32
-
Epikurosz #32 Én az exponenciális fejlődésben nem hiszek, hanem a folyamatos, lineárisban. Ez az, ami tartható.
Az örökélet szerintem is elérhető, de azt is meg kell érni. Előtte a maximális életkor kitolása kellene, hogy jöjjön úgy, hogy abból 90%-ban aktív marad az ember.
Azok, akik Európa problémáit bevándorlással akarják megoldani, persze erről hallani sem akarnak. (Ez a népirtó mentalitás.)
A fejlődés persze nem áll meg. Sajnos a negatívumok is fejlődnek, a harc folyaamtos.
Hegel amúgy a 19. században kijelentette, hogy a történelemnek vége, az állam a porosz állammal (felvilágosult monarchia) elérte a csúcsát, és hamarosan, 1900.ig bezárólag minden fel lesz találva.
Megjegyzem, a 19. században roppant derűlátók voltak az emberek. Nem is gondolták volna, hogy csak ezután jön minimum két feketeleves. Tanulság: Mindig résen kell lenni. -
physis #31 Céltopic: Útra kelt a nanosikló
Kedves Epikurosz,
Köszönöm a választ. Sajnos nincs rálátásom arra, hogy megtorpannak-e a nanotechnológia kutatások, és nem is tudok sokat a témáról. A nanotechnológia híreket az nanowerk és a physorg tudományos hírportálon szoktam beszerezni. Most éppen bizakodó vagyok, sok meglepő alapkutatásról írnak, remélem végig tudják vinni őket, és a technológiai szakaszig is eljutnak. Vannak kezdeti kísérletek nanoagy kifejlesztésére is, és orvosi alkalmazásokkal is (rák célzott kezelése) kísérleteznek.
Nem tudom, hogy igaza volt-e Ray Kurzweil-nek a technológiai szinguaritásról és az exponenciális fejlődásről (róluk ittaz SG-n is volt cikk: 2030-ra legyőzi a mesterséges intelligencia az embert?). Annyit vettem ki az ehhez kapcsolódó vitákból, hogy egyes részterületetek nem feltétlenül exponenciálisak: egyetlen kiragadott szűk terület fejlődése lassabb is lehet. Volt szó az SG-n a hozászólások közt az angol Wikipédia növekedéséről, kerítettem róla egy grafikont:
![]()
Sajnos nem tűnik már exponenciálisnak, de persze a cikkek írásához mindenképp emberek kellenek, az nem gépesíthető, és mivel az angolszász országok lakossága nem nő rohamosan, érthető a növekedési ütem megtorpanása. Viszont azt remélem, hogy ami igaz egyes résztetületekre (egyes nem főáramú szakterületek), részvállalkozásokra (Wikipédia), az nem igaz a tudomány egészére: a tudomány (ha az egészét nézzük, nemcsak egyes részterületeit) korlátlan vagy legalábbis nagy kifutása van, és még soká [vagy mindvégig] megtartja exponenciális ütemét: remélem, nem vagy soká nem fog telítődni. Biztat egyes III. világbeli országok bekapcsolódása, az új szakemberözön, meg az, hogy a tudományos kutatás egy részét gépekkel is lehet segíteni --- persze még nem az ötleteket, az alkotó kreativitást, de nagytömegű nyers adat esetén egyes lényegkiszűrő feladatokat már ma is el lehet látni megfelelő gépekkkel (úgy tudom a Large Hadron Collider esetében is, egyes csillagászati kutatásoknál is ez történik), és erőforrásigényes szimulációk is hozzájárulnak elméletek felvetéséhez, ellenőrzéséhez (biológia, asztrofizika). Remélem, a számítási-és tárkapacitás növekedése, a mikroszkópia fejlődése (élő sejt belső folyamatainak egyre kisebb léptékű nyomon követhetősége) stb. Pandora szelencéjét fogja megynitni (remélem jó értelemben).
Bevallom, az exponenciális ütemben való bizakodásom végső soron érzelmi alapú: szeretném, ha még beleférnénk az örök élet feltalálásába. Frusztráló, mennyire keveset lehet megragadni a természet működéséből egy emberélet alatt.
Tudom, vannak komoly érvek amellett is, hogy a tudományos vagy legalábbis az innovációs fejlődés telítődni fog (ld. szingularitás-kritikák), mégis, talán érzelmi-irracionális okokból, bizakodom:
Két ősi majom beszélget.
-- Te -- mondja az egyik -- milyen tökéletes állatok is vagyunk. Voltak valaha a dinoszauruszok, hát azok elképesztően buták voltak. Itt vannak a rovarok, hüllők, azok sem tudnak túl sokat. A madarak és a többi emlős sem ér fel velünk. Sőt, nekünk már éntudatunk is van, mert a tükörképünkről tudjuk, hogy azok mi vagyunk. Képesek vagyunk jeleket kreatív módon használni.
-- Így van -- felel a másik -- csak egy dolog nyugtalanít engem. Hogy most már nem igazán lehet hova fejlődni tovább.
Persze mi már tudjuk, hogy történt a majmok után is érdekes, sőt, akkor jött igazán csak a java.
Érdekes egyébként mhogy Kurzweilnek, sőt a transzhumanizmusnak meglepően korán megvoltak az előfutáraik. A régi orosz filozófiák, természetfilozófiák között a kozmizmusnak vannak ide vonatkozó sejtései. Ezek nem mind tarthatóak (a holtak feltámasztása, az örök élettel ellentétben, úgy tudom,lehetetlen), de a kozmizmusnak voltak tudományosabb igényű változatai is, éppen ennek az egyik alakja a nálunk is ismert Ciolkovszkij. -
Epikurosz #30 A nanotechnológiába a magántőke nem mer befektetni, legalábbis keleten, mert nagyok a pénzügyi kockázatok, a megtérülésre évtizedeket is kell várni.
A Putyin által fémjelzett orosz felső vezetés ezen a téren is rájött a helyes útra. Miután sikerült visszaszorítani az olyan kártékony oligarchák hatalmát, mint a jelenleg is börtönben ülő Hodorkovszkij (akinek szabadon bocsátásáért a nemzetközi zsidó lobbi olyan jeles személyiségei, mint Tom Lantos vagy Soros György emeltek szót), akik a részeges Jelcin uralma idején szedték meg magukat, Oroszország gazdasága rendbejött, és most már van pénz nagyobb lélegzetvételű tudományos programokra is.
Moszkvában a nanotechnológiai fejlesztéseket elsősorban állami cégek által megvalósított kutatások és fejlesztések révén képzelik el. Örömteli hír, hogy a Rosznatek nevű cég 5 milliárd dollárt kap az állami költségvetésből, hogy az Orosz Szövetségi Űrhivatal részére nanotechnológiai fejlesztéseket végezzen. Így kell ezt csinálni.
Magyarországon sajnos a balliberális koalíció, élén a rosszemlékű Gyurcsány Ferenccel, gumigyárakkal és egyéb egészségromboló, de legalábbis a nyereséget az országból kivívő beruházásokkal képzeli el a jövőt, reméljük már nem sokáig. -
#29
Ahham, na már tisztább a kép :) -
Epikurosz #28 Na, kellett nekem kekeckedni. -
#27
ezzel akarják kicsempészni az aranyat a széfekből,ennyi 
-
postmortem #26 Ha már ennyire érdekel...
Az Atomi Erő mikrószkóp, vagy más néven AFM egy olyan szerkezet amiben egy igen finom mechanikával/elektronikával ( legtöbbszöt piezocsövekkel ) ellátott dokkoló egységre akasztott tűszondát tolnak a minta közelébe. A szonda egy laprugónak is mondható lemez végére van ráültetve és tipikusan nanométeres méretű. A laprugó hátoldálára egy monokromatikus ( LASER ) fénynyalábot fókuszálnak, aminek reflexiója egy 4 darabból álló fénydetektorra érkezik. Alap esetben a fénypont a 4 kvadráns közepén van ezért a detektorok által adott feszültségjel kiegyenlíti egymást. A minta és a tűszonda kölcsönhatását a fénynyaláb elmozdulása, vagyis a feszültségértékek megváltozása jelzi.
Különféle szkennelési technikák léteznek az egyik legalapvetőbb a kontakt mód. Kontakt módban a szondát gyakorlatilag belenyomják a minta felületébe és végigkaristolják. A mikroszkóp megpróbálja a szondát a minta felületén tartani, ezáltal kb letapogatja azt. Azért csak hozzávetőlegesen, mert a kölcsönhatás mértéke a minta felületétől is függ. Ha az nem homogén, akor egy esetleges keményebb résznél a szonda úgy érzékeli, hogy ott egy "domb" található.
A pásztázó alagút mikroszkópia hasonló pasztázi technika azzal a klönbséggel, hogy a minta és a tű nem érintkezik, viszont mindkettőnek vezetőnek kell lennie. A tűre és a mintarögzítőre ( vagyis a mintára is ) feszültség különbséget kapcsolnak és közelítik a tűt a minta felé. Ha a távolság elég kicsi és megfelelőek a paraméterek a minta és a tű között alagútáram jön létre. Az alagútáram lesz a kontroll jel és letapogatják a felületet állandó alagútáram mellett. Persze itt is igaz, hogy valós topográfiát csak akkor kaphatunk ha a minta homogén.
-
#25
Mondjuk 4-es metró. :D -
#24
Majd lesz nanorepülő,ami meg valami bivalyerős mérget vagy vírust szállít az ellenségbe.Kilőnek 10000 ilyet és meg is nyerték a csatát.
Vagy kapcsolódik az agyához és átveszi felette az irányítást. :)
Csak ,hogy egy lehetséges jövőbeli katonai alkalmazást említsek. -
Epikurosz #23 Ja, hogy ez volt az "atomi erő mikroszkóp" :-) -
Epikurosz #22 Szent Habakukk!
A rendszerező elme. :-)
Nekem amúgy az a benyomásom, mintha megtorpantak volna a nanótechnológiai kutatások, vagy lehet, hogy csak a titkolózás miatt tűnik úgy. -
willcox #21 Már megint hülyeséget írsz. Olyat mondasz, amit én nem. -
dez #20 Nem egészen. Az alapszál nem megy sehová, hanem van egy második, vastagabb, de rövid nanocső ráhúzva, arra van ráapplikálva az arany, és így utaznak együtt. -
#19
azért arra én még kíváncsi lennék, mekkora volt a kütyü teljesítménye, mennyi energiát zabált fel hozzá.
És hogy mennyi aranyrészecskét szállítot (nagyjából) -
kvp #18 Amit itt osszehoztak, az egy vekony szal amire feltuztek egy kis aranyszemcset, majd aramot vezettek at rajta a ket tamasztekot sinkent hasznalva. Legnagyobb meglepetesukre a szal kozepe felforrosodott, majd a homersekletkulonbseg elkezdte hajtani az egesz szerkezetet a ket sinen a sinek vege fele. (a melegebb kozepso reszrol a hidegebb fele) A szallitmany meg kozben megolvadt a nagy melegtol. A dolog makroszkopikus meretben is megismetelheto, csak sokkal tobb energia kell hozza. A muszer meg egy alagut effektust hasznalo pasztazo elektronmikroszkop volt, csak a forditas sikerult gyengere. -
dez #17 Mert biztos kiégeti a fél oldaladat, ha pár nanométeren 1000 fok alakul ki... :)
A PRAM chipekben 600 fok fölé melegítik a biteket tároló cellákat, mégsem olvad szét. link -
physis #16 A nanogépek egy része (a nanoautó továbbfejlesztéseképp elképzelt nanotruck, vagy az itt bemutatott nanorail) valóban az atomi világ nagyságrendjétől már nem messze eső méretű dolgokat mozgat, azonban a részecskegyorsítókkal való hasonlóság, legalábbis manapság, ezzel véget is ér. A nanogépek és a részecskegyorsítók felhasználásában és célkitűzéseiben nagyon máshová esnenk a hangsúlyok. A nanogépeknél az összerendezett működés, struktúrák felépítésének a képessége az áhított cél, a részecsekegyorsítóban pedig a nagy sebesség, az egy récsecskére jutó nagy energia. Vagyis: a gyorsítóknak nincsen ,,kémiájuk'', valódi jelentőségük mély fizikai elvek kutatása, ezzel szemben a nanogépektől a mikrovilágban való olyan összerendezett, számtalan célra alkalmazható működést várunk el, amelyet a természet egyelőre a kémia és a biológia világában valósított meg.
A Large Hadron Collider nevű részecskegyorsító teljesítményét szemlélteti, hogy képes lesz atomi részecskéknek akkora energiát adni, amely makroszkopikus tartományba esik, tehát hétköznapi hasonlattal is személtethető. Egyetlen részecskének képes akkora energiát adni, mint egy szúnyog repülése. Ennek megdöbbentő mivoltát akkor csodálhatjuk meg igazán, ha figyelembe vesszük: már az atom is olyan kicsi, hogy ha egy mákszemet kinagyítanék akkorára, mint Budapest, akkor egy atom nőne akorrára, mint egy mákszem. Ráadásul az atommag és az elemi részek még az atomnál is sokkal kisebbek. Gyorsítónk fő dolga tehát a ,,nyers erő'', ebben próbáljuk tökélyre vinni őket, és lényegében semmi mást nem várunk el tőlük. A természet még meghaladja minket ebben: egyes kemény kozmikus részecske energiája akkora önmagukban is, mintha egy ólomtéglát ejtenék a lábamra.
A nanogépektől viszont néhányan azt a sokféleséget várják, mint a hétköznapi világban gépeink összességétől. Mármint nem egyetlen nanogéptől, hanem magától a nanogépek építésétől (az egyes nanogépek külön-külön lehetnek speciális célgépek is). Sőt Eric Drexler futurológiai munkája (Engines of Creation) az emberi test működésének teljes kézbentartásáat, az öregedés kiküszöbölését vizionálja általános célú nanogépek, programozható molekuláris asszembler révén. Ebben egyébként vitája volt a kémiai Nobel-díjas Richard Smalley-val. Én úgy értettem a vitát, hogy Smalley (aki maga is sokat alkotott a nanotechnológia terén) nem a nanotechnológiában rejlő lehetőségeket tagadta, hanem azt, hogy a biológiai és a kémia szintjén lezajló folyamatok mechanikus robotokkal megközelíthetők lennének: ha lesznek ilyen nanogépek, azok nem a kémia nyelvének megkerülésével fognak megvalósulni. Számomra úgy tűnt, hogy a két tudós vitája lényegében ,,csak'' redukcionizmus-vita. -
WoHu #15 A részecskegyorsítóval elektromosan töltött részecskéket gyorsítanak nagyon nagy sebességekre, hogy ütköztessék őket. Ezzel az eszközzel viszont molekulákat tudnak nagyon precízen szállítani. Hogy mire jó? Pl. nagyon kicsi mechanikus szerkezetek építésére. -
willcox #14 Emberben a hőmérséklet miatt biztosan nem alkalmazható. -
Inquisitor #13 Hogy jön ide a részecskegyorsító? Nyilván arra jó, hogy nagyon kicsi dolgokat hozzanak létre és/vagy szállítsanak célterületre. Pl. rákos sejtbe közvetlenül antitesteket. Viszont érdekes elgondolás, hogy lehetne egy az emberi testet utánzó, önjavító rendszert ilyenekből létrehozni? Nem jövőhéten, de egyszer. -
#12
mekkkkora ötleeeeet :D VÉgre valami hasznosat is alkot a tudomány :D:D
Just Joke :P -
gErEth #11 ahhoz nem kell nanocső elég egy szívószál is :D
-
aDannyBoy #10 ilyen nanocső jó lenne itthon is, a hűtőből szállítaná a sört folyamatosan :) -
dez #9 Ugye ti most csak játszátok a hülyét? -
#8
És ha elérik ezzel a 100m/s-os sebességet és sikerül nagyban megépíteni, akkor lesz egy TGV vonatunk ami elolvad menet közben az 1k°C-tól 
Amúgy nem vagyok benne tehát nem értem, de ha részecskegyorsítók régebb óta vannak, akkor hogyhogy ez macerás feladat? (pedig a részecskék kisebbek mint ez:)
És ezt nem negatívan, hanem kíváncsiságból: mire lesz jó? még kisebb mikrochipek készítésére, precíz műtétekre? (csak kérdezem :) -
Epikurosz #7 Nem sokat értettem a lényegből. Ezt sem "atomi erő mikroszkóp". -
Picitibi #6 a filmek lassan valósággá válnak! :) -
Picitibi #5 Gyerekek! Hát hiába... 2008 van európai unió meg minden...! :) -
#4
Tehát amit nem lehet 1-2 éven belül hipp-hopp kifejleszteni, azt hagyjuk is, felejtsük is el, ne is foglalkozzunk vele? -
Epikurosz #3 Emmegmi? Valami kígyó? -
arrakistor #2 na végre valami -
Headon #1 100 év múlva ebből még lehet is valami:)
