Lehet, hogy az idõ csak illúzió

race-t mindig nehéz megfogni, és erre nincs jó módszer. A print egy teljesen jó megközelítés, lévén amig nem tudod hogy mi a hiba addig nem tudod mi a hiba (azt sem tudod hogy race okozza). Külsõ szemlélõt nem is értem, végignyálazol 30 ezer sor kódot aztán megpróbálod kitalálni hogy hol a hiba szemmel verve? :)

De a lényeg nem változott: megfigyeled a kód müködését, a hiba nem jön elõ. Nem figyeled meg -> elõjön. Tökmindegy hogy print, debugger vagy bármi mást használsz, gyakori hogy a megváltozott ütemezés miatt a hiba nem jön elõ.
De ez _nem_ azt jelenti hogy itt valamiféle rejtélyes kvantum elmélet van és a kód akkor vesszi fel az állapotát amikor megfigyeljük és elõtte valamiféle rejtélyes szuperpozicióban van... Mert a fizikusok kb. ilyen elméleteket gyártanak egy tök hasonló esetre.
Csak annyit hogy b@sztál odafigyelni a szálkezelésre és a hiba teljesen logikusan is megmagyarázható.

ha többszálú a program a hibákat a versenyhelyzetek okozzák,erre egy printbõl sose fogsz rájönni, alapvetõen hibás megközelítés - külsõ szemlélõként (ütemezõként) viszont igen

megfigyelés: energiát közölsz a rendszerrel vagy veszel át a rendszerbõl - pontosan ez a tény változtatja meg az állapotot

"csak az a gond, hogy ezt az elmult 80-100 evben sem sikerult megcafolni, ennyi ido alatt azert mar biztos kiderult volna ha baromsag"

Azért nem sikerült megcáfolni mert olyan elméletek vannak amiknek se eleje se vége, igy aztán nincs is mit megcáfolni. Ez a megfigyelõsdi az iskolapéldája ennek, nincs definiálva hogy ki számít megfigyelõnek vagy egyáltalán mi számít megfigyelésnek igy aztán nincs is mit cáfolni. Ez egy óriási humbug.

Mivel én programozó vagyok, engem az egész legjobban a race conditionre emlékeztet.
Pl. két szálon fut a programom ami rendszeresen elszáll. Erre beteszek egy print-et hogy lássam mi történik, mire a program b@szik elszállni (ez elég gyakori eset a programozás során).

Na már most, ilyenkor nem kezdek el elméletet gyártani arról hogy a programom valami ismeretlen kvantumelméletnek engedelmeskedik és amikor megfigyelem a müködését (printet teszek bele) akkor nem száll el, de amikor meg nem figyelem meg (nincs print) akkor elszáll... Jól ki is rugna a fönököm a picsába...
Hanem inkább azon kezdek agyalni hogy mit is változtat meg a print (lassabbá teszi) és hogy ezek szerint a probléma az körül keresendõ hogy az egyik szál normál esetben gyorsabban végez és ezt a másik szál nem kezeli le megfelelõen.

Hasonló vicces dolgokat tud még okozni egy inicializátlan változó is, még szerencse hogy a fizikusok nem programozók, mert akkor a hiba kijavitása helyett olyan elméletek lennének egy race-re vagy egy inicializálatlan változóra hogy ihaj...

többnyire mérési hiba a legtöbb hatás illetve az a tény hogy a mûszereink is kvantált fénnyel mérnek az jelentõsen torzítja a méréseket - csupán ezért a határ a fénysebesség és ezért konstans is

egyáltalán nem az mert 3 komponens kell: 2 adó és 1 befogadó

Az idõ akkor keletkezik mikor kvantálni próbáljuk a világegyetemet, egy alapvetõen nem kvantált közeget - tehát nyilvánvalóan virtuális kell legyen ahogy a kvantált modell se fedi a valóságot.

A hozzászólásomban írtam, hogy értem. Nem azzal van a baj, hogy nem értem, erre a hozzászólásom egyetlen részlete se utalt, épp ellenkezõleg. Ezzel foglalkozok évek óta (ne abból indulj ki, hogy az ismerõseid nullát nem értenek semmihez, következésképp más se ért).
Az sg-s ipari fordítókkal van baj, akik válogatás nélkül fordítják az igazat (ritkán) meg válogatás nélkül a néphülyítõ kamut is. Mindegy nekik, csak legyen meg a kvóta. Ez egy cukrászdánál rendben van, de nem a tudománynál.
Az arány, ahogy megfigyeltem, 1:20-hoz. Szóval aki inkompetens a tudományban, ráadásul ennyire, hogy neki bármilyen betûhalmaz megfelel -mindegy a tartalma-, az ne tüntesse ki magát a tudományos hírek forrásának.
Igazából én vagyok a hülye... nem tudom, miért járok még ide.

Jo nagy marhasagok vannak benne, az biztos :D

Nem mindig a több a jobb. Vagy igazabb. Einstein relativitás elmélete is tökéletesen mûködik és bizonyítható egyetlen dimenziós környezettel plusz az idõ, ami ugye szintén szegényes a mi univerzumunkhoz képest, de pl a szemléltetés szempontjából is szerencsés egy sarkított példa, de itt még a bizonyítás ill. jelenség a mérésének technikai kivitelezése szempontjából is bravúros dolog egy ilyet megcsinálni.

Nyilván nem tudósok írják az sg ehhez hasonló cikkeit, csak lefordítják a külföldi portálokon megjelent híreket. Amiket szintén újságírók írnak, persze komolyabb helyeken lehet, hogy nagyobb tudásúak, de semmiképp nem szakemberek.
Az információ így persze többszörösen is torzulhat, ha nem tetszik megtanulhatsz angolul, aztán szerezz egy elméleti fizikusi diplomát is, akkor talán közelebb jutsz a megértéséhez. :)

"Az elsõ állításra talán igazolást is kapunk, legalábbis az univerzum egy modellje szerint, amit két fényrészecskébõl alkottak meg."

Kissé lesarkított modell...

Szerintem az sg-s cikkírók egyáltalán nem értik, miket írnak le, mert egyszer a világ legundorítóbb hazugságai vannak itt, máskor az idõ megoldása. Nem olvastam el a cikket, de a bevezetõbõl látom.
Szerintem az itt szolgálatot végzõ szakmunkásoknak mindegy minden, csak kipréselnek magukból valami szöveghalmot és jöhet a fizetés.

Ezt az "Wigner barátja" néven taglalja a kvantummechanika.

"Nem olvastam még soha, hogy a háromnál több dimenziót belevették volna a magyarázatba."

Biztos rosszul emlékszem, de a kvantum fizikában, húr elméletekben és azokhoz közeli témákban eleve 10 és 20 közötti dimenziót valószínûsítenek, az is rémlik a 11 dimenzió a leggyanúsabb ...

"Egyáltalán mi számít megfigyelésnek?"
Ja ezen mar en is gondolkodtam. Ha lefenykepezem, de sosem nezem meg a kepet, az vajon megfigyeles ?

"Tipikus esete annak amikor halványlila fingunk sincs a dologról, de azért megpróbálunk örültebbnél örültebb elméletet felállítani róla és nem vesszük észre hogy már münchausen báróként az elméleteink alapján a saját hajunknál fogva húzzuk ki magunkat a vizbõl..."

A kvantumvilag, tenyleg elkepeszto dolgokat produkal, csak az a gond, hogy ezt az elmult 80-100 evben sem sikerult megcafolni, ennyi ido alatt azert mar biztos kiderult volna ha baromsag. Szerintem inkabb azert nem all ossze a kep, mert meg alapveto ismeretek hianyoznak hozza, legyen az akar valamilyen spiritualis vilagkep, vagy valami isten fele dolog.

Köszi szépen! Elolvasom!

Köszi !Meg fogom nézni ! Szerettem volna NEXUS6-tól valami konkrét dolgot olvasni.

Dávid Gyulánál pontosabban, jobban, érthetõbben (és állítom, szellemesebben elõadva) senkitõl nem fogsz errõl magyarázni! Ajánlom a többi videóját, relativitás, fekete lyukak fizikája, kvantumjelenségek, párhuzamos világok, stb stb, nagyon sok érdekes dologról van elõadása feltöltve, és tényleg egy élmény, ahogy magyaráz!

Grandpierrenek vannak érdekes fejtegetései ezzel kapcsolatban. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel az ilyesmi. De rengeteg érdekes anyag van még a témában.

"A kvantumvákummal, mivel mindenhol van és kellemetlen hasonlóságot mutat az un éterrel, amit ugye a 19. 20 szd fordulóján elvetettünk ezért egyszerûsítik az egyenleteket, kidobják.
Pedig lehet, hogy annak manipulálása okozhat egy csomó misztikus dolgot."

Írnál errõl részletesebben ?

Lehet hogy?

Ezt Einstein óta elõ lehet húzni, mint egy nyuszit a kalapból, csak már kezd unalmas lenni. Illúzió hát! Sekélyes, csökevényes érzékelésünk defektusa, amihez minden körülmények között ragaszkodunk, és az élet minden aspektusát erre a kaptafára akarjuk ráhúzni, de valahol mindig ott motoszkál bennünk, hogy kevesek vagyunk ahhoz, hogy túllássunk gyarló emberi korlátaink által ránk erõszakolt szemléletmódunkon.

Time is an illusion. Lunchtime doubly so.
HGTTG

Megfigyelés egyenlõ mérés. KB.

A kvantummechanikában pl. a sebesség és a hely koordináták komplex módon kapcsolódnak és valószínûségi természetük van, ezt a hullámfüggvény írja le. A hullámfüggvény tulajdonsága, hogy ha az egyik értéket pontosan meghatározod, akkor a valószínûségi természetébõl következõen a másikat nem tudod. Vagy-vagy.

Az általunk ismert valóságban viszont elvileg mindkettõ elég pontosan meghatározható. Ha 160-nal mentél a 8-as úton a szentgotthárdi lejárónál, akkor a rendõrbá küldi a csekket, és nem hivatkozhatsz a hullámfüggvényre, a határozatlansági relációra!

Namost a dolog szépsége a kvantum világban, hogy a dolgok nem annyira egymással vannak kapcsolatban. Pl a fénykvantumok, fotonok, hanem egymással és a kvantumvákuummal, aminek a fluktuációja tekinthetõ a határozatlansági elv okozójának. A viszonylag hosszabb élettartamú részecskék olyanok, mintha egy hatalmas fortyogó üstben a kvantumvákuummal kapcsolatos egyfajta rezonanciájuk miatt egyes buborékok viszonylag állandó képet mutatnának. Persze ha rámérsz, energiát közölsz vele, akkor a vákuum megváltozik és máshol, vagy máshogy jelenik meg a hab.
XD

A kvantumvákummal, mivel mindenhol van és kellemetlen hasonlóságot mutat az un éterrel, amit ugye a 19. 20 szd fordulóján elvetettünk ezért egyszerûsítik az egyenleteket, kidobják.
Pedig lehet, hogy annak manipulálása okozhat egy csomó misztikus dolgot.

De ez már erõsen az egelyzmus területe.
XD

lehet???
ez milyen tudományos kifejezés?
ebben lehet kételkedni, vagy ebben is tilos, mint azokban a dogmákban, amiket állami intézményekben magoltatnak

Ez a kvantumos megfigyelõs elmélet a legnagyobb baromság amit csak ember ki tudott találni amióta létezik. Mert ugye ki számít megfigyelõnek? Az ember? De miért az ember? És egy macska? Egy baktérium? Egy gép?

Egyáltalán mi számít megfigyelésnek? Ha látom? Ha hallom? Ha tapintom? Ráadásul a megfigyelõ nem is értelmezhetõ atomi szinten hisz az ember nem más mint egy rakás atom együtt, tehát egy rakás atom "megfigyel" egy másik rakás atomot és akkor valami változik... Ennyi erõvel az atommagot meg megfigyeli a körülötte keringõ elektron és igy tovább....

Tipikus esete annak amikor halványlila fingunk sincs a dologról, de azért megpróbálunk örültebbnél örültebb elméletet felállítani róla és nem vesszük észre hogy már münchausen báróként az elméleteink alapján a saját hajunknál fogva húzzuk ki magunkat a vizbõl...

Egy nem a témához tartozó kérdés: ki tud vala mit Széles Gábor energia cellájáról? Október közepére ígérte. Lehet, hogy csak a népet ugratta?

Egy biztos: a svájci órásoknak ehhez lesz egy-két szavuk...

Na majd mindjárt jönnek a kvantumkrácia képviselõi és helyretesznek minket!
XD

De kösz!;)

Hát ez az! A tudatnál nem az a kérdés, hogy a világgal való alapvetõ kapcsolata az érzékelés (bármit is jelentsen ez valójában) mi is valójában, hanem, hogy ki, vagy mi érzékel!?

Ha feltesszük, hogy egy tudat van, az univerzumé (természettudományosabb nézõpontból ez a korrekt;), akkor az egyéni tudatok csak olyanok, mint amikor egy hatalmas tükörtábla szilánkokra törik. Ezáltal alakul ki a milliónyi kis, eltérõ kép.
;)

Szerintem a kvantummechanika értelmezhetetlensége, szemléletes képének hiánya abból fakad, hogy valóban statisztikai jellegû mérésekbõl, eredményekbõl, elméletekbõl fakad. De végsõ soron a lényegét tekintve nem az!

Ugyan statisztikai adatokat összegyûjtve kapunk képet az un hullámfüggvényrõl, ami viszont, lásd kvantum-összefonódás, egyáltalán nem egy pusztán statisztikai eloszlás, hanem önálló létezõ, amirõl mi csak a statisztikai eredményeket elemezve kapunk képet. (Interferenciák, többrés kísérlet ugye klasszikusan).

Persze a perturbáció számítás fontos részét képezi a kvantummechanikának, ami szintén statisztikai gyökerû dolog. (Kis zavarok kis változást okoznak).
Azonban ha az ilyen sokaságokat determinisztikusan akarjuk kezelni arra is van elmélet: a káosz elmélet!
(De itt kis zavarok okozhatnak nagy változást!!! Vö, alagút effektus!)
Azonban érdekes módon, viszonylagos ismertsége ellenére meglepõen kevés esetben alkalmazzák kvantummechanikai problémákra. Talán mert a statisztikus, perturbációszámításon alapuló matematikai modelleknél is nagyobb számtek igénye van.

Szerintem a tudat, lehet maga az érzékelés, egy ablak, értelemszerûen lehet tágítani vagy szûkíteni. Ha ezt feltételezzük lehet olyan tág, hogy belefér az univerzum, tehát az univerzum maga az ablak is és az érzékelt maga. Elindulhat a fantázia, hogy az univerzum is élõ, és nem mi figyeljük, legalább úgy figyel minket õ. Vagyis mi vagyunk az univerzum. Ergo tudat és univerzum egy.

Elgondolkodtató amit írsz !

Alternativ magyarazat lehet meg az, hogy az univerzum tobb dimenzios terben letezik, ahol az ido csak egy dimenzio a tobbi kozott. Ha ilyen, akkor az univerzum multbeli es jovobeli allapotai is leteznek es statikusak, mint egy porgetos animacios fuzet. Mi pedig ezen rendszerben haladunk egy adott iranyban. Ez persze azt is jelentheti, hogy a teljes vilag determinisztikus es mind a mult, mind a jovo fix. Mondjuk Einstein is valami hasonlot mondott, tehat akar igaza is lehet.

A kvantum relativitassal az a gond, hogy statisztikai modellt hasznal, tehat veletlennek tekinti a nem ismert mikro folyamatokat, pedig lehet hogy azok is determinisztikusak, csak nem ismerjuk oket egyenkent csak az atlagukat. Attol, hogy valaki nem ertesul egy jelensegrol az meg megtortenik, de a kvantumelmelet azt allitja, hogy amig a kijelolt szemlelo nem ismeri meg az adott targy allapotat, addig annak allapota a lehetseges allapotok kozott lebeg. Tehat ha en nem latok valamit akkor az vagy van vagy nincs es csak tolem fugg hogy felveszi-e a stabil allapotat. A valosag az, hogy az allapot mindentol fuggetlenul letezik es fix, csak nem ismeri a szemlelo, de ha ranez valaki ha nem attol meg ott lesz vagy igy vagy ugy. Ez utobbi a determinisztikus vilagmodell egyik alap feltevese.

Ráadásul ugye, ha a tudat által nem érzékelt (látott) tárgyak szuperpozíciós állapotban vannak, akkor elképzelhetõ, hogy a nézõponttól, tudattól függ, hogy mit látnak. És ez lehet különbözõ is, sõt szükségszerûen különbözõ!

A tudat az tehát, ami létrehozza az univerzum aktuális képét, az idõt a teret, meg mindent ami benne van.

A kérdés már csak az, hogy mi a tudat!?
XD

Na, hát akkor ez egy szimulált univerzum, amit a szemfüles programozók úgy csináltak meg, ahogy azt illik: csak akkor rajzolódik ki egy objektum, ha arra ránéz egy megfigyelõ. Amíg nem néz oda, addig nem rajzol ki semmit -nem dolgozik a proci.
Tökéletes megoldás, játékokban is így csinálják.<#email>

"Genovese elismeri, hogy eredménye nem oldja meg a problémát, ehelyett azonban úgy véli, egyfajta utalásként szolgál arra, hogy a kvantumegyenletek így vagy úgy, de összedolgozhatók az általános relativitással, reményt adva az egységes elméletnek."


Ennyi. Eddig is nyilvánvaló volt, hogy lehetséges. Az már kevésbé, hogy ami matematikailag lehetséges, nem biztos, hogy valóság is követi. Elképzelhetõ olyan forgatókönyv is (nem én képzeltem el), ami szerint a világot nem lehet egységesnek leírni. Szóval ez a cikk a tudományos szemét kategóriája.

A végén még a bisztromat meghajtást is feltaláljuk :-)

Nem olvastam még soha, hogy a háromnál több dimenziót belevették volna a magyarázatba. Úgy gondolom ugyanis, hogy a kvantumösszefonódásra a háromnál több dimenzió ad magyarázatot, és akkor az általános relativitás elmélettel is szépen összefésülhetõ.

Látjátok, addig addig variálnak míg nem tök hülyék lettek tõle. :D

Még elolvasni is fájdalmas ezt a betûkbõl álló értelmetlen halmazt.