Gutmann#54
várjunk csak egy kicsit, vegyük csak elő az eredeti témát !
itt újra, egy sokadik bizonyíték a Vajon Kiki féle inverz téridő-elméletre, ugyanis az univerzumok vége a nagy reccsel ér véget, mielőtt egy szuperpörgő neutroncsillag átalakul egy inverz nagy bummá, ahol pedig elkezd szépen lassulva forogni, tágulni, a másik szélén pedig ahol ömlik be az anyag, mi persze fordítva, egy inverz idősíkon úgy tapasztaljuk meg mintha a széle fele gyorsulva tágulna, közbe ott hullik belefele az anyag... a nagy meg persze relatív mint minden, mivel ezek a bummocskák mindennaposak, és amíg egy fotonocska kilép a lámpámból egy nagy bummal, egy nagy cserrel véget is ér az újta a spejzban, ahol már nem látom, és persze az ottani emberek tériősíkja elképesztően gyorsabban zajlik le a mikro, mint itt kint a makroszkopikus világban, és még kijjebb még lassabb a folyamat, persze néhol metszik egymást a makro és a mikroszkopikus világok, hiszen az egész univerzum egy nagy fraktál és összevissza buggyan mindenhova , ez már csak ilyen... ez a 3.14-edik dimenzió amiben itt éldegélünk.... így megy ez.. ennyi. van még kérdés ?