SG.hu·
Tesztelik a térhajtómű "mozgató rugóját"
Elvileg semmi nem haladhat gyorsabban a fénynél, ami kizárja a fénysebesség feletti űrutazás lehetőségét, van azonban egy kiskapu Einstein általános relativitás elméletében. Nem az űrhajónak kell mozognia, hanem a körülötte levő térnek. A NASA tudósai jelenleg ennek a lehetőségnek az első gyakorlati tesztjén dolgoznak.
Einstein elmélete szerint egy tömeggel rendelkező objektum nem lehet gyorsabb, vagy akárcsak olyan gyors, mint a fény. Ezt az "univerzális sebességkorlátot" több sci-fi is figyelmen kívül hagyta, a Star Trek sorozat például egy anyag-antianyag hajtóművel igyekezett magyarázni az űrhajó képességét. Az 1960-as években, amikor a Star Trek atyja, Gene Roddenberry elkezdte írni a sorozatot, az antianyag rendkívül népszerű kutatási terület volt. Az anyag és az antianyag ütközéskor a tömeg kinetikus energiává alakul, megtartva Einstein híres tömeg-energia egyenletét (E=mc2), más szavakkal, az anyag-antianyag ütközés egy elméletileg elég erős energiaforrás és hajtóanyag, de még ez sem lenne elég ahhoz, hogy egy űrhajót a fénynél gyorsabb sebességgel hajtson meg.
Ugyancsak a Star Treknek köszönhetjük a "warp" szó azonosulását a fénynél gyorsabb utazással, sőt egy lelkes Start Trek rajongó és mellesleg fizikus, Miguel Alcubierre szerint összességében akár lehetséges is lenne egy térhajtómű (warp-drive), csak éppen nem igazán úgy működne, ahogy azt a sorozatban megálmodták.
A tömeggel rendelkező dolgok nem mozoghatnak gyorsabban a fénysebességnél (ugyebár), de mi van, ha a hajó helyett a hajó körüli űr mozog? Az űrnek nincs tömege, és azt is tudjuk, hogy rugalmas, hiszen mérhető ütemben tágul az ősrobbanás óta, amit a fény vöröseltolódása bizonyít.
Ezekkel az ismeretekkel felvértezve Alcubierre 1994-ben megalkotta elméletét, melyben az űrhajó nem lépi át a kozmikus sebességhatárt, előtte azonban a tér összehúzódik, míg mögötte kitágul, így a hajó gyorsabban teszi meg az adott távolságot, mint a fény. Összességében egy úgynevezett warp-buborékról beszélhetünk, amin belül az űrhajó soha nem éri el a fénysebességet. "Az az igazság, hogy a legjobb ötletek először mindig őrültségnek hangzanak, majd eljön az az idő, amikor már el sem tudjuk képzelni a világot nélkülük" - olvasható a 100 Éves Csillaghajó elnevezésű szervezet állásfoglalásában, melynek célja egy "warp-képes" civilizáció egy évszázadon belüli létrehozása.
Egy működő térhajtómű első gyakorlati lépése a warp-buborék mesterséges megalkothatóságának bizonyítása, amin jelenleg a NASA Johnson Űrközpontjának egyik csapata dolgozik Harold White fizikus vezetésével. Alcubierre elmélete szerint egy warp-buborék negatív energia, vagy egy vákuumban létrehozott energia alkalmazásával alkotható meg. Ez a folyamat a Casimir-effektuson alapul, mely szerint egy vákuum valójában nem üres, hanem tele van fluktuáló elektromágneses hullámokkal. Ezeknek a hullámoknak az eltorzításával negatív energia hozható létre, ami eltorzíthatja a tér-időt, létre hozva a warp-buborékot.
A tér-idő torzulás bekövetkezésének vizsgálatához a kutatók laboratóriumukban két erősen fókuszált lézerrel kísérleteznek, az egyik lézer sugarát vákuumon, a másikat hagyományos téren keresztül küldik, majd a két sugarat összehasonlítják. Amennyiben a vákuumon áthaladó sugár valamilyen módon megnyúlik, például vöröseltolódás lép fel, a kutatók tudni fogják, hogy egy warp-buborékon haladt keresztül. White csapata már több hónapja dolgozik a kísérleten, azonban mindeddig nem kaptak kielégítő eredményeket.
A problémát az okozza, hogy a negatív energia annyira kicsi, a lézer pedig annyira pontos, hogy a Föld legkisebb szeizmikus mozgása is félre viheti az eredményeket, ezért White elkezdte áttelepíteni kísérletét egy másik épületbe, amit eredetileg az Apollo űrprogram számára építettek. "Ez a laboratórium szeizmikus szempontból szigetelt, az egész szint lebegtethető" - nyilatkozott a TechNewsDaily-nek. "A rendszert azonban egy ideig még nem aktiváljuk, először át kell vizsgálnunk és le kell tesztelünk"
Ennek megfelelően White jelenleg a lézerek új közegnek megfelelő átkalibrálását végzi. Nem bocsátkozott jóslatokba arra vonatkozóan, hogy csapata mikor számíthat perdöntő adatokra, sem azzal kapcsolatban, hogy mikor válhat lehetővé a tényleges warp-utazás, azt azonban meggyőződéssel állítja, hogy mindez csak idő kérdése. "A lényeg, hogy a természet képes rá, így a sarkalatos kérdés az, hogy vajon mi is képesek vagyunk-e?" - összegzett.
Einstein elmélete szerint egy tömeggel rendelkező objektum nem lehet gyorsabb, vagy akárcsak olyan gyors, mint a fény. Ezt az "univerzális sebességkorlátot" több sci-fi is figyelmen kívül hagyta, a Star Trek sorozat például egy anyag-antianyag hajtóművel igyekezett magyarázni az űrhajó képességét. Az 1960-as években, amikor a Star Trek atyja, Gene Roddenberry elkezdte írni a sorozatot, az antianyag rendkívül népszerű kutatási terület volt. Az anyag és az antianyag ütközéskor a tömeg kinetikus energiává alakul, megtartva Einstein híres tömeg-energia egyenletét (E=mc2), más szavakkal, az anyag-antianyag ütközés egy elméletileg elég erős energiaforrás és hajtóanyag, de még ez sem lenne elég ahhoz, hogy egy űrhajót a fénynél gyorsabb sebességgel hajtson meg.
Ugyancsak a Star Treknek köszönhetjük a "warp" szó azonosulását a fénynél gyorsabb utazással, sőt egy lelkes Start Trek rajongó és mellesleg fizikus, Miguel Alcubierre szerint összességében akár lehetséges is lenne egy térhajtómű (warp-drive), csak éppen nem igazán úgy működne, ahogy azt a sorozatban megálmodták.A tömeggel rendelkező dolgok nem mozoghatnak gyorsabban a fénysebességnél (ugyebár), de mi van, ha a hajó helyett a hajó körüli űr mozog? Az űrnek nincs tömege, és azt is tudjuk, hogy rugalmas, hiszen mérhető ütemben tágul az ősrobbanás óta, amit a fény vöröseltolódása bizonyít.
Ezekkel az ismeretekkel felvértezve Alcubierre 1994-ben megalkotta elméletét, melyben az űrhajó nem lépi át a kozmikus sebességhatárt, előtte azonban a tér összehúzódik, míg mögötte kitágul, így a hajó gyorsabban teszi meg az adott távolságot, mint a fény. Összességében egy úgynevezett warp-buborékról beszélhetünk, amin belül az űrhajó soha nem éri el a fénysebességet. "Az az igazság, hogy a legjobb ötletek először mindig őrültségnek hangzanak, majd eljön az az idő, amikor már el sem tudjuk képzelni a világot nélkülük" - olvasható a 100 Éves Csillaghajó elnevezésű szervezet állásfoglalásában, melynek célja egy "warp-képes" civilizáció egy évszázadon belüli létrehozása.
Egy működő térhajtómű első gyakorlati lépése a warp-buborék mesterséges megalkothatóságának bizonyítása, amin jelenleg a NASA Johnson Űrközpontjának egyik csapata dolgozik Harold White fizikus vezetésével. Alcubierre elmélete szerint egy warp-buborék negatív energia, vagy egy vákuumban létrehozott energia alkalmazásával alkotható meg. Ez a folyamat a Casimir-effektuson alapul, mely szerint egy vákuum valójában nem üres, hanem tele van fluktuáló elektromágneses hullámokkal. Ezeknek a hullámoknak az eltorzításával negatív energia hozható létre, ami eltorzíthatja a tér-időt, létre hozva a warp-buborékot.
A tér-idő torzulás bekövetkezésének vizsgálatához a kutatók laboratóriumukban két erősen fókuszált lézerrel kísérleteznek, az egyik lézer sugarát vákuumon, a másikat hagyományos téren keresztül küldik, majd a két sugarat összehasonlítják. Amennyiben a vákuumon áthaladó sugár valamilyen módon megnyúlik, például vöröseltolódás lép fel, a kutatók tudni fogják, hogy egy warp-buborékon haladt keresztül. White csapata már több hónapja dolgozik a kísérleten, azonban mindeddig nem kaptak kielégítő eredményeket.
A problémát az okozza, hogy a negatív energia annyira kicsi, a lézer pedig annyira pontos, hogy a Föld legkisebb szeizmikus mozgása is félre viheti az eredményeket, ezért White elkezdte áttelepíteni kísérletét egy másik épületbe, amit eredetileg az Apollo űrprogram számára építettek. "Ez a laboratórium szeizmikus szempontból szigetelt, az egész szint lebegtethető" - nyilatkozott a TechNewsDaily-nek. "A rendszert azonban egy ideig még nem aktiváljuk, először át kell vizsgálnunk és le kell tesztelünk"Ennek megfelelően White jelenleg a lézerek új közegnek megfelelő átkalibrálását végzi. Nem bocsátkozott jóslatokba arra vonatkozóan, hogy csapata mikor számíthat perdöntő adatokra, sem azzal kapcsolatban, hogy mikor válhat lehetővé a tényleges warp-utazás, azt azonban meggyőződéssel állítja, hogy mindez csak idő kérdése. "A lényeg, hogy a természet képes rá, így a sarkalatos kérdés az, hogy vajon mi is képesek vagyunk-e?" - összegzett.