Útra kelt a nanosikló

Én az exponenciális fejlõdésben nem hiszek, hanem a folyamatos, lineárisban. Ez az, ami tartható.
Az örökélet szerintem is elérhetõ, de azt is meg kell érni. Elõtte a maximális életkor kitolása kellene, hogy jöjjön úgy, hogy abból 90%-ban aktív marad az ember.
Azok, akik Európa problémáit bevándorlással akarják megoldani, persze errõl hallani sem akarnak. (Ez a népirtó mentalitás.)

A fejlõdés persze nem áll meg. Sajnos a negatívumok is fejlõdnek, a harc folyaamtos.
Hegel amúgy a 19. században kijelentette, hogy a történelemnek vége, az állam a porosz állammal (felvilágosult monarchia) elérte a csúcsát, és hamarosan, 1900.ig bezárólag minden fel lesz találva.
Megjegyzem, a 19. században roppant derûlátók voltak az emberek. Nem is gondolták volna, hogy csak ezután jön minimum két feketeleves. Tanulság: Mindig résen kell lenni.

Céltopic: Útra kelt a nanosikló

Kedves Epikurosz,

Köszönöm a választ. Sajnos nincs rálátásom arra, hogy megtorpannak-e a nanotechnológia kutatások, és nem is tudok sokat a témáról. A nanotechnológia híreket az nanowerk és a physorg tudományos hírportálon szoktam beszerezni. Most éppen bizakodó vagyok, sok meglepõ alapkutatásról írnak, remélem végig tudják vinni õket, és a technológiai szakaszig is eljutnak. Vannak kezdeti kísérletek nanoagy kifejlesztésére is, és orvosi alkalmazásokkal is (rák célzott kezelése) kísérleteznek.

Nem tudom, hogy igaza volt-e Ray Kurzweil-nek a technológiai szinguaritásról és az exponenciális fejlõdásrõl (róluk ittaz SG-n is volt cikk: 2030-ra legyõzi a mesterséges intelligencia az embert?). Annyit vettem ki az ehhez kapcsolódó vitákból, hogy egyes részterületetek nem feltétlenül exponenciálisak: egyetlen kiragadott szûk terület fejlõdése lassabb is lehet. Volt szó az SG-n a hozászólások közt az angol Wikipédia növekedésérõl, kerítettem róla egy grafikont:



Sajnos nem tûnik már exponenciálisnak, de persze a cikkek írásához mindenképp emberek kellenek, az nem gépesíthetõ, és mivel az angolszász országok lakossága nem nõ rohamosan, érthetõ a növekedési ütem megtorpanása. Viszont azt remélem, hogy ami igaz egyes résztetületekre (egyes nem fõáramú szakterületek), részvállalkozásokra (Wikipédia), az nem igaz a tudomány egészére: a tudomány (ha az egészét nézzük, nemcsak egyes részterületeit) korlátlan vagy legalábbis nagy kifutása van, és még soká megtartja exponenciális ütemét: remélem, nem vagy soká nem fog telítõdni. Biztat egyes III. világbeli országok bekapcsolódása, az új szakemberözön, meg az, hogy a tudományos kutatás egy részét gépekkel is lehet segíteni --- persze még nem az ötleteket, az alkotó kreativitást, de nagytömegû nyers adat esetén egyes lényegkiszûrõ feladatokat már ma is el lehet látni megfelelõ gépekkkel (úgy tudom a Large Hadron Collider esetében is, egyes csillagászati kutatásoknál is ez történik), és erõforrásigényes szimulációk is hozzájárulnak elméletek felvetéséhez, ellenõrzéséhez (biológia, asztrofizika). Remélem, a számítási-és tárkapacitás növekedése, a mikroszkópia fejlõdése (élõ sejt belsõ folyamatainak egyre kisebb léptékû nyomon követhetõsége) stb. Pandora szelencéjét fogja megynitni (remélem jó értelemben).

Bevallom, az exponenciális ütemben való bizakodásom végsõ soron érzelmi alapú: szeretném, ha még beleférnénk az örök élet feltalálásába. Frusztráló, mennyire keveset lehet megragadni a természet mûködésébõl egy emberélet alatt.

Tudom, vannak komoly érvek amellett is, hogy a tudományos vagy legalábbis az innovációs fejlõdés telítõdni fog (ld. szingularitás-kritikák), mégis, talán érzelmi-irracionális okokból, bizakodom:

Két õsi majom beszélget.
-- Te -- mondja az egyik -- milyen tökéletes állatok is vagyunk. Voltak valaha a dinoszauruszok, hát azok elképesztõen buták voltak. Itt vannak a rovarok, hüllõk, azok sem tudnak túl sokat. A madarak és a többi emlõs sem ér fel velünk. Sõt, nekünk már éntudatunk is van, mert a tükörképünkrõl tudjuk, hogy azok mi vagyunk. Képesek vagyunk jeleket kreatív módon használni.
-- Így van -- felel a másik -- csak egy dolog nyugtalanít engem. Hogy most már nem igazán lehet hova fejlõdni tovább.

Persze mi már tudjuk, hogy történt a majmok után is érdekes, sõt, akkor jött igazán csak a java.

Érdekes egyébként mhogy Kurzweilnek, sõt a transzhumanizmusnak meglepõen korán megvoltak az elõfutáraik. A régi orosz filozófiák, természetfilozófiák között a kozmizmusnak vannak ide vonatkozó sejtései. Ezek nem mind tarthatóak (a holtak feltámasztása, az örök élettel ellentétben, úgy tudom,lehetetlen), de a kozmizmusnak voltak tudományosabb igényû változatai is, éppen ennek az egyik alakja a nálunk is ismert Ciolkovszkij.

A nanotechnológiába a magántõke nem mer befektetni, legalábbis keleten, mert nagyok a pénzügyi kockázatok, a megtérülésre évtizedeket is kell várni.

A Putyin által fémjelzett orosz felsõ vezetés ezen a téren is rájött a helyes útra. Miután sikerült visszaszorítani az olyan kártékony oligarchák hatalmát, mint a jelenleg is börtönben ülõ Hodorkovszkij (akinek szabadon bocsátásáért a nemzetközi zsidó lobbi olyan jeles személyiségei, mint Tom Lantos vagy Soros György emeltek szót), akik a részeges Jelcin uralma idején szedték meg magukat, Oroszország gazdasága rendbejött, és most már van pénz nagyobb lélegzetvételû tudományos programokra is.

Moszkvában a nanotechnológiai fejlesztéseket elsõsorban állami cégek által megvalósított kutatások és fejlesztések révén képzelik el. Örömteli hír, hogy a Rosznatek nevû cég 5 milliárd dollárt kap az állami költségvetésbõl, hogy az Orosz Szövetségi Ûrhivatal részére nanotechnológiai fejlesztéseket végezzen. Így kell ezt csinálni.

Magyarországon sajnos a balliberális koalíció, élén a rosszemlékû Gyurcsány Ferenccel, gumigyárakkal és egyéb egészségromboló, de legalábbis a nyereséget az országból kivívõ beruházásokkal képzeli el a jövõt, reméljük már nem sokáig.

Ahham, na már tisztább a kép 😊

Na, kellett nekem kekeckedni.

ezzel akarják kicsempészni az aranyat a széfekbõl,ennyi<#idiota>

Ha már ennyire érdekel...
Az Atomi Erõ mikrószkóp, vagy más néven AFM egy olyan szerkezet amiben egy igen finom mechanikával/elektronikával ( legtöbbszöt piezocsövekkel ) ellátott dokkoló egységre akasztott tûszondát tolnak a minta közelébe. A szonda egy laprugónak is mondható lemez végére van ráültetve és tipikusan nanométeres méretû. A laprugó hátoldálára egy monokromatikus ( LASER ) fénynyalábot fókuszálnak, aminek reflexiója egy 4 darabból álló fénydetektorra érkezik. Alap esetben a fénypont a 4 kvadráns közepén van ezért a detektorok által adott feszültségjel kiegyenlíti egymást. A minta és a tûszonda kölcsönhatását a fénynyaláb elmozdulása, vagyis a feszültségértékek megváltozása jelzi.
Különféle szkennelési technikák léteznek az egyik legalapvetõbb a kontakt mód. Kontakt módban a szondát gyakorlatilag belenyomják a minta felületébe és végigkaristolják. A mikroszkóp megpróbálja a szondát a minta felületén tartani, ezáltal kb letapogatja azt. Azért csak hozzávetõlegesen, mert a kölcsönhatás mértéke a minta felületétõl is függ. Ha az nem homogén, akor egy esetleges keményebb résznél a szonda úgy érzékeli, hogy ott egy "domb" található.
A pásztázó alagút mikroszkópia hasonló pasztázi technika azzal a klönbséggel, hogy a minta és a tû nem érintkezik, viszont mindkettõnek vezetõnek kell lennie. A tûre és a mintarögzítõre ( vagyis a mintára is ) feszültség különbséget kapcsolnak és közelítik a tût a minta felé. Ha a távolság elég kicsi és megfelelõek a paraméterek a minta és a tû között alagútáram jön létre. Az alagútáram lesz a kontroll jel és letapogatják a felületet állandó alagútáram mellett. Persze itt is igaz, hogy valós topográfiát csak akkor kaphatunk ha a minta homogén.

Mondjuk 4-es metró. 😄

Majd lesz nanorepülõ,ami meg valami bivalyerõs mérget vagy vírust szállít az ellenségbe.Kilõnek 10000 ilyet és meg is nyerték a csatát.

Vagy kapcsolódik az agyához és átveszi felette az irányítást. 😊

Csak ,hogy egy lehetséges jövõbeli katonai alkalmazást említsek.

Ja, hogy ez volt az "atomi erõ mikroszkóp" :-)

Szent Habakukk!
A rendszerezõ elme. :-)

Nekem amúgy az a benyomásom, mintha megtorpantak volna a nanótechnológiai kutatások, vagy lehet, hogy csak a titkolózás miatt tûnik úgy.

Már megint hülyeséget írsz. Olyat mondasz, amit én nem.

Nem egészen. Az alapszál nem megy sehová, hanem van egy második, vastagabb, de rövid nanocsõ ráhúzva, arra van ráapplikálva az arany, és így utaznak együtt.

azért arra én még kíváncsi lennék, mekkora volt a kütyü teljesítménye, mennyi energiát zabált fel hozzá.
És hogy mennyi aranyrészecskét szállítot (nagyjából)

Amit itt osszehoztak, az egy vekony szal amire feltuztek egy kis aranyszemcset, majd aramot vezettek at rajta a ket tamasztekot sinkent hasznalva. Legnagyobb meglepetesukre a szal kozepe felforrosodott, majd a homersekletkulonbseg elkezdte hajtani az egesz szerkezetet a ket sinen a sinek vege fele. (a melegebb kozepso reszrol a hidegebb fele) A szallitmany meg kozben megolvadt a nagy melegtol. A dolog makroszkopikus meretben is megismetelheto, csak sokkal tobb energia kell hozza. A muszer meg egy alagut effektust hasznalo pasztazo elektronmikroszkop volt, csak a forditas sikerult gyengere.

Mert biztos kiégeti a fél oldaladat, ha pár nanométeren 1000 fok alakul ki... 😊

A PRAM chipekben 600 fok fölé melegítik a biteket tároló cellákat, mégsem olvad szét. link

A nanogépek egy része (a nanoautó továbbfejlesztéseképp elképzelt nanotruck, vagy az itt bemutatott nanorail) valóban az atomi világ nagyságrendjétõl már nem messze esõ méretû dolgokat mozgat, azonban a részecskegyorsítókkal való hasonlóság, legalábbis manapság, ezzel véget is ér. A nanogépek és a részecskegyorsítók felhasználásában és célkitûzéseiben nagyon máshová esnenk a hangsúlyok. A nanogépeknél az összerendezett mûködés, struktúrák felépítésének a képessége az áhított cél, a részecsekegyorsítóban pedig a nagy sebesség, az egy récsecskére jutó nagy energia. Vagyis: a gyorsítóknak nincsen ,,kémiájuk'', valódi jelentõségük mély fizikai elvek kutatása, ezzel szemben a nanogépektõl a mikrovilágban való olyan összerendezett, számtalan célra alkalmazható mûködést várunk el, amelyet a természet egyelõre a kémia és a biológia világában valósított meg.

A Large Hadron Collider nevû részecskegyorsító teljesítményét szemlélteti, hogy képes lesz atomi részecskéknek akkora energiát adni, amely makroszkopikus tartományba esik, tehát hétköznapi hasonlattal is személtethetõ. Egyetlen részecskének képes akkora energiát adni, mint egy szúnyog repülése. Ennek megdöbbentõ mivoltát akkor csodálhatjuk meg igazán, ha figyelembe vesszük: már az atom is olyan kicsi, hogy ha egy mákszemet kinagyítanék akkorára, mint Budapest, akkor egy atom nõne akorrára, mint egy mákszem. Ráadásul az atommag és az elemi részek még az atomnál is sokkal kisebbek. Gyorsítónk fõ dolga tehát a ,,nyers erõ'', ebben próbáljuk tökélyre vinni õket, és lényegében semmi mást nem várunk el tõlük. A természet még meghaladja minket ebben: egyes kemény kozmikus részecske energiája akkora önmagukban is, mintha egy ólomtéglát ejtenék a lábamra.

A nanogépektõl viszont néhányan azt a sokféleséget várják, mint a hétköznapi világban gépeink összességétõl. Mármint nem egyetlen nanogéptõl, hanem magától a nanogépek építésétõl (az egyes nanogépek külön-külön lehetnek speciális célgépek is). Sõt Eric Drexler futurológiai munkája (Engines of Creation) az emberi test mûködésének teljes kézbentartásáat, az öregedés kiküszöbölését vizionálja általános célú nanogépek, programozható molekuláris asszembler révén. Ebben egyébként vitája volt a kémiai Nobel-díjas Richard Smalley-val. Én úgy értettem a vitát, hogy Smalley (aki maga is sokat alkotott a nanotechnológia terén) nem a nanotechnológiában rejlõ lehetõségeket tagadta, hanem azt, hogy a biológiai és a kémia szintjén lezajló folyamatok mechanikus robotokkal megközelíthetõk lennének: ha lesznek ilyen nanogépek, azok nem a kémia nyelvének megkerülésével fognak megvalósulni. Számomra úgy tûnt, hogy a két tudós vitája lényegében ,,csak'' redukcionizmus-vita.

A részecskegyorsítóval elektromosan töltött részecskéket gyorsítanak nagyon nagy sebességekre, hogy ütköztessék õket. Ezzel az eszközzel viszont molekulákat tudnak nagyon precízen szállítani. Hogy mire jó? Pl. nagyon kicsi mechanikus szerkezetek építésére.

Emberben a hõmérséklet miatt biztosan nem alkalmazható.

Hogy jön ide a részecskegyorsító? Nyilván arra jó, hogy nagyon kicsi dolgokat hozzanak létre és/vagy szállítsanak célterületre. Pl. rákos sejtbe közvetlenül antitesteket. Viszont érdekes elgondolás, hogy lehetne egy az emberi testet utánzó, önjavító rendszert ilyenekbõl létrehozni? Nem jövõhéten, de egyszer.

mekkkkora ötleeeeet 😄 VÉgre valami hasznosat is alkot a tudomány 😄😄


Just Joke 😛

ahhoz nem kell nanocsõ elég egy szívószál is 😄

ilyen nanocsõ jó lenne itthon is, a hûtõbõl szállítaná a sört folyamatosan 😊

Ugye ti most csak játszátok a hülyét?

És ha elérik ezzel a 100m/s-os sebességet és sikerül nagyban megépíteni, akkor lesz egy TGV vonatunk ami elolvad menet közben az 1k°C-tól <#vigyor3>
Amúgy nem vagyok benne tehát nem értem, de ha részecskegyorsítók régebb óta vannak, akkor hogyhogy ez macerás feladat? (pedig a részecskék kisebbek mint ez😊
És ezt nem negatívan, hanem kíváncsiságból: mire lesz jó? még kisebb mikrochipek készítésére, precíz mûtétekre? (csak kérdezem 😊

Nem sokat értettem a lényegbõl. Ezt sem "atomi erõ mikroszkóp".

a filmek lassan valósággá válnak! 😊

Gyerekek! Hát hiába... 2008 van európai unió meg minden...! 😊

Tehát amit nem lehet 1-2 éven belül hipp-hopp kifejleszteni, azt hagyjuk is, felejtsük is el, ne is foglalkozzunk vele?

Emmegmi? Valami kígyó?

na végre valami

100 év múlva ebbõl még lehet is valami😊