164
  • Epikurosz
    #164
    Little is known about the effect of microgravitation placental development. Data from COSMOS flight 1541 indicated that placental growth and development is modified by exposure to microgravity from pregnancy days 13-18; although, fetal development was not affected. The NIH-R.1 payload onboard STS66 exposed the developing conceptus to microgravity beginning immediately prior to placental development and terminated after formation of the definitive layers of the placenta; the labyrinth, junctional zone, and trophospongium. Placental development involves the vectoral movement of cells to achieve the final anatomical form, and the role of gravity in this process has not been evaluated. Adequate placental development is critical to reproductive success in mammals, including humans, and successful human colonization of space or establishment of rodent colonies in space for further scientific studies of all types are dependent upon a thorough understanding of the affect of space flight on reproduction and development. The objective of the proposed studies was to access the effect of microgravity on placental growth and development. Accordingly, the PI is requested placental/implantation site tissues recovered from pregnant rats returning from the space mission, and from asynchronous, and vivarium control groups. The first specific aim of these studies was to determine the morphology of the placenta and decidua, and their organizational relationship immediately upon return from space (G17-G20) and at the time of caesarean-section (G23) or delivery. Tissues from all animal groups were prepared for light microscopic examination and their morphology compared. The second specific aim was to assess the functional differentiation of trophoblast cells of the labyrinth and trophospongial regions of the placenta by evaluating the expression of specific developmentally expressed proteins, placental lactogens, and glucose transporters, and making comparison among groups." (Innen)
  • Epikurosz
    #163
    Ne butáskodj!
    Az ISS-en van mikrogravitáció.
  • KillerBee
    #162
    Légkörben még a földi gravitáció sem nagyon akadályozza meg az apró porszemek lebegését a levegőben (súly, felület és Brown-mozgás). Egy aszteroida felszínén a több nagyságrenddel kisebb gravitáció még kevésbé. A légszűrés sokkal hatékonyabb.
  • NEXUS6
    #161
    Szerintem meg nem csak a Holdon nem jártunk, hanem még az ISS-re sem tette ember a lábát. És néha a földi életet is megkérdőjelezem, hétköznap 10 után pl tökre kihalt a város.
    Anyám szerint meg egyáltalán, nz nem is élet, ami itt van!

  • highpoint
    #160
    Attól még, hogy az ISS-en nem tudnak létrehozni (mikro)gravitációt (és nem is akarnak, mert az ISS pont azért van, hogy súlytalanságban tudjanak kísérleteket végrehajtani), nem jelenti azt, hogy nem jelentene könnyebbséget az űrhajósoknak, ha tudnának.
    De egy hosszan tartó utazásnál talán jól jöhetne. (Csak tippelek )
  • Epikurosz
    #159
    Nem, nem jelent. Gondolj csak az ISS-re.
  • physis
    #158
    Kedves KillerBee,

    Nagyon köszönöm a tömör és lényegi magyarázatot, és a tradeoff-ok pontos kiemelését is.

    Ez egyben megvilágította a két gondolatkísérlet kontextusát is:

    * az első esetén a reaktív anyaggal való gazdálkodás volt rögzítve (metronómütésekre azonos ütemben kilőtt szabványos próbatestek), míg az energiával való gazdálkodást változtattuk (hiszen az azonos ütemű anyagkibocsátás kétszeres kilövési sebesség mellett egyben nagyobb össz-energiakincset is feltételez),

    * a másodikban éppen fordítva: az össz-energiakincs volt azonos (azonosan töltött kondenzátorok), míg a reaktív anyaggal való gazdálkodás volt változó (a fotonrakéta épp ennek szélsőségesen elfajuló példája, elenyésző anyagkibocsátással).
  • highpoint
    #157
    Imre? Őt nem ismerem... Nem (Rácz) Károlyra gondoltál?
  • highpoint
    #156
    Igen, tudom, hogy gyakorlatilag mikrogravitáció van az ilyen kis kavicsokon... De legalább lefelé esik a kolbászos zsömle, és nem marad lebegve a levegőben
    Tényleg, a mikrogravitáció nem jelent valamiféle "segítséget"? Úgy értem, hogy pl a por, a bőrfelületről (emberi testről) leváló részecskék stb lefelé hullanának, és kisebb eséllyel lélegeznék be az űrhajósok. (Persze, a legapróbb mozdulatra is felkavarodna ez az "üledék". )
  • gothmog
    #155
    A sorszámozás egy tekercsen belül nyilván időrendi sorrend, de mivel mindkét űrhajósnak volt fotómasinája, így a különböző tekercsek egyes képei közötti sorrendet már nem olyan egyszerű megadni. Lehet, hogy amíg az egyikük egy tekercset nyomkodott el, addig a másik hármat, aztán fordítva. Persze biztos össze lehetne legózni a pontos sorrendet, ha akarnánk, és akkor rekonstruálhatnánk minden egyes lépést.
    De 2200 képet elemezzen végig az, akinek Imre az édesanyja.
  • Epikurosz
    #154
    Erről van szó, öreg.
    A gravitációt meg felejtsd el.
  • highpoint
    #153
    OK, elfogadom. De azt gondoltam, hogy a sorszámozás valamiképpen időrendiséget is jelent.
    Részemről nem "kötözködöm" tovább
  • kamov
    #152
    "nem volt helyes részemről a hatásfok szó használata, inkább az energia és a reaktív anyag minél hatékonyabb felhasználását kellett volna írnom."

    Igen valóban erre utaltam. Így már kerek.
  • gothmog
    #151
    iskolapélda
  • gothmog
    #150
    nem igazán szeretnék már azzal foglalkozni, hogy mivel jönnek, tekintve hogy az állításaik általában félinformációkon és a saját prekoncepcióikon alapulnak, a saját kitalációkból levont következtetésekkel, és még ezzel együtt sem konzisztensek önmagukkal sem.
  • KillerBee
    #149
    Ha időkódolták volna őket, akkor jönne az, hogy az időkódot is ráhamisították a képekre.
  • gothmog
    #148
    sajnos akkor még nem volt divat időkódolni a fotókat, szóval nem igazán tudjuk hogy a két felvétel között mennyi idő telt el és közben mi mindent csináltak. akármit.
    az apollo 17 -hasselblad-készletében 3584 fotó van, ebből 2200-körüli készült a hold felszínén. lehet keresni a magyarázatot az "anomáliákra" (hova tűnt a keréknyom)
  • highpoint
    #147
    Hacsak nem fordult meg visszaérkezése után (és a szerelés előtt) félkörben...
  • highpoint
    #146
    Én is gondoltam erre, hiszen a keréknyomok nyilazása alapján a járműnek a képhez képest szemből kellett volna érkeznie, és a fotós háta mögötti irányban távoznia.
    De ez esetben a jármű jobb hátsó "sárvédőjét" nem szerelhették, hiszen a Nap ezen a képen is "jobbról" süt, ugyanúgy, mint ezen a képen.
    Kicsit bonyolultan fogalmaztam, de talán értitek. Nem kötözködni akarok, csak tényleg nem értem.
  • KillerBee
    #145
    "Ez egy nagyenergiaju plazma hajtomu. Jo lenne a relativisztikus kepletekkel szamolni, mert a kiaramlo plazma sebessege es viselkedese eseten mar erzekelhetoek a relativisztikus korlatok hatasai."

    A már belinkelt dokumentációk szerint a plazma kiáramlási sebessége jóval 1000km/s alatt van, ami nem indokolja a relativisztikus hatások figyelembe vételét.
  • KillerBee
    #144
    A hozzászólásodban utolsóként megadott képet már én is ajánlottam neki megtekintésre, mivel azon látható mind az eltaposás, mind a keréknyom, ám ő valami zavaros megjegyzést tett a vizuális feldolgozó képességemre...
  • gothmog
    #143
    a fotós háta mögött.
  • KillerBee
    #142
    Pedig nincs itt semmi látszólagos ellentmondás. Azonos mennyiségű energia felhasználásával kétszeres sebességre csak negyedannyi tömegű reaktív anyagot tudsz felgyorsítani, ami az impulzusmegmaradás törvénye szerint csak fele akkora sebességet (kétszeres sebesség osztva a néggyel) ad az űrhajónak, mint ha ugyanannyi energiával négyszeres tömegű reaktív anyagot fele sebességre gyorsítanál.

    Az optimum megtalálásánál figyelembe kell venni a reaktív anyag arányát a teljes tömeghez és a rendelkezésre álló teljesítményt ill. összenergiát. Erre utaltam korábban, amikor optimális kompromisszumről írtam.

    Abban igaza van kamovnak, hogy nem volt helyes részemről a hatásfok szó használata, inkább az energia és a reaktív anyag minél hatékonyabb felhasználását kellett volna írnom.
  • highpoint
    #141
    Esetleg arra lenne még jó egy kis égitest, hogy valamilyen utánpótlást oldana meg (pl. víz), vagy valamicske gravitációval segítené az űrhajósokat, hogy ne teljes súlytalanságban kelljen megtenniük az utat.
  • Epikurosz
    #140
    Viszont csatlakoztunk már rá üstökösre (valami Deep Space projekt), tehát ez a része annyira nem zűrös. A stoppos megoldás lényege, szerintem, hogy ott van egy jó kis égitest, és azt csinálsz rajta/vele, amit akarsz.
  • highpoint
    #139
    Nem akarok kukacoskodni, mert már van itt egy "kukacos", de meg tudja valaki mondani, hogy hová lett a képről a jármű...?
  • gothmog
    #138
    pedig egyszerű. megnézed a többi képet is.

    "pl. itt van az a bizonyos kép amin a leszálló egydég alatt nincs elfújva a por:AS11-40-5926.jpg"
    itt meg az, amelyiken szét van. hát igen. a hajtómű alatt szét van, a talpak alatt meg nem. mostakkor?

    ez az a kép amin nincs keréknyoma a rovernek, holott már mentek vele (lásd a kerekére feltapadt hold port) AS17-137-20979.jpg
    ez meg a kép két kockával odébbról, ahol az látszik, hogy összerugdalták a port, amíg "sárhányót" kendácsolták.
  • NEXUS6
    #137
    Az ötlet elő pillanatban jobbnak hangzik, mint amilyen valójában.

    Mert milyen is az autóstopp. Állsz az út mentén, integetsz, erre a kocsi leáll, dumcsiztok, beszállsz, elindultok, odaértek, megint megáll, aztán kiszállsz.

    Nos egy aszteroida nem lassít nem áll meg! Ha ugyan ez lenne a helyzet az autóstoppnál is, akkor 100-150-nel kéne tudnod rohangálni, hogy felvegyenek. De ha ilyet tudnál, akkor lehet, hogy autóstoppra sem lenne szükséged.

    Itt is olyan sebességre kéne felgyorsítani az űrhajót, ami nem sokban térne el az aszteroidáétól, mert tekintve annak nem túl nagy tömegét, jelentős pályaeltérések esetén nem tudná befogni az űrhajót.
  • Epikurosz
    #136
    Egy hétköznapi megoldás. :-)
  • kvp
    #135
    "nem lenne egyszerűbb építeni egy gyorsító bizbaszt, ami felgyorsítja a zűrhajót szép lassan jó gyorsra (körbe körbe pörgeti)"

    Mivel jelen esetben akkorat kellene epiteni, ami a Fold atmerojenel egy picivel nagyobb, ezert ez nem tunik tul jo otletnek. Meg Pestrol Becsig sem tudunk igy eldobni egy autot, viszont altalaban a sajat kerekein siman elmegy odaig.

    "Ilyen értelemben tényleg lehetne mondani, hogy éppen a nagykilövelésű megoldás bizonyult ,,kevésbé hatékony''-nak."

    A raketatechnologiaban a lenyeg az, hogy minel nagyobb energiaval lokjuk ki a gyorsitasra szolgalo tomeget. Vagy a tomeget noveljuk vagy az energiat. Mivel a tomeg novelese miatt tobb lenne a gyositando maradek tomeg, ezert ez rossz otlet. Az energia novelesenel pedig a plusz energia johet a jarmuvon kivulrol is, de johet olyan energiaforrasbol amit csak lassan szabad energiava alakitani, mert kulonben a gyorsulas megolne a szemelyzetet. Tobbek kozott ezert sem hasznalunk fuzious impulzus detonacios hajtomuveket. Nagyon hatekony, de akkora lokest nem elne tul a szemelyzet. A mikrofuzios kutatasok meg meg nincsennek ott hogy kis meretben is mukodjon a megoldas, pedig a plazmahajtomuveknek ez egy eletkepes jovobeni tovabbfejlesztese lenne. (a Bussard ramjet is egy folyamatos uzemu fuzios plazma hajtomu, kulso uzemanyagforrassal, ami elmeletileg fel tud gyorsulni akar a fenysebesseg kozelebe is)

    "Úgy tűnik, ettől még a számításba nem ment át a hiba, mert automatikusan ezzel a képlettel számoltam."

    Ez egy nagyenergiaju plazma hajtomu. Jo lenne a relativisztikus kepletekkel szamolni, mert a kiaramlo plazma sebessege es viselkedese eseten mar erzekelhetoek a relativisztikus korlatok hatasai.
  • physis
    #134
    A képlet javítása:

    E = ½ × m × v².

    Úgy tűnik, ettől még a számításba nem ment át a hiba, mert automatikusan ezzel a képlettel számoltam.
  • Sir Ny
    #133
    nem lenne egyszerűbb építeni egy gyorsító bizbaszt, ami felgyorsítja a zűrhajót szép lassan jó gyorsra (körbe körbe pörgeti), és elengedi, és akkor a zűrhajó elszáll a csába jó gyorsan, és akkor már csak fékezni kell, és így az üzemanyag felét ki lehetne tölteni hasznos cuccokkal (pl ember, kaja, pia)
  • DrRadon
    #132
    Ha már a Hold is szóbakerült:

    http://www.nasa.gov/multimedia/nasatv/index.html

    Most megy a becsapódás közvetítése.
  • physis
    #131
    Egész éjjel ezen gondolkodtam, mrt korábban erre soha nem is gondoltam, és a mindkét választ igaznak éreztem, kettő közti paradoxont pedig soká nem tudtam feloldani. A linkelt cikket még nem olvastam el, helyette idealizált kísérleteket képzeltem el. Lehet, hogy félreértettem a kontextust, sőt akár a gondolatmenetem is lehet hibás.

    Szóval eddig erre jutottam:

    Képzeljünk el egy kiskocsit, amely másodpercenként egykilogrammos testeket lő ki 1 m/s sebességgel. Minden másodpercben éppen egységnyi erőlökés éri. (Ha folyamatosan bocsát ki folyamatos anyagot magából ugyanekkora sebességgel és ütemben, akkor pedig folyamatosan 1 Newton tolóerő hat rá). A másodperecenkénti energiaigény: 1 kg tömeg 1m/s-ra gyorsítása, ami az E = m × v² képlet alapján 1/2 joule, tehát a kívánt teljesítmény 1/2 W.

    Változtassunk: a kibocsátás üteme továbbra másodpercenként 1 kilogramm, de immár 2 m/s sebességgel. Ekkor a kocsit minden másodpercben két egységnyi erőlökés éri, vagy folyamatos kibocsátás esetén az impulzusváltozás másodpercenként két egység, amely, egy másodpercre elosztva, 2 newton tolóerőt eredményez.

    Mivel azonban 1 kg tömeg 2 m/s-ra gyorsítása (1 helyett) nem kétszeres, hanem négyszeres energiát igényel (az E = m × v² képlet alapján), ezért itt az energiaigény 2 J, és a megkívánt teljesítmény is 2 W.

    Cserébe mit kapunk? Az kiskocsi mozgási energiája csak kétszeres lesz-e (ugyanannyi menetidőt feltételezve), vagy pedig ,,igazságosan megkapjuk a pénzünkkért'' a mozgási négyszeres energiát az ,,űrhajónkra''?

    A tolóerő kétszeres, és a menetidőt ugyanannyinak vesszük. A két ,,űrhajó'' tömege is ugyanannyi minden másodpercben, hiszen a hajtóanyagot (vagy az 1 kg-os próbatesteket) ugyanolyan ütemben lőjük ki. A másodpercenkénti impulzusváltozás (vagy a másodpercenként ütemezett erőlökés) is éppen kétszeres. Kétszeres erő hat rendre ugyanakkora tömegekre. Ezért szerintem - de mg nem gondoltam át -- a sebesség is rendre kétszeres lesz, minden másodpercben (vagy minden löket végén).

    A teljes menetidő után tehát a kétszer gyorsabb próbatesteket kilövő (de azokat ugyanolyan ütemben ,,fogyasztó'') űrhajó sebessége kétszeres lesz, mozgási energiája pedig négyszeres. Tehát a kétszeres energia (teljesítmény)igényért cserébe meg is kaptuk a kétszeres mozgási energiát az űrhajónkra.

    Azonban mégis, valahol igaznak kell lennie ennek a hatásfok-romlási gondolatmenetnek is. Mert a kérdés tulajdonképpen egészen más kontextusban is felmerülhet a gyakorlatban, ami egész más, mint a fenti idealizált kísérleti elrendezésem. Erre is próbálok idealizált példát mondani.

    Ha van egy elemem (vagy még inkább, egy jól feltöltött, gyorsan kisüthető, nagy kapacitású kondenzátorom), azzal kétféleképp készíthetek űrhajót.

    Az egyik esetben beleteszem egy kiskocsiba, amelynek szellemes szerkezete a kondenzátor elektromos energiáját elektromágnesek segítségével mozgási energiává alakítja. A mozgást úgy használjuk fel, hogy éppen magát az immár kimerült, felesleges kondenzátort a kiskocsiból hátrafelé kilőjük. Az eredmény látványos, átlagember is azonnal érzékelheti: a kiskocsi jól láthatóan elindul ellenkező irányba: Több kondenzátor alkalmazása esetén komoly végsebességet érhet el ,,űrhajónk''.

    A másik idealizált mód a kondenzátor rakétaelvű felhasználására: olyan kiskocsiba tesszük, amely a kondenzátor elektromos energiáját fény- és hősugarakká alakítja, és azokat egy parabolatükörrel hátrafelé terelve, fotonrakétaként működik.

    Az eredmény nem látványos, legfeljebb vákuumban, súlytalanságban lehet egyáltalán észlelni, és akkor is csak nagyon hosszú idő múlva, vagy gyorsított filmen, vagy finom mérőberendezéssel.

    Ilyen értelemben tényleg lehetne mondani, hogy éppen a nagykilövelésű megoldás bizonyult ,,kevésbé hatékony''-nak. Elvesztegettük a kondenzátor teljes energiáját, szinte a semmiért, miközben a jóval szerényebb elektromágneses ágyús megoldás látványos eredményt hozott. Igaz, hogy az utóbbi esetben magát a kondenzátort is elvesztettük, nemcsak az energiatartalmát, de az gyakorlati szempontból, (legalábbis ebben a kísérleti elrendezésben) nem hátrány.

    Egyelőre eddig jutottam a kérdéssel, mert csak így tudtam magam számára egyáltalán megfoghatóvá tenni. Ennek talán az az oka, hogy a matematikai analízis nyelvén nem tudom a kérdést a maga teljes precizitásában megvizsgálni, ez sohasem ment túl jól nekem.
  • KillerBee
    #130
    Gratulálok! Először észrevetted, hogy a http://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/alsj/a17/AS17-137-20979.jpg azonos önmagával. Aztán már arra is rájöttél, hogy hogy a rovert ábrázoló kép nem azonos azzal, amelyen már csak a hűlt helye látható, és ezt még büszkén közlöd is velem, az alábbi megjegyzéssel:

    "ami meg az érveidet illeti: azok után, hogy számodra a két kép teljesen azonos, nem hinném, hogy komolyan kellene foglakoznom az érveiddel. (arról nem is beszélve, hogy még 1 mondtattal sem utaltál arra, hogy azok a képek azért nem lehtnek kamuk mert....)
    Tudod van erre egy régi mondás: ne néz, hanem láss..."

  • MacropusRufus
    #129
    lehet már kezdek fáradni, de most képzavar lett.
    Én 106-ba betettem pár liknet te a 111-be kettőt.
    111-ben megjegyezted, hogy azért hiányozhat a kerényom mert eltaposták. Na én arra a képre hivatkozva írtam, hogy az két különböző.
    Ui. betettél egy képet is.

    a srácédővel mit vitatkozén, hiszen az ua.
  • Molnibalage
    #128
    http://www.sg.hu/listazas.php3?id=1117973040

    Mellesleg mi értelme lett volna ennak a logikának? Ott voltunk, de nem csinálunk fotót, de élő TV közvetítést meg igen. Ne itt válaszolj, a linkhez tartozó topikban.
  • KillerBee
    #127
    Istenem, kicsit unalmas mindig ugyanazokat az "érveket" olvasni. Olvass utána, segítek:

    Ha utánajársz, megtudhatod, hogy a földetérés előtt pár másodperccel kikapcsolták a hajtóművet. A holdkomp vízszintes mozgást végzett, jól látható a talpnál a holdporba vájt csík, ahogy még csúszott a holdkomp. Vagyis a leszállási hely fölött soha nem üzemelt a hajtómű, nem volt gázsugár. Továbbá vákuumban nem egészen úgy áramlik ki a gáz a fúvókán, mint a légkörben.

    Hány kép van még a tarsolyodban, amelyeket hamisnak tartasz? Végigzongorázod a teljes repertoárt?
  • KillerBee
    #126
    Jaj nekem! Te erre a képre hivatkoztál: http://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/alsj/a17/AS17-137-20979.jpg

    Én meg a #111-ben megadott linken lévő dokumentumban egyanerre a képre, csak ott a képre mutató link alatt ott van a magyarázat is, amelyet a kedvedért be is másoltam!

    Te pedig most diadalittasan hangoztatod, hogy az ellenpéldaként felhozott http://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/alsj/a17/AS17-137-20981HR.jpg nem azonos azzal, amire a bemásolt magyarázó szöveg vonatkozik.

    Szövegértés? Ismerős a szó? Ugye nem?
  • MacropusRufus
    #125
    ezen a képen frankón látható az összes nyom. A gond ismét a porral van: mit keres a leszálló egyság lábánál?
    http://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/alsj/a11/AS11-40-5902.jpg