kukacos#342
Íme, a magyar társadalom kicsiben. Cifranyomorúság a Horthy-érából, "nekem jár" mentalitás Kádáréktól.
Nem látod, hogy amit szidsz és amit védesz, az az éremnek ugyanaz az oldala? Magyarország ma egy rohadt nagy villát vett hitelre és minimálbérre, már kikapcsolták az áramot, de még mindig barmot kiált, ha valaki megemlíti neki, hogy költözni kéne. Hogy a fenében várod, hogy a politikusaid jobbak legyenek, mint te? Csak ugyanazt mondják: ne bántsuk a nyugdíjas indokolatlanul nagy lakását, mert egy élet munkája van benne, hát nem adjuk alább a "szociális vívmányokat" sem, mert "egy évtized munkája" van benne. Ugyanaz a magyar valóság kicsiben és nagyban. Nem adunk alább az életszínvonalon semmi körülmények között, inkább kölcsönökből élünk, akkor sem, amikor a realitások egészen mást mutatnak.
A lényeg: sajnos a világot rohadtul nem érdekli, hogy szerinted neked mi jár. Az ország is csődbemegy majd, és így megfagy a nyugdíjasod is a végén, hiába óvtad most a széltől is.
Létezik társadalmi szolidaritás, létezik elvárható életszínvonal, amit mindenkinek biztosítani kell. De a nagy lakásban nyomorgó nyugdíjas nem ez az eset. A tízmilliós lakás egyébként nem nagy, az bőven átlag körüli-alatti, de ismerek családokat, akik százötvenmilliós kégliben fagyoskodnak úgy, hogy a rezsit alig tudják kifizetni. Én nem vagyok hajlandó áldozni azért, hogy mások a szociális biztonság illúziójában ringathassák magukat. Annál keményebb lesz a földet érés, minél tovább tartjuk ezt fenn.