Tesztelik a térhajtómű "mozgató rugóját"

Arról nem is beszélve, hogy a Higgs mezõ az anyagok tömegének, csak kis részéért felelõs.

Tömeg nélküli anyag nincs. Ha nincs tömege, nem nevezheted anyagnak.

Egyébként meg a részecskék közti kölcsönhatások értelmezhetetlenek tömeg nélkül, és igencsak felrúg mindenféle egyensúlyt ha csak egy picit is beleavatkozol a tömegek arányába.

Ha egy ûrhajósnak megszûntetnéd a tömegét, a teste összerántódna egy pontba, vagy szétsugárzódna, attól függõen, hogy a vonzó vagy taszító erõk dominálnának végeredményében. Úgy meg nem kényelmes utazni.

és mi lenne ha az ûrhajó tömegét szüntetném meg? Elvileg a Higgs bozon adja az anyagnak a tömeget. Márpedig ha valami miatt lesz tömege az anyagnak akkor az lehet reverzibilis folyamat is. Magyarán az anyag meg van, csak nincs mérhetõ tömege.
Igaz ennek az elõfeltétele a Higg bozon megtalálása, majd bizonyítása annak, hogy nélküle tényleg nincs az anyagnak tömege. Ez után rá kell jönni, hogy hogyan tudom megszüntetni az anyag tömegét, ami nem hinném, hogy nehezebb annál, mint amit most akarnak csinálni. Minden csak energia kérdése.
Egy nulla tömegû ûrhajó, benne a nulla tömegû ûrhajósokkal képes lenne fénysebességgel menni, minimális energia befektetés mellett.
Mivel nincs tömege ezért nincs nehézségi gyorsulás sem. Az ûrhajósokra is ugyan ez vonatkozna. Tehát akár arra is képes lehet, hogy fénysebességrõl 0 másodperc alatt áljon meg, mindefajta sérülés nélkül.
De ez még durvább fikció mint amirõl a cikk szól 😊

Udvozletem!

"Majd ha utánajártam, megpróbálok válaszolni, ha el nem felejtem"

Koszonom!

Zizikus

Sajnos, mivel még felületesen sem láttam a gravitációs hullámokat leíró egyenleteket, és az általános relativitást is csak futólag tanulmányoztam, sem megerõsíteni, sem cáfolni nem tudom a felvetéseid. Sejtem a különbséget a két jelenség között, de hülyeségeket nem akarok mondani.

Majd ha utánajártam, megpróbálok válaszolni, ha el nem felejtem 😊
<#integet2>

Tiszteletem!

Nem vagyok a tema szakertoje en sem, csak mint laikus probalom megerteni mirol szol ez a cikk. Ha a gravitacios hullam nem azt jelenti, hogy a terido valamilyen formaban torzulasok (nyulas-rovidules) terjed tova, hasonlokeppen mint egy mechanikai hullamfront, akkor elkepzelhetonek tartom en is a fenti cikkben leirtakat. Abban az esetben, ha valami analogia megis csak van a ketto kozott, akkor szamomra nem vilagos a cikkben leirtak mukodesi elve.

Blessyou maga irta:

"Ez az elmélet elsõsorban a tér megnyúlásából adódó távolságnövekedést használja, mint az õsrobbanás inflációs elmélete szerint, ami szintén azt állítja, hogy az Univerzum a fejlõdésének korai szakaszában gyorsabban tágult a fénysebességnél. Ennek ellenére a galaxisok most is ütköznek, és nem sérült meg a kauzalitás."

Cask kitekintes keppen foglalkoznek a kauzalitasi problemaval, mert elsore a terido torzulasok tovaderjedese sem tiszta szamomra! :-) Az Inflacios kozmologia szerint valoban ez tortent az Univerzum korai szakaszaban, de emlekeim szerint ez annyira korai szakaszban volt, hogy a ma ismert fizikai allandoink sem azok voltak, mint most. Esetleg elofurdulhat az a helyzet, hogy azok kozott a fizikai korulmenyek kozott mengengedheto, sot kotelezo jelleggel be is kellett kovetkeznie az inflacionak? 13-14 milliard evvel kesobb pedig mar nem, azaz a jelenben mar nem lehetseges a terido zavaranak c-nel nagyobb terjedese? Na de eltertem a targytol kicsit elnezest!

"Univerzum a fejlõdésének korai szakaszában gyorsabban tágult a fénysebességnél. Ennek ellenére a galaxisok most is ütköznek, és nem sérült meg a kauzalitás."

Ez mennyire igaz! Ezt sosem gondoltam igy vegig, koszonom! Viszont igy meg is kaptam a masodik kerdesemre a valaszt, azaz a kauzalitas elve nem lehet gond!

Osszefoglalva, a kauzalitas problemat ertem, hogy lehet kikerulni, pontosabban azt, hogy van mar ra pelda, hogy nem okoz gondot (fenntartasokkal kezelem ezt, mert ugy gondolom, hogy a korai univerzum nem kovette az einsteini relativitas elvet. Ezzel veletlenul sem arra gondolok, hogy nem hiszek Einsteinnek, de minden altalunk felfedezett torveny csak bizonyos intervallumok kozott ervenyes), de a terido torzulas tovaterjedese, megnyujtom magamelott , osszehuzom magamutan, nekem meg nem vilagos mennyiben ter el ez a hullamtol. Mindezt nem a tavoli multra, hanem a jelenre alkalmazva.

Fotel tudos vagyok, a tevedes jogat fenntartom magamnak! :-)
Valaszokat elore is koszonom!

Zizikus

Tévedés.
Egy hiperviharok által elszigetelõdött világ, ami egy önmagába zuhanás után "magától" újra a technológiai fejlõdés útjára lépett de elvesztette "emlékezetét" így önmagát (valami homályosan fennmaradt emléknek köszönhetõen)a szent terrával azonosítja (bár azt sem tudja, hogy az mit is jelent valójában) új idõszámításba kezd...........attól még birodalmi idõ szerint 30 000-t írunk kb.....vagy 40k-t<#eplus2>

(A hiperviharok megszûntével, várható az inkvizíció megjelenése. A Slaanesh kultusz meg már most igen erõs.......<#violent> <#nevetes1>....ha így fojtatjuk még az sem kizárt, hogy jön az ext....) <#wow3>

Az elso:
Korabban ugy tudtam, hogy meg a feltetelezett gravitacios hullam (meg nincs megmerve) sem kepes a feny sebessegenel gyorsabban haladni, pedig mintha az is a teridot valtoztatna meg maga korul. Persze lehet tevedek, de itt nem errol van szo?

Nem nagyon ástam bele magam a gravitációs hullámok témakörébe de szerintem nem. A gravitációs hullámok elmélete erõsen nemlineáris, a fénysebesség is csak kis amplitúdókra igaz (viszont nem tudom, a nagyra mi igaz).

Ez az elmélet elsõsorban a tér megnyúlásából adódó távolságnövekedést használja, mint az õsrobbanás inflációs elmélete szerint, ami szintén azt állítja, hogy az Univerzum a fejlõdésének korai szakaszában gyorsabban tágult a fénysebességnél. Ennek ellenére a galaxisok most is ütköznek, és nem sérült meg a kauzalitás.

Az ágyús példában ebben az esetben ott hárítódik el a probléma, hogy ha a fénysebességnél gyorsabban haladó lövedék a kutatásban vázolt elven mûködik, akkor a lövedék a sebessége dacára nem fog visszafelé haladni az idõben, ami miatt elõbb találná el az ágyút, mint az kilõtte volna a lövedéket.

Az óra csak addig méri az ûrhajó sajátidejét, amíg az ûrhajóhoz rögzített KR-ben nyugalomban van, egyébként csak önmaga sajátidejét méri.

Bármennyire is furcsán hangzik, az óra a késést valóban a gyorsuló szakaszokon veszi fel (ezek azok a szakaszok, ahol a két rendszer nem tekinthetõ ekvivalensnek), az eredeti paradoxonban leginkább a megfordulásnál. Ha az általad felvázolt esetet nézzük, a végtelenhez közelítõ gyorsulások esetén az óra tulajdonképpen idõugrást szenved el, ami ugyanolyan képtelenség, mint a végtelen gyorsulás, de ha a gyorsulás közelítõleg végtelennek vesszük, akkor az óra közelítõleg végtelen rövid idõ alatt szedi fel a késést.

Csak frissíteném a memóriádat:

"A stílus maga az ember...korrekt vitapartnernek tûntél, tévedtem."

Ebben meg az a leggyönyörûbb, hogy csak három hsz-el van lejjebb, de úgy tûnik, ez is hatalmas távolság az érzékszerveidnek:

"Hát perszeeee.... szerencsétlen.."

Már tudod régen te is, hogy benéztél valamit, de azért megadod a módját a stílusnak. Tudok hozzá gratulálni. Sok erõfeszítést már ne tegyél a revansra, ugyanis a lõtéri sánta kutya sem olvassa vissza már rajtad kívül...

Aha..hol is ócsároltalak?? idézd már be légy szíves.... egyszerûen hazudsz..és ennyi... bye

Nézd, számos hozzászóló megjegyezte, hogy nincs igazad, így ezzel a hisztivel csak magad hozod kellemetlen helyzetbe. Nem vezet célra ez a fajta stílus.

Tévedtél, nem olyan nagy probléma ez. Én sem foglalkoztam volna vele, ha nem ócsárolnál a tévedésed miatti dühödben. Senkiben nem maradt volna nyoma, de így meg igen. Legközelebb tedd magad túl rajta, és ezt jó tanácsként mondom.

Az meg egy jó 20.000év

Hát perszeeee.... szerencsétlen..

"A stílus maga az ember...korrekt vitapartnernek tûntél, tévedtem."

Hát igen, nekem nincs olyan stílusom, hogy miután osztom az észt a hülyeségrõl, és utána nézek, elkezdem bizonygatni, hogy az ellenkezõjét mondtam, és a másik beszélt hülyeségeket. Nekem ez nem megy.

Köszi a választ, ezt így értem, legalább is úgy gondolom. A lényeg, hogy a tér-idõ inerciarendszert nem köthetjük gyorsuló objektumhoz. Oké.

De ez a dolog akkor is áll, ha az ûrhajós nem a Földrõl indul, hanem fénysebességgel mozogva elsuhan mellettünk? Ideérve felvesz egy stopper órát, ami össze van hangolva egy másikkal amit itt hagy. Elér a 4 fényévre lévõ bolygóhoz, ott egy másik, közeledõ hajósnak odaadja az órát, ami visszahozz ide és ledobja. Akkor melyik óra késik, semmi nem indokolja, hogy a Föld van az origóban, egocentrikusság ide vagy oda 😉
Persze az óra végtelen kis ideig tartó végtelen nagy gyorsulása okozhat némi gondot, nem tudom az inerciarendszerek hogy tûrik az ilyet 😛

Nem a fúzió a jelenleg ismert leghatékonyabb energiatermelési folyamat, hanem a cikkben is megemlített anyag-antianyag ütköztetés. Ez kb. 200-szor annyi energiát termel, mint a fúzió, így kiválóan alkalmas ûrhajó hajtómûnek, mivel a legkisebb tömegû üzemanyagmennyiségbõl a legtöbb energiát ez a módszer adja.

Jó volt olvasni, hogy vannak itt azért értõ emberek, akik nem csipõböl tüzelik a baromságokat "mer' az a józan paraszti ész aszt diktájja" 😊

A fénynél gyorsabb utazás és a fénysebesség 99.9%ának elérése két teljesen különbözõ probléma. Az elsõ jelenleg elméletileg nem lehetséges, de ez csak azért van, mert gyorsítani nem lehet c-re (következésképp többre sem). Az azonban elméletileg nem lehetetlen, hogy van a sebesség megváltoztatásának más módja minta gyorsítás. Más kérdés, hogy ez nem tûnik túl valószínûnek, mivel eddig sosem láttunk olyasmit a világban amivel ez történt volna. Ettõl azért elméletben nem lehetetlen.

A c alatti nagy sebesség eléréséhez az elsõdleges kérdés pedig elösször nem a meghajtás, hanem az energiaforrás. A fõ kérdés az mindíg az, hogy mi képes elegendõ energiát adni a gyorsításhoz. Tudtommal a jelenleg ismert leghatékonyabb energiatermelõ módszer a fúzió (aztán lehet tévedek, de általam ismertek közül legalábbis ez). Az a baj vele hogy nem tudjuk szabályozott körülmények közt tartani, hogy erõmû legyen belõle. Szabályozatlan körülmények közt meg fuziós bombának hzvják de az nem segít.

Nem az a kérdés, hogy mi van a fénysebesség felett. Amikor a kereket feltalálták, nme gondolt senki arra, vajon mikor gördül ki az elsõ 1000 lóerõs Bugatti Veyron. Talán elõbb azt kéne megoldani, hogy hogyan érjük el a fénysebesség 99,9 %át. Ez bõven elég lenne egy hosszútávú utazásra.
Kérdésem: Szerintetek mi lesz az a technológia, amivel azt az ûrhajót meghajtják?
Kíváncsi lennék, ti mit gondoltok errõl!
Vajon hogyan lehetne elérni, vagy mivel ezt a sebességet?

Udvozletem!

"Miért sértené meg a kauzális elvet? Akármilyen gyorsan mozogsz, az azért idõbe telik. Ha elmész az Alfa Centaurihoz, az egy 4,34 fényéves távolság.

Ha ezt 2x-es fénnyel teszed meg, az oda-vissza 4 év 4 hónap és kb. másfél napba kerül. Ennyi idõ telik el a földön, ha nem számítjuk azt, amit az Alfa Centaurin töltöttél."

Emlekeim szerint nem ennyire egyszeru a Specialis Relativitas elve. Ha jol emlekszem akkor egy jo pelda magatol Einsteintol:

Ket harcolo fel egymast lovik ket agyuval. Tegyuk fel, hogy az egyik agyus tavcsovon nezi a masikat es tudja, hogy a kovetklezo loves elpuszitja az O agyujat. Neki olyan agyuja van, ami a fenynel gyorsabb lovedeket lo ki. Az ellenseg torkolatozere (az ellensege hagyomanyos loszerrel van felszerelve) kilo egy lovedeket, ami telibe fogja talalni a hagyomanyos agyut. Ekkor a fenynel gyorsabb lovedek hamarabb fogja elerni a normal agyut, mint ahogy az elsutotte volna. Ekkor hogy vehette volna eszre a nem hagyomanyos agyus a torkolattuzet? Stb.

Lehet nem pontosan ideztem, elnezest erte, ha igy lenne, de a lenyege ez volna.

A masik, hogy semmi sem mehet fenynel gyorsabban, meg a ter torzulasa sem (meg iformaci sem, semmi), erre utaltam az elso kerdesemnel. Ha megisis kieruli ezt az apro problemat, akkor hogy fogja kikerulni a kauzalitas elvet? Termeszetesen elkepzelheto, hogy ezt is megoldja valami, persze csak akkor, ha ez a tergorbulet, vagy mi a szosz tenyleg mukodik.

Elfogadom, hogy nalam sokkal okosabb emberek ezen dolgoznak es szurkolok is nekik hogy sikeruljon, de most meg nem fogadnek rajuk.

A biztonságos fény feletti utazást Dr. William Weir is ajánlja. <#zavart1>

Miért sértené meg a kauzális elvet? Akármilyen gyorsan mozogsz, az azért idõbe telik. Ha elmész az Alfa Centaurihoz, az egy 4,34 fényéves távolság.

Ha ezt 2x-es fénnyel teszed meg, az oda-vissza 4 év 4 hónap és kb. másfél napba kerül. Ennyi idõ telik el a földön, ha nem számítjuk azt, amit az Alfa Centaurin töltöttél.
Ha 3x-os fénnyel teszed meg, akkor 2 év 10 hónap, és kb. 21,6 napig fogsz repülni, a földi órák szerint, már ha jól számoltam.

Hogy neked mennyi idõ fog eltelni, azt ne kérdezd, mert fogalmam sincs. Mint ahogy senkinek, ezt már a relativitás-elmélet sem értelmezi.

Nem. Ha négy fényévnyi távolságot 2x-es fénysebességgel teszel meg, akkor az 2 évbe fog telni. Az más tészta, hogy ha egy erõs távcsõvel visszanézel a startvonalra, akkor úgy látod, hogy még csak építik az ûrhajódat....

De ez erõsen elméleti probléma. Gyakorlatilag nincs olyan, hogy visszamehess az idõben.

Udvozletem!

Elsokent elnezest az ekezetek miatt, de nem megoldhato most, hogy mast hasznaljak.

Regen tanultam relativitas elmeletet, lehet ujra elo kell majd vennem par konyvet, de nehany dolog felvetodott bennem.
Az elso:
Korabban ugy tudtam, hogy meg a feltetelezett gravitacios hullam (meg nincs megmerve) sem kepes a feny sebessegenel gyorsabban haladni, pedig mintha az is a teridot valtoztatna meg maga korul. Persze lehet tevedek, de itt nem errol van szo?
Masodik:
Nem fogja ez a feltetelezes a kauzalitas elvet megserteni? Persze olvastam, hogy erre is olyasmit talaltak ki, hogy csak az mehet vegbe a multban ami semmikeppen sem valtoztat a jelenen.

Blessyou, remelem valazolni fog nekem, mert ezek a kerdesek erdekelnek.

Ha tehát gyorsabban halad(hat)nánk a fénysebességnél, akkor visszafelé mennénk az idõben? <#alien>

ez jól hangzik, de nem más, mint a majomketrec esete. A majom azt gondolja, jé, mennyi ember van bezárva a rácsok mögé!!! de ez sem ilyen egyszerû. Mert nem mi diktáljuk a törvényeket, hanem a téridõ. Ami áll. És ha mozgunk benne, az nem mozgatja velünk a téridõt. Kicsit ez olyan, mint a légellenállás. Ha gyorsan motorozol, akkor sem a szél fúj jobban... Itt az számit, ki mozog a téridõhöz képest.

Végre egy olyan ember, aki ért is ahhoz, amit mond! Te sokkal szebben levezetted, amit mondani akartam, köszönöm.
remélem, nem csak elolvassák amit mondasz, hanem értik is.<#eljen>

Kedves Kelta. Nincs igazad. A fizika törvényei sokkal egyszerûbbek annál, mint amit mi el tudunk képzelni. Az idõdiletáció. Ha elindulsz egy csillagra, mondjuk fénysebességgel, ami 4 fényévre van, akkor 4 év alatt érsz oda, innen nézve. De az ûrhajón nem telik el semmi idõ sem. Onnan nézve, amint elindultál, már meg is érkeztél. De mivel az ûrhajó nem egy foton, nem is mehet fénysebességgel. Nézzük, mi van, ha 0,5 c-vel mész. A földõl nézve az utad 8 évig tart, de te ebböl négyet érzékelsz. Tehát, ha ez igaz, akkor egy egyszerû koordináta rendszer alapján ki lehet számolni, mekkora az idõ diletáció.
Na de ez sajnos nem ilyen egyszerû. Mert az a vonal nem egyenes a koordinátarendszerben, hanem egy hiperbolát ír le. Ezért van, hogy neked majdnem fénysebességgel kell menned ahhoz, hogy lényeges diletációs törést legyél képes létrehozni a saját inerciarendszereden belül. Tehát összegezve, az utad amit innen nézve 8 évig teszel meg, azt te kb 7,9 tized évnek érzékelnél, fénysebesség felével haladva. (Egyébként jelenleg egy jóval egyszerûbb 5 dimenziós koordinátarendszeren dolgozok, ezen témán belül, mint amivel most számolni szoktak). Ezért is mondják, ha fénysebességgel haladsz, akkor képes vagy megtenni végtelen távolságokat térben, akár néhány perc alatt, de az idõ sajnos telik itthon. Ha elmész innen 50 fényévre, akkor a földön eltelik 100 év, mire ujra hazaérsz. Ezért nincsenek sûrûn látogatóink idegen bolygókról. Mert ET dédunokája is meghalna addigra, mire szegény hazaérne az alig egy percig tartó ûrutazásról.(most nem számolva a gyorsítás-lassítás alatt töltött idõt, az egyszerûség kedvéért)
Az a baj, hogy sokan nem értik a fizika alapvetõ mûködését. A fény csak térben tesz meg távolságot, idõben nem. Amikor megszületik, abban a pillanatban el is pusztul. Mert minden egyes általa megtett másodpercben nyer egy másodpercet azáltal, hogy fénysebességgel halad. Ennyi. Ezért is mondtam mindig, hogy a fény nem más, mint a téridõ indikátora. Nem értem, miért nem használjuk ki jobban?

" Bár sajnos ahogy a mostani kormányok és nagyhatalmi emberek játszanak mint az óvodások."

Pontosan. Szóval hál' istennek, hogy nem tudunk egyelõre messzebb jutni, mint a saját orrunk.

Slaanesh már ébredezik.........csak így tovább.

„az idõkomponens épp az ívhosszat adja, míg a másik három komponens, azaz a térkomponensek 0-k, hisz az objektum az origóban csücsül.”

Természetesen ez az objektumhoz rögzített KR-ben igaz. A sajátidõ az objektumhoz rögzített KR-ben mért idõ.

A kérdés jogos.

Matematikai megközelítés:
A dolog titka az, hogy a relativitáselméletben a koordináta-rendszerek transzformációja (hogy a különbözõ dolgokhoz rögzített koordináta-rendszerek között hogyan számolunk át) nem olyan egyszerûen történik, mint a klasszikus esetben, amit iskolában tanítanak.

A négydimenziós téridõben a pontok eseményeket jelölnek: a tér egy adott pontján adott pillanatban valami történik. Az ikerparadoxonos példád esetében A pont jelöli azt az eseményt, amikor az ûrhajó elindul, és mondjuk B pont az, amikor az ûrhajó megérkezik. Az A és B pontok egymáshoz viszonyított "helyzete" a négydimenziós téridõben változó attól függõen, milyen koordináta-rendszerbõl nézzük. Más idõt mér a bolygón lévõ megfigyelõ, mást az ûrhajón, de megint mást egy kettejüktõl függetlenül mozgó harmadik megfigyelõ.

Ez analóg azzal, hogy mondjuk egy vektor x,y,z koordinátája változó attól függõen, hogyan áll az a koordináta-rendszer, amiben a vektor komponenseit leírom. A téridõben az idõ is egy ilyesmi komponens.

Viszont vannak invariáns, azaz nem változó mennyiségek, amik koordináta-rendszertõl függetlenül állandóak. Klasszikus esetben ilyen például egy vektor hossza. Tök mindegy, hogyan forgatok egy koordináta-rendszert (továbbiakban KR), egy adott vektor mindig ugyanolyan hosszú marad, és ez egy összefüggést teremt az x,y,z koordinátákra a különbözõ KRekben.

A négydimenziós téridõben is van ilyen, de az most nem a hosszúság (hiszen azt tudjuk, hogy változhat szemlélõtõl függõen), hanem az idõt is magában foglaló mennyiség, amit ívhossznak hívnak. Tulajdonképpen az ívhossz a hosszúságnak megfelelõ mennyiség négy dimenziós téridõben (a képlete is majdnem ugyanaz).

Namármost térjünk vissza az eseményekre. Az ikerparadoxonban három esemény történik igazából: az ûrhajó elindul (A), az ûrhajóm megfordul (C), az ûrhajó visszaér (😎. Ez a három pont egy háromszöget rajzol ki a téridõben. Ahogyan a klasszikus esetben sem mindegy, hogy egy háromszög két pontja között közvetlenül mérjük a távolságot, vagy a harmadik ponton keresztül (háromszög-egyenlõtlenség), úgy itt sem mindegy, hogy az ívhosszt mely pontokon keresztül mérjük. A bolygó pályája (világvonala) az A és B pontokat közvetlenül összeköti, míg az ûrhajó pályája a C pontot is érinti. A két pálya ívhossza különbözik (anti-háromszögegyenlõtlenség, mert a közvetlen vonal hosszabb, mint a kitérõ).

És most jön a slusszpoén, a sajátidõ és az ívhossz valójában azonos fogalmak (egy konstans erejéig). Most ezt hadd ne vezessem le, hogy miért. Klasszikus analógiával, az objektumhoz rögzített koordináta-rendszer ahhoz hasonlít, mint amikor klasszikus esetben az x tengelyt a vektor irányába fordítjuk: ilyenkor a vektor x komponense épp a vektor hosszát adja (a többi pedig 0). A négydimenzióban hasonló, ott a negyedik (nulladik), azaz az idõkomponens épp az ívhosszat adja, míg a másik három komponens, azaz a térkomponensek 0-k, hisz az objektum az origóban csücsül.

Majd tanulnak a kísérlet sikertelenségébõl. A tudománynak még egy sikertelen kísérlet is hasznos, mert bebizonyíthatja, hogy az adott elmélet hibás.
De esetleg valami másra, valami újra is rájöhetnek a kísérlet során. Volt erre is példa, nem kevés.

Bocs, de nem áll egyhelyben. Pontosan tudja, hogy õ mozdul el az egész világegyetemhez képest, mert az ûrhajója energiát és anyagot veszit, azért, hogy elmozduljon a térben. Logikátlan amit feltételeztél.

Különben meg az hogy hozzám képest az egész világegyetem elmozdul, baromi nagy egocentrizmust jelent.

Én nem nagyon értek a relativitás elmélethez, szóval lehet idiótaságot kérdezek, de felmerült benne megy kérdés.

Azt mondtátok, hogy ha valami 4 évig utazik fény sebességgel egy helyre, majd 4 évet vissza, akkor az nekünk 8 év, õ viszont úgy érzékeli, hogy azonnal megtette az utat, tehát mikor visszatér, mi öregek leszünk, õ fiatal. Eddig oké.
De mi van, ha az õ koordináta rendszerébõl nézzük a történteket. Õ egy helyben áll, a bolygónk elszalad egy 4 fényéves weekend-re, visszajön.... és akkor neki azt kéne észlelnie, hogy mi 8 évet utaztunk, mi meg úgy látjuk magunkat, hogy egy pillanat alatt tettük meg.

ÉS akkor mégis ki mit lát? Mert ugye általános koordináta rendszer tudtommal nincs amihez mérhetnénk, hogy ki is mozog fénysebességgel.

negatív energia <#taps>
walp bubolék <#taps>
és a setét energijával már nem is számolnak?
ezek után be kell látnom, valóban az ûr meghódíccsa

Akkor szólnod kéne Dr. White-nak, meg a többi arcnak, hogy õk tévképzetben élnek évtizedek óta.

Megismétlem, nem észleltek még sem olyan csillagászati jelenséget, sem pedig olyan kvantumfizikai reakciót eddig, amely gyorsabban terjedt, mint a fény. Ha mégis, akkor mindegyikrõl kiderült, hogy téves a mérés, vagy a feldolgozás.

A térhullámos fénysebességnél gyorsabb haladás elmélete meg vagy igaz, vagy nem. Figyelembe véve az eddigi tapasztalatokat, szvsz tévesnek mondanám.

A "tér hullámait" valódi kísérletekkel egyáltalán pár éve kezdték tanulmányozni, miért is észleltek volna ilyet? Másrészt nincs tömege így nem ütközik vele a relativitás.

Szvsz még a térhullám sem fog gyorsabban menni, mint a fény vákuumbeli sebessége.

Még soha semmit nem észleltünk, ami fény feletti sebességgel haladt. Ha véletlenül mégis, akkor mindig kiderült, hogy vagy mérési, vagy értelmezési hiba.

Ami pedig a relativitás elmélet által megengedett fénynél gyorsabb mozgást illeti, az az elmélet matematikai bizonyításából adódik, azaz a képletek értelmezhetõek a fénynél gyorsabb sebességtartományban is. Viszont a való világban ritka a szimmetrikus fizikai jelenség, azaz a szilárd testek egészen másként viselkednek az olvadáspont felett, mint alatta.
De például az abszolút nullánál sincs hidegebb.

Kelta: az elmélet neve relativitás elmélet, a relativitás azt jeleneti, hogy látszólagos, vagyis mást látsz a Földrõl és mást az ürhajóról. Olyasmit nem láthatsz ami nincs. Azt a lassuálás-gyorsulás dolgot te találtad ki, ilyen törvény nem létezik, csak a 300 e km/sec, mint a fénysebesség állandója. Ezt rakd össze!

Megkérdezhetem miért a fénysebességû ûrhajó téma a vita tárgya mikor a fenti meghajtásnak lényege, hogy annál sokkal többre is képes? 😊

Ha mindenki úgy gondolkodna, mint te, akkor még mindig fákon mászkálnánk, jobb esetben barlangokban élnénk és bunkósbottal ütlegelnénk egymást. Abba azonban gondolj bele, hogy akkor nem lennének számítógépek se, amin a hülyeségeidet terjeszthetnéd, te õsember.

Nézzük, hogy mirõl is szól ez a dolog igazán. Az ûrhajó elõtt van egy téridõ sûrítés, ami vonzza a zûrhajót, mögötte meg egy ritkulás, ami taszíccsa. Kb eddig olyan, mint Munchausen, amikor krángatja magát a mocsárból. Namost amirõl a cikk szólhat, hogy ilyen téridõ fluktuációk keletkeznek-e vajon nano méretekben, mert ha igen, akkor az jó, mert akkor talán fel lehet nagyítani, mert az egész szerkezet energiája végsõ soron zéro!

Mivel a téridõ hullám gyorsabban is haladhat, mint a fénysebesség ezért ennél ez nem gát. A kérdés az, hogy ha valamit beültetünk a közepére azt magával viszi-e, vagy csak simán áthalad rajta. Szerintem az utóbbi.
Sajna

Az emelkedett vitához csak annyit, hogy kelta osztja itt a hülyeségeit aztán ahelyett hogy azt mondaná bocs benéztem, még neki áll feljebb.

Máskülönben Einstein (és az elmélete) sosem mondott olyant hogy nem lehet gyorsabban menni a fénynél. Azt mondja hogy nyugalmi tömeggel rendelkezõ test nem mehet c-vel. az már csak következtetés hogy akkor nem lehet átlépni, mert nem lehet "át gyorsítani" rajta. Ha van a sebesség változtatásnak nem lineáris módja (tehát nem a gyorsítás), akkor nyugodtan lehet. Persze az a bökkenõ hogy a fénysebességnél gyorsabban haladó egyénnek vissza felé kezdene el telni az idõ a miénkhez képest.


ûrmeghódiccsa ;-)

Hahaha. A tobbiek nem értik ezt az emelkedett poént. A primitívségében van az esszenciája. 😄

képekben a következõ történik:
tér simán

. . . . . x . . . . . . . o

tér ezzel a megoldással:

. . . . . x......o

Most a space és pöttyök megszámolásával melyik esetében van közelebb az x-hez az o?

Sajnos én kasu vagyok ehez. Viszont ennek ellenére nagyon is érdekel a dolog. Remélem még megélem, hogy egyszer lássak ilyet. 😊 Bár sajnos ahogy a mostani kormányok és nagyhatalmi emberek játszanak mint az óvodások. Nem sok esélyét látom. Az összefogás csekély esélyét sem látom. 😞


Nem okoskodni akarok, de írogatjátok, hogy nem lehetséges a fénysebesség. Ezt 1 ember mondta. Térdre borulok tudása elõtt, mert a mai napig nem tudják cáfolni a kijelentéseit. Még a quantum fizika sem tud vele mit kezdeni. Holott az már teljesen más világ, de még is, még ott is érvényes a " törvénye ".
Szerintem az ember agyának van egy olyan korlátja/határa ami nem tud dolgokat elképzelni/megvalósítani. Még nem volt olyan emberi elme akinek az agya erre képes lenne és "kipattanyjon " a fejébõl mint egy ötlet. És egyszerûbb rá azt mondnai, hogy nem lehet. A másik meg azért mert a mai technológiánk nem alkalmas rá. Az nem azt jelenti, hogy lehetetlenség is. Idõvel úgy is elérhetõ lesz! Ki emelnék egy dolgot a cikbõl, mert lehet, hogy sok ember nem jutott el idáig. 😊
"A lényeg, hogy a természet képes rá, így a sarkalatos kérdés az, hogy vajon mi is képesek vagyunk-e?" Én erre annyit válaszolnék, hogy: Leszünk!


Ne leordibáljatok, csak ha hülyeséget írtam akkor normális negatívumot kérnék. 😊)

Téged tuti meghúzta kegyszer (többször?) fizikából, hogy ennyire haragszol az ûrmeghódíccsára 😄

Szerintem ez úgy van a relativitáselméletben, hogy:
ha egy gyorsuló ûrhajón ülsz órával a kezedben és nézed a kilóméterköveket, akkor úgy érzékeled mintha korlátlanul nõne a sebességed, teljesen normálisan a felhasznált energiának megfelelõen. Kívülrõl ez úgy néz ki, hogy a fénysebességet közelítve megnõ a tömeg (korlátlanul, ezért kell végtelen energia a fényseb eléréséhez), aztán odaér amikor odaér majdnem fénysebességgel.