Ritka rendes lányt találni

õszintén örülök nektek

mit jelentett a csók? (puszi az ajakra, arcra, röviden érintette a nyelved az ajkát, vagy a nyelvét is érintette a nyelved, esetleg hosszasan kényeztettétek egymás nyelvét, meg is haraptad közben a nyelvét finoman, az ajkát is haraptad?)

Nah örülök a hírnek majd késõbb reagálok csak most rohadt sok dolgom van. 😊

hallod elárulok valamit,

úgy ismertem meg, hogy egy másik fórumon írtam neki pár levelet ilyen olyan indok miatt, várjál alig volt valami infója rólam bedobtam, hogy nem-e találkozhatnánk és simán benne volt (jó aztán utána pár szót ejtettünk magunkról, de nem sokat mindent tegnapra hagytunk.😮 Sõt ugyebár nem rég volt a születésnapom meg minden megjegyezte és hozott nekem egy rajzolt önarcképet önmagát megörökítve alárírva, (halkan jegyzem meg h baromi tehetséges) Boldog születésnapot from XY ugyebár angolul írta, mert bírja az angolt sõt még csokit is kaptam hát mondom ilyen nem létezik😄😄...

(mert ugyebár 1. randira íratlan szabály h semmit nem viszünk, õ pedig máris lám lám mivel készült)

nem nem, megbeszéltük, hogy a szerelem, mint olyan nem létezõ fogalom😊

Egy múló, hirtelen érzelmi felindulás, ami egyáltalán nem tartós és nem hosszútávú így belefektetni sem érdemes...😉

Nálam a vonzalom és a szenvedély, az, ami létezik, de semmiképpen nem keverem magam érzelmi korlátok közé😊

nem mondod??? ez mikor volt kb? mert még azt hiszem, hogy rendõröket és mentõket is láttunk a Blahánál, hogy rohantak, mint az állat...még estefele is

Nah gratulálok!

Csak aztán nehogy szerelmes legyél.
Tegnap én is arra jártam 1-2 órával azelõtt, Oktogon sörözõben ittunk egy sört egy haverral + láttuk ahogy egy szerencsétlen öreglányt elütött egy autó az Andrássyn, szegény repült nagyot, azt hittük meghalt de túlélte.

dehát mûvészlélek a csaj, nagyon jó tanuló, céltudatos, zárkózott is hasonlóan, mint én és valamit mégis sikerült megmozgatni benne😊

Tegnap remek volt a hangulatunk abszolút önmagam adtam és természetes voltam nem kellett semmi színjáték, amit egyesek alkalmaznak, hanem minden ment a rendes kerékvágásba😊

ezt mondjuk így, hogy 1. randi után még csókok is elcsattannak álmomba se gondoltam volna😄😄

gondolj bele a randink délután 15-tõl éjfélig tartott hazakísérés alap volt szóval a nap végén ezt meg kellett koronázni valamivel😊

Amennyire undorodtam a csók gondolatától is nem is gondoltam volna, hogy ilyen finom és bizsergetõ érzés😄

ennek a hírnek nagyon örülök 😊 sugárzik a boldogság a soraidból, jó volt olvasni 😊 minden jót Nektek.

helyzetjelentés:

Jelentem, hogy úgy néz ki találtam egy "ritka rendes lányt" akivel teljesen összepasszolok és akivel sikerült egy olyan felejthetetlen randit összehozni, hogy csak ámultunk

(délután 15 óra Oktogonon találkoztunk, elmentünk végig az Andrássyn majd a Hõsök tere után beültünk egy cukrászdába fagyizni ott kb 2 órát dumáltunk, aztán továbbmentünk a Margitszigetre, amit körbesétáltunk visszafele beugrottunk a Blaha mekibe és végül hazakísértem közben mindvégig rengeteget témázgattunk😊)

végén pedig még egy-két csók el is csattant szóval nagyon jól alakult a tegnapi nap😊

végsõ konklúzió: vannak még rendes lányok<#vigyor><#love11><#papakacsint>

"pl elsõ helyen áll a szex, veszélyhelyzet, elismerés és sikerélmény

a megnyilvánulási érzelmi szint pedig attól függ mit követel meg a partner, ugyanis ehhez kell igazítani a megnyilvánulást a célok elérése érdekében"


<#eljen>

ja, hogy ez vicc. már kezdtem volna írni, hogy ne tedd 😊

Akkor nincs más választásom, púpot kell növesztenem a hátamra, illetve egy bibircsókot az arcomra, aztán megyek harangozónak dolgozni hogy legyen valakim.😄

többnyire az olyan csajok megunják a "szép" csávókat, hogy hülyén mondjam, szóval azt a fajtát akivel már sokat randizott és sosem járt jól vele..túl önzõ, túl beképzelt, túl akármi..és most kipróbálja, hogy milyen ez a fajta. a nõknek nem mindig a külsõ a lényeg, nekik más motivációjuk van, mint Neked a Férfinek.

a másik pedig, hogy sok pénze van 😄 de ezt szerintem Te is tudtad.

mert jól tud szájjal kielégíteni

*Miért van az hogy a szerelem vak?

"Meséljen valaki más is!!! Tárgyaljuk ki azt is!"
Ok akkor következõ kérdés:
Miért van az a szerelem vak?
Persze vannak egymáshoz illõ párok(jó lány és jó külsejû fiú...),de egy kicsit túlzás hogy olyan párt is látok hogy Eszmeralda és Kvazimodo?😄

dehogynem lesz, egyszer minden Anya meghal..még ha ez szomorú is, az Élet már csak ilyen.

Fõleg hogy több mint 6 éve vagytok együtt mindenben támogattad(ezek után már megbízhatna benned) õ meg bunkó módon "meghálálta". És még ezek után is az anyjára hallgatott.😄
A kocsid(?) meg hozd vissza tõle.😄

Mondjuk ezek után egy kis bûntudatot vihettél volna a leányzóba hogy érezze milyen aljas módon viselkedett veled.Még hogy az anyjára hallgatott? Na itt benne már megállt az értelem,ebbõl már nem lesz felnõtt.😄

Köszönöm a választ! Teljes mértékben igazad van.

Zárjuk le ezt a témát! 😄
Már teljesen boldog vagyok, és amúgy sem akarok rajta lovagolni 😄
Eleget "fecsegtem" 😄
Következõ?
Meséljen valaki más is!!! Tárgyaljuk ki azt is!

van egy preferncia lista felállítva, és a döntési logika az alapján történik nálunk, hogy az adott szituációban a lista alapján mi fontos mi nem az

persze vannak kevésbé vagy jobban férfias férfiak, és ettõl függõen nagyon eltérõ lehet a preferenciasorrend

pl elsõ helyen áll a szex, veszélyhelyzet, elismerés és sikerélmény

a megnyilvánulási érzelmi szint pedig attól függ mit követel meg a partner, ugyanis ehhez kell igazítani a megnyilvánulást a célok elérése érdekében

Egyszer szívesen meghallgatnám, hogy a férfiak milyen logika mentén, ill. milyen érzelmi szinten nyilvánulnak meg, a saját véleményük szerint.

http://www.youtube.com/watch?v=K9yXyy5FNRM
Hosszú a videó, de rommá nevettem magam rajta.

na erre szoktam írni, hogy képt 😊

Naná, hogy logikusan viselkedek. Legándás a nõi logika 😄

Tény viszont, hogy mûszaki vonalon tevékenykedem, mûkörmökkel magassarkú cipõben, rövid szoknyában, ártatlan kék szemekkel, lobogó vörös frizurával 😄
Paradoxon, de sikeresen mûködtetem.

mást nem is tehetsz, mint saját tapasztalataidat felhasználva ideákat kreálsz és ezekkel támasztod alá a késõbbi döntésedet

ezt nevezik logikus viselkedésnek

viszont csodálkoznék, ha ezt tennéd, mert a nõk általában pillanatnyi érzelmi szintjükön nyilvánulnak meg, emiatt kiszámíthatatlanok és emiatt gyakran nem tudják megmagyarázni a döntéseiket és ezt hisztivel vagy daccal párosítják a lényegrõl való figyelemelterelés céljából

csak az létezik, amirõl tudsz

és te pont annyira hatsz másra, mint az rád

Persze az is könnyen meglehet, hogy a saját magánéletemre próbálok elfogadható ideológiát gyártani, hogy ne érezzem magam annyira kompromisszumképtelennek :/

Ilyen átfogó leírást még nem olvastam/hallottam a nõkrõl.
Ahogy végigolvastam és átgondoltam az életem történéseit azt kell mondjam, hogy tényleg minden tökéletesen úgy mûködik ahogy írtad.

Persze ezt nyilván kevés nõ írja le, vallja be akár magának is, de attól mert nem ismerem el a gravitáció létezését az még hat rám. <#whatever>

egy az egyben leírtad a véleményemet, és én is így fogalmaztam volna meg

Nem megbántani, vagy felmérgelni szerettelek volna.
A kulcsszót kimondtad "mindennek ellenére szerettem". Mindenki olyat szagol, amilyet szakít 😊
Egyáltalán nem tûnsz a hsz-ekbõl f@sznak. Pusztán arra próbáltam rávilágítani, hogy ne várd, hogy majd elkezdõdik a "jó" élet. Már elkezdõdött, éppen most éled. Ebben kell megtalálni a boldogságot. Ha kicsit kevesebb pénzzel, vagy szülõknél, akármilyen körülmények között, de most forog a filmed. Hiába várod a kánaánt.

Amit a barátnõdrõl írtál, egy cseppet sem szimpatikus. De nem is nekem kell õt szeretni. Sõt vszeg neked sem kellene, de sajnos a szív nem ész érvek alapján mûködik 😞

Igaza van Clionak, "a nõk ilyenek". Ha elindul a zizibogár, nem állítja meg semmi. Kell, hogy érezzük, mi vagyunk a legszebbek, nem lehet nélkülünk jól érezni magát a férfinek csak szigorúan elõre egyeztetve (lásd a 2 nap peca), akkor is el akarjanak minket venni, ha éppen eszünk ágában nincs férjhez menni, stb. Tök gáz. Mi is látjuk, hogy nincs igazunk. Egyébként ezek a dolgok akkor jönnek elõ, ha több szeretetre vágyunk, vagy egész egyszerûen nem az adott férfi az igazi, vagy végeláthatatlan langyosvíznek tûnik a kapcsolat. Akkor az élõ fába is belekötünk, nincs az a tett, ami elég jó volna. A vége mindig egy szakítás, ahol normális indokot nehéz elõ hozni, így mindenféle hülyeséget vágunk a másik fejéhez.

Aki szeret, nem fog hülyén viselkedni (egy darabig). Ez azon múlik, hogy egy irányba indul e el az életetek. Ha igen, az mázli és társak lesztek. Sajnos az ilyen társ típusokból kevés rohangál az utcán, hogy pont bele botolj. Én inkább vagyok egyedül, mint egy béna kapcsolatban. De megnyugtatlak, a házasságok többsége béna. Ha nem akarsz mindenáron "biztos családi hátteret" (fõzõ-mosó-gombotvarró-pengétrágó feleséggel), 1-2 gyerekkel, akkor jól fogod érezni magad az életben az 1-2 évig tartó futó, de boldog kapcsolatokban.

Ha pedig családot szeretnél, olyan csajjal maradj együtt, aki legalább annyira szeret téged, mint te õt és ez a tetteiben is megnyilvánul, nem csak szavakban.

Csakis te döntesz.

Ha nem függsz tõle anyagilag és érzelmileg, akkor akkor hagyod ott amikor csak jólesik.

figyelj a mérleg két oldalán áll az, hogy van egy tartós kapcsolatod egy lánnyal, akivel szexelsz, ellátja a házimunkát, akivel közös programokat tudtok eltölteni, akihez odabújhatsz és aki meghallgat...

cserében a mérleg másik oldalán, van egy ciklikusan mûködõ, hisztis picsa, aki logikátlanul összevissza gondolkodik és alaptalanul háborodik fel mindenen, pont akkor amikor nem kellene, igazságtalanul vitatkozik veled minden apróságon, a nagy dolgok felelõsségét meg rádhárítja, ráadásul ha te olyan dolgot teszel, ami neki nem tetszik és neked ezért szemrehányást tesz, az rendben van, de ugyanezért a dologért, ha esetleg õ teszi ugyanezt, azért már te egy büdös mocskos szemétláda vagy ha csak megemlíted neki, hogy õ most ugyanazt csinálja mint amit te csináltál korábban és õ azért szólt neked...


a nõk ilyenek, hozzá kell szoknod, ha a pro dolgokat akarod, a kontrák mellett

Valahol igazad is van, meg nem is. Nem csak benne keresem, kerestem a hibát. Én egy percet sem védtem magamat sohasem. Bennem is voltak hibák, ezt se tagadtam sosem!
Azóta beszéltem vele, de minden zavaros. :S Amiért elment?
Már kb 4 féle verziót hallottam tõle, amiért elhagyott.
Most meg ahogy állnak a dolgai? Már nem is tudom, hogy melyiket higgyem el neki! Az utolsó verzió meg ezekután PFf kész! Nemtudom hogy elhiggyem e vagy sem.
Amiért meg én nem léptem meg dolgokat, az azért történt meg, mert õ olyat tett, mondott. Most nem írom le, hogy miket. A lényeg, hogy ÉN nem mondtam volna olyat a leendõ páromnak amiket õ mondott nekem. Erre persze hogy elment a kedvem, akár a házasságtól, akár a külön költözéstõl, stb..tõl!
Lehet lejjebb írtam már, de leírom megint inkább, mégis miket mondott pl:
Volt egy lakása, ahova ki akart velem költözni! Mikor újítottuk fel, elment rá majdnem félmillióm. Egyszer azt vágta a fejemhez, h úgyse adtam bele egy forintot sem. Aztán, mivel asztalos vok, megcsináltam a konyhát, szobabútort, parkettáztam, stb.. Egyszer azt mondta, én úgyse csináltam ott semmit! PFf.
Azán mikor kezdte berendezni, ötletként mondtam, mit kéne még berakni, venni. Azt vágta a fejemhez, hogy az az övé, és nem az enyém, semmi közöm hozzá és úgy rendezi be ahogy õ akarja!
Egyszer ment nyaralni görögbe, én megmondtam már elõtte x héttel, hogy nem fogok tudni menni, mert nem lesz rá keret! A végleges döntésük nekök is hogy mentek elõtte 3 nappal derült ki. Én nem mentem, õ direkt hazament a kocsijával és elzárta, nehogy használjam a kocsit, míg nincs itthon. Persze máskor, meg mindíg nyugodtan használhattam, teljesen közös volt. Nekem nem fájahtott, hogy mégis itthagyott mert nem tudtam vele menni nyaralni. Erre azon a héten elmentem haverokkal két napot horgászni, míg õ nyaralt, na ezen meg 2 hetet duzzogott, mert el mertem menni! Meg hogy hogy-hogy arra meg volt pénzem! ??? nyaralás ~200k ba fájt neki, nekem a hétvége ~10k-be.
Meg mikor õ belekezdett egy vállalkozásba. Én megmondtam, hogy azt nem úgy kéne, meg nem oda, meg nem azt! Erre kb "leugatott" hogy nem az én pénzem, és az is az õ "boltja" ne szóljak bele, mit csinál!
xD ~ 2 hónapot húzta a dolog, majd szépen bebukott ~2 millát! A végé nekem lett igazam.
Én mikor náluk laktam ~2 évet, mosogattam magamtól ha épp úgy jött az ihlet, kivettem a kezébõl a porszívót, beágyaztam, vásároltam ,stb..
Õ itt lakott nálam ~5 évet és ha ez idõ alatt 20x elmosogatott az már sok, porszívózni 1x se csinált. Takarításról meg nem is beszélek. A ruháimat is max 3x rakta rendbe (mivel férfi vagyok, nem erõsségem az élére hajtott ruha). De persze ezidõ alatt, míg haza-haza járt, az otthoni ruháit havonta 42x átrendezte a szekrényében!
Jah és fõzni nekem valamit? Tejbegríz + melegszendvicsben kimerült a tudomány.
Nah mind1, nem rinyálok többet.
Én voltam a fasz és a hibás mindenben! Tanultam az esetbõl!
De mindezek mellett szerettem õt, és igen, akartam házasodni is, de még nem most!
Ja igen erre a másik! Egy ~28 éves lánynak az annya mióta szögezi le a lány a barátjának, hogy ha nem veszi el a lányát ~3 hónapon belül, akkor többet NEM adja!! ??????? Hát nem vettem el ~3 hónapon belül, erre fel a lány ~8 hónap után lelépett! ? Hogy is van ez??? Ahogy az annya fütyül, õ úgy táncol!
(nem fejtem ki honnan, de biztos forrából tudom, hogy az annya kikötötte neki, hogy ha engem választ és visszajön hozzám, akkor az annyától mindennemû támogatást, segítséget felejtsen el!, vagy ha meg õt akarja, hozzám vissza ne merjen jönni!) 😄
Na EZT add össze! Hogy is van?
Tényleg akkora fasz vagyok? Mint amilyennek látszok és amiket kivettetek a hsz-aimból?
Bocsi, a végére kissé nyers voltam, nem akarok senkit megbántani!
De ezek tények, amiket leírtam!
Na akkor most erre várok választ!
Szép jó estét!

Így igaz.

Elolvastam néhány hsz-od és úgy tûnik nekem, mintha csak a lányban kersnéd a hibát. Az, hogy 8 év alatt egy centit nem jutottatok elõre, nem túl bíztató nõi szemmel.
A rendszert hibáztatni lehet, bár én azt csak jó kifogásnak tartom. Aki szeretne változtatni, az meg is teszi, persze, ha képesnek tartja rá magát. Ha nem képes, akkor meg nincs mire várni, késõbb sem lesz jobb.

Ha valóban olyan gyerekes, mint amilyennek mondod, rossz az ízlése, keveset keres, stb., akkor örülj neki, hogy megszabadultál tõle 😊
Bár azt gondolom, ez csak önvígasztalás.

Egyébként én is leléceltem 6,5 év után. Azóta is sóvárgok utána, de, ha bele gondolok, hogy mennyi kínt okozott a jövõkép hiánya, akkor egy cseppet sem bánom, hogy így döntöttem.

Jah, igen, már rájöttem én is. És elég sokan is mondták nekem, olyanok, akik nem is ismerték személyesen. Csak megbeszéltük a dolgokat, hogy elég gyerekes a gondolkodásmódja, a korához képest.
Azért köszi szépen.
Am. már teljesen lezártam a dolgot, kapcsolatot vele.
Majd ha netán összefutunk, nem fogok rá haragudni. De én nem keresem az p "társaságát". Elfelejtem az egészet. Vagyis megmaradnak a szép emlékek. De ami történt már lezártam. Sikerült túltenni magam rajta.

Látom szegényke nem nõtt fel a világhoz.Nem tudja mit kezdjen magával összevissza tervezget de még összetudja hogy mi legyen....Vagy egyszerûen kihasznált.:S

Jah, mindenki azt mondja felejtsem már el, és ne töprengjek, rágjam magam. Késõbb csak röhögni fogok az egészen.
Igaz maradnak szép emlékek is, de lehet tényleg jobban jártam.
Most még rossz (már nem annyira), de ennél már csak jobb lehet.
Köszi a tanácsokat, és h meghallgattatok.

Jó lenne, ha elmentenéd ezeket az írásokat amiket ide beírsz és majd 2014.01.24-én is elolvasnád 😊

Lenne meglepetés szerintem 😊

A nõk sose elõször a logikát nézik, hanem az érzéseik alapján döntenek és ítélnek meg helyzeteket.

ezért fordulhat elõ, hogy elõbb akarnak gyereket, mintsem átgondolják, mibõl is fogják eltartani

ettõl még nem változtat a helyzeten, hogy keveset kerestél ahhoz, hogy gyereket vállaljatok

joggal hibáztatott téged, mert a férfi pénzt keres a nõ meg elkölti a szokásos felállás gondolom nála is

Köszi szépen a tanácsot!
De sajnos ezt megtettem. Írtam neki egy kb 3 oldalas levelet, fb-on. Még az elején pár szót váltottunk fb-n, akkor írta, hogy olvasta a levelet. Kérdeztem: -ÉS?? semmi reakció? Aztmodta majd válaszol rá. Utána még párszor beszéltünk (sms, chat) de semmi válasz, csak a lerázás volt.
Meg h vége van, keressem az igazit, õ is azt keresi. Velem már nem akar együtt élni, gyereket neveleni, semmit nem akar tõlem.
Ma történt egy olyan eset, hogy fn-on a Mai nõk klub-ja (még szombaton) posztolt egy képet, macsó kockahasú pasik vannak rajta, aláírva, hogy:
Nem az az igazi férfi, aki minden nõt képes meghódítani, hanem aki képes mindet feladni egyért. Erre beírta azt a hsz-t hogy: -"Ez pontosan így van! De hol van az a férfi, meg ide neki az oroszlánt is! Mert akarja!"
Meg ilyenek. Most bakker! Én nem feladtam mindent õ érte??? De! 8 évig húztuk egymást, most hirtelen bekattant az agya? Pánikba esett? Lépni akar? Hát tegye. Én nem csaltam meg sosem, és még eszembe sem jutott. Akkor miért kell ilyeneket beírni, hogy lássam.? Azt sem tudja, miket ír. Meg sajnos akik látják, olvassák nem tudnak semmit. De én nem írok oda semmit, meg neki sem. Nem süllyedek le az õ szintjére. Kiállítja magáról a szegénységi bizonyítványt. Áhh mind1. Beszéltem olyan rokonaival, akik szintén azt mondták hogy jobban jártam, hogy elhagyott.
Örüljek neki, hogy vége van vele. Ha már ilyen dolgokat kijelentett, meg mondott, meg megbeszélni sem tudtunk semmit, megértetni egymással az akaratainkat, akkor jobb is hogy vége lett. Na mind1. Próbálok nem görcsölni rajta, próbálom elfelejteni. Csak az a szomorú, hogy én vagyok a hibás mindenért meg engem okol mindenért, meg hogy nem tudtam "megoldani" az életét. Én nem isteníítem magam, éppúgy hibás voltam én is, el is ismerem, vannak hibáim. Neki is, csak azokat meg õ nem látja, nem ismeri be.
Próbálom lezárni. Lassan de biztosan kezdek "kigyógyulni" 😄
Csak akkor sem kellett volna így elválni, szétmenni, és így eldobni egy ilyen hosszú ideig tartó kapcsolatot. Ha meg már tudta elõbb is, hogy õ nem akart tõlem semmit, akkor meg miért nem ment el hamarabb?
Miért húzta még az agyamat? Kihasznált? Élvezte a kényelmet, a semmittevést? Mindent megadtam neki, megtettem neki. Jóó volt 1-2 dolog, ami tényleg (részemrõl bunkó dolog volt) belátom, amit nem tettem meg) de annak is megvolt a miértje, amiért nem. Milliomos meg sajnos nem vagyok, így nem tudtam tejben-vajban füröszteni. Akkor meg ez a megoldás? Eldobni mindent? Mert neki az hiányzott? Vagy nem értem egyszerûen.
Hát ez van. Ez a legjobb megoldás. Kitekergetni dolgokat, kihasználni az embert, aztán hibáztatni mindenért, majd eldobni mindent ami addig volt.

Szerintem érdemes lenne megírnod neki, amit gondolsz. Szépen összeszedetten egy hosszú levélben mindent, amit szerettél volna elmondani, csak nem adott rá lehetõséget. Ha nem is akarsz már újra összejönni vele, talán megkönnyítené neked a továbblépést... mert akkor nem járna a fejedben, hogy mi lett volna, ha sikerül megbeszélni mindent. Az már az õ dolga, hogy mit kezd az infóval, te meg elmondhatod, hogy tényleg megtettél mindent és talán könnyebben le tudod zárni. (Legalábbis én ezt tenném a helyedben.)

Az a baj, hogy magadnak is osztottad a pofonokat. Hagytad magad elnyomni. Nem szabad. a problémákat meg kell beszélni és nem ráhagyni a másikra. Amelyik nõvel nem lehet megbeszélni dolgokat, az gyakorlatilag kuka.

Viszont abban igaza van, hogy totál felesleges találkoznotok, meg beszélneketek, hisz 3 hónapja váltatok el. Minek felköszönteni a másikat? Idõvel majd meglátod fogtok beszélgetni.

Én abban sem látom a problémát, hogy ami az övé, az az övé, ami a tied, az a tied. Majd ha összeházasodtok, akkor lehet közös számla, hitel stb.

28 évesen már a kapuzárási pánik felüti a fejét a nõknél és hajlamosak gyereket vállalni 2-3 hónapos ismeretség után is. Részben igazuk is van ,hisz 35 év feletti szülésnél már nagyobb a kockázat a rendellenességekre (fogyatékos, buzi, pedofil stb). Tehát ezért felesleges megutálni, haragudni a nõkre.

Viszont ránk, férfiakra sem lehet haragudni, mert ma egy fizuból nem ehet megélni. Egyedül talán, de többen nem (normális körülmények között). Ez egy kialakult helyzet sajnos, amivel nem tudunk mit csinálni.

Köszönöm szépen a megnyugtató, és jó tanácsokat. Jah, csajozni nem is fogok most kényszerbõl. Majd lesz valami. Tapasztalatot nyertem ezzel, tényleg elég sokat. Most nem õt hibáztatom mindenért, magam is úgyszint hibás voltam sokmindenben. Bennem is megvolt, van a szándék a családalapításra, de ahogy GyuriX2572 is mondja, tényleg teljes mértékben el vannak (vagyunk) lehetetlenítve minden téren. Így mire merjen az ember gyereket bevállalni. Hát igen õneki már a házasságon, gyereken járt az esze, ami valahol részérõl igaz is, hogy 28 évesen már lassan tényleg kéne gyerek. De szerintem az meg még várhatott volna 2-3 évet. Voltak céljaink, nekem is, neki is, közös célok is. De engem okol, hibáztat mindenért, mert én nem léptem komolyabban sosem semmiben. Ami valahol igaz is, de itt megint az ellehetetlenítés lép életbe. Jó lett volna vmi vállalkozást csin., csak h ne kelljen már "csicskának" lenni, és dolgozni ezerrel, majd várni hogy megkapd a fizetést. (mert a felét se kapod meg, amit elvileg keresned kéne) így az meg csak gyûlik, és már a csillagos egekben jár az elmaradás. Így valószínû õ meg tényleg bepánikolt és inkább dobott.
És akkor most keres vki mást? Aki talán el is veszi 0-1-2 éven belül? Vagy netán már gyerek is lesz tõle 1-2-3 éven belül? Akkor most ennek mi értelme volt? Így eldobni 8 évet? Ok, néha voltak viták, meg "duzzogások" sértõdések, nah de az hol nincs? Igaz sose tudtuk megbeszélni komolyabban a szándékainkat, akaratainkat, az én szavam nem ért soha sem semmit se. Ha meg nem tettem neki eleget, én persze h egybõl hibás voltam. Jó mind1, elfogadtam, beletörödtem, megszoktam. Õ örökölt egy kisházat, szerette volna hogy odaköltözzünk. Elkezdte(tük) felújítani, lakhatóvá tenni. Én beleadtam ~300k huf-ot. Egyszer jegyeztem meg, hogy milyen díszeket rak bele, meg hogy "cicomázza" ki, miért nem esztétikusabb díszeket választ, azt a választ kaptam, hogy ez az õ lakása és úgy rendezi be, ahogy õ akarja. Most erre fel elment a kedvem az odaköltözéstõl. Mert ebbõl én azt vettem le, hogy ezekszerint bármelyik percben, ha odaköltözünk õ nyugodt szívvel kipenderíthet onnan. Aztán meg a köv. vita alkalmával már azt vágta a fejemhez (mikor már látta hogy nem nagyon akaródzok odaköltözi), hogy én amúgy se adtam bele egy forintot sem a házba. Most énnekem sose kellett tõle egy árva garas sem. De akkor is miért mond ilyet??? Érthetetlen.

-"keveset keresett a csaj?"
Ezt mire értetted?
Anyagilag, papíron én elvileg a dupláját keresem. Csak kb a negyedét se kapom meg. Ez meg persze fájt neki, hogy én nem lépek ez ügyben. De kérdem én, hogy hogy? Ha már itt összegyûlt nem kis tartozás. Hogy lépjek ki? Mikor fogom azt a pénzt látni? Így meg aztán nagyon megint csak nem akartam odaköltözni, ha egyszer magam is alig tudom eltartani, hátmégha odaköltöznénk, és akkor a nyakunkba zúdul a rezsi, a lakásra a hitel, a kaja, az odajárás. Õ fizette a hitelét, a kocsit. És már nagyon nem is maradt a fizetésébõl. És erre akkor meg hogy akar gyereket õ is?
De persze én voltam a hibás.
Vagy hogy telefonon, üzenetben, személyesen nem keres?
Hát ezaz, hogy sehogy sem. Hiába "tepertem" utána, hasztalan volt minden lépés. Az elsõ 2-3 szóváltás is a "nemtudja" szóból állt. Ami meg = a vége! -vel. Én kérleltem, hogy legalább beszéljük meg, ne így kelljen szétválnunk, vagy legalább próbáljuk akkor meg, költözzünk oda (mivel jelenleg mindketten a szüleinknél lakunk). És meglátjuk mi lesz. Hogy foglyuk bírni. De nem! Hiába próbáltam vele szót érteni. Elsõ perctõl kezdve kérlelhetetlen volt. Nem akart semmit. Azóta beszélni sem, látni sem. Mondván hogy nehezebb, fájóbb így a "felejtés".
Jó ok, szétmentünk, de attól még legalább beszélni lehetne egymással, vagy legalább felköszönteni, vagy megkérdezni a másiktól, hogy mi van veled, hogy vagy? De neeem. 8 év után így kell csinálni! Ez a normális, elfogadott? Az ok, én vok a fiú, nekem kéne menni utána, én mentem is az elején, próbáltam, mindhiába, ezt kaptam, érdemeltem. Most akkor én írogassak neki karácsonyos, újéves sms-eket, hívjam fel, köszöntsem fel, akármi? Hát NEM. Szerintem ennyire azért ne várja már el tõlem ezekután.
Szóval érdekesen eljárt velem a sors. Cseverbõl vederbe. Egy pillanat alatt. Kb kiradírozhatom az életembõl ezt a 8 évet. Ami eltelt hasztalanul. Csak tapasztalatot nyertem, meg egy nagy bánatot. Kezdhetek mident elölrõl.
Lassacskán, de kezdek kigyúgyulni. Még egyenlõre élvezem a szinglik szabadságát. Aztán majd hozza a sors. Majd lesz valami.
Sry, hogy hosszú lett. Most jöttem haza melóbol, azt elkapott az ihlet megint 😄
Majd folytatom még 😄 ha nem gond!?
Kérdezzetek nyugodtan 😄 válaszolok.
Köszi a jótanácsokat!

szánalmas, hogy 8 év emlék csakígy kárba vész nála...mintha mi sem történt volna...legfõbb ok tényleg az, hogy nem volt összeegyeztethetõ céljaitok. Benne megvolt a szándék a családalapításra és mivel látta, hogy te nem igazán vagy még rá vevõ lehetséges, hogy bepánikolt szépen és ezért dobott...

peterson mindent elmondott elõttem, ami tanács

kezdem komolyan megutálni ezt az országot, amiért a fiatalok el vannak lehetetlenítve, hogy családot alapítsanak, annyira alacsonyak a fizetések, tényleg undorító...... 😞

ami a hsz-t illeti: szerintem ne tervezz elõre, hogy most singli akarsz maradni vagy komoly kapcsolatot szerezni, amit hoz az élet.... ha lesz egy jó csaj akkor kár kihagyni, de ha nem, akkor nem kell erõltetni...

keveset keresett a csaj?

hasonló cipõben jártam(-keltem) az elmúlt pár évben, nagyjából azt is tudom mit érezhetsz...

amit tudok tanácsolni, hogy adj idõt magadnak. ne erõltess semmit, ne akarj rögtön becsajozni, max azért, hogy testileg kielégült legyél (már ha ez számít nálad, bár kedved most nem sok lesz hozzá), de komolyabb kapcsolatot ne erõltess, ne keresd a másikban azt amit most elvesztettél. Más lesz az Életed, legalábbis eddig úgy néz ki ezt a kapcsolatot nem lehet feléleszteni, de azokból amit leírtál szerintem nem is érdemel meg téged ez a lány..tedd fel egy hátsó polcra az emlékeidben, de ne ragaszkodj hozzá, nem érdemes, csak fájdalmat fogsz magadnak okozni és csak jobban befordulsz.
beszélgess sokat barátokkal, férfiakkal és nõkkel is, beszéld ki magadból úgy ahogy itt most leírtad, az sokat segít. a barátok és a család mindig ott lesznek melletted, mögötted, fõleg a szüleid.

okokat, miérteket és hibákat ne keress, mert beleõrülsz, el kell fogadnod, hogy ez történt, valamiféle egészséges konzekvenciát vonj le, de sokat ne tépelõdj, ne emészd magad, megint csak magadnak ártasz vele.
nyugodtan irkálj ide is amikor jól esik, itt meghallgatunk mindig és mondunk majd jó nagy hülyeségeket is néha 😊 elõbbi azért komoly volt, de tudunk viccelni is ám 😊

Én 8 évig voltam együtt az "asszonnyal", nem vettem még feleségül, nem kértem még meg a kezét. Volt egy kis vita köztünk, ami miatt "hazaszaladt".
Azóta ez lett a kifogás amiért elhagyott. Igaz volt pár olyan megszólalása, ami miatt nem éreztem azt a bizonyos "biztonságot" mellette, hogy már el kéne hogy vegyem feleségül. De tény, hogy szerettem nagyon!
Az is igaz, hogy ketyeg a biológiai órája, de én meg nem akartam (még) gyereket, amíg nincs meg az az anyagi, stb.. háttér, amire be lehet vállalni. (am. 28 évesek vagyunk).
Elsõ (nah jó második, az elsõ kapcsolatom kb 2 hétig tartott) komoly kapcsolatom volt. Nagyon szerettem, sokmindent megéltünk! Nagyon sok álmom, vágyam, tervem volt az életben vele kapcsolatban! Szinte már együtt éltünk. Szerettem õt, még ha néha "duzzogtunk" is egymásra! De én nem akartam vele szakítani. A vita csak a "hab" volt a tortán a végére. Állítólag neki betelt a pohár. <#confused>
Szal szépen eltelt 8 év, kb nagyonsokminden nem történt. Nemsokmindennel jutottunk elõrrébb, de ebbe a mai világba semmi sem könnyû! Fõleg ha kb "fizetés nélkül" kell dolgozni. Ezért meg én voltam a hibás. Gyereket nem akartam, õt még nem vettem feleségül, így lelépett.
De azt se szemtõl-szembe tudatta velem, hanem csak beregizett fb-ra, és ott feltüntette, hogy egyedülálló! Én is mástól tudtam meg, hogy mi van?? Szakítottatok??? Jaah, jóó tudni.
Én szaladtam utána, vagy 20x kerestem, de vagy nem veszi fel a telót, vagy nem válaszolt, 1x sikerült vele taliznom 5percet kb, szerettem volna vele találkozni valamikor, leülni, megbeszélni a dolgot, de õt nem nagyon izgatta. Azóta semmi életjelet nem ad magáról. Se karácsonyra, se újévre, egy árva sms-t se kaptam. Ok, nem írtam én se neki, de háát könyörgöm, én próbáltam vele szót érteni, szerettem volna megbeszélni, meg ha el akart menni, akkor nem így elválni. Õ szakított ilyen formában velem. És még akkor én "teperjek"? De azóta levegõnek sem néz. 8 évig hitegetett, itt volt velem, együtt éltünk, erre ezt kaptam!
Ez lett a vége! Az álmaim, terveim, vágyaim most mind kártyavárként dõltek össze egy pillanat alatt.
Bocsi, hogy leírtam, hosszú lett de témába vágó volt (asszem), nah meg jól esett kimondani is magamból. Nah meg elkapott az ihlet is egy kicsit. Eléggé fájó dolog, még mindíg nagyon hiányzik (fõleg ennyi idõ után). Nagyon nehezen tudom elfelejteni (~3. hónapja). Megviselt a dolog rendesen.
És most nem is tudom, még élvezzem a szinglik szabad életét, vagy kezdjek gyorsan csajozni, hátha gyorsabban felejtek?

igen, valahogy így áll a dolog <#nevetes1>

azon viszont nem fogsz meglepõdni, milyen hamar fognak szétmenni