kukacos#139
"Akarsz konkret eseteket latni, hogy mit mikor es hogyan vettek at a bankok?"
Igen, pontosan. Ez részben válasz #135-re is: én tökéletesen meggyőzhető vagyok, ha példákkal illusztrálod, hogy a FED-nek, a központi bankoknak vagy csak úgy a bankoknak létezik bármiféle akarata a pénzügyi területeken és a saját mérlegükön túl, amelyet érvényesítenek a hitelezésen keresztül.
Olyan példát, amelyben kormányok is fontos szereplők, nem fogadok el, mert abban abszolúte egyetértünk, hogy a politika ma nagyon nagy részben financiális úton zajlik. Ha a világbank nyújt neked hitelt, cserébe elvárja a kapitalista elvek érvényesítését, a határok megnyitását, sőt, abszolúte egyetértünk, hogy igyekszik minél szorosabbra fonni a gazdasági szálakat, de - és ez itt a lényeg - ezt NEM a központi bank találja ki, hanem a pénzügyi rendszer mögött álló kormányok. A hatalom koncentrációjáról alkotott véleményed teljesen kifordított: mi a frásznak kell szerencsétlen FED-et hibáztatni valami olyasmiért, ami neki nem is feladata ebben a bizniszben? A gazdag érdekcsoportok amúgy is nagyjából meghatározzák a kormányok politikáját, teljesen felesleges ebbe a központi bankokat, mint "háttérhatalmat" belekeverni.
Mellesleg marhára örüljünk annak, hogy a kapitalizmus ma financiális úton zavarja le a politikai befolyásolást, mert az alternatíva az, hogy tankokkal és atombombával. Az, hogy a második vh. óta nem volt jelentős konfliktus, az az atomfegyvereken túl a globalizációnak köszönhető. Az is észrevehető, hogy az ügyes nemzet maximálisan az előnyére tudja fordítani a rendszert akkor is, ha egyébként hátrányból indult, lásd Kína üstökösszerű felemelkedése, aminek még nincs vége. Tehát szó nincs róla, hogy ebből a rendszerből csak a gazdagok profitálhatnak.
Abszolúte egyetértünk a kapitalizmus mechanizmusában, így abban is, hogy a hitelezés keményen hajtja a gazdaság résztvevőit a profit irányába, biztosítva a folyamatos és kegyetlen versenyt. Itt az ok-okozati lánccal van problémám. Te megjelölöd a bankrendszert mint végső okot, ami csacsiság. A hitelezés csak egy piaci igényt elégít ki, a végső ok valójában az emberek és a gazdaság szereplőinek kapzsisága. Ha mindenki csak akkora bizniszbe vágna bele, csak akkora házat venne, amekkora tőkéje van, a hitelezésre semmi szükség sem lenne. Ehelyett mindenki tovább akar nyújtózkodni, mint ameddig a takarója ér, kockázatot és extra költséget (kamatot) vállal, hogy övé legyen a legnagyobb biznisz. A profithajhászás a rendszer eredménye, viszont a rendszer az emberi viselkedés eredménye. Természetesen a mókuskerék felépülése után sok önerősítő mechanizmus is beindul, de tisztán kell látni, hogy a mókuskereket mi építettük magunknak.