kukacos#17
Marha nagy mázli kellene ahhoz, hogy a Hold eredetileg is pont annyi idő alatt forduljon körbe, amennyi idő alatt megkerüli a Földet. Ez a jelenség nem véletlen, a magyar csillagászati terminológia kötött rendszernek vagy szinkron rotációnak hívja, a Föld-Hold együttes eredetileg nem volt az.
Ez a kötöttség éppen az árapályerők hatására alakul ki. Az egymás körül keringő égitestek folyamatosan cserélgetik az energiáikat sebesség és gravitációs potenciál között. Miután kiterjedt objektumok, ez az energiaáram hatással van belső szerkezetükre is, deformálódnak, ami a Föld esetében legjobban az óceánokon figyelhető meg. A kisebb égitest árapályhatások miatti deformációi irreverzibilisen energiát szívnak el a csereberéből, éppen addig, amíg a kisebb égitest mindig egy oldalát fordítja a másik felé, így - ahogy írtad - teljesen kiküszöbölve az árapályerőket. Innentől a rendszer stabil, de ez egy nagyon lassú, méretektől függően akár évmilliárdok alatt végbemenő folyamat. A Föld pl. még nincs szinkronban a Nappal, szerencsére, különben aligha létezhetne élet a bolygón.
Röviden tehát ma már valóban nincs lényeges hatása a Föld árapályának a Holdra, de valamikor évmilliárdokkal ezelőtt volt (az lassította le a forgását). A cikkben azt állítják, hogy a "ráncok" nem lehetnek ennek a folyamatnak a nyomai.
Egyébként lényegében az összes ismert hold hasonló kötöttségben van az anyabolygójához (vagy rezonanciában van, pl. a Merkúr a Naphoz képest):