Lehet, hogy az idő csak illúzió
Jelentkezz be a hozzászóláshoz.
Elhittem, hogy másoknak az áldozata vagy.
Céltalanul tengõdtél, befogadtalak,
Sokáig eltûrtem a súlyos dolgaidat.
Lassan kinyílt a szemem, megismertelek.
Érzek ezernyi okot, hogy elküldjelek.
Ez az én házam, ez az én otthonom,
Aki békével jön, azt befogadom,
Kell már a rend, béke és csend.
Ez az én házam, ez az én asztalom,
Aki barátként jön, azzal megosztozom,
Ha így megfelel, mindig lesz hely.
Megmutattad arcodat, a mohóságodat,
Hogy soha senkit nem tûrsz meg és mennyit ér szavad.
Nem hagysz semmit másoknak, mennyire önzõ vagy,
Törvényeid az állatoké, hol az erõsebb marad.
Úgy jönnek ide a hippik, hogyha az emberek nem elbasznák (szó szerint) az idejüket, meg pénzhajhászásra, drogozásra, trollkodásra, és sok más dologra fordítanák azt, akkor maradna idejük másra is, például egy olyan dologra ami t betûvel kezdõdik, és néhány más betû követi (a magyar nyelvben, mielõtt ebbe is belekötnétek). Remélem kielégítõ volt a válasz, és a témához kapcsolódó is, ami ez: "Lehet, hogy az idõ csak illúzió"; amirõl pedig ez volt a véleményem: #56. Ha nem volt "elégséges/megfelelõ" a reakció, akkor kérdezhettek, te is Zero 7th, bár nem tudom mikor fogok rá válaszolni, mikor lesz rá idõm.
Viszont, én oda akartam kilyukadni, hogy mindegy, hogy pl. puszta szemmel vagy mûszerrel érzékelsz, egy teljesebb világkép kialakításához. Míg az elõbbi több mintavételezést jelent szélesebb spektrumban, addig a másik pontosabbat célirányosan. Egy világképet a teljesség v. tökéletesség határoz meg, nem feltétlenül a pontossága.
Igen, akkor egyrõl beszélünk, hogy nem a statikussága a fontos magában, hanem minél igazabb annál statikusabb, következésképpen.
Michael Jackson meg RIP 😊
Im beginning to have less and less interest in what you think is possible or impossible. (Dr. Strangelove)
Nem, a személyes tapasztalatokat nem alábecsülöm, hanem a helyén kezelem. Ti becsülitek túl. És az nagyon egyszerûen eldönthetõ, melyik becslés a helyes, elég megnézni a történelmet meg a tudomány fejlõdését. Akkor kezdett érni valamit az egész, amikor elkezdtek minél inkább az objektivitásra törekedni a tudósok. Addig amíg mindenki a saját kis szubjektív tapasztalataiból indult ki, addig olyan csodálatosan használható "tudományágak" burjánzottak, mint az asztrológia meg az alkímia.
Az meg már nekem kezd kínos lenni, hogy mennyire logikátlan dolgokat beszélsz.
Leírom, hogy valami minõségileg kevés. Erre visszakérdezel, hogy ha sok, minõségileg kevés adat van az jobb?
Nem, nem jobb. Egy nagy kupac szar is csak szarból áll.
Továbbá az még az alapvetõ probléma, hogy közben a pszichológia és az idegtudomány eredményeit nem vagytok hajlandóak figyelembe venni.
És ezáltal hamarabb hiszitek azt, hogy TÉNYLEG megjelent nektek Michael Jackson szelleme, és szerenádot énekelt, minthogy beismerjétek, hogy esetleg valami nem volt rendben ott fejben.
Pedig mondjuk arra végtelen számú biztos tapasztalat van, hogy
1. drogok hatására
2. szervi betegségek hatására
3. mûködésbeli zavarok hatására
4. csak úgy spontán
az emberek képesek a legváltozatosabb NEM LÉTEZÕ dolgokat is megtapasztalni.
Ezek után az a hozzáállás, hogy ezeket a lehetõségeket büszkeségbõl elvetjük, és a tapasztalatot készpénznek vesszük, a létezõ leggyávább és legostobább eljárás, amit az ember csak ezzel a helyzettel mûvelhet.
Világkép esetében meg homlokegyenest az ellenkezõjét tartom fontosnak. Azt pont leszarom, hányszor kell rajta változtatni, de EGYÁLTALÁN ne legyen benne nekem hamis vagy alaptalan dolog.
Nem értem, hogy nálad a statikussága miért fontosabb a helyességénél, de valószínûleg erre vezethetõ vissza minden nézeteltérésünk.
Szerintem mégse a tapasztalatok pontosságán múlik minden, inkább a spektrumán, ill. , hogy ezeket miképpen rakod össze. Merthogy az mutatja egy világkép helyességét, hogy a késõbbi tapasztalások, miképpen illeszthetõk bele, változtatás nélkül.
Im beginning to have less and less interest in what you think is possible or impossible. (Dr. Strangelove)
Ó, és publikáltad is õket valahol? Vagy esetleg csak arról van szó, hogy tapasztaltál valamit, amit nem értesz, aztán szõttél köré egy szép mesét..?
"másképp nem írnék róla,"
Eddig sem írtál róla egy büdös szót sem.
Gondolom nem is mersz.
"te meg csak azt bizonygatod ezerrel, hogy neked mikrõl NINCSENEK. 😊"
Látom, egy szó nem jutott el az agyadig abból, amit írtam. Én pont azon tépem a számat, hogy elmagyarázzam neked, hogy a személyes szubjektív tapasztalatok pont semmit nem érnek önmagukban. A tudomány elsõ lépése ezek kiszûrése volt.
Ugyanis eltelt vagy 10000 év, amíg az emberek így álltak a világ megismeréséhez, mint ahogy te, aztán valahogy egyik ilyen seggbõl elõrántott, szubjektív tapasztalatokon alapuló világképnek se lett igaza.
"Nem látod? Nagyon kevés ez így, de csak hajrá."
Tehát most azt várod, hogy én puszira, bizonyítékok teljes hiányában HIGGYEM EL a te kis kitalált fantáziádat, úgy, hogy még csak le sem írtad?
És ezek után még van pofád kritizálni, ha erre nem vagyok hajlandó?
Aztán folytathatjuk, elsõ megjegyzéseim a cikkre vonatkoznak, valahogy elkanyarodtunk...
A világképrõl annyit "Lehet, hogy az idõ csak illúzió", ha jól emlékszem.
Most te jössz a konkrétumokkal kapcsolatban...
Im beginning to have less and less interest in what you think is possible or impossible. (Dr. Strangelove)
2.a Segglyuka is mindenkinek van.
2.b Ha alaptalan fantáziákra építed a világképed, akkor büszke lehetsz rá, hogy van, csak arra nem, hogy milyen...
Ha nem írod le érvekkel alátámasztva, hogy mi a bajod, akkor azt úgy veszem, hogy ezek az érveid hiányoznak, és csak segget csinálsz a szádból ezzel a ostoba nõi "nem mondom meg mi a bajom, találd ki!" tenyérbemászó köcsög stílussal.
2. Érdekes, azért, hogy nem vagyok tudós, mégis van világképem, nem csak a
könyvekbõl. Össze tudod ezt adni?
Im beginning to have less and less interest in what you think is possible or impossible. (Dr. Strangelove)
Nekem megvannak a tapasztalati eredményeim arról, amiket állítok, másképp nem írnék róla, te meg csak azt bizonygatod ezerrel, hogy neked mikrõl NINCSENEK. 😊 Nem látod? Nagyon kevés ez így, de csak hajrá.
Azt látom már, hogy megy perfektül...
Im beginning to have less and less interest in what you think is possible or impossible. (Dr. Strangelove)
Nem úgy, hogy kérdezel, elképzeled, mit válaszolnék, és reagálsz.
Ez utóbbi egy oltári faszparaszt taplóság, és ha élõben játszod meg valakivel, még szájba is verhetnek. Szólok, ha anyukád nevelésébõl ez esetleg kimaradt volna...
Im beginning to have less and less interest in what you think is possible or impossible. (Dr. Strangelove)
A hippi témakör meg aztán tényleg ide való, meg a pacal pörkölt is, egy kategória!
Ellenben a tudomány a világ megismerésének EGYETLEN mûködõ módja.
Te nem magyarázni próbálsz, hanem mesélni, amire meg tényleg nem kifejezetten vagyok kíváncsi. Vagy van eredményed, vagy csak a levegõbe beszélsz.
Arról meg azt hiszem nem én tehetek, hogy érvelési hibákkal gyõzködöd magad arról, hogy amit fantáziálsz, az úgy is van.
Az, hogy csilliárdszor bonyolultabb vagyok, mint egy fotonpár, az kurvára nem érv arra, hogy köztem és a fotonpár közt bármiféle kapcsolat lenne.
Ugyanúgy az sem érv, hogy akár lehetne is kapcsolat, csak még nem tudjuk.
Buddhát meg nevezheted felõlem a Magasságos Kaporszakállú Atyaúristennek is, attól még nem lesz az, csak egy ókori keleti filozófus marad, korának megfelelõ tudással, meg egy utókorra hagyott szép eszmerendszerrel.
Tudásnak csak azt nevezheted, ami igaz és igazolt. A buddhizmus nem tudást tanít.
Az meg külön aranyos, hogy te hiszel alaptalan baromságokat, de én vagyok az idióta... Tudod, a hülyeség egyik fokmérõje az igaznak elfogadott hamis vagy alaptalan dolgok száma. Na, te itt behozhatatlan elõnyben vagy.
fanatizálod a tudományt!
Im beginning to have less and less interest in what you think is possible or impossible. (Dr. Strangelove)
Teszek egy utolsó próbát. Az EPR-jelenségrõl gondolom hallottál már. Errõl szól a cikk, csak nem írják oda. Ha két tök egyszerû fénykvantum kapcsolatban állnak, akkor szerinted TE, mint csilliárdszor bonyolultabb valami, nem veszel részt ilyen folyamatokban? Ha erre azt mondod, hogy nem, akkor csak annyit tudok mondani, hogy ennyire hülyén gondolkodni csak anyagi támogatással lehetsz képes.
Buddha meg a többi azért tudott többet bárki másnál, mert megvilágosodottnak lenni azt jelenti, mindent érteni. De gondolom ebben se hiszel, aki meg tapasztalta már ezt, az biztos kábítószer fejlesztésnél volt kísérleti alany.
Tudod, az idióta emberek nagyon fontosak a világnak, sokkal fontosabbak, mint bárki gondolná. Õk szolgáltatják az ellenpontot az értelmeseknek. 😊
Az agy belsõ stiklijei az agy belsõ stiklijei, nem pedig az univerzumból érkezõ rádióadás.
Na meg valami ködös, konkrétan nem meghatározott, teljesen ismeretlen és kimutathatatlan univerzális tudatról beszélsz, ahonnan ez az adás jön. Már a jelzõkbõl esetleg feltûnhetne, hogy seggbõl elõrántott fantázia az egész.
Persze, ez az, amit nem akarsz elfogadni, mert akkor elmúlik a varázslás lehetõsége, pedig az milyen jó is lenne, ugye?
Na, errõl beszéltem, wishful thinking.
Ezt felnõttkorra illik kinõni.
A tudósok meg nem azt csinálják, amit így messzirõl elképzelsz, hogy csinálnak.
Továbbá egy tudományos elmélet legfontosabb eleme az, hogy mivel cáfolható, mi az a kísérleti eredmény, ami alapján az egészet megfogod, és kibaszod a kukába.
Na például ebben különbözik egy tudományos hipotézis, meg egy vallási dogma.
Amit te vázoltál, az dogma.
Én nem, de Buddha, Lao-Ce, stb. biztos kitörölheti 😄
Mert, az "agy belsõ stiklijeiben", nincs benne az univerzum!? Hol élsz te? 😊
Ahogy én itt olvasgatom ezeket a cikkeket, úgy általában a tudósok mit csinálnak? Ha nem találgatnak? Aztán mennek és ellenõrizgetnek. 😊
Im beginning to have less and less interest in what you think is possible or impossible. (Dr. Strangelove)
Pont arról beszélek, hogy a tapasztalati megközelítéssel kitörölheted a segged, mert akkora az érzékelés és a tudat saját belsõ zaja, hogy valószínûleg csak az agyad stiklijeit érzékeled külsõ információként.
Mint ahogy ez már számtalan megtapasztalható jelenség esetében kiderült. (Halálközeli élmény, istenélmény, deja vu, testen kívüli élmény)
Azt meg nem tudom, hogy a picsába gondoltad úgy egyáltalán, hogy a tudományos megközelítés nem jobb, mint a nagy büdös semmi meg az ábrándozás, amit te tudsz felmutatni.
Össze-vissza beszélsz, olyan dolgokat hozol fel, amikrõl szó nincs.
Két dolgot állítottam, hogy van egy tudományos megközelítés és van egy empírikus, tapasztalati. Egyik sem jobb a másiknál, egyelõre.
Im beginning to have less and less interest in what you think is possible or impossible. (Dr. Strangelove)
Addig viszont túl sok a zaj ahhoz, hogy abból messzemenõ következtetést levonhass.
Egyébként meg pont ezt nevezem kvantum-miszticizmusnak. Ahhoz azért nem vagy elég tökös, hogy bármi konkrétumot állíts, csak maszatolsz itt össze-vissza.
Na nyilván, mert ha bármi konkrétat kijelentenél, az cáfolható lenne, és akkor szépen össze is dõlne a kis légváracskád...
Amikor eljő a Fehér Farkas tele, ne egyél a sárga hóból!
De ha még semmit se észleltél, ami távolról hatott rád és információs minõsége volt, akkor valamit nagyon benézel. De amúgy mindenki, aki nem vette még észre. Tudnék jó pár példát is mondani, de ha neked nem jut eszedbe egy se, akkor hiába mondanám.
Ezt hívják vágyvezérelt gondolkodásnak. Persze, hogy azt gondolod, hogy te vagy a világon a legfontosabb, és hogy a gondolataid befolyással vannak a világ egészére.
Csak az a helyzet, hogy ez faszság.
A matematikával leírható része a tudomány. Ami ezt magyarázza, az az ismeretterjesztõ irodalom.
Ami meg a bonyolultságát felhasználva miszticizál, az meg az ezoteria.
Olyan rettentõen nem bonyolult ez.
Im beginning to have less and less interest in what you think is possible or impossible. (Dr. Strangelove)
Igaz, a mûszerek érzékelnek a mi érzékszerveink helyett, a tudat találja meg az összefüggéseket. Mivel nem kiló kenyérrõl beszélünk, van helye a ráérzésnek, elmélkedésnek, nagy vonalakban. Ahogy az Ókorban is tették.
Remek film a témában, ajánlom figyelmedbe (sajnos itt csak angolul):
Megvilágosodás
Im beginning to have less and less interest in what you think is possible or impossible. (Dr. Strangelove)
Tudom, hogy mi az a versenyhelyzet. Semmi köze a határozatlansági elvhez. Ebbõl is látszik, hogy halvány ködöd nincs, hogy ez micsoda.
Attól, hogy érted a versenyhelyzet lényegét és úgy véled, hogy a határozatlansági elv is ugyanilyen, az nem azt jelenti, hogy már érted ezt is.
Pláne semmi köze ennek ahhoz, hogy te min kezdesz el gondolkozni meg min nem. Ha értenéd a határozatlansági elv okát, rájönnél, mekkora hülyeségeket állítasz egymás mellé.
Fizikusokból is többféle van. Vannak a jól fizetett sztárfizikusok, akik lehazudják neked a csillagokat, meg az igazi kutatók, akikrõl semmit se hallasz (se a munkájukról).
Onnan jutottunk a programozók fikázásához, hogy bár jó rendszerértelmezõ készséged kéne legyen, mégis a shell felõl akarod értelmezni a világegyetemet. Ha tényleg jó a logikád, akkor szakadj ki a szoftverbõl és gondolkozz igazán nagyban.
De akkor még egyszer:
Van egy olyan kvantummechanikai elmélet, miszerint egy részecske akkor veszi fel az állapotát amikor megfigyelik. Ezt én netto baromságnak tartom, mivel nincs definiálva az un. megfigyelõ, ráadásul nem is igazán értelmezhetõ (ti: egy csoport atom "megfigyel" egy másik csoport atomot, ez értelmezhetetlen, olyan mintha azt mondanánk hogy hall vagy lát egy atom...)
Ezek után csak annyit állítottam, hogy az én szakmámban van egy nagyon hasonló jelenség, a versenyhelyzet.
Tudniillik amikor el van b@szva a szálkezelés a programban, akkor többnyire teljesen máshogy viselkedik a program amikor "normál" módon fut, meg akkor amikor debuggolod. Ugyanaz a kód, ugyanazon a gépen stb, egyszerüen csak attól hogy "megfigyeled" (értsd: pl. debuggerben futtatod) megváltoztatja a müködését mivel megváltozik az idõzítés és az ütemezés).
A konklúzió meg csak annyi volt, hogy ennek a viselkedésnek teljesen logikus magyarázata van, és nem kezdünk neki megmagyarázni ezt mindenféle hülye elmélettel. Pl. hogy ha megfigyelem a kód müködését akkor megváltozik a müködése... Ami persze ebben az esetben igaz, csak épp ez az okozat és nem az ok.
A végsõ konkluzió pedig csak annyi, hogy talán a fizikus is teljesen tévúton járnak, mert az elméleteik lassan már überelik a gyurcsók féle mágusokét...
Az hogy ebbõl hogy jutottunk a programozók fikázáshoz nem tudom...
Nehezen hiszem. Vagy akkor fejtsd ki hogy szerinted a race condition által produkált viselkedésminta miért nem hasonlít a megfigyelõ által megváltozik az atomok viselkedése tipusú elméletre?
Körübelül ilyen a rálátásod a modern fizikára is kedves programozó.
Amikor eljő a Fehér Farkas tele, ne egyél a sárga hóból!
Amikor eljő a Fehér Farkas tele, ne egyél a sárga hóból!
Az ilyesmit komolyan vevõ embereket be kéne ültetni a Telepszichopatikus Turbomixerbe, hogy helyre tegye õket...
Nem ártana ezt tudatosítani, a kvantum-ezoteria 99%-a ezzel ránézésre kiszûrhetõ.