Először is, amiért én az egész vitát kezdtem, az az összeesküvés természete. Az emberek szeretnek meséket szőni. Esetünkben a kérdés az, mi van a "csúcson", ahova a napi sajtó nem jut el. A csúcson természetesen mindig több van, mint amennyi látszik. Rengeteg lobbi, politikai intrika, gazdasági érdek sző rejtett hálót a világ köré, de a világ szerkezete nagy léptékben nem változik. Van, aki a szomszédját fúrja, hogy vigyel el a biciklit a lépcsőházból, van, aki a szomszéd államot fúrja, hogy ne fejlődjön az olajipara.
Amit én hülyeségnek tartok, az az, hogy bizonyos lépték felett egységes akarat jelenik meg, tehát hogy van koncepció, és ez titkos. Nem lehet titokban tartani semmit, amit pár embernél több tud és széles társadalmi behatása van. A Watergate-ügyben kb. 100 ember vett részt, és lebuktak. A nagy angliai vonatrablásban 20-an vettek részt, és feldobták őket. Ezek ráadásul meglehetősen szűk területen operáltak. Egy olyan titkos akarat, szándék vagy társaság feltételezése, amelyben évtizedeken át milliók vesznek részt és skálája nem kisebb, mint a világuralom, tökéletesen lehetetlen. Pillanatok alatt információk szivárognának ki a résztvevőktől vagy a külső szereplők észrevennék a manipulációkat vagy a titkosságra vonatkozó igényt. Az emberek közötti érdekkülönbség, az emberi természet garantálja, hogy nagy skálájú szerveződés csak nyílt lehet, vagy deklaráltan titkos, mint a katonai titkok vagy az üzleti titkok. "Titkosan titkos" nincs.
Természetesen lehet amellett érvelni, hogy a létező üzleti titkok, titkos társaságok, katonai és kormánytitkok valójában együtt rendszerbe szerveződnek és kiadnak egy valamiféle világméretű koncepciót. Ez már egyrészt erősen árnyékzóna, mert az Üveghegyen túlról mindenki azt mesél, amit akar, másrészt a történelem azt mutatja, hogy a világban zajló folyamatok utólag érthetőkké válnak titkos szándékok nélkül is. Például ma már elég jó képünk van arról, miért törtek ki a világháborúk, és nem úgy tűnik, hogy valami rejtett szándék megszervezte volna őket. Mindenki tudja, hogy a felső 1% állt mindkettő mögött, csak legfeljebb nem így fogalmazunk, hanem piacszerzést mondunk.
Létezik világméretű akarat a kontrollra. Ezt a vagyonos rétegek fejtik ki, ők igyekeznek a világot abba az irányba terelgetni, ami nekik hasznos. Ezt viszont nyíltan teszik, más kérdés, hogy a részleteket nem tanítják a tömegeknek. A pártok nem lobbiznak kötelező anti-demagógia kurzusokért, a média nem szünteti be önkényesen a húzósabb reklámokat. Aki ért hozzá, így is olvas a sorok között.
Ezen folyamatokat nem "kitalálták", hanem evolúciós úton alakult ki. A hangyák építő tevékenysége pl. csak az evolúció által tervezett, az egyedi hangyák mindegyike saját céljait követi. A társadalmi jelenségek nagy része szelekción ment át, amiből a legstabilabbakat, az önnfentartókat látjuk túlélni.
A rendszer védelmében.
Valamiféle társadalmi szerveződés mindenképp kialakul. A szerveződés hatalom szerint felosztja az embereket, és a hatalom csúcsán állók szeretnék megőrizni pozíciójukat. Ez így van, amióta a sámán és a törzsfőnök megegyezett a nekik beszolgáltatandó húsban. Nem értek veled egyet abban, hogy a spontán megoldás bármivel jobb lenne. Ha a te világrended kényszerítjük, akkor az csak egy másfajta kényszer, de miért lenne jobb? Másnak más az ízlése. Nincs olyan rendszer, ami garantálná a tökéletes egyenlőséget, mert az ember is a szelekciós mechanizmusokat részesíti előnyben. Igazságtalannak tartunk egy olyan világot, ahol mindenki egyformán boldogul. Az emberiségnek nincs közös akarata, ami szép és jó lenne, ha hagynák, nincs génjeinkbe épített jótündér. Ha van valami közös bennünk, az épp a jelenlegi rendszerre mutat. Ezt jól illusztrálják a forradalmak, amikor hirtelen egy nagyobb csoport kap lehetőséget arra, hogy mindent elölről kezdjen. Mit történik általában? Újrateremtik a jelenlegi rendszert, csak máshogy hívják.
A társadalmi szabadságot a káosz garantálja, ami jó a hatalom koncentrációja ellen (ez az általad javasolt decentralizáció). De az ember állandóságra és biztonságra vágyik. A legtöbbünk hajlandó elfogadni, hogy igavonó baromnak használják, ha ezért cserébe garantálják, hogy nem vágják át a torkát, és a gyerekei békében nőhetnek fel. A történelem azt mutatja, hogy vagy az egyik, vagy a másik. Persze az is kérdés, meddig vagyunk hajlandóak elmenni a Szép új világhoz vezető úton.
A jelenlegi rendszerben egy nagyon nagy pozitívum van, ami nem jellemző az eddigi történelmi rendszerekre. Az, hogy a felső 1% kapuja elméletben nyitott. Gyakorlatban tudjuk, hogy nehéz oda bekerülni, ha nem onnan indultál, de a rendszer NEM deklarálta a vezető réteget. Ha valaki ügyes, megcsinálja az "amerikai álmot", bekerülhet. Az esélye alacsony, de így igazságosabb és elfogadhatóbb, mint az eddigi rendszerek. Az evolúció bár kegyetlen, de logikus. A Föld erőforrásai végesek, nem juthat mindenkinek kaviár.
A nagyon nagy veszély az, hogy a koncentráció elszalad. A felső 1% és az utána következők közötti rés tágul. Ha a felső 1% szűkülni kezd, akkor valóban fennáll az "összeesküvés" veszélye, mert az egyedi szándékok fontosakká válnak. Meg kellene fogni az a felső 1%-ot, amíg nem késő, óriási adók kivetésével vagy vagyonelkobzással a szupergazdagokra, de ezt az egész világon egyszerre kellene érvényesíteni. A hatalmi koncentrációt ez sem fogja meg, mert egy CEO lehet papíron szegény, de mégis billiárdok felett diszponál, de a céges struktúrák elég jó "belső" ellenőrzést biztosítanak. A lényeg, hogy mindig legyen valaki, aki ellenérdekelt.