71
-
vasedeny2 #71 ugyan már, nem nagy só. kínába pikk-pakk legyárcsák, az indiaiak vezérlik, az se drága, mert egyből elvesztik. az lesz a gond, hogy mire odaér, a dubai brancs hotelt épít oda :D -
xrt #70 "...a fémek szenneyződnek..."
Nekem ez tetszett legjobban. Alkalmazni kell tisztítókat (külső mosás, belsőt is?). :P
Látom te már évszázadok óta tanulmányozod az anyagokat, azok hogyan változnak. Na persze sok régi kütyü még ma is működik, ennek ellenére a ma kaphatóak jó ha 10 évet kibírnak. :)
Mindezek ellenére én is eléggé szkeptikus vagyok egy ilyen vállalkozással kapcsolatban. Ennek ellenére egy próbát megérne még a nagy ár ellenére is. -
teddybear #69 Ha nem vagy képes az értő olvasásra, talán a nagybetű még neked is feltűnik. Bár ezek szerint a leírtakat így sem tudod értelmezni.
Gyengébbeknek és neked egy összefoglalás:
A Daedalos nem utasszállító űrhajó. Gyakorlatilag ugyanolyan űrszonda, mint amilyen a Pioneer–10 és 11, csak jóval nagyobb méretekben, és hatótávval.
Kilőnék mondjuk a föld körüli összeszerelőpályáról, és a gyorsítási szakasz után maximum némi pályahelyesbítési lehetőséggel beirányoznák a megvizsgálni kívánt hely felé. Az utolsó fokozat hajtóműve a végső gyorsítási szakasz után már csak holt teher lenne, a célnál a szonda nem fékezne, a műszeres felderítés közben átrepülve a térségen folytatná az útját tovább. Esetleg némi pályamódosítással a következő megvizsgálható térség felé.
Viszont, mivel ezzel a módszerrel lehetetlen a szondát visszahozni, hisz képtelen lenne lefékezni, és visszatérni, vagy legalább lefékezni a célkörzetben, emberi személyzettel nem lehet ellátni. Főleg nem többgenerációs hajóként. Ahhoz ebben a tervezetben leírt űrszondánál nagyságrendekkel nagyobb űrhajót kéne építeni, hogy legyen elég élet és tárolótér. És persze nem ártana a célkörzetről is többet tudni. Hogy ne egy hosszadalmas és körülményes kivégzés legye az "expedíció".
-
johnsmitheger #68 Mondod? Nekem üvöltésnek tűnik. :D Örültem. -
teddybear #67 MONDOM, AUTOMATIKUS SZONDÁN! -
johnsmitheger #66 Hát az elején felszállnak a szülők és az unokák csinálják majd a dolgokat. Itt az ember csak sima eszköz. Nem humánus, de megoldás. Az első generáció viszi a tudást még agyban és papíron. A második olvas és csinál. A harmadik is olvas és csinál. Így lesz a kezdetleges szerszámokból laptop a végén, de van rá 200 év... -
teddybear #65 Honnan veszel egy 100-150 éves útra elküldött AUTOMATIKUS SZONDÁN embereket? -
teddybear #64 Az az esetleges kisebb anyagcsomók (tulképp porszemcsék) ellen kell. A mikrometeorok ellen, hogy ne forgácsolják szét a kényesebb alkatrészeket.
Mert azt még el lehet hárítani így. De ha ütközik a szonda egy mondjuk félkilós meteorittel, ez a pajzs nem ér semmit sem. Sokkal vastagabb kéne, de azt meg csak sokkal több energiával lehet felgyorsítani. -
teddybear #63 Azért gondolkozhatnál, mikor a szöveget nézed. A fúziós reakció a hajtóműben folyik. Azaz, amint vége a gyorsításnak, vége a fúziós reakciónak -> nincs több hő.
Az energiaellátást meg másként kell megoldani. -
johnsmitheger #62 Ja kimaradt, hogy a gyártósor első pár lépése emberi erővel hajtott :DD -
johnsmitheger #61 Mi lenne, ha nem minden készülék lenne kész állapotban, csak az alapanyagok utaznának, és érkzeés előtt gyártaná le a bonyolultabb cuccokat? Bár a gyártósornak is bírnia kellene a 200 évet... Így az a kérdés, hogy hány lépésben lehet ezt magvalósítani olyan módon, hogy a primitív (időtállóbb:) eszközök felhasználásával állítunk elő egy fokkal bonyolultabb egységet és végül a kész/komplex céltárgyat (számítógép). Sima, ütemezett techno evolúció a fedélzeten. -
Tsol #60 Lene az olyan sűrű, hogy melegít? -
philcsy #59 Mindennel ami ellen az 50t-ás pajzs szükséges. -
Tsol #58 Mihez súrlódik a csillagközi térben? -
philcsy #57 Ráadásul a 'súrlódás' is melegíti. -
Doktor Kotász #56 Csak jelzem, hogy egy fúziós erőmű hajtja az egész miskulanciát, és pár radiátort csak elbír a rendszer...
Mielőtt nagyon "belemelegednénk" a 3 Kelvin dilemmájába. -
teddybear #55 Ami a reménybeli hajókat illeti tényleg sok alapkutatásra lenne szükség.
A csillagközi űr hőmérséklete 3 fokkal van az abszolút nulla felett, szóval idáig tudna lehűlni a cucc.
1. probléma. A legtöbb anyag ilyen alacsony hőmérsékleten egészen másként viselkedik, mint az általunk kedvelt hőmérsékleten. Gondolok itt a klasszikus folyékony levegős demókra (az üvegszerűen törékeny virágok, a tördelhető nemezkalap, az ütésre robbanó szilárd benzin, stb.)
Arról nem is szólva, hogy az összetettebb, több féle anyagból álló alkatrészekről sem nagyon tudjuk, miként viselkednek a lehűlés folyamán, és azt sem, hogy hogy viselik a tartósan extrém alacsony hőmérsékletet.
2. probléma: Mechanikák. A hőtágulás (ebben az esetben többnyire hideg-zsugorodás) következtében szinte biztos, hogy a köznapi hőmérsékletekre tervezett szerkezetek mozdíthatatlanul beszorulnak. Ráadásul a kenőanyagok többsége hidegben megdermed, ami szintén gátolja a működést. A finomabb alkatrészekből álló bonyolultabb szerkezetek amúgy is sokkal könnyebben mennek tönkre, mint a robusztus, és egyszerű mechanikák. Szóval a nanorobotok is kilőve.
3. probléma: Élettartam. A legtöbb kommersz elektronika, de mechanika is úgy van megtervezve, hogy a garanciális időt biztosan kibírja, de aztán minél hamarabb váljon használhatatlanná. Gondolok itt az olcsó, savas ónnal megforrasztott elektronikákra. Alig múlt el a garanciája, azonnal elválik a forrasztás a nyákról, mert a savmaradék szétmarja a forrasztást. Ilyen gikszert nem lehet megengedni egy hosszútávú küldetésnél.
Volt, aki az elektroncsöves készülékeket említette, mint megbízhatóbb alternatívát, de az illető nagyon téved. Az elektroncső sokkal megbízhatatlanabb, rövidebb élettartamú, mint egy tranzisztor. Ráadásul sokkal nagyobb az energiaigénye egy csöves készüléknek, mint egy tranzisztorosnak. Hogy az integrált áramköröst ne is említsem. Az energiakészlet meg mindig kicsi egy űrszondában.
Javító mechanizmus. Ugyan azokkal a problémákkal kell szembenéznie, mint a szonda szerkezetének. Ráadásul, ha elromlik holt súly, amit feleslegesen cipelt a hajó. -
teddybear #54 Azt hiszem, hogy egy részecskegyorsítóval létrehoznak egy erős sugárnyalábot, amivel mintegy "felsepernék" a hajó útjába eső port. Valahogy úgy működne, ahogy a Star Trekben a deflektor a hajók orrán.
A nagyobb darabok ellen lenne a berillium-pajzs, bár az nem tudom mennyire komálna egy puskagolyó méretű meteoritet. -
philcsy #53 "A 50-ton disk of beryllium, 7 millimeters thick, would protect the payload bay from collisions with dust and meteoroids on the interstellar phase during the flight, while an artificially-generated cloud of particles some 200 km ahead of the vehicle would help disperse larger particles as the probe plunged into the planetary system of the target star."
"http://www.daviddarling.info/encyclopedia/D/Daedalus.html"
Tehát lenne egy pajzsa berilliumból (?) illetve egy apró részecskéből álló "felhőben" utazna, a nagyobb darabok ez utóbbival ütköznének.
Ezt a részecskefelhőt nem tudom pontosan hogy gondolták.
Az is kérdés, hogy mi van akkor, ha valami nagyon nagy darab kerül az útjába. Manőverezni ez nem fog. :) -
philcsy #52 Az lényegtelen apróság:)
Viszont kérdés hogy az eredeti tervezetben erről mit írtak.
Mert az hogy én átsiklok ilyen "apróság" felett az egy dolog, de ők 100 000 munkaóra alatt gondolom ezt is számításba vették. -
Doktor Kotász #51 Majdnem, én is tévedtem, mert nem a fénysebesség 12 százalékával számoltam, hanem a teljessel. :-)
Na mindegy, akkor nagyjából 100-szor kisebb lenne a becsapódás energiája.
Szóval csak a puskagolyó 2,5 milliárdszorosa. :-) -
philcsy #50 Igazad van. -
philcsy #49 "Ha valaminek nő az ellenállása, akkor ugyanazon a feszültségen csökken a rajta átfolyó áramerősség. A felvett energia pedig az áramerősséggel négyzetesen arányos, az impedanciával pedig csak szimplán fordítottan."
Nézzünk egy adag sorba kötött áramköri elemet. Ha elég sok van és az egyik impedanciája megnő a duplájára az az egész impedanciáját ez nem foga megváltoztatni. Éppen ezért a rajta átfolyó áram erőssége sem változik meg. Viszont a kérdéses áramköri elemre eső teljesítmény duplájára nő.
Egy processzorban rengeteg elem van. Ha az egyik impedanciája megnő az nem fog változtatni az áramerősségeken. Ha a kérdéses elemet vizsgáljuk akkor azt tapasztaljuk hogy a rajta a feszültségesés megnő. Tehát nincs ezzel semmi baj. Hő a feszültség, (közel) állandó az áramerősség, nő a felvett energia.
Az általad említett villanykörte is így működik. Annak is nagyobb az ellenállása mint egy hagyományos vezetékdarabnak, így a rajta eső feszültség nagyobb, mintha egy sima vezetékdarab lenne ott. Ez utóbbi a rövidzárlat, amikor szintén a legnagyobb ellenállású részen fog esni nagyot a feszültség, ezek a csatlakozások, és ott kezd szikrázni. -
Doktor Kotász #48 Akkor megfordítom a kérdést, mert egyáltalán nem érted, és másról beszélsz.
Mi történne a földön álló űrhajóval, ha egy kavicsot a fénysebesség 12 százalékával hozzávágnánk. Semmiféle relatív tömegnövekedésről nincs szó. a newtoni fizika szerint is létezik az 1/2 m x c2.
Tegyük fel, hogy a küzetdarab megfelel tömegében egy puskagolyónak. Mondjuk elhagyta egy aszteroida vagy üstökös, akármi...
300 000 000 m/s sebességgel egy puskagolyó...
Vegyünk egy átlagos törkolati sebességet, ami 600 m/s!
Tehát ez a kőzet 500 000-szer gyorsabb, mint a puskagolyó. Hát akkor a mozgási energiája az kérlek 500 000-szer 500 000-szer nagyobb mozgási energiát képviselne. Tehát 5x10*5 x 5x10*5-en, az 25x10*10-en. Hát az barátok közt is 2,5x10*11-en, azaz 250 milliárdszor nagyobb mozgási energia.
Szerinted ez az izé kibírja egy puskalövésnél 250 milliárdszor erősebb lövést?
Néha azért az eszünket is illene használni! -
Doktor Kotász #47 "Tehát ha lekapcsolod a hűtést és túlhajtod a processzort akkor egy idő után az áramköri elemek impedanciája elkezd nőni ami fokozza a melegedést, ez pozitívan visszahat az impedancianövekedésre"
Szerintem meg nem igaz az, amit írsz. Dolgokat keversz. Ha valaminek nő az ellenállása, akkor ugyanazon a feszültségen csökken a rajta átfolyó áramerősség. A felvett energia pedig az áramerősséggel négyzetesen arányos, az impedanciával pedig csak szimplán fordítottan. Ha ez nem így lenne, akkor nem működne a villanykörte. Bármire, amire feszültséget kötnél, az egyszerűen elfüstölne, még akkor is, ha bármilyen kicsi is az a feszültség. Akár egy milivolt is felgyújtana egy épületet, csak megfelelő idő kellene hozzá. -
philcsy #46 "Ha jól tudom, akkor a félvezetők extra alacsony hőmérsékleten elvesztik a félvezető tulajdonságaikat."
Én csak a tárolásukról írtam. A jelenlegi tranzisztorokat nem is lehetne működés közben nagyon alacsony hőmérsékleten tartani.
"Egyébként nem gondoltak bele abba, ha valamit felgyorsítanak a fénysebesség 12 százalékára"
Külső megfigyelő által észlelt relativisztikus tömegnövekedés:
m=m0/sqrt(1-(v/c)^2)=m0/sqrt(1-0.12^2)=m0/sqrt(1-0,0144)=1.007m0
Ez a sebesség egyáltalán nem vészes. 0.99c-től kezdődnek az érdekes dolgok. -
philcsy #45 Mielőtt valaki belekötne:
Egy tranzisztorban három félvezető réteg van. -
Doktor Kotász #44 Ha jól tudom, akkor a félvezetők extra alacsony hőmérsékleten elvesztik a félvezető tulajdonságaikat.
Egyébként nem gondoltak bele abba, ha valamit felgyorsítanak a fénysebesség 12 százalékára, akkor az útjában bóklászó köbkilométerenkénti porszemek egyszerűen szétroncsolják a szerkezetét? De ha egyszer egy centiméteres közetbe ütközik ekkora sebességgel, az olyan hatást gyakorolna, mintha itt a földön nekimenne egy gyorsvonat. -
philcsy #43 "nem hinném, hogy a diffúzió miatt nőne meg az ellenállásuk"
Egészen pontosan impedancia.
Ebben az esetben diffúzió során ugye atomok vándorolnak.
-vezető: mi történik akkor ha a jó vezetőbe idegen atomok kerülnek? megnő az ellenállásuk
-kondenzátor: mi történik ha magas dielektromos állandójú anyagba idegen atomok kerülnek? lecsökken a dielektromos állandója, ezzel a kapacitása, ezzel megnő az impedanciája
-maga a félvezető anyag:
"Mivel eleve diffúzióval viszik fel a szilíciumra a szennyeződést, így ezzel a "módszerrel" tönkre is tehető az egész. Ha túlmelegítesz egy procát, akkor az élettartama ezért évekkel csökkenhet (pont mint bármely félvezetőé)."
Teljesen igazad van. De ez nem úgy megy, hogy egy ideig félvezető az anyag aztán meg nem. Azzal hogy kidiffundálnak belőle a szennyezők elkezd nőni az ellenállása, mert ugye a szennyezők biztosítják a (fél)vezetéshez szükséges elektronokat vagy elektron lyukakat. Ezek hiányában az ellenállás nő.
Tehát ha lekapcsolod a hűtést és túlhajtod a processzort akkor egy idő után az áramköri elemek impedanciája elkezd nőni ami fokozza a melegedést, ez pozitívan visszahat az impedancianövekedésre. Ez ez öngerjesztő folyamat ami addig tart, amíg valahol rövidzárlat nem keletkezik. Ez ha egyszer beindul, akkor pillanatokon belül elfüstöl a proci. Erről beszéltem én.
Amit te írsz, az öregedés gyorsulása, akkor következik be, ha folyamatosan magas, de nem túl magas hőmérsékleten megy a proci. Tehát nem áll le a hűtés, csak pl.: csökken a hatékonysága, mert belepte a por. Ekkor az egy tranzisztorban egymás mellett lévő két különböző félvezető réteg "mosódik össze". Ezzel megváltozik a karakterisztikája (I-U görbe), ami egy idő után az adott feszültség mellett bizonytalanná teszi a működését. Ekkor attól függően hogy pontosan hol történt a hiba, vagy hibásan, vagy sehogy se fog működni a proci.
Nem keverek semmit, csak nem teljesen ugyanarról beszéltünk. De a lényeg ugyan az: magas hőmérséklet -> diffúzió -> hello proci -
karesz6 #42 Képzelj el egy pohár sós és egy pohár desztillált vizet. Tedd lehetővé köztük a diffúziót és mérd a sós víz ellenálását. Hogyan változik? -
#41
Hmmm, szerintem te valamit keversz, nem hinném, hogy a diffúzió miatt nőne meg az ellenállásuk. Attól az élettartamuk csökken, hiszen a szennyeződés nekiáll gyorsabban szétvándorolni a hordozóban. Mivel eleve diffúzióval viszik fel a szilíciumra a szennyeződést, így ezzel a "módszerrel" tönkre is tehető az egész. Ha túlmelegítesz egy procát, akkor az élettartama ezért évekkel csökkenhet (pont mint bármely félvezetőé). -
philcsy #40 "Én nem tudok olyan összetett gépekről (számítógépek, robotok, vezérlőrendszerek) a mai szondákon és űrhajókon, amiket direkt hagynának fűtés nélkül az űr hidegében, hátha úgy tovább bírja (not)."
Még egy gondolat: A processzorokat is azért kell hűteni, mert ha nagyon felmelegednek, akkor felgyorsul a diffúzió, ami miatt megnő az ellenállásuk, amivel még jobban felmelegszenek [...] és a végén elfüstöl az egész.
Tehát már ma is használjuk a hűtést a diffúzió kordában tartására.
Viszont egy processzortól senki sem várja el hogy >200 évig működjön, így nem is kell annyira lehűteni. -
philcsy #39 "Én nem tudok olyan összetett gépekről (számítógépek, robotok, vezérlőrendszerek) a mai szondákon és űrhajókon, amiket direkt hagynának fűtés nélkül az űr hidegében, hátha úgy tovább bírja (not)."
Talán mert az ő életciklusuk alatt a diffúzió semmi problémát nem okoz.
Valahogy azt érzem ki a szavaidból hogy MOST EZT ERRE NEM LENNÉNK KÉPESEK. Igazad van! De senki nem mondta hogy most hanem a jövőben. Mondjál elvi akadályát a digitális adatok tárolásának. Szupravezető gyűrűben keltett köráram nagyon hosszú ideig képes változatlanul megmaradni. Ezekkel tárolhatnak biteket. Miért nincs ilyen? Mert nincs rá szükség! Sokkal olcsóbb ha az adatokat folyamatosan frissítik és redundánsan tárolják hagyományos eszközökön. -
#38
"Persze ehhez az szükséges, hogy az eszközök erre fel legyenek készítve..."
Valóban. Én nem tudok olyan összetett gépekről (számítógépek, robotok, vezérlőrendszerek) a mai szondákon és űrhajókon, amiket direkt hagynának fűtés nélkül az űr hidegében, hátha úgy tovább bírja (not).
Valaki itt felhozta a T-Modelleket. Nos az a gépjármű úgy viszonyul egy mai űrhajóhoz, mint az ásóbot egy John Deere kombájnhoz. Még szép hogy működik (igaz azt is folyamatos karbantartás és alkatrészcserék mellett, esetleg restaurálva, felújítva).
Amíg komoly problémát okoz a digitális adatok TARTÓS tárolása a világon (nemrég erről is volt itt egy cikk), addig nem túl reális 200 éves űrutakról álmodozni... :DDD -
Amergin #37 Van még egy organizmus ezen a bolygón, amelyik ugyanezt a mintát követi... -
nextman #36 Szerintem az a világ hihetetlenül gazdag volt a maihoz képest. Ma minden ország el van adósodva, a pénz meg néhány kiváltságos ember, vagy inkább üzleti érdekcsoportok kezében van. -
philcsy #35 "Aki kicsit is tanult anyagismeretet, fizikát, meg netalántán mérnökként végzett (gépész, villamos stb.), annak tisztában kell lennie azzal" hogy a diffúzió sebessége a hőmérséklettel exponenciálisan csökken. Tehát ez nem lehet probléma. Persze ehhez az szükséges, hogy az eszközök erre fel legyenek készítve, legfőképp ne keletkezzen bennük mechanikai feszültség a hőtágulás miatt. Mivel a kémiai reakciók sebessége is exponenciálisan csökken a hőmérséklettel, a vegyületek is eltarthatóak. Megfelelő hűtéssel még összetett rendszerek (pl diszperz, vagy meghatározott belső struktúrával rendelkezők) is károsodás nélkül tartósíthatóak.
Tehát az elszállított és épen nem használt eszközöket lehetne tartósítani.
Azt is fontolóra kell venni, hogy sok eszközt félkész állapotban is lehet szállítani.
A folyamatosan használt eszközöket viszont automatikusan karban kellene tartani, beleértve önmagát a karbantartó rendszert is. Ez jelentené a legnagyobb problémát. Ennek a hajónak egy komplett automatikus szerelőüzemet kellene magával vinnie.
Most semmiképpen sem megoldható, de nincs elvi akadálya. Amint valaki ténylegesen szemet vet egy kibányászandó aszteroidára, ezek a technikák ki fognak fejlődni. -
Thrawn #34 Az előbb elfelejtettem: a Kepler űrtávcső talán talál megfelelő célpontot (bármit is talál, az messze lesz), bár azt hiszem, ez ma pusztán elméleti jelentőségű. -
Thrawn #33 Ha az eredeti terv 50 évét nézzük, akkor nem is reménytelen a helyzet. A Voyagerek 1977 óta működnek, nemrég olvastam a Pioneer 6 szondáról, amit 1965-ben álítottak pályára és 2000-ben még kapcsolatot tudtak létesíteni vele.
Azon problémázunk, amit lentebb írtam: a Barnard csillag immár nem érdekes célpont, az alfa Centauri kivételével (kettős csillag, elvben létezik így is stabil bolygópálya, de nem hallottam kísérő felfedezéséről) csak távolabbi célpontok vannak. Mindenképp öreg, Nap típusú, vagy kisebb csillag kellene, ha olyan bolygók után kutatunk, ami életet hordozhat. Tau Ceti, Epszilon Indy, Epszilon Eridani, ezek esetleg szóba jöhetnek 10-11 fényéves távolsággal, ami ugye 80-90 év repülési idő. A többi csak messzebb van. -
Globalmaster #32 De hát ez alatt a 100 000 belefektetett munkaóra alatt csak kitaláltak már valamit erre az esetleges diffundálásra, az eszközök tönkremenetelére, problémákra. Vagy nem "részletezték" szerintetek? Itt mindenki annyira biztosan állítja, hogy nem lehet biztosan megvalósítani a projectet (vagy csak csekély eséllyel).
Ekkora barmok lennének ezek a tervezők, meg a tanácsadók??