A bétát már végigtoltam, jópofa setting középszerű tartalommal... :)

miután felszabadítod az erődöt előkerül egy két régi arc is akiknek sztem teljesen logikus lenne átadni a vezetést vagy legalábbis annak egy részét lévén vagyunk mi főnökök aztán mindenki más. pl van a vén banya aki jön dumálni arról h a Castle alatt vannak ám járatok (amiket előbb találtam meg mint mondta volna) ... persze csak akkor tudjuk felderíteni teljesen ha követjük ... szal neki lényegében ennyiben kimerül a szerepe pedig a Castle bukása előtt vmi vezető volt, hajlandó ismét harcolni is, ergo lenne aki kövesse is sztem.
A followerek motiváció között vannak ám durva eltérések attól függően mennyire vannak kidolgozva, Piper sztem pont h az egyik legjobb történettl, személyiséggel és háttérrel ellátott. (absz favoritom volt) Nála érezhető volt a fejlesztői törődés. Totál ellentétes példa pedig Hancock aki miután csinálsz neki pár küldit közli h ő akkor unja a polgármesterkedést és csatlakozik hozzád. Én spec elküldtem egy isten háta mögötti settlementre kapálni; csak h élvezze a kalandot. :D
Cait egy másik "érdekes". Eladják neked a szerződését ő meg követ onnantól és üti az ellent. ok, idővel kigyógyítható a függőségéből (nekünk elég egy addictol neki kell egy szobányi gép) és onnantól kicsit logiksabb a dolog, de az alap sztiu erősen sántít.
Akikre viszont rászánták az időt azok nekem nagyon is tetszettek, a companion rész kifejezetten jól sikerült sztem: Codsworth, Curie, McCready, Piper és persze Dogmeat.

legfőképp az egyéni motivációt én a frakciók vezetőire értettem, ott azért erősen sántít nem egy dolog.

van megismerhető múltjuk de mitől is lesz mélyebb a sztorijuk? ezt nem értem ill. azt sem h mi köze Pipernek a MM-hez.
RR-t szintén nem teljesen értem, mivel ha jól rémlik akkor ők azért fizettek a Bunker Hill környéki banditáknak h hagyják békén a várost. igazából a BH-i csatában látott tűzerő alapján lazán kisöpörték volna a raider-eket csak az felhívta volna mindenki figyelmét arra h BH az elosztó központjuk.
szívesen várom a kifejtésedet mert érdekel a meglátásod. szvsz a (fő)történet a F4 leggyengébb pontja, túl egysíkú és mégis elképesztően sokat kell hozzágondolnod h vhogy érthetőek legyenek a motivációi a frakcióknak és egyes embereknek. a legtöbb (értsd: a nem ismétlődő) mellékküldi színvonalasabb sztem.

Minutemen azért "vicces" mert kiolvadsz és megtesznek a vezetőjüknek rögtön. Sztem semmilyen arculatuk nincs lévén önállóan semmire nem képesek, mindent neked kell csinálnod a budilerakástól ill. a "ne éhezz már paraszt itt egy kis veteményes amit kapálva lesz kajád meg nesze fúrtam egy kutat is a hátsó udvarba" kezdve egészen a "jó,jó. kilövöm azt a Mirelurk Quenn-t csak h visszaköltözhessetek a romotokba" részig.
Igazából az arculata pont te vagy h ezeket mind meg is csinálod nekik és ha már ennyire életképtelenek akkor már segíteni akarsz nekik ha már elkezdted.
Az Institute ezzel szemben pont h mindent maga csinál, ott meg pont ezért röhejes h megtesznek vezetőnek. Csak mert a kis purdéd figyelte miket és hogyan csináltál mióta kiolvadtál ... ahaaaaa.
RR ha az ember belegondol akkor tíz aktivista aki meg akar menteni max 30-40 synth-et. Ez sztem a többiekkel összehasonlítva, már csak létszámügyileg sem frakció.
Brotherhood az meg ahogy írtam szánalmasan szűklátókörű.
Sztem egyik frakciónak sincsennek mélységei, fekete-fehér az összes, a plot meg tán az Inst-al a legjobb de az is bűnrossz szvsz.
És sztem nagyon is szándékos h ennyire leegyszerűsített minden. Pedig hát ha vmiben, akkor a Fallout világában bőven lenne alapanyag ami az érdemi morális dillemmákat illeti.

A Minutemen számomra azért volt vonzó a kezdetektől, mivel lényegében nem volt saját arculatuk, szinte nem is léteztek a játék elején, üres papírként ott voltak nekünk és kezdtünk velük amit akartunk a saját szájízünk szerint, amennyiben amolyan 'good guy' player játékosok vagyunk. Legalábbis nekem ez volt az érzésem. Amikor minden frakció a saját akaratát erőszakolja ránk, ott a Minutemen, ahol mi fújjuk a passzátszelet. Ha társsal kellene jellemezni őket, akkor a Minutemen Dogmeat. :D A Brotherhood ütőképes, de tényleg csőlátásúak...viszont a katonai ranglétra csúcsára mászva ott is rendet lehetett volna tenni és ők is lehettek volna 'Dogmeatek'. Az Institute és a Railroad szintén. Lehetett volna faragni minden frakció arculatát vezetőként úgy, ahogyan megbékélhettek volna egymással...csak abból nem lett volna 'war never changes', valószínűleg ezért is juthatott a kukába mindenféle ellentétes mondanivalójú kimenetel és azt támogató tartalom.
Az tény, hogy lett volna a békésebb endinghez hozzájáruló sztori tervben, ugye a Brotherhoodos synth Danse helyzet megoldásának volt még legalább egy - talán befejezetlen - implementációja a játékban, voltak szórványadatok, dialógusok róla a játék fájljai között...ha Danse lett volna a BH vezér és szakítottak volna a szélsőjobbos látásmódukkal, rögtön barátságosabbak lehettek volna a Railroad és az Institute számára. Utóbbi lényegében Father nélkül a mi vezetésünkkel már nem lett volna ellenséges senkivel, a synthek felszabadításával és a gyártásuk leállításával, valamint mindenféle kétes tevékenység felszámolásával. Így a Railroadnak sem lett volna miért harcolni vagy menekülni...no de mindenképp valakit felebarátnak kellett kikiáltani, sokaknak fura lett volna a harc nélküli ending... :)

anno Inst-al fejeztem be (Minutemen helyett) és mikor a rádióuzit kellett megfogalmazni akkor simán atfogalmaztam a saját szám íze szerint, úgy elég korrekt lett. Nyilván elégge a fantaziajara van bízva az embernek h mit csinál vezetőként de úgy képzeltem el h leallitom a sinth project-et (ami a legjobban zavarta a külvilágot, egyszersmind engem), ramegyek a fegyver és bio kutatásra és végre vmi értelmeset csinálok a külvilág számára is. Így tudtam azonosulni a végkifejlettel.
De szvsz a Railroad egy vicc, amolyan feltunesi viszketeg politikai aktivista bagázs, a Brotherhood egy kompromisszum képtelen csolatasu banda (ld pala Dane esetet), a Minutemen meg szépen elvan magában. Gyakorlatilag ok voltak a legszimpibbek de ha nem vagy rosszban az I-vel akkor nem tudod az oldalukon befejezni a játékot (ami szvsz tök logikatlan).

Valóban 'kicsit el van tolva' a frakció(k)hoz húzás végleges pontja, túlzottan is barátian hosszú időt kap a gamer, hogy döntsön. A Mass Fusion-ig gyakorlatilag mindenkivel a legjobb öribarik lehetünk, szóval kb. 2-3 órával a fősztori vége előttig aligha kell olyan meghatározó döntést hozni, amely veszélyeztetné a biztos helyünket bármelyik frakcióban. Persze biztosan el lehet előtte is szabni a dolgot, ha nem figyelünk a megfelelő döntésekre, nálam addig sikerült ellavírozni mindenkivel.
Mindenféle endinget végigjátszva, igazán nem nagy kár a füstölő Institute kráterért, ha azt nézzük, hogy a minutemennel elvégezve a végjátékot mindenki mással továbbra is jó viszonyban lehetünk... Azért egy idealista endinget is implementálhattak volna, mert értelmetlen logikai csavar, hogy a miénk lehet az Institute vezetése Father halálával, de mese nincs, vagy felrobbantjuk, vagy visszük tovább a 'sötét Institute' kitaposott útját, összeakasztjuk a bajúszt a többi frakcióval és esély sincs a békés változásra...de gondolom hogy másképp nem jött volna ki a 'War never changes' tanulság, muszáj volt elbarbárkodni a végjáték kereteit... :)