan agressziót és terjeszkedési szándékot jelent. De akkor nyilván egyetértesz Ahmenidzsáddal legalább annyiban, hogy az agresszor Izrael a Közel-Kelet meghódítására törekszik, és csak azért nem támad most is, mert ... nem is tudom, miért, talán a magasságos Allah áll útjában. Fura, valahogy olyan béna balfékek, hogy megszereznek valamit, aztán meg néhány kivételtől eltekintve mindig visszaadják az elfoglalt területeket... ;)