Köszönöm a választ. Sajnos nincs rálátásom arra, hogy megtorpannak-e a nanotechnológia kutatások, és nem is tudok sokat a témáról. A nanotechnológia híreket az nanowerk és a physorg tudományos hírportálon szoktam beszerezni. Most éppen bizakodó vagyok, sok meglepő alapkutatásról írnak, remélem végig tudják vinni őket, és a technológiai szakaszig is eljutnak. Vannak kezdeti kísérletek nanoagy kifejlesztésére is, és orvosi alkalmazásokkal is (rák célzott kezelése) kísérleteznek.
Nem tudom, hogy igaza volt-e Ray Kurzweil-nek a technológiai szinguaritásról és az exponenciális fejlődásről (róluk ittaz SG-n is volt cikk: 2030-ra legyőzi a mesterséges intelligencia az embert?). Annyit vettem ki az ehhez kapcsolódó vitákból, hogy egyes részterületetek nem feltétlenül exponenciálisak: egyetlen kiragadott szűk terület fejlődése lassabb is lehet. Volt szó az SG-n a hozászólások közt az angol Wikipédia növekedéséről, kerítettem róla egy grafikont:
Sajnos nem tűnik már exponenciálisnak, de persze a cikkek írásához mindenképp emberek kellenek, az nem gépesíthető, és mivel az angolszász országok lakossága nem nő rohamosan, érthető a növekedési ütem megtorpanása. Viszont azt remélem, hogy ami igaz egyes résztetületekre (egyes nem főáramú szakterületek), részvállalkozásokra (Wikipédia), az nem igaz a tudomány egészére: a tudomány (ha az egészét nézzük, nemcsak egyes részterületeit) korlátlan vagy legalábbis nagy kifutása van, és még soká [vagy mindvégig] megtartja exponenciális ütemét: remélem, nem vagy soká nem fog telítődni. Biztat egyes III. világbeli országok bekapcsolódása, az új szakemberözön, meg az, hogy a tudományos kutatás egy részét gépekkel is lehet segíteni --- persze még nem az ötleteket, az alkotó kreativitást, de nagytömegű nyers adat esetén egyes lényegkiszűrő feladatokat már ma is el lehet látni megfelelő gépekkkel (úgy tudom a Large Hadron Collider esetében is, egyes csillagászati kutatásoknál is ez történik), és erőforrásigényes szimulációk is hozzájárulnak elméletek felvetéséhez, ellenőrzéséhez (biológia, asztrofizika). Remélem, a számítási-és tárkapacitás növekedése, a mikroszkópia fejlődése (élő sejt belső folyamatainak egyre kisebb léptékű nyomon követhetősége) stb. Pandora szelencéjét fogja megynitni (remélem jó értelemben).
Bevallom, az exponenciális ütemben való bizakodásom végső soron érzelmi alapú: szeretném, ha még beleférnénk az örök élet feltalálásába. Frusztráló, mennyire keveset lehet megragadni a természet működéséből egy emberélet alatt.
Tudom, vannak komoly érvek amellett is, hogy a tudományos vagy legalábbis az innovációs fejlődés telítődni fog (ld. szingularitás-kritikák), mégis, talán érzelmi-irracionális okokból, bizakodom:
Két ősi majom beszélget.
-- Te -- mondja az egyik -- milyen tökéletes állatok is vagyunk. Voltak valaha a dinoszauruszok, hát azok elképesztően buták voltak. Itt vannak a rovarok, hüllők, azok sem tudnak túl sokat. A madarak és a többi emlős sem ér fel velünk. Sőt, nekünk már éntudatunk is van, mert a tükörképünkről tudjuk, hogy azok mi vagyunk. Képesek vagyunk jeleket kreatív módon használni.
-- Így van -- felel a másik -- csak egy dolog nyugtalanít engem. Hogy most már nem igazán lehet hova fejlődni tovább.
Persze mi már tudjuk, hogy történt a majmok után is érdekes, sőt, akkor jött igazán csak a java.
Érdekes egyébként mhogy Kurzweilnek, sőt a transzhumanizmusnak meglepően korán megvoltak az előfutáraik. A régi orosz filozófiák, természetfilozófiák között a kozmizmusnak vannak ide vonatkozó sejtései. Ezek nem mind tarthatóak (a holtak feltámasztása, az örök élettel ellentétben, úgy tudom,lehetetlen), de a kozmizmusnak voltak tudományosabb igényű változatai is, éppen ennek az egyik alakja a nálunk is ismert Ciolkovszkij.
