Egy vállalat a kapitalizmusban is mindig "szocialista". Tervutasítással működik, vízfejek uralkodnak rajta, idővel csődbe is megy alaposan. Az átkosban csak annyi történt, hogy az állam egyetlen vállalatot képzett a sok kisebb helyett.
Még csak nem is a ráerőltetés vagy a személyi kérdések a problémásak. A Szovjetunió ellett volna évszázadokig, ha nem kellett volna az USA szintével ekvivalens fegyvereket előállítania. Az USA meg, ha akarna, boldogan fenn tudna tartani egy nyolcórás munkanapot léhűtőkkel, mint mi az átkosban.
A valódi probléma a külső *verseny*. A kapitalista államok, amelyek nem egyetlen vállalatból állnak, hanem sokból, és hagyják ezek optimális méretét a piac által beszabályozni, sokkal hatékonyabban működnek, így a végén megesznek reggelire, hiába van neked biztonságos és stabil szocializmusod.
És itt a klasszikus nagy paradoxon: a fenntartható és kényelmes világhoz a verseny kiiktatása lenne szükséges, de verseny hiányában elvész a motiváció, és ha valaki mégis versenyezni kezd, előnyhöz jut... fogolydilemma-helyzet. Marad a jelenlegi egyre gyorsabb rohanás a szakadék felé. Senki sem mer önkorlátozni, mert lemarad, így mindenki egymás nyakára tapos.
Igaza volt Leninnek, a forradalomnak mindenhol győznie kell. Azt nem tudom, hogy világosan látta-e, hogy különben elbukik :D