Hunter

Zsugorodó Holdat tárt elénk az LRO

Az elmúlt évmilliárdok során a Hold zsugorodáson ment keresztül, ami talán még ma is tart, rengéseket keltve, ezáltal aktívabb égitestté téve holdunkat, mint azt korábban feltételeztük volna.

A zsugorodás meggyűrte a felszínt, ráncszerű képződményeket, úgynevezett feltolódásokat hozva létre. Az Apollo űrhajósai 40 évvel ezelőtt több ilyen képződményt is lefotóztak a Hold egyenlítője közelében. Most a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) műholdja 14 újabbat tárt a tudósok elé, melyek közül több is a sarkvidékeken húzódik, jelezve, hogy a feltolódások bárhol kialakulhattak a holdfelszínen.

Thomas Watters és munkatársai a washingtoni Smithsonian Intézetben úgy vélik a "ráncok" a Hold lehűlésével és összehúzódásával jöhettek létre. Kialakulásakor a Hold egy rendkívül kaotikus környezetbe csöppent, melyben az aszteroidák és meteorok heves bombázása felmelegítette. Régóta ismert, hogy idővel az égitest lehűlt, a hűléssel pedig zsugorodáson ment át, különösen korai történelme alatt. Az új kutatás azonban viszonylag újkeletű tektonikus tevékenységet fedett fel, ami ugyancsak ehhez a hosszan tartó lehűléshez, és a Hold belsejének összehúzódásához kapcsolható, így elképzelhető, hogy a folyamat ma is tart.

A jegyek meglepően frissek, természetesen geológiai értelemben véve. A kutatók becslése szerint legfeljebb 1 milliárd évesek, de lehet köztük mindössze százmillió éves is. Számításuk azon a tényen alapul, hogy a feltolódások több korábbi kis krátert is keresztülszelnek, melyek az elméletek szerint nem lehetnek 1 milliárd évesnél idősebbek. A legnagyobb feltolódásos alakzat 90 méter magas, és több kilométeren át húzódik, az átlag azonban ennél jóval kisebb mind kiterjedésben, mind magasságban. A csapat szerint ezek a Hold legújabb képződményei. "A Hold geológiailag és tektonikailag még ma is aktív lehet, és valószínűleg még mindig zsugorodik" - nyilatkozott Watters a sajtónak egy telefonos konferencián.


Több kis krátert is átvágott és eldeformált ez a feltolódás

Amennyiben ez igaz, a ráncok folyamatosan szaporodnak és az összehúzódás válthatja ki azoknak a rengéseknek egy részét, amit az 1970-es években a NASA űrhajósai által a felszínen elhelyezett szeizmográfok rögzítettek, tette hozzá Watters, aki jelenleg munkatársaival az LRO és az Apollo 15, 16 és 17 küldetések fényképeit tervezi összevetni, hogy lássák hogyan alakultak a feltolódások az elmúlt évtizedekben. A Hold rengéseire hatással vannak a meteor becsapódások, a Föld gravitációja, valamint a nappalok és éjszakák hőmérséklet ingadozásai. Ezek egyike sem elég erős azonban a feltolódások kialakításához, állítja Watters, a Föld árapály hatása legfeljebb a ráncok elrendeződésében játszhat szerepet.

A csapat számításai szerint a Hold átmérője mindössze 200 méterrel zsugorodott az elmúlt évmilliárd során, ami arra utal, hogy a lehűlés ekkor már igen kis mértékű lehetett. A Merkúr szintén rendelkezik hasonló, csak jóval nagyobb feltolódásokkal, ami arra utal, hogy a bolygó kialakulásakor teljesen megolvadt, ezért sokkal nagyobb lehűléseket szenvedett el története során, mint a Hold.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Aradebil2 #31
    milyen meglepő,hogy egy szilárd égitest zsugorodik...
    ez egy komoly hír akar lenni?
  • polarka #30
    Viszont az általam a #8-ban említett hatás dinamikailag jelentősebb.
  • halgatyó #29
    Nem azért voltál pongyola, amire gondolsz, hanem azért, mert pongyolán olvasod a mások hozzászólását.
    A Föld nem kelt árapályt a Holdon. NEM az árapályt jelenségét okozó ERŐKRŐL írtam, hanem magáról az árapály jelenségéről, amit 1000 éve ismer az ember.

    Ez az, ami energiát képes pumpálni egy bolygó belsejébe, és NEM a statikus kidudorodás.
    Ja, és Newton ne menjen a pi...., mert nem küldtem
  • blasko1990 #28
    Egyetértek , olvasd még hozzá Nemere Istvánnak a 2010-s kiadású Titkok könyvét , nem azt mondom , hogy igaz , hanem hogy érdekes eglátás.
  • dronkZero #27
    Ja, mert a Hold az amúgy egyébként szivárványszínű lenne, ugye? Idióta...
  • l300d #26
    en csak arra leszek kivancsi hogy 2100 ban mikor mar a karoramon is 600 millio pixeles kamera lessz vajon akkor is ezeket a szar minosegu fekete feher 600 eves fotokat fogjak mutogatni? szanalmas szerencsetlen barmok.
  • dronkZero #25
    Ha úgy írtad volna, nem kötök beléd. :D

    Így már egyetértek, ez így teljesen rendben van.
  • kukacos #24
    Na látod. Akkor neked is világos kell legyen, hogy az árapályerők statikus hatása nem generálhatott egy időben változó objektumot, csak ha az árapályerők *változásának* hatására jöttek létre.
  • kukacos #23
    Pontosabban úgy kellett volna írnom, hogy "teljesen kiküszöbölve az árapályerők *változását*". A cikkben dinamikus hatásról beszélnek, a ráncok csak egymilliárd évesek.
  • dronkZero #22
    Nem változik semmi, pont a szinkronizált mozgás miatt. Az árapályerők a Holdnak egy adott pontjára időben mindig ugyanolyan módon, ugyanabban az irányban, ugyanakkora nagysággal hatnak. Ennek a hatása az, hogy a Hold egy, a Föld irányában elnyúlt ellipszoid.

    Ha lenne óceán a Holdon, akkor az úgy nézne ki, hogy a felénk néző és a túloldalon mélyebb lenne, a két "szélén" meg sekélyebb. Mivel a szilárd felszínhez képest nem mozogna, ezért nem lenne tengerjárás, a folyadék is elnyúlt ellipszoid alakban nyugalomban maradna.