kukacos#140
Nem érted az egészet :) Pont azért állítjuk fel a szuperszimmetrikus elméleteket, mert szimmetriasértést akarunk kihozni belőlük, a kettő egyáltalán nem mond ellent egymásnak.
Például tapasztaljuk, hogy több függetlennek tűnő erőhatás létezik. Szeretnénk őket egyetlen jelenségre visszavezetni, ezért feltesszük, hogy amit látunk, az valójában egy szimmetriasértés. Az egész a fázisátalakulások elméletéből jött, ahol ugyancsak azt tapasztaljuk, hogy ugyanaz az anyag magas hőmérsékleten homogén, alacsonyabbakon pedig esetleg kétféle nagyon különböző állapotot vesz fel. Ez nem azért van így, mert az eredeti anyag lényegileg másmilyen lenne, hanem olyanok a kormányzó törvényei, hogy alacsonyabb energiaszinteken több különböző stabil formája van. Ilyenkor az anyag eredeti állapotának valamilyen szimmetriája megsérül, ezért hívják ezt szimmatriasértésnek. Pontosan ezt akarják ráhúzni a kölcsönhatások elméletére is, több-kevesebb sikerrel.
Az energiamegmaradás, mint azt már írtam, matematikai következménye egy szimmetriának. Egyszerűen abból következik, hogy van egy extra feltételed: rendszer(t) = rendszer (t + dt). Magyarán ha van egy matematikai modelled egy rendszerről, tehát fizikát csinálsz, és ez a rendszer az időeltolásra szimmetrikus, az energia megmaradása levezethető. Csak akkor tudod megsérteni, ha megmutatod a valódi világról, hogy másképp viselkedik az idő elteltével. Nem arról van szó, hogy pl. Big Bang, meg változhat a fénysebesség, mert az benne van az egyenletekben. Kellene lennie egy beépített, "isteni" órának, ami folyamatosan ketyeg, és befolyásolja a törvényeket, a t paraméter változásával. Pl. ha egy test mozgása v = v + ct alakű lenne, ahol t -t valami nullponttól kellene számolni, nos, akkor valóban nem maradna meg az energia. Ilyet egyelőre nem tapasztaltunk, de én szurkolok a parakutatóknak.