kukacos#272
Megint valami olyan állítást tulajdonítasz nekem, amit nem mondtam. Folyamatosan straw man argumentet alkalmazol, lásd
http://en.wikipedia.org/wiki/Straw_man
Próbáld elkerülni, ok? Ne cseréld ki a szavakat a mondataimban, mert mint lejjebb #194-ben, a "nagyon kicsi" és a "semmi" nem ugyanaz. Itt sem azt állítottam, hogy az embert figyelmen kívül kell hagyni a képletből. Semmi ilyet nem mondtam.
"'a kérdés az a kezdetektõl fogva, hogy kevés ember tud-e sok embert egyszeru"en és a tömeg beleegyezése nélkül irányítani"
Erre a kérdésre részemről is "igen" a válasz, mint ahogy ezt sokkal lejjebb megbeszéltük, tehát ezt a kérdést lezárhatjuk. A valódi kérdés, amit én itt már régóta próbálok körüljárni az az, hogy képes-e valaki a *világot* irányítani, mert ugye ez kellene a háttérhatalom működéséhez. Azaz a káoszelméleti fejtegetéssel tovább vittem a kérdést, és megkérdeztem, elegendő-e a tömegek befolyásolása a világ irányításához? A válasz egyértelmű nem. Itt te rugaszkodsz el a valóságtól, ha úgy gondolod, a tömegek kontrollja azonnali világhatalmat ad valaki kezébe (márpedig szó szerint azt írod, hogy "aki a tömeget irányítja, a világot irányítja"). A világ ennél sokkal összetettebb, és a tömeg reakcióin kívül is rengeteg dolog hat rá, amelyek kezelése és jóslása mind szükségesek lennének egy értelmes kontrollhoz. A hatalom csak kapkodni tud, hol itt olt tüzet, hol ott, de ha van is koncepciója, az két perc alatt összedől.
Próbálok példát hozni más területről. Híres mondás katonáéknál, hogy "egyetlen terv sem éli túl az első találkozást az ellenséggel". Egy másik híres mondás, hogy a tervezés elengedhetetlen, de a terv maga a végrehajtás során teljesen felesleges. Ha egy ilyen jól behatárolt játékban, mint a háború, képtelenség valós körülmények között tervezni, vajon mit lehet elmondani a világ teljes "hadszínteréről"?
"Tehát amint arról van szó, hogy "el tud-e érni bármilyen grandiózus tervet valaki", onnan kezdve a tömeg nem hagyható ki a beszélgetésbõl."
Megint: ezt nem állítottam. Azt mondom, hogy a tervek túlnyomó többségénél nem fontos tényező. Ha épp lázadást akarok szítani, nyilván centrális, de a világot nem lázadásokkal kormányozzák.
"A Kína jövõje meg a befektetési bankok döntései pedig nyilvánvalóan valamilyen célokat feltételeznek, és mivel jelenleg cél emberek bevonása nélkül nem valósulhat meg a Föld nevu" bolygón, ezért a tömegmanipuláció szükségességének szem elõtt tartása nélkül se Kína jövõjérõl, se a bankok m"ködésérõl nem érdemes filozofálni."
Ez nagyon szép általánosság, de valójában semmi köze ahhoz, amiről beszélünk. Tegyük fel, hogy Kína stratégiai céljait szeretném kifürkészni, és Kínában a döntéseket egy szűk pártelit hozza. Mutasd már meg nekem, szegény tévelygőnek, hogy attól, hogy tudom manipulálni az országom lakosságát, hogyan jutok közelebb a kérdésemhez? Hogy lesz a tömeg manipulációja ebben a kérdésben centrális, meghatározó tényező? Természetesen amikor a kínai politikusok akaratát találgatom, gondolok arra is, hogy el kell valahogy adniuk a dolgot az országuk lakosságának, de miután épp most egyeztünk meg abban, hogy a tömeget könnyen lehet manipulálni, ez még csak halvány implikációkra sem ad lehetőséget a döntéseik behatároltságára vonatkozóan. Sokkal inkább múlik azon, hogy Mao bal lábbal kelt-e fel ma vagy sem. A "hogyan döntsük be Kínát" című kolosszális tervben, amit a világ urainak asztalára raknak, csak a harmadik fejezetben fog szerepelni valami a tömeg várható reakcióiról és hogy hogyan lehetne azt kihasználni.
"A való világban minden változtatási igény csak akkor realizálható, ha a tömeggel is számolunk."
Ismét és ismét: ezzel is egyetértek, de ismét, ezt nem is cáfoltam. A tömeggel számolni kell, de más dolgokkal viszont százszor annyira kell számolni.