A megmaradási törvények vesztették értelmüket
-
#19
egyébként én egyáltalán nem hiszem el, hogy ugyanakkorára húzódtak össze az acélszálak... mikor ráakasztottál súlyokat megnyúltak igaz? le nem mérheted mert nagyon kicsi mértékben, de megnyúltak. Ezután lehűtötted a szálakat, mind összement térfogatilag, ezzel felemelte a súlyt, de szerintem arányosan, szóval nem mind ugyanannyit ment össze, mivel minden acélszál a ráakasztott súly miatt igaz kicsi, de meglévő értékben más hosszúságú, és más átmérőjű volt! Vagyis nem uyanannyi lehűtéssel emelte fel ugyanolyan magasra a két eltérő tömegű súlyt.
Összehúzódtak, lecsökkentetted az atomok mozgását, az őket összetartó elsőrendű kötés a fémes kötés pedig nem engedte őket szétválni, ergo nem szakadt el a szál, hanem optimális mértékben összehúzta, szóval szerintem a te általad keresett energia ott rejlik, hogy az atomok lassulása miatt az atomok közti tér növekedése megbolygatta a halmazban uralkodó kémiai kötést, az egyensúlyt, ennek kiegyensúlyozására az atomok erősebben vonzották egymást, ezzel megrövidült az acélszál. szóval nem a semmiből jött energia, hanem az egyensúly visszaállítására törekedve "húzták fel az atomok" a súlyt.
Ezt kb. úgy képzelem el, mint a magerő dolot, hogy ilyen kis távolságokon belül van ez az erőhatás, ami nagyon erős és ha mondjuk egy atommagból elkezdenél húzni kifelé egy protont, de még a távon belül elengeded, azonnal visszarántódik, ha a távon kívül húzod, leszakad és önnálló részecskeként mozog tovább.
Én így látom a dolgot, egyébként jól tükrözi szerintem, hogy a tudományok mennyire kapcsolódnak valójában egymáshoz, atomi szinten már a fizika és a kémia egybeolvad szinte, én nem is tudnám megmondani, van-e határ. Nyugodtan javítsatok ki, mert énnekem sose volt kedvenc tárgyam a fizika, habár élveztem az órákat, mert nagyon életszerűen hangzott ott minden, lehet csak jó tanárom volt, de mindenesetre a tudomány maga nem fogott meg, én is kémia párti vagyok mint, ahogy már előttem említették.