kukacos#46
10 km átmérőjű vas aszteroidák kb. minden százmillió évben egyszer esélyesek. Jelenleg jó esélyünk van arra, hogy sikerrel vegyünk egy ilyen problémát. A téma bibliája egyébként egy NASA jelentés:
http://neo.jpl.nasa.gov/neo/report2007.html
ahol nem fórumlakók szopják a kisujjukból, hanem szakértők számolgatják, hogy pontosan hány nukleáris töltet és hordozóeszköz kell a sikeres védekezéshez. A jelentésből kiderül többek között, hogy tényleg az üstökösök a legveszélyesebbek. A sikeres védelem titka ugyanis a minél korábbi észlelés és beavatkozás. Ez a nagy vas-kő aszteroidák esetében valószínűleg nem probléma, mert ezek 99%-ban a Föld pályájához közel keringenek, ma már tucatnyi program figyeli és katalogizálja ezeket, hamarosan a túlnyomó többségüket ismerni fogjuk. Pályájukat évtizedekre előre ki lehet számítani. A robbanóerő nem gáz, fel tudunk vinni bombákat, amelyek könnyedén szétszednek vagy eltérítenek egy ilyet. Évtizedes riasztási idő alatt lehetséges is olyan hordozóeszközt kifejleszteni, ami képes az atomtöltetet célba juttatni. Ez sem megoldhatatlan: a Cassini például egy busznyi méretű szonda, ami jelenleg a Szaturnusz körül manőverezik néhány kilométeres pontossággal.
Az üstökösök viszont váratlanul bukkannak fel a Naprendszer külső régiójukból, nem szinkron pályán mozognak, így relatív sebességük a Földhöz képest óriási, így várhatóan kisebb tömegük ellenére akkora vagy nagyobb veszélyt jelentenek, mint egy nagy aszteroida. Ami még rosszabb, hogy gyakran teljesen újak, észlelésük esetén csak pár hónap lenne küldeni a fogadóbizottságot.