2111
A megmaradási törvények vesztették értelmüket
  • Albertus
    #1
    Függesszünk fel három szál egyenlő tömegű, egyenlő hosszúságú 1 mm2 keresztmetszetű acélszálat egy kaloriméterben.
    Függesszünk 100 kg terhelést az első szálra, a másodikra 10 kg-ot
    a harmadik maradjon üresen.
    Mérjük meg a hőmérsékletüket és a szálak hosszát.

    Majd 1 fok celziusszal csökkentsük a kaloriméterben a hőmérsékletet és várjuk meg, amíg kiegyenlítődik.
    Kiegyenlítődött hőmérsékleten mérjük meg a szálak hosszát.

    Azt tapasztaljuk, hogy a lineáris hőtágulási tényező értékének megfelelő mértékben mindhárom szál hossza rüvidebb lett.

    Igen, ám! De energiát vontunk ki és a rövidüléssel 100 kg-ot és
    a másik szál 10 kg-ot emelt fel!
    Vagyis a hőenergiától független munkát végzett!

    Energiát termelt plusszban!

    Ha zárt folyadéktérrel, vagy gáztérrel megismételjük a kisérletet
    ugyanezt az eredményt kapjuk!
    A hőenergia mennyiségétől független nagyságú energiát "termel" a
    hőmérsékleti zsugorodás.

    Ez lehetetlen lenne az energia megmaradási tétel értelmében.

    Miután, a valóságban a lineáris hőtágulás bizonyítottan léztezik,

    kizárja az energia megmaradási tétel helyességét!



  • Icebarney
    #2
    És pontosan milyen törvények vesztették értelmüket? Vagy egyáltalán miért? Egyébként biztos, hogy nem hamis egyetlen törvény sem, csak esetleg bizonyos korlátokon belül igazak, amiket állít. Lásd pl. Newton-törvények
  • Icebarney
    #3
    Ó, bocsánat. Megelőztél :)
  • Albertus
    #4
    Az egészben az a legérdekesebb, hogy annyira kézenfekvőnek tűnt a kisiskolás tananyag, hogy amikor a méréseket végeztük azt hittük, hogy
    mi tévedtünk.
    De akárhányszor ismételtük meg, minden eredmény egyezett.
    új műszerekkel, új kaloriméterrel, új tömegekkel.. minden eredmény újra és újra egyezett.
    Elvégeztük az szakirodalom átvizsgálását, eredmény: senki, soha sem
    vitatta Joule kisérletének értelmét, tartalmát.

    Joule törvényére épült a termodinamika, az energia megmaradási törvény, mind hiába.
    Az egész alapja, a Joule törvény hibás eredményét minden tudomány ág továbbvitte.


  • Sephi
    #5
    Ez relativ. Joule tanulmanyaiban es irasaiban sehol sem tunik fol maga a bizonyitek hogy korlatozott lenne a torvenye olyan egyseges szinten hogy azt sajat magat zarja ki.

    Tehat nem is igazan ertem eme topik lenyeget.
  • TommyC
    #6
    Nemtudnád egy kicsit közérthetőbben elmagyarázni, mert érdekel a kisérleted, csak nem értem a szavakat.
  • TommyC
    #7
    Tehát ha jól értem:
    Annak ellenére, hogy energiát (hőt) vettél el a rendszertől, a rendszer elemei munkát végeztek (~energiát termeltek) azzal, hogy felemelték a súlyokat (megrövidültek).
  • Sir Quno Jedi
    #8
    Te figyu! Olyat láttál már, hogy vizet öntesz egy sziklarepedésbe és mikor megfagy szétveti a sziklát, amihez neked igen komoly munkagépek kellttek volna. Ugyanez peitában az egyiptomban is közkedvelt, verjünk bele faéket és vizet rá, már reped is a kő effekt. Ezek szerint akkor én egy kulacs víz "ENERGIÁJÁVAL" sziklátzúztam?!!! Ejnye!
  • Dave0092
    #9
    ezek a törvények nemcsak ugy röpködtek az emebrek fejébe, rengeteg kisérlet után jött létre ez a fizikai törvény... és valamivel több életfelfogása volt annak aki ezt megirta, mint neked...
    igaz én ezt nem értem...
    de ha igyis lenne ahogy leirnád, miben váltizna meg a világunk?
  • Molnibalage
    #10
    Akkor mágis hogyan lehetséges, hogy a "hibás" elveket alkalmazva tervezett dolgok működnek? Érdekes. Hol történt a mérés? Ha ilyen fantasztikus az eredmény miért nincs publikálva?
  • Borg
    #11
    Attól, hogy ennél a kisérletnél sántít a törvény, még nem hamis. Maximum nem 100%-ban fedi a valóságot.

    Einstein a relativitás elméleténél pl magában az elméletben megjósolta, hogy nagyon nagy valószínűséggel szingularitások fognak fellépni, amivel lényegében az elmélet a saját bukását vetíti előre.
  • Molnibalage
    #12
    Egyébként meg a topic indítójának még javaslom, hogy ne minket fagasson, hanem tudományosan kopmetensebb embereket. Nemtalálsz ilyet?
    BME-n van egy pár? Ajánljak pár tanszéket vagy ismered már a járást?
  • CaviaR
    #13
    A fizika alaptörvényeit nem lehet ilyen kis általános iskolás kísérletekkel megcáfolni. Hadd ne kezdjem el ecsetelni miért.
    És a föld sem banán alakú, mielött még be akarnád bizonyítani valamiféle furcsa kísérlettel és idegen szavakkal tűzdelt mondatokkal.. :D
  • Molnibalage
    #14
    Ammenyire átlátom a gond az, hogy rosszul értelmezik a termodinamika második főtételét.
  • bardocz
    #15
    én azt nem értem hogy mi lene ha pár törvény megbukna?hirtelen öszedőlne a világ mert kiderült?semmi sem változna meg és minden működne ugyan úgy ahogy eddig is,akkor meg miáért izgatnám fel magam emiatt?én értem a kisérletet amit leírtál,de hát akkor ez van,nem dől ösze a világ
  • Locutos
    #16
    Én nemtudom, de énnekem nagyon érdekesnek tűnik az Albertus feltevése...
    Szóval ha azt akarnánk hogy mindenképpen érvényesüljön az energiamegmaradás, akkor minél nagyobb súlyok vannak felfüggesztve annál nehezebben kellene lehessen lehülljenek a szálak. De egyszer úgyis lehüllnének... Vagy esetleg ott lehetne bibi, hogy csak bizonyos hőmérséklet külömbség hatására lenne elég "energia" a környezeti hőben, hogy megbírja kezdeni lehűteni a szálat...ez alatt a szál nem hűlne másképp. Nagyon érdekes, ennek utánna kellene jól számolni, és jól kiszámolni mennyi hőenergiatartaléka lehet a kaloriméternek, és ősszehaosnlítani a végzett munkával. Persze ezt kísérletileg is ellenőrízni az eredményeket.
  • LES FORZA INTER
    #17
    p*V=n*R*T p,n,R állandók, T változott, így V is.
    tehét te hőmérsékletet csökkentettél, és csökkent a térfogat igaz? hol itt a probléma? na mind1 én inkább kémiás vok, nem fizikás...
    jah a rendszer gondolom nem zárt volt, nem volt az energiaáramlás megakadályozva, szal itt is sántít, de mind1 mindim kémiás vok inkább...
  • LES FORZA INTER
    #18
    jah más: hidak tervezéséél is számolnak a lehüléssel, felmelegedéssel, ezért hagynak 20cm-et kb, hogy tágulhasson, összemehessen. attól, hogy összébbmegy, még elbírja a rajta áthaladó autók súlyát.
    -hűlésnél a részecskék lassabban rezegnek, kisebb térfogatot foglalnak el.
    -mindennek megvan a szakító szilárdsága, és 1-2 fok változással, még nem változik akkorát, hogy ne bírná el ugyanazt a súlyt(kivétel, ha a súly már előzőleg a szak.szilárdság határán volt.)
    -esélytelen, hogy annyit hűtsél azon az acélszálon, hogy annyi munkát végezzen, hogy megérje, és ne is pattanjon el a változatlan súly miatt.
  • Hixer
    #19
    egyébként én egyáltalán nem hiszem el, hogy ugyanakkorára húzódtak össze az acélszálak... mikor ráakasztottál súlyokat megnyúltak igaz? le nem mérheted mert nagyon kicsi mértékben, de megnyúltak. Ezután lehűtötted a szálakat, mind összement térfogatilag, ezzel felemelte a súlyt, de szerintem arányosan, szóval nem mind ugyanannyit ment össze, mivel minden acélszál a ráakasztott súly miatt igaz kicsi, de meglévő értékben más hosszúságú, és más átmérőjű volt! Vagyis nem uyanannyi lehűtéssel emelte fel ugyanolyan magasra a két eltérő tömegű súlyt.

    Összehúzódtak, lecsökkentetted az atomok mozgását, az őket összetartó elsőrendű kötés a fémes kötés pedig nem engedte őket szétválni, ergo nem szakadt el a szál, hanem optimális mértékben összehúzta, szóval szerintem a te általad keresett energia ott rejlik, hogy az atomok lassulása miatt az atomok közti tér növekedése megbolygatta a halmazban uralkodó kémiai kötést, az egyensúlyt, ennek kiegyensúlyozására az atomok erősebben vonzották egymást, ezzel megrövidült az acélszál. szóval nem a semmiből jött energia, hanem az egyensúly visszaállítására törekedve "húzták fel az atomok" a súlyt.

    Ezt kb. úgy képzelem el, mint a magerő dolot, hogy ilyen kis távolságokon belül van ez az erőhatás, ami nagyon erős és ha mondjuk egy atommagból elkezdenél húzni kifelé egy protont, de még a távon belül elengeded, azonnal visszarántódik, ha a távon kívül húzod, leszakad és önnálló részecskeként mozog tovább.

    Én így látom a dolgot, egyébként jól tükrözi szerintem, hogy a tudományok mennyire kapcsolódnak valójában egymáshoz, atomi szinten már a fizika és a kémia egybeolvad szinte, én nem is tudnám megmondani, van-e határ. Nyugodtan javítsatok ki, mert énnekem sose volt kedvenc tárgyam a fizika, habár élveztem az órákat, mert nagyon életszerűen hangzott ott minden, lehet csak jó tanárom volt, de mindenesetre a tudomány maga nem fogott meg, én is kémia párti vagyok mint, ahogy már előttem említették.
  • mikike
    #20
    én sem értem ez miért zárná ki az energiamegmaradás törvényét
    dehát nekem mindig is az volt a véleményem, hogy épp azok nem tudnak semmit sem a világegyetemről, akik tudósoknak nevezik magukat
    leszámírtva az energiamegmaradást, mert azt jól kitalálták
    csak zárt rendszernek itt az egész világot kelllene tekinteni
  • mikike
    #21
    (érdekelne pl. hogy a súlyokkal terhelt rendszert ugyanannyi energiába kerül-e lehüteni, mint egy súlytalant)
  • Molnibalage
    #22
    "épp azok nem tudnak semmit sem a világegyetemről, akik tudósoknak nevezik magukat"

    Te magadnál vagy? Akkor ki tud náluk többet róla te zseni? Például te? Az átlagember biztosan nem, akik már lassan összekeveik a víz forráspontját a derékszöggel. Fok, fok...
  • Dj Faustus #23
    Hogy is mondta Leonardo Da Vinci?
    “... ó ti, az örökmozgó feltalálói, hány semmit nem érő tervet alkottatok! Menjetek az aranycsinálók közé!”
    Forrás: SZABADALMAZTATHATÓ-E AZ ÖRÖKMOZGÓ? - Élet és Tudomány archívum a Sulinet oldalán.

    Amikor a gravomágneses falszárítót, a csodálatos mosógolyót, az impulzus üzemű makroszkópikus kvantum-oszcillátort elhiszik az emberek (és Isaura kiszabadítására pénzt gyűjtenek, a láncleveleket továbbküldik), akkor már semmin nem csodálkozik az ember.
  • Hixer
    #24
    ehh ezt nem szószerint kell venni, ne játszad itt a középszerűt.

    azt jelenti, hogy egy ember minél jobban vágja a dolog egy részét, tehát pl. tudósok a magyarázatokat, összefüggéseket, akkor annál inkább elveszti az egészről alkotott képet, és nem egészében kezdi nézni a dolgokat. példa: egy kémikus professzornak fingja sincs a G-protein működési elvéről a sejthártyában.

    Leonardo da Vinci ezért is szorgalmazta, hogy mindenki törekedjen a "homo universale" vagyis a minden iránt érdeklődő, mindenben otthonosan mozgó státusz elérésére, Leonardo ezért is volt sokminden mestere, repülő szerkezeteit a madarak megfigyelésével sikerült megalkotni, az életből merítette az ihleteit, a példákat.

    Ezért is ha valaki ezt állítja, hogy "épp azok nem tudnak semmit sem a világegyetemről, akik tudósoknak nevezik magukat" akkor ezt olyan értelemben teszi, hogy aki tüzetesen megpróbálja megmagyarázni a világot, azt mindig megpróbálja leegyszerűsíteni, hogy megértse, pedig közbe minden tudomány mindennel összefügg, és valójában olyan bonyolult, hogy aki tudós az mindig csak egy szeletét ismerheti meg a VILÁG-nak.
  • Molnibalage
    #25
    ""homo universale" vagyis a minden iránt érdeklődő, mindenben otthonosan mozgó státusz elérésére"

    Ez lehet, hogy akkor ment, de ma már ez rég a múlté.
  • sz4bolcs
    #26
    Ma már nincsenek polihisztorok, ugye..
  • Albertus
    #27
    Sziasztok!

    Köszönöm a sok és színes hozzászólást!

    Azoknak akik nem értették a kisérlet lényegét röviden, másként fogalmazva:

    A hőtágulás-zsugorodás mértéke mindig a lineáris hőtágulási tényezőnek megfelelően alakul.
    Azaz terheletlen szál éppen annyi %-al zsugorodik, mint a terhelt szál.
    Nyílván a terheléssel rugalmasan megnyújtott szál, minden hőmérsékleten hosszabb a terheletlen szálnál.

    Ami a lényeg: a zsugorodással, hőtágulással végzett munka, többlet energia.
    "Kifelejtették" az energia megmaradási és termodinamikai törvényekből.

    Így ezen törvények nem is lehetnek korrektek, pontosak.

    Így nem fogadhatók el törvényként sem!


  • Albertus
    #28
    Szia!

    Remélem a kiegészítéssel érthető számodra is. Igen, öntsünk vizet
    a repedésbe, lehüléskor-fagyáskor a teljes hőenergia készletét leadja.
    Emellett közel végtelen nagy tömeget lehet vele felemelni.

    Ezen tömeg megemelésére sehonnan nem kap (a mai fogalmaink szerint) energiát, mégis megemeli.



  • Albertus
    #29
    Kedves Dave!
    Javaslom a politikai pályát.

    A fizikai törvényeket valamikor valakik, az akkori kor szintjén állva
    felismerték jól vagy rosszul.

    Ott vannak pl. Maxwell hullámegyenletei. Ötven évvel a foton felfedezése elötti időből. Nyílván a fotonnal terjedő sugárzott energia
    egészen más értelmezést követel meg, ennek ellenére,
    mégis a mai napig vannak akik azt hiszik, hogy az éter hullámain terjed a fény.

  • Albertus
    #30
    Szia!

    Nos, az eredmény közismert. A felismerést (többek között)
    frissen veletek osztottuk meg.

    Ennél szélesebb körben lehet-e bármit publikálni?
  • Albertus
    #31
    Szia!

    Így van. Nem teljesen kidobandók a megmaradási törvények!

    Csupán a jelenlegi formájukban csak a "szokványos" ill. nagyon szembetűnő esetekben tekinthetők többé-kevésbé elfogadhatónak.

    Ugyanakkor elvesztették alapjukat arra, hogy a megmaradási törvényekre hivatkozva, bármit is cáfolhassunk!
  • Albertus
    #32
    Szia!

    Oké.. növeld egy hengerben a hőmérsékletet, nől a nyomás, vagy azonos nyomás mellett a térfogat.
    Így m tömeget felemelhetsz h magasságba.

    No, most! Reteszeld az m tömeget a hengerbe, hogy amikor a gáztól elveszed a hőenergiát, lehűtöd, akkor összezsugorodik, a tömeg áll a
    h magasságban.
    A gáz pedig, a zsugorodás közben, húzza lefelé a dugattyút.
    kötélcsiga-kötél segítségével m2 tömeget fel tudsz emeltetni vele..
    Pedig éppen elvetted az energia készletét..

    És akkor ott a h magasságban reteszelt m tömeg.. amit leengedve
    minimum E=1/2 m*g*h energiát ad le.
    Ha pedig "leejted" akkor E=m*g*h energiát adhat át ütközéskor.

    Ha pedig rugalmas ütközéssel (acálon-acél golyó) végzett munkát, akkor
    az alapnak átadott energia E=2*m*g*h ... stb-stb
  • Albertus
    #33
    "Te magadnál vagy? Akkor ki tud náluk többet róla te zseni? Például te? Az átlagember biztosan nem, akik már lassan összekeveik a víz forráspontját a derékszöggel. Fok, fok... "

    Nos, itt ez a példa. Kisiskolás korunktól úgy tudjuk, úgy hisszük, hogy munkát csak energia közléssel lehet végeztetni.
    Nagy tudósaink sem hiszik másként..

    És mégis, minden télen szétfagynak az utak.. a csövek.. és nem tűnik fel, hogy ehhez senki sem adott nekit energiát..

    Hol vannak télen az általad emlegetett tudósok?
  • Sir Quno Jedi
    #34
    A víznél pl. mikor azt már fagypontig hűtötted és szeretnél belőle jeget csinálni, akkor még rengeteg energiát kell, hogy elvonj tőle, miközben a hőmérséklete nem, csak a halmazállapota változik. ÉS addig nem tudod tovább csökkenteni a hőmérsékletét, míg jég nem lesz, pedig folyamatosan energiát vonsz el tőle.

    Ha vizes marhabőrt húzol valaki torkára és az megszárad, akkor megfojtja az illetőt, pedig csak a víz párolgott el belőle. ÉS akkor mi van? A rendszer nem volt zárt és a víz halmazállapot változásához rengeteg energiát kellett közölni vele.

    A vizes faék pedig hasonlóan ahhoz, mikor egy 5V-os, pár grammos motorral felemelnek egy embert, megfelelő áttételekkel, mindössze annyit jelent, hogy a fában lezajló kémiai és fizikai folyamatok elégségesek ahhoz, hogy a fa akkor is kitáguljon, ha ehhez egy egész sziklát kell kettérepesztenie. Mintahogy egy pár kiló robbanószer is szétvet egy hegyoldalt, csak a megfelelő mélységbe és a megfelelő pontokon kell elhelyezni a töltetet. Vagy ahogy egy pár gramm triciummal és deuteriummal is fel lehet robbantani egy fél kontinenst, csak be kell indítani a fúziójukat...

    Attól, hogy te nem "látod" és nem fogod fel, hogy honnan az a "többlet" energia (ami valójában nem is többlet), attól még könnyedén elmagyarázhatja egy hozzá értő fizikus.

    Vagy nem. :D
  • Hixer
    #35
    hmm, dehát a rácsában kialakuló igen erős hidrogén-kötések azok, amik nem esnek szét, nehezen bomlanak fel, és ezek szolgáltatják azt az iszonyat erős kölcsönhatást molekulák között, ami még a követ is szétfeszíti. Emellett nagy helyigénnyel rendelkezik, ezért nagyobb térfogatot kap.

    az energiát a kő szétfeszítésére itt a molekulákat összetartó kölcsönhatások tartalmazzák, az a nyomás amit a kő kifejt a vízre miközben az növeli a térfogatát nem elég a molekulák közötti kölcsönhatás legyőzésére.

    tényleg úgy néz ki a dolog mintha sántítana, ebben egyetértek veled, és már bebizonyosodott, hoy vannak dolgoka amiket a mostani törvényekkel nem lehet megmagyarázni, pl. az elektron pályája, mozgása, ami úgy néz ki attól füg, hogyan akarjuk megmérni... volt egy kísérlet, hogy ha úgy kezdtek neki a mérésnek, mintha hullámot akarnának mérni, akkor az elektron hullámtulajdonságokat mutatott, beszélek most a kis résen való áthaladásról ahol tipikus hulláminterferencia mezőket kaptak eredményként, aztán, ha pedig úgy álltak hozzá a méréshez, hogy az elektron részecske és úgy próbálták ezt bebiztonyítani, akkor meg részecsketulajdonságot mutatott, itt pl. egy nagyon finom rugóra rögzítették ezt a kis rést, és az elektron nem mutatta tovább a hullámtulajdonságokat, hanem szóródott mindenfelé mint vmi részecske. Az útját azóta sem lehet semmiféle leírással megmondani, mert egy olyan anyagnak ami hullám és részecske egyszerre, egyszerűen nem tudjuk kiszámítani az útját, ergo időben a pontos helyét sem, csak ha megnézzük.

    Itt jött még egy érdekes kísérlet, ami a kvantum-elméletekhez vezetett, hogy az elektron tulajdonságai nem függnek a helytől, időtől, hanem attól, hogy megmérjük-e őket vagy sem... erről nem tudok, sokat Spektrumon láttam róla filmet, abból emlékszem egy kevésre.

    Na, de lényeg a lényeg, hogy szerintem ami hiányzik ezekből a törvényekből, az az a szemlélet, amit a többi tudomány már felfedezett, de a fizika még nem olvasztotta magába. Tehát, energia megmaradás fennáll a víz repeszti a követ részen is, az ott lévő többlet munkát a víz molekulái közt lévő másodrendű igen erős kölcsönhatás állja. És az szerintem nem igaz, hogy akármekkora tömeget szét lehet ezzel repeszteni.

    ha egy óriási egybefüggő fémtömb repedésébe raksz vizet és megfagyasztod, nem repeszti szét, hanem a repedésből felfelé kitüremkedik a jég. Ha pedig egy egybefüggő fémtömb közepébe rakod a vizet és megfagyasztod, ha megfelelően nagy a tömb, a nyomás ami a víz térfogat változása miatt a vízre hat olyan nay lesz, hogy nem engedi kialakulni az össze ilyen hidrogén-kötést, a víz nem fog teljesen megfagyni, minél lejebb viszed a hőmérsékletet, annál lasabban mozognak a molekulák, annál eyszerűbben veszik fel a rácsszerkezetet, de hs elég nagy tömböd van akkor nem fog megfagyni a víz. Kísérlettel nem hinném ezt meg lehetne csinálni, hiszen honnan szerezzenek az emberek óriási egybefüggő erős tömböt, hogyan juttassanak a közepébe vizet, az anyag sértése nélkül és hogyan figyeljék meg, tényleg folyékony marad-e a víz.

    Én egyszerűen csak azt mondom, hogy bizonyos fizikailag nem összeillő problémáknak kémiai mayarázata van. Pl. nem érvényes a tömegmegmaradás törvénye itt:
    szódabikarbónát szórok sósavba, megmértem pontosan a sósav és a szódabikarbóna tömegét, összeöntöttem őket, lemértem a keletkező oldat tömegét és kevesebb, mint a kezdeti anyagok össztömege... pedig a magyarázat, csak annyi, hogy kémiai reakció ment végbe és gáz távozott a rendszerből.
    Persze ezt mindenki tudja, és nem akadnak fenn ezen a példán, de tény, hogy itt más tudományból kapott ismeretet is alkalmazni kell.
  • sz4bolcs
    #36
    kár, hogy most épp nem jár erre fele egy ilyen sem. :)
  • sz4bolcs
    #37
    vagy mégis xD
  • Albertus
    #38
    Kedves Kolléga!

    A félreértések elkerülése érdekében a topic-nyitó példában, homogén acél szálakat említettem.

    A bevitt és kinyert hőenergia mennyiségétől függetlenül alakul
    az emeléssel végzett munka.

    Az acél vagy más "elemi" rács esetén, még a molekuláris erőkkel,
    és főleg nem kémiai energiákkal sem kell számolni.

    A magyarázat pedig rendkívűl egyszerű: sem a rácsszerkezet váltásában,
    átalakulásában lévő energia, sem a rács hőenergia készlete sem
    jelenik meg az elvégzett munkában. Egyszerűen a megmaradási törvények megfogalmazása helytelen.

    A terhelés eltorzítja a rács alakját. Ha ezt a torzulási energiát
    nem "vesszük ki" akkor az egyenlegben nem jelenik meg. Hiszen mindvégig feszített marad a rács.
    Az energia felvételének és leadásának nagysága sem függ a terheléstől,
    hiszen a terhelés nem befolyásolja az anyag tömegét és calorikus tulajdonságait a tapasztalt mértékben.

    Az más kérdés, hogy ha a nyomás(húzás) hatására jelentősen megváltozna
    pl. a fajhő értéke, akkor magyarázatot adhatna a jelenségkörre.

    Nos, ilyen mérvű változással nem találkozhatunk. Viszont a törvényeket felismerők figyelmét elkerülte minden ilyen jellegű, létező, de nem látszó hatás.

    Így nem csoda, hogy hihetetlen vakon, ostobán, általános érvényű törvényt mondtak ki úgy, hogy még az ellenkezője sem igaz önmagában.
  • Albertus
    #39
    Különben az impulzus megmaradásának törvénye sem érvényes, ha egy
    lebegő korong palástja "beleakad" egy a tengelyéhez kötött kiszögelésbe.
    A perdülete egyirányú impulzussá alakul. A visszaverődéssel kapott impulzusa ismét perdületként jelenik meg és a túloldali kiszögelésnek
    az elsővel párhuzamos vektorú impulzust ad át.
    Ha pedig két korong forog egymáshoz képest ellentétes irányban, akkor felváltva "pattoghatnak" szinkronban ütközbve a kétoldali
    kiszögelésekhet..
    Így a két korong folyamatosan képez perdület-impulzus átalakítást.

    Ami még nem is ütközne a megmaradási törvényekbe.. Csak az a bibi, hogy nem két egyenlő nagyságú, de ellentétes irányú, hanem
    két-két egymássak azonos nagyságú, és irányú, egymással párhuzamos vektorú impulzusokat hoznak létre.

    Ezzel az impulzusmegmaradás törvényét érvényteleníti.

    Mert a törvény szerint zárt rendszerben képződő impulzusok vektori eredője zéró.. lenne.. De nem az.





  • Albertus
    #40
    Ez is csak azt mutatja, hogy nem kellőképpen körültekintően lett megfogalmazva az impulzus megmaradás törvénye sem.

    Azt gondolom mindenki tudja, hogy az impulzus mennyiség az energia megmaradás tételének (A.Einstein óta) szerves része. Így onan "kiemelve"
    magának az energia megmaradási tételnek az egyensúlyát, teszi semmissé.