Szédítő sebességgel foroghattak az első csillagok

A holdfázisok nem azért vannak, mert a Fold árnyékot vet a Holdra, hanem azért, mert a Nap a holdnak csak egyszerre a felét tudja megvilágítani, és mivel mi a Holdnak mindig ugyanazt az oldalát látjuk, a Nap meg nem mindig ugyanazt a részét világítja meg, törvényszerû, hogy fázisokat látunk. Akkor is ez lenne, ha nem ugyanazt az oldalát látnánk mindig.

Tehát a valós ok, hogy a Földrõl és a Napról nem ugyanazt az oldalát látja s szemlélõ egyszerre a Holdnak.

Ebbõl a videóból most aztán mindent megértettem X-DD (rosszat linkeltél?) ^^

Aki esetleg nem értené a relatívitás elméletét a gyakorlatban illetve az inerciarendszerek elhelyezkedését az inverz téridõsíkokon annak ajánlom figyelmébe ezt az oktatóvideót Szarka "bikicsunáj" László elõadómûvész elõadásában:

"a nagy persze relatív" , pl. japánban minden kicsi, kicsi a kocsi, kicsi a p**csuk.. stb.. errõl szól a szám is... tuggyátok ,a a bikicsunáj...

"Big in Japan"

várjunk csak egy kicsit, vegyük csak elõ az eredeti témát !

itt újra, egy sokadik bizonyíték a Vajon Kiki féle inverz téridõ-elméletre, ugyanis az univerzumok vége a nagy reccsel ér véget, mielõtt egy szuperpörgõ neutroncsillag átalakul egy inverz nagy bummá, ahol pedig elkezd szépen lassulva forogni, tágulni, a másik szélén pedig ahol ömlik be az anyag, mi persze fordítva, egy inverz idõsíkon úgy tapasztaljuk meg mintha a széle fele gyorsulva tágulna, közbe ott hullik belefele az anyag... a nagy meg persze relatív mint minden, mivel ezek a bummocskák mindennaposak, és amíg egy fotonocska kilép a lámpámból egy nagy bummal, egy nagy cserrel véget is ér az újta a spejzban, ahol már nem látom, és persze az ottani emberek tériõsíkja elképesztõen gyorsabban zajlik le a mikro, mint itt kint a makroszkopikus világban, és még kijjebb még lassabb a folyamat, persze néhol metszik egymást a makro és a mikroszkopikus világok, hiszen az egész univerzum egy nagy fraktál és összevissza buggyan mindenhova , ez már csak ilyen... ez a 3.14-edik dimenzió amiben itt éldegélünk.... így megy ez.. ennyi. van még kérdés ?

Nem tudok egy szót sem japánul, Japánban sem jártam.

kicsit off, de nem bírom megállni, japánul ugyanis a kék az aoi, a tele hold aoi tsuki (kék hold) , a zöld a midori, viszont mikor zöld a lámpa akkor azt mondják rá, hogy aoi... tehát kék, pedig egyértelmû, hogy ott is zöld 😊 így már talán nem is annyira off 😊

De én nem errõl beszéltem. És ha már itt tartunk, a saját szememnek jobban hiszek. Ha te azt olvasnád a tankönyvben, hogy a fû kék, akkor azt állítanád, hogy a fû kék?

Bármilyen hihetetlen is a megfigyeléseken már rég túl vagyunk, és Krisztus elõtt 1000 környékén egy Pitagorasz nevû bácsi néhány száz méter tévedéssel kiszámolta a Föld egyenlítõi átmérõjét, egy másik szakállas öreg Kepler, 400 éve megállapította a bolygók mozgásának legfontosabb törvényeit, és amit én is alig tudok elhinni, 1969-ben emberek a saját kezükkel helyezték el a Hold felszínén azokat a mérõ tükröket , amellyel ma VALÓS IDÕBEN, CENTIMÉTERES PONTOSSÁGGAL nyomon követhetõ a Hold távolsága és mozgása.

Én már elég sok éve figyelem ezt a jelenséget, és a #44-ben lévõ illusztráció szerint az a sok fázis nem lenne látható, amikor mindkét égitestet egyszerre látom (értelemszerûen nappal) mindig hasonlóan elhelyezkedve egymáshoz képest. Aki nem hiszi, kezdje el figyelni.

összetett a válasz, egyrészt a vastag oxigén légkör kívülrõl nézve úgy viselkedik mintha egy vízzel teli edénybe néznél, ezt hívják légköri refrakciónak, az égitestek valójában más helyen, egy kicsit "odébb" helyezkednek el , mint ahol te látod, a másik a Hold excentrikus keringése, amely miatt most márciusban szuperhold méretûre "növekedett" és jelentõsen , mintegy 50ezer kilóméterrel (!) közelebb keringett a Földhöz , mint a távolabbi pontján , 350 kontra 400 ezer km, azért érezhetõen nem mind1 !!!

Azért forogtak olyan gyorsan a kezdetekben az elsõ csillagok, mert Chuck Norris egy pörgõrúgással indította be a világegyetemet.

Ha egymáshoz képest ugyanakkora szögben láttam a Napot is és a Holdat is, akkor miért láttam más-más holdfázist?

végülis nem szégyen.. willcoxnak ajánlom figyelméba az orbiter nevû naprendszerszimulátor programot amellyel a naprendszerünkben lévõ égitesteket (a Neptunuszig bezárólag a "lényegesebb" 500+ km-nél nagyobb átmérõjû ) lehet vele 50ezer évre visszamenõleg és a jövõben ábrázolni néhányszor tízméteres pontossággú hibaszázalékkal, tetszõlegesen beállítható kameralátószögbõl és idõgyorsításokkal.

http://orbit.medphys.ucl.ac.uk/

Ez azért tényleg durva volt ... 😄
Nem a Föld vet árnyékot te. A Holdnak is mindig egyik felét világítja a nap (nyilván ami a Nap felé esik, mint a Földön is). Amit nem világít meg a nap, azt nem látjuk.

Hát ahogy elnézem akadnak olyanok is akik az oviból is hiányoztak és azt hiszik a Hold fázisait a Föld árnyéka veti <#idiota> <#rinya><#falbav><#szomoru1> így aztán érdemes ide a magasröptû kvantumfizikai paranormális hipotéziseimet is elõadni...

Uh, *köszönjük

Köszönyjük Emese! XD
Szerintem (itt legalábbis) mindenki tisztában van, hogy a helymeghatározás háromszögeléssel történik. De a háromszögeléshez meg kell határoznod minimum 3 (a magassághoz minimum 4) mûholdtól való távolságodat. A kérdés az, hogy szükséges-e a relativitáselmélet szerint beleszámítani idõeltolódást. Elvileg igen, és bele is kalkulálják, a Földrõl korrigálják az idõt, gyakorlatilag viszont több más dolgot is bele kell számítani, és így sokan azt mondják az embereknek, hogy szó sincs egyébként relatív idõrõl. 3 mûhold viszont még így is kevés a viszonylag pontosnak mondható meghatározáshoz.

Mellesleg az irányvektor és sebesség kiszámításának köze nincs a háromszögeléshez, a doppler effektus segítségével számítja ki (ebbõl is adódik, hogy ha a helyzet pontatlan, a sebességedet és irányodat mindig szinte teljesen pontosan ismeri, és ezt bele is számítja a használatkor).

Nem akarok szõrszálhasogató lenni, de nem kevés az 8X tömegû óriás csillag? Amúgy meg baromság az egész sztori, mert már megint valami nem stimmel az õsrobbanással, úgy hogy gyorsan ki kell találni egy ilyen xarságot.

De lehet hogy a tágulás gyorsulásának mértékének a gyorsulásának a gyorsulásának a gyorsulása ( azaz a sebesség sokadik differenciálja ) már negatív, nem?
Akkor viszont a zuniverzum újból összemegy.

Mindenképp kell külsõ energia.
Egyrészt mert az un. õsrobbanásnak valamitõl be kellet következnie, másrészt az azt "õsgolyót" valamilyen energiának össze kellet "nyomnia" elõtte, és végül ha igaz hogy a világegyetemünk gyorsulva tágul, akkor még a mai napig kapja valahonnan az energiát.

Hogy képletesen fogalmazzak, ha a viláegyetemünk gyorsulva tágul, akkor az azt jelenti, hogy azt a képzeletbeli lufit még ma is fujják

A Holdra nem a Föld vet árnyékot. Ki mondta neked ezt a baromságot? Csak holdfogyatkozásokkor vet árnyékot, de az nagyon ritkán van.

Micsoda pangás!
Alig vannak a kommentelõk,és semmi trollkodás
Kezd unalmas lenni igy.

Ezt remélem, hogy nem nekem írtad.

A GPS mûködése a háromszögeléses módszerrel mûködik. Pitagoraszi trigonometria, ez a bácsi Krisztus elõtt 1000 évvel megértette, ezen kívül középiskola elsõ osztályos tananyag (még a SZAKMUNKÁSKÉPZÕKBEN IS) elég ciki ha valaki ezt nem érti meg, de ebben az ORRszágban sajnos többet ér egy kipa, egy menóra vagy egy hatikva mint a valós tudás. <#violent>

Eddig te ugyanezt tetted, csak bõvebben írtad le.

De ha már holdaknál tartunk: arra adjál magyarázatot, hogy miért látjuk akkor is a különbözõ Holdfázisokat, amikor egyszerre látod a Holdat és a Napot. Ugyanis elvileg a Föld vet árnyékot, na de a fény meg egyenes vonalban terjed, vagyis, ha egyszerre látod õket, akkor a Föld nem takarhat ki semmit. Persze az egyértelmû, hogy nem teljes teliholdat kell látni, na de nem is olyan fázisokat, amiket egyébként meg lehet figyelni.

De pontatlanul. Ennek nézz utána. Egyébként nagyon örülök hogy eszmét cserélhetek veled, de ne menjünk el a "ez baromság. Nem. De igen" irányba, maradjunk a konkrétumoknál.

Dehogynem.

Ez a "jó, de" nem igazán elegáns dolog. Nem magyarázkodni kell, hanem elsõre egyértelmûen fogalmazni.
Ettõl függetlenül marhaságot írtál.

Jó, akkor urban legend, de akkor is igazolták kísérletileg. Sokszor. Meg mint mondtam ebbõl kiszámítható hogy mikor tûnnek fel az égen a Jupiter holdjai, a Newtoni fizikából meg nem.

Az nem magyarázat, hogy leírod az angol nevét. Egyébként meg nem rohadt sok mûhold, hanem csak 24-32. A relativitáselméletet meg nem kell belekeverni, az csak urban legend miatt van.

-Jó, itt nyilván leegyszerûsítettem a dolgot, de a galaxisok olyan felfoghatatlanul távol vannak egymástól (a méreteikhez képest) hogy a gravitációs vonzásuk nem befolyásolja a többi galaxis pályáját, tehát jó közelítéssel még az is igaz amit mondtam, Hubble meg valószínûleg pontosabban számolt mint én, mert kicsit nagyobb fizikus.

-Hidd már el hogy csillagászok meg asztrofizikusok akik egész életükben ezzel foglalkoztak el tudják dönteni hogy két bogyó az égen periodikusan helyet cserél-e vagy nem. Akár merõleges akár nem. És mivel nagyon nagyon de nagyon sok csillag van, valószínûleg van jó közelítéssel merõleges is.

Azért ezt a példát hoztam mert az SG-n általában ez a standard példa a relativitáselmélet-tagadóknak, és azt hittem már mindenki ismeri. A GPS (Global Positioning System) úgy mûködik hogy rohadt sok mûhold kering földkörüli pályán. Ezek jeleket küldenek, amikt a földön lehet venni. A helymeghatározáshoz kell a pontos idõ (a vevõ kéri a mûholdtól). Na most a mûholdakra kisebb gravitáció hat mint a (földi) vevõkészülékre és sokkal gyorsabban is mozognak. Szóval ha nem vennék figyelembe az idõdilatációt, akkor elég pontatlan lenne a GPS.

"A Világegyetem életkor a v=s/t képlet alapján számítandó" - egyenes vonalú egyenletes mozgásnál ez igaz is lehetne. De mutass nekem bárhol az ûrben olyat, ami egyenes vonalú egyenletes mozgással mozog.

"Tuti hogy forognak, hisz egy kettõs csillag esetében egy 90°-os fordulat elég szembetûnõ, hisz az egyik ilyenkor eltûnik." - Álmodj csak. Ez csak akkor igaz, ha a forgás síkja merõleges. Minden más esetben nem tûnik el teljesen, vagy semennyire sem tûnik el.

A GPS-nek ehhez semmi köze nincs. Látszik, hogy fogalmad sincs róla, hogy hogyan mûködik.

Kövezzetek meg, de tudtommal, egy supernóva illetve a neutroncsillagok jelentõs része másodpercenként tízszer, de akár százszor is megfordul a saját tengelye körül, mielõtt fekete lyukká alakul át... Végsõsoron az anyag sebessége ekkor a szélefelé már megközelíti a fénysebességet, hiszen rendszerint földnagyságú égitestekrõl van szó , ez pedig elég ha 7x megfordul a saját tengelye mentén már el is érte a fénysebességet. Végül az váltja ki a nagy bummot egy inverz téridõsíkon, hogy az anyag sebessége mégis átlépi a fénysebességet, ekkor szó szerint kifordul a téridõ és a neutroncsillag fekete lyukká alakul át, ami a mi téridõsíkunk szélét jelenti.

-A perdület jöhetett onnan hogy nagyobb mennyiségû anyag próbált a csillag mellett elhaladni -a Világegyetem elsõ néhány milliárd évében ilyen bizony gyakran elõfordult- de acsillag magához vonzotta. Ha ez az anyagcsomó gyors volt, akkor viszont nem zuhant rögtön a csillagba, hanem spirálpályán esett bele. De ha ez nem gyõz meg, gondolj arra hogy néhány kettõs csillag milyen rohadt gyorsan forog (kering egymás körül). Nem biztos hogy amiatt amit mondtam, de valamiért. Tuti hogy forognak, hisz egy kettõs csillag esetében egy 90°-os fordulat elég szembetûnõ, hisz az egyik ilyenkor eltûnik.

-De akkor miért fényesebbek ezek a csillagok.
Biztos nem azért mert a külsõ és a belsõ rétegeik összekeveredtek? A nagyobb fényerõsség megint csak "szabad szemmel" megfigyelhetõ tulajdonság.

-A Világegyetem életkor a v=s/t képlet alapján számítandó. Arról nem is beszélve hogy egybeesik a relativitás elmélet elõrejelzéseivel, amit kísérletileg rengetegszer igazoltak, és ami nélkül nem mûködne pl. a GPS. A forgó csillagok meg nem egzotikusak. A kettõs csillagok is forognak, a neutroncsillagok is (néha) ésa feketelyukak is (néha).

Mindkét kérdésedet Hubble válaszolta meg. Kezdjük a távolságméréssel. A közeli csillagok távolságát könnyû megmérni. Tudjuk hogy mozog a Föld, a csillagok látószögének látszólagos változásából számolható a távolság. Mérhetõ a látszólagos fényességük. Ezekbõl kiszámolható a luminozitás. Hubble észrevette hogy bizonyos csillagoknak azonos a luminozitásuk. Ezért ha találunk egy ismert luminozitású de nagyon távoli csillagot, akkor a látszólagos fényerejük megmérése után számítható a távolságuk. Ha egy galaxison belül több csillag távolságát is kimértük és nagyjából hasonló eredményeket kaptunk, akkor az azt jelenti hogy a mérés (viszonylag) pontos volt.

Most nézzük a Világegyetem életkorát. Hubble észrevette hogy a távolabbi csillagok színképe a vörös felé van eltolódva. A magyarázat a Doppler-effektus (a gravitáció is okozhatja, de az csak kisebb mértékben). Szóval fogjuk egy közeli csillag színképét, összehasonlítjuk egy távoliéval, kiszámoljuk mennyit változott a frekvencia, ebbõl kiszámolható a sebesség. Hubble azt tapasztalta hogy minden csillag távolodik mindegyiktõ, tehát akkor régen egy pontban voltak. Ezután fogta egy csillag távolságt és sebességét, v=s/t, és megkapta a Világegyetem életkorát.

Miért kellene külsõ energia? Ha van elegendõ "negatív energiánk" is, akkor a Világegyetem összes energiája nulla, és az egész csak egy nagyra nõtt kvantumfluktuáció. Persze abban igazad van hogy -legjobb tudomásom szerint- ez ma még csak feltételezés.

Ha Einstein és persze sok más ember annak idején nem nézte volna az eget, és nem gondolkodott volna rajta hogy a Jupiter holdjai miért nem válnak láthatóva a megjósolt idõpontban, miért csak pár perccel késõbb, akkor ma nem lenne relativitáselméletünk, és nem mûködne pl. a GPS.

Nem kellett korong formájúaknak lenniük, mert egyrészt ha nagyobb volt a tömegük akkor az õket gömbbé összehúzó erõ is nagyobb volt, másrészt meg úgy tudom, a gravitáció által összetartott dolgok forgás közben forgásellipszoid alakot vesznek fel (bár megesküdni nem mernék rá).

Én is pontosan erre gondoltam, már ami a kérdésedet illeti.

Nem egészen. Sok gimis könyv azt írja hogy ma már tudjuk hogy minden hullám és reészecske is egyben. De én az ilyen könyveket nem szeretem. Sokkal pontosabb -és helyesebb szemléletet tükröz- ha azt mondjuk hogy semmi sem hullám és semmi sem részecske. Csak néha hasonlítanak az egyikhez vagy másikhoz. Az én fizika tanárom ezt így magyarázta:
Képzeld el hogy van valaki aki még sosem látott békát. Hogy írnád le neki. Mondjuk elmondhatod hogy fejlett, nagy ugrásokra alkalmas hátsó lábai vannak. Erre beszélgetõpartnered azt gondolhatja érti a dolgot, ez valamiféle nyúl. De nem, mert szaporodása és táplálkozása a vízhez kötött. Akkor ez valami hal? Most hal vagy nyúl? Egyszerre mindekettõ? De hisz az értelmetlen!
Persze hogy az. Mert ez nem nyúl, nem hal, hanem béka.

Szóval ha van egy zsinórod amit rángatsz és hullámzik annak van eleje és vége, van a ráható erõnek támadási pontja, de ne várd hogy az elektronnak is legyen, mert az nem hullám. Csak néha nagyon hasonlít hozzá.

Márpedig a kvantummechanika az csak arról szól, hogy minden hullám...
akkor?

Én azt nem értem, ha az anyagra úgy is tekinthetünk, mint hullám, akkor miért nem találtuk még meg a választ arra, hogy hol lehet a hullám forrása?
Ha a elektront nem tartja semmi rezgésben, akkor meg kéne tudnunk állítani(fogni)
és bemutatni a nagyérdemûnek, hogy tessék, az az anyag egyik építõköve, így néz ki, stb... nem?

érdekes. Megnézem a Szaturnuszt és látom, hogy pötyet ellapított formája van a nagy forgási sebessége miatt, ami közel sincs akkora mint amit itt a tudósok állítanak.
Tehát gondolom a fizika régen is úgy mûködött mint ma, akkor ezek a csillagok inkább korong formájúak lehettek nem? Ebbõl következik a következõ kérdésem: akkor megkora volt a felszínük? :o Egy bazinagy gyorsanforgó "penge" volt?

erre költik az adófizetõ állampolgárok pénzét, hogy rájöjjenek arra mi volt 124 milliárd évvel ezelõtt. senkit se érdekel

A legnagyobb gond az, hogy az õsrobbanás elméletéhez az szükséges hogy a rendszer kivülrõl energiát kapjon. Mivel úgy tünik hogy a világegyetem ráadásul gyorsulva tágul, ez azt jelenti hogy nem csak kapott, hanem folyamatosan is kap energiát valahonnan, máskülönben vagy lassulva tágulna vagy legalábbis azonos sebességgel.

Én a következõket nem értem:
1, honnan tudják hogy az 13 milliárd fényévre van tõlünk
2, honnan tudják hogy a 13,7 milliárd év az pont a világegyetem keletkezése után volt egy kicsivel

És végül ez azt is jelenti hogy a viláegyetem gyorsabban tágult egy idõszakában mint az abszolut fénysebesség, mivel a Föld biztosan késõbb alakult ki mint az elsõ csillagok, ergó csak akkor láthatjuk most az elsõ csillagok fényét, ha a Földet alkotó anyag ugyanannyi idõ alatt meszebbre jutott, mint a csillag fénye.