kukacos#289
A világ irányításának bármilyen szűk, de még értelmes definíciója bele fog futni az elkerülhetetlen komplexitási problémába.
A világ a Huxley által vázolt irányba halad, ez nem kétséges. De jelenlegi konklúzióm továbbra is az, hogy ezt egy vak evolúciós mechanizmus produkálja.
Az én megoldási javaslataim leírtam #231-ben, reakció nem érkezett. De nehéz is addig egyetérteni bármilyen akciótervben, amíg szerintetek a központi bankok a háttérhatalom irányítása alatt állnak, szerintem meg a piac erősebb regularizációját a kormányok (és ami szerintem ugyanaz, a központi bank) hatalmának kiterjesztésével lehet csak elérni.
Elfáradtam ebben a vitában, és részemről nincs sok értelme folytatni. Én azért kezdtem el az egészet, mert felfigyeltem a meghökkentő állításra, miszerint a központi bank több, mint az állam képviselete a piacokon, a bankrendszer pedig uralja az egész világot. Minimum azt vártam, hogy számomra új tényeket mutattok be, amelyek erősen alátámasztják ezen állításokat - ez kétszáz hozzászóláson keresztül nem történt meg. Felvetett tényszerű állításaitokat, mint pl.
- az MNB érinthetetlensége,
- a bankok vagyonfelhalmozása,
- az infláció szelektív jellege,
- a kamat egyértelműen negatív hatása
cáfoltam, és a *tényekről* folyó diszkusszió ezután elhalt, nem az én oldalamról. Volt egy film, amivel mindketten egyetérteni látszotok, a megoldási javaslatairól kimutattam, hogy nem javítanak semmin és önellentmondásosak. A kritikám ellen nem védtétek meg.
Különböző állásponton levő emberek között a vita legfőbb értelme, hogy a felek kontrasztos háttér előtt bemutatják azokat a tényeket, amelyek felett a ténynek ellentmondó véleményen levő illető biztosan meglévő kognitív torzításai és előítéletei miatt átlép. Természetesen ez sem garantálja (sőt, szinte soha sem garantálja), hogy az illető megváltoztatja a véleményét, de legalább fel tudja készíteni saját világképét a várható kínos kérdésekre, tehát tanul valamit a vitából.
Itt én úgy érzem, tényeket elsősorban én produkáltam, tehát a vita hasznosság szempontjából kiegyensúlyozatlanná vált. Ez az én véleményem, nem kell feltétlen egyetértenetek velem, de ítélje meg mindenki maga, aki végigolvassa a hozzászólásokat.
Én azt vártam, hogy valami egészen új valóság bontakozik ki a vitából, de a tények említett hiánya ezt meggátolta. Fantáziának érdekes, de nem bizonyított valóság. Remark egy pontos megjegyezte, hogy milyen mechanikus vagyok - ez alighanem ezen, tényekre koncentráló törekvésem volt.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem ez az egyetlen módja az eszmecserének: mi is találtunk közben más témákat, amelyekben egyetértünk, ezekről nagyon klassz költeményeket írtunk. Ez egy roppant értékes módja az emberi kommunikációnak, de azt szerintem legjobb egy csehóban, néhány pohár után, halk zene mellett.
Természetesen mindig hasznos beszélni egy értelmes valakivel, aki koncepciózusan más elveket képvisel. Én is utánanéztem sok mindennek, hogy is van pontosan, és újabb típusokkal gyarapodott pszichológiai esettáram. :) Remark-ot különösen intelligens embernek tartom, csak valamiért úgy gondolja, a költészet elegendő a világ megértéséhez.
Pedig a nyitott szellem értékes, és az egyetlen módja a megtartásának, ha csak azokat az utakat zárjuk le gondolataink előtt, amelyekről tényekkel bizonyítottunk, hogy zsákutcák. Hiba azt hinni, hogy a szép gondolat szükségképpen helyes is. Ez nem jelenti azt, hogy a tényekhez ragaszkodó ember fantáziátlan, csak igyekszik mindig pontosan rögzíteni, mikor jár olyan utakon, amelyek kizárólag szépségükkel csábítanak, és mikor olyanokon, amelyek bizonyítottak. A szépség értékes, viszont személyes élmény, de közakarat alapjává tenni csak a bizonyított gondolatokat szabad és lehet.