• kukacos
    #293
    "Mégis milyen ellenállást tanúsíthatott volna Magyarország?"

    Olyat, amilyet a palesztinok, bármikor. Kővel dobálás, ökölrázás, könnyű mozsárok román területre lövöldözése...

    Tehát még bőven itt voltak a román csapatok, amikor eldőlt a lényeg. Azért figyeled, hogy sokadjára derül ki, hogy rosszul tudod? Csak nem dörgölöm az orrod alá folyamatosan.

    Érdekes, hogy amikor Magyarország vh. utáni helyzetét elemzed, tökéletesen világos és tiszta értékelést adsz. Csak amikor ugyanezt a palesztinokra kellene elvégezni, akkor száll le valami vörös köd. Mondd, mi az a lényeges momentum, ami a palesztinok esetében különbözik az akkori magyar helyzettől? Szépen felsoroltad: van talán hadseregük? Félnek tőlük a zsidók? Vannak baráti országaik, akik bármit elérhetnek? Ugye egyik sem. Akkor mi a bánatért viselkednek úgy, mintha egyenlő alapokon "tárgyalnának" velük? Miért nem írják alá az izraeli ajánlatot, amit nevezhetünk diktátumnak is?

    Ha megvéded a magyar döntést azzal, hogy kiszolgáltatott helyzetben nem lehet mást tenni, akkor miért véded a palesztin döntést is, ami hasonlóképp kiszolgáltatott helyzetben az ellenállást választja?

    Mint írtam, a magyar és a palesztin helyzet hasonlóságát az útonálló analógiáján keresztül lehet megérteni. Nincsenek lövésre kész rendőrök, ez egy korrupt kisváros, az egyetlen rendőr (USA) az útonálló legjobb haverja. Magyarország akkor odaadta a pénztárcáját az útonállóknak. Miért sajnáljuk a palesztinokat, hogy ehelyett hasba lövetik magukat? Hülyék és kész, nem igaz?

    "Persze, hogy voltak más csapatok is"

    Vö. Pares #262: "tény, hogy egész Magyarországot megszállták [..], de nem az Antant szállta meg, hanem Románia."

    "Most nem az ezer évvel ezelőtti népvándorlásokról van szó. A trianoni békeszerződést közvetlenül vagy nem sokkal megelőzően pedig nem voltak népvándorlások."
    "Nehogy már az 1500 évvel ezelőtti népvándorlásokhoz és az akkori asszimilációkhoz hasonlítsuk a mai, 21. századi helyzetet."

    No csak kibújik akkor a szög a zsákból végre... A végső érved tehát csak az lesz, hogy amit szabad volt régen mindenkinek, most már nem szabad a zsidóknak. Tehát hiába telt el több generáció Izrael alapítása óta, hiába halottak azok, akik akkor ott voltak, van valami mágikus időpont a történelemben, amikortól kezdve egy állam lakói sosem szabadulnak meg az állam alapítása körül elkövetett bűnöktől.

    Izrael tehát most már mindig bűnös marad, amíg a világ a világ, noha minden más állam megkaphatta a felmentést. Az a zsidók pechje, hogy mostanság akarnak államot alapítani, teccett volna reggel sorbaállni, csókolom. Így van?

    De ugye akkor ellenzed a modern Csehország és Lengyelország államiságát is, ahol milliónyi német kitelepítése történt, nagyjából ugyanakkor? Mert ha nem, akkor akár azt is hihetnénk, hogy az elítélő szabályod valahogy csak zsidókra vonatkozik...

    "Az ortodox zsidók, bárhol éljenek is, szigorúan, szó szerint vallják és betartják vallásukat, amibe nem illik bele Izrael mesterséges létrehozása"

    http://en.wikipedia.org/wiki/Anti-zionism

    Zionism does have the support of the majority of the Jewish religious organizations, with support from segments of the Orthodox movement, and all of the Conservative, and more recently, the Reform movement.

    Szóval megint rosszul tudod.

    "Ha csak a visszatérés jogán múlott volna, a palesztinok hajlandóak voltak a kompromisszumra."

    http://www.democracynow.org/2005/12/23/noam_chomsky_v_alan_dershowitz_a

    I can tell you that President Clinton told me directly and personally that what caused the failure of the Camp David-Taba accords was the refusal of the Palestinians and Arafat to give up the right of return. That was the sticking point. It wasn’t Jerusalem. It wasn’t borders. It was the right of return.

    Vagy olvasd el ezt, a szaúdi amerikai nagykövet véleménye Arafatnak, akit igazán nem lehet izraelbarát nézetekkel vádolni:

    "I hope you remember, sir, what I told you. If we lose this opportunity, it is not going to be a tragedy. This is going to be a crime." When Bandar looked at Arafat's staff, their faces showed incredulity.

    http://www.saudi-us-relations.org/international-relations/prince-bandar.html