kukacos#51
Az oroszok nem voltak hülyék, csak ragaszkodtak ahhoz a második vh-s tapasztalatukhoz, hogy mennyiséggel minőség ellenében is háborút lehet nyerni. Hiába csináltak a németek technikailag szuper Tigriseket, ha mindegyikre tíz orosz tank jutott. Az elavult gépeknél is azért folytatták a termelést, mert egy bejáratott gyártási sorról effektíve sokkal több eszköz tud lekerülni, és a mennyiség egy darabig ellensúlyozza az ellenség minőségi fölényét. Ez illeszkedett is az oroszok többszáz éve hangsúlyos technikai/társadalomszervezési lemaradásához: minden ország olyan hadsereget csinál, ami a legjobban fekszik neki.
Nem volt ez feltétlen rossz taktika. Egy európai háború azért elég kétesélyes lett volna. Igaz, hogy az amcsi technika átlagosan erősen felülmúlta az oroszokét, de háborús szituban a VSZ nagyjából százharminc hadosztályt tudott volna mozgósítani pár nap alatt az amerikaiak nem túl felkészített öt-tíz hadosztálya ellen. Elképesztő túlerő. Nemrég olvastam egy érdekes fórumbejegyzést egy brit tiszttől, aki Németországban szolgált, és nukleáris tűzvezetés lett volna a feladata a vonalak mögött - csak röhögve tud arra az eshetőségre reflektálni, hogy a NATO konvencionálisan feltartja a VSZ-t:
Az amiknak megvolt az összemérhető kapacitása, csak Amerikában, nem vállalták az európai állomásoztatás költségét. De miért is várta volna meg a SZU, amíg átjönnek az óceánon? Kizárólag a légierő dobható át gyorsan. Ebből nagyjából ki is rajzolódik a fejlesztések fő iránya: az oroszok a tömegtermelt páncélosokra hajottak rá, amik egy hét alatt kijutnak a Csatornáig, az amik meg a minőségi légierőre, amire az oroszok erős légvédelmi fejlesztésekkel válaszoltak.
Természetesen az egész az atomfegyverek árnyékában nagyjából értelmetlenné vált. Abból a fejletlenebb orosz rakéta is pont annyira halálos, mégha kétszer akkora robbanóerőt is kell küldeni azonos célra a gyengébb CEP miatt.
Végül ugye a politikusok nem vállalták be a világégést, és végsősoron az amerikaiak választott taktikája csak tovább erősítette őket. Ha egy várt háború nem következik be, a minőség útja a fejlesztés polgári alkalmazásai miatt jobban megéri, mint a mennyiségé. Az oroszok ezt nem tudták-akarták felismerni, pontosabban amikor a végén mégis megpróbálták áthidalni a technológiai szakadékot, belebuktak a költségekbe, és így a hidegháborúba is.
De abban igazuk volt, hogy ha az egész durvára fordul (és valahogy sikerül a konvencionális hadviselésnél maradni), a mennyiségre épülő taktikájuk akár be is jöhetett volna.