kukacos#142
Ahogy valaki alább írta is, Kínának a nyílt konfrontáción kívül más lehetőségei vannak. Sokadrangú szempont, hogy hány F-22-es tudnak odaküldeni, a háború csak egy végletes módja a politikának, ahogy ezt Clausewitz szépen megfogalmazta. Egy Kína-USA konfliktusból az USA-nak lassan nagyobb lesz a vesztenivalója, innentől megéri Tajvan kérdését feszegetni Kínának.
A helyzet évtizedekig az volt, hogy Kína áruiért cserébe munkahelyeket, tőkét és az USA-ban nyomtatott papírfecniket kapott. A helyzet változik: megjelent az euró reális tartalékvalutaként, és Kína gazdasága 1. új piacokat talált, 2. belső fogyasztása növekszik, 3. Kína felhalmozott dollármennyisége kritikussá vált. 1-2 miatt a kínai gazdaság talán kiheverhet egy szakítást az USA-val, míg 3. miatt az USA nem. Kína, ha akarná, holnap 0-ra írná az amerikai megtakarításokat a kb. ezermilliárd dollárnyi államkötvénye piacra dobásával, csődbe rántva a teljes Egyesült Államokat. Azt se felejtsük el, hogy Kínában még mindig lehetőség van központosított gazdasági válságtervek végrehajtására, míg az USA-ban totális káosz uralkodna el államformaváltás nélkül. Nem lennék meglepődve, ha a kínai tábornokoknak közgazdász tanácsadói lennének, és a kínai Tajvan-forgatókönyvek az USA gazdasági zsarolására épülnének, nem bombákra.
Talán nem véletlen, hogy míg Sarkozy feszegeti az olimpia bojkottját, Bush örömmel megy el, akármi is történik... Tajvan feszegetése esetén az USA ma már nagy valószínűséggel visszalépne, és nem vetne be katonai erőt. Nem a hordozóin vérzik el, hanem a dollárján. Nem csoda, hogy utóbbi időben egyre inkább a békés megoldás fontosságát hangoztatják az amik Tajvanon is.