22708
nincs egy normális lány, aki nem csak külsőleg hanem belsőleg is kibírható
-
pett3rson #21227 Tegnap jöttem haza vidékről és megláttam egy volt osztálytársamat..Ő nem vett észre, Én meg nem szóltam neki. Valahogy nem volt kedvem beszélgetni vele, pedig biztos lett volna sok érdekes dolog amit megoszthattunk volna egymással. Furcsán éreztem magam, mert nem voltam ilyen, de valószínű kihatással volt rám az utazás, mostanában elég nehezen viselem az ilyeneket, gondolom a páromtól való ideiglenes elválás az oka. Olyankor befordulok, magam alatt vagyok.
Szép dolog, hogy annyi év után megpróbálod megkeresni és újra felvenni vele a kapcsolatot. Biztos örülni fog majd Neked.
A nagyvárosi érdektelenség egyik oka talán a túl sok és túl gyors információ-csere ami itt ér. Sok az ember, nagyját nem is ismered - sőt senkit jóformán, néha még a szomszédod nevét sem. Vidéken minden lassabb, nyugodtabb. Ez hiányzik belőle, de nagyon. Most, hogy otthon voltam tök szar volt visszajönni ide, a nyüzsibe. Ráadásul most költöztem és az idegen hely még inkább felkavarja a bensőmet. Most mélyponton vagyok rendesen :) -
Steve Q #21226 Érdekes. Bár nem mindenkinek kell városi élet ahhoz, hogy elveszítse az érdeklődést a szociális kapcsolatok építése iránt. -
#21225
"Én személy szerint viszonylag a való életben önmagam vagyok,"
valóban, csak ennek az "önmagamnak" nem minden aspektusa tudatos, nem minden aspektusáról tudsz, csak arról ami eddig előjött
és egy új helyzetben meglepő dolgok jöhetnek elő -
#21224
Érdekes amit írsz.
Engem legfőképpen azok az emberek érdekelnek, akikkel évekkel ezelőtt megszakítottam a kapcsolatot valamilyen okból kifolyólag.
Úgy érzem most már kész vagyok találkozni velük.
Nemsokára találkozok a húgommal, akivel 6 éve elég durván összevesztem, azóta nem láttam.
Van egy lány is aki nagyon fontos volt számomra (most is az), írtam is már itt róla. 7 éve nem láttam. Vele nem vesztem össze, csak egy olyan társasághoz tartozott (tartoztunk), akikkel már nem vagyok, és nem is szeretnék kapcsolatban állni, emiatt döntöttem úgy hogy eltűnök az életéből határozatlan időre, amíg úgy nem érzem majd hogy találkoznunk kell. Ennek most jött el az ideje, már próbálom felvenni vele a kapcsolatot újra. Róla annyit érdemes még tudni, hogy az egyik legfontosabb személy az életemben már kb. 10 éve, még akkor is ha ebből a 10-ből 7 évig nem volt köztünk lényegében semmilyen kontakt. Se egy sms, se email, se semmi. Miattam. Biztosan próbált keresni azóta itt-ott, de minden hidat felégettem.
Képzeld el egy nagyon-nagyon közeli barátodat, akivel állandóan együtt vagy, mindent együtt csináltok, aztán egyszer csak eltűnsz az életéből, és nem tud rólad semmit. Idővel nyilván megszokja a hiányodat, talán el is temeti az emlékedet mert hall ezt-azt másoktól rólad, mindenféle félinformációt. Na ez történt velünk annak akkor, és én nem is akartam megcáfolni az értesüléseit, hanem leléptem, akkor éppen ez tűnt a legjobb megoldásnak. De idén ennek is pontot szeretnék tenni a végére, és visszaszerezni egy régi barátot.
Az én életemben ez az elmúlt 10 év talán legbefordultabb sztorija a mindenféle nyavalyás szerelmi ügyeim mellett, amelyeken azért idővel túljutok. Az elmúlt évek egyik legnagyobb vesztesége ez a 7 év, amit nélküle töltöttem el. De én tűntem el, megvolt rá az okom. Alaposan megkavartam magam körül a szart, és talán nem akartam hogy a hozzám közel állók lássák ahogyan elsüllyedek benne. Most viszont itt az idő elvarrni a szálakat.
Amit írtál, hogy a nagyvárosi élettel elveszik az érdeklődésed az emberek iránt: én is így vagyok vele. Ahhoz hogy valaki felkeltse a figyelmemet vagy az érdeklődésemet, ahhoz nagyon meg kell ütnie valamit odabent. :)
Szerintem az ember idővel kiég. Egyre többet látsz, egyre kevesebb az újdonság, és mérséklődik az érdeklődésed. -
IXEMGabeo #21223 Cliokám nem lenne jobb, ha befejeznéd azt, hogy az összes üzenetem beteszed a gumiszobába feszültséget keltve? mi a célod ezzel te gyökér? Jó lenne, ha békén hagynál, mert rohadtul elegem van belőled. Amúgy is látszik mennyire nem fogod a lényeget -
IXEMGabeo #21222 Az egy dolog, ha az ember idegen emberek előtt nem adja ki teljesen magát, mert az nem célszerű, tehát ott tulajdonképpen álarcot hord szinte mindenki kivétel nélkül. Kivéve az nem, aki elviseli azt és totálisan nem érdekli, ha hülyének nézik, mert valami ordenáré módon nagy az önbizalma. Én személy szerint viszonylag a való életben önmagam vagyok, de nem adom ki természetesen teljesen magam. Meghúzódom és nem taposok el senkit, csak a saját dolgommal törődöm ennyi. Azért arra mindig oda kell figyelni nehogy kihasználjon a másik, mert az emberek rendkívül önzőek, kapzsik és gátlástalanok is tudnak lenni... -
#21221
mi is így gondoltuk, aztán az élet megmutatta, hogy ... ;) -
#21220
(Attól függően persze, hogy mit nem közölsz a másikkal) -
#21219
Hát az "infóhiány", hogy elfelejtesz ezt-azt említeni a másiknak - amit ugye te nem tartasz megjátszásnak - eléggé más színben tud feltüntetni, mint amilyen valójában vagy... -
IXEMGabeo #21218 mit kéne átlátni. Vannak olyan szokások, helyzetek, amik mindig újak lesznek anélkül h az ember megjátszaná magát. Mondok egy pl-t. Lehetséges, hogy előtte bírtam egy sportolót, amit megosztottam a családommal is így tudták azt, hogy azért a bizonyos emberért rajongtam és elismertem azt, amit csinál. Viszont arról nem tudnak vagy tudtak pl. hogy időközben megutáltam az illetőt és más kedvencem lett nos, nem tudják mivel nem osztottam meg velük. Ha ez számít mondjuk megjátszásnak oké, ez sztem inkább információ hiány mivel nem osztottam meg. Ha arra gondolsz mondjuk, hogy hazudnom kéne a családtagjaimnak akkor vállalom azt, hogy átlátnak rajtam. Vállalom azt, hogy tiszta és őszinte kapcsolat van a családban konfliktusok nélkül...
Igen más jellegű kapocs van a barátnő és az édesanya kettősnél általam. Barátnő, ha velem él majd tegyük fel, akkor nyilván méginkább ismerni fogjuk egymást. Amire oda kell figyelni az az, hogy ne fulladjon unalomba a kapcsolat, ne legyen túlzott féltékenykedés, ezeket a helyzeteket meg lehet oldani persze 1 fecske nem csinálhat örökké nyarat. Most még nagyon nagyon friss a dolog, viszont mindennek az az alapja mennyi a kommunikáció, mekkora a tűz, a vágyak és, hogy meddig fognak kitartani. Ezt majd az évek és az együttélés eldönti. Én azért bízom magamban, hogy mindent megfelelően rendszabályozni fogok, ami eddig is nagyon sínen ment... -
clio1616v #21217 inkább már átlátnak rajtad -
IXEMGabeo #21216 főleg nem családtagok előtt. Nincs mit megjátszani -
IXEMGabeo #21215 itt lehetséges, hogy manipulatív vagyok:) otthon nem kell -
clio1616v #21214 mindig azt csinálod, van hogy még magad előtt is -
IXEMGabeo #21213 majd az idő eldönti, ezt te sem állíthatod biztosra, hogy pont ez fog történni... -
IXEMGabeo #21212 tehát az sem igaz h minden ember színésznek született... -
IXEMGabeo #21211 elárulom h én sosem játszom meg magam szinte:D:D -
clio1616v #21210 de az igazi énetek jön olyankor...
mert nem tudtok elbújni, és olyan sokáig együtt élve nem tudjátok játszani magatokat egymás előtt - előjön a természetes viselkedés, úgy fogsz viselkedni mintha senki nem figyelne meg...
egészen addig, csak olyan képet fogsz látni róla, amit ő szeretne és tud mutatni magáról neked és másoknak - megfelelési kényszer fogja motiválni -
IXEMGabeo #21209 ez igaz, együtt élve jön ki igazán az ember nem azt mondom igazi énje, de akkor dől el kinek mekkora a tűrőképessége együttélés terén.
Ez majd idő idő idő függvénye...szevasz újra amúgy -
#21208
"megvan az összehang" ... "érdekes módon abszolút nem voltak eddig problémák és ahogy pretorian is említette helyén van az értékítéletünk"
Ezt igazából majd az együttélés, szóval a lakva megismerés fogja megmutatni, verifikálni. Erre figyelj.
S mondatja ezt velem egyrészt a népi okosság, másrészt a saját praxis. -
#21207
"-ja hamár itt tartunk h sántít a sztorim, akkor tegyünk már egy említést Ronina nickedről:D"
Tehetsz említést, de ne sűrűn.. :D -
clio1616v #21206 csak az utolsó mondatodra reagálva, a többit majd később olvasom el:
szívesen találkozunk veletek, mondjuk jövő hétvégén -
IXEMGabeo #21205 higgy amit akarsz:) ha neked az hihetetlen, hogy egy lány annyira vonzónak tart, hogy kb durván 1 hónap után odaadja magát nekem. Tudom h sokat panaszkodtam itt, de érdekes módon minden simán ment pedig minden esemény szinte újdonság erejével hatott volna. És, ami az érdekes, hogy miközben tapasztaltam a dolgokat nem éreztem magam egy pillanatra sem tanácstalannak, mint sokan mások. Minden összejött szinte elsőre, amire azért nem biztos h számítottam. Miért ne lehetne logikus a történetem? egy szóval se mondtam olyat h a lány prűd lenne vagy nem vágyott volna a dologra. Nem volt senkije előttem egyébként nem volt jelölt és ugyanolyan zárkózott volt, mint amennyire én ennyi a lényege. Mostmár szerencsére kimozdítottam ide oda és jók a közös programok is, megvan az összehang. Ez a lényeg...Ja és én, mint az érzésekkel nem foglalkozó személy marha jól megvagyok vele érdekes módon abszolút nem voltak eddig problémák és ahogy pretorian is említette helyén van az értékítéletünk. Ő nem egy mai tipikus, átlagos lány azt azért érdemes tudni, teljesen egyedi elképzelései vannak és nem rendelkezik a szokásos női logikával...ezt tapasztaltam is már rajta szval ezért hülyeség ez a hímsovinizmus, amit űznek itt egyesek, mint pl te is...(nem csak én mondtam ezt rólad)
-ja hamár itt tartunk h sántít a sztorim, akkor tegyünk már egy említést Ronina nickedről:D -
IXEMGabeo #21204 most azt képzeld el hogy én meg ezen a nyomorult Pesten élek huszon X éve:D és mindig paneltelepen...ami nem gáz, csak nem éppen szocializálásra hivatott környékek...unalmas és kész -
clio1616v #21203 nagyon :) -
#21202
mert neked mennyire van meg? :D -
clio1616v #21201 csak neki még annyira nincs meg mint amennyire nekem megvan :D -
pett3rson #21200 Erre is gondoltam ám, csak nem írtam le ilyen hosszan, nem volt kedvem :) Nagyon sokat lehetne itt agyalni a többiekről - Rólad, Rólam is :) - csak egy közösségi fórum nem erre van. Egy ilyen csoportterápiás megoldás lehet működne. Lenne min hüledezni, hogy kinek mi a normális és másnak miért is nem az.
Engem személy szerint Pest érzéketlenné tett bizonyos mértékben, nem érdekelnek az emberek annyira mint régen, sokat csalódtam, valószínűleg ez lehet az elsődleges ok. Ezenfelül még ezer más, a sok behatás ami ért a munkám és magánéletem során. Mindenesetre most megint változik az Életem, kíváncsi vagyok mit hoz ki belőlem :) -
#21199
Igazából már kibújt a szög a zsákból, és nem először:
"Lehet 1-2 napig rossz lesz és előjönnek majd a nosztalgikus emlékek"
Nem is lehetne szerintem párhuzamot vonni, az a karakter akiről te beszélsz valószínűleg szociopata, nem tudná meghatározni a jó/rossz fogalmát mert nincsen róla/róluk fogalmi megértése. Illetve van, de az teljesen más mint az a gondolatsor ami a Te vagy az én agyamban fut végig ha meghalljuk ezt a két szót.
Az ilyeneknek saját értékrendjük van, ami nem összeegyeztethető az átlagember gondolkodásával, értékrendjével, illetve csak részben az.
Pl. a börtönökben ha valakihez túl közel állsz, és a szemed sarkából nézed, az azt jelenti hogy ellenségednek tekinted, és rá fogsz támadni.
Ezt onnan tudom, hogy egyszer ezt nem szándékosan megcsináltam egy volt fegyenccel. Természetesen nem tudtam hogy mit jelent amit csinálok, egyszerűen csak úgy kezdtem el nézni, és közel álltam hozzá. Volt annyira szocializált hogy megértette hogy én máshonnan jövök, és elmagyarázta mit jelent amit csinálok. Idekint ennek nincs ilyenfajta többletjelentése.
Szóval lehet hogy közben el is beszélgetsz vele valamilyen semleges témáról, és a külső szemlélődő az ég világon semmit nem vesz észre az egészből, csak azt hogy egyszercsak nekiesel egy késsel minden különösebb előjel nélkül.
Az ilyen figura számára a munkáját végző rendőr a rossz. Amit csinál az vamzerkodás, aki a törvény "segítségét" kéri hogy megoldjon egy konfliktust az spicli.
Aki viszont bekokainozva kirabol két bankot + lelő 2 biztonsági őrt közben, az tökös csávó, jó gyerek, és a full szociopata ezt tök komolyan így érzi és gondolja. Ennyit a jó és a rossz fogalmáról, és hogy ez kinek a fejében hogyan is van:)
Ilyen betegséggel nem érdemes megpróbálni együtt élni, nem is lehet.
Szocializálódni kell, rehabra kell járni.
Vannak olyan ismerőseim akik 7-8 évet is voltak börtönben, akadnak köztük elég súlyos figurák is. Viszont már több éve kint vannak, és azóta próbálnak a szabályok szerint játszani, bár azért néha megfordul közülük egynek-kettőnek a fejében, hogy csinálni kéne valamit. Általában mégsem csinálnak semmit. Van köztük olyan aki azóta ingatlanos lett, van aki IT-területen helyezkedett el és még sorolhatnám. Szabadlábon vannak, mert nem voltak annyira antiszociálisak, hogy ne tudtak volna idővel részlegesen vagy teljesen szocializálódni.
Még a legbetegebbnek tartott, legkisiklottabb értékrendű gyilkosoknak is összejöhet kemény munkával, lehet ilyesmiről olvasni a neten. Ilyet nem ismerek hála az égnek.
A lényeg az, hogy Gabeonak közel nincs ennyire kicsúszva az értékítélete sem természetében, sem az általa alkalmazott módszerek (amelyeket állítólag alkalmaz) vonatkozásában.
Én még mindig úgy érzem, hogy benne sokkal több van a csendesen szenvedő akárkiből, aki igazából vágyik a valamire (akármire), de az analitikus elméje nem engedi előretörni az érzelmeit. De vajon meddig mehet ez így?
-
pett3rson #21198 Ilyenkor mindig Dexter jut eszembe, tudod a vérelemzős-sorozatgyilkosos sorozat:)
Ő is ilyen "érzelemmentes ember", de ez lehetetlen, érzései mindenkinek vannak, ennek a karakternek is, hiszen egyfajta érzés hajtja az újabb gyilkolás felé például és katarzisos élménye van egy-egy sikeres akció után :)
Nem akarok teljes párhuzamot vonni Gabeo-val - remélem legalábbis, hogy nem ilyen baltás gyilkos :D, bár ha rossz embereket öl akkor nyugodtan - , de róla sokszor jut ez eszembe. Próbálja elnyomni amit nem lehet, inkább megpróbálhatna együtt élni vele, sokkal egyszerűbb. Vagyis úgy ahogy Te leírtad, az jobban meg van fogalmazva. -
#21197
Nem is kell, szorítanak azok maguktól. Ha észre sem veszed hogy ott vannak, hogyan tudnád kontrollálni őket? :)
Ha pedig észreveszed őket, akkor te magad is érzed, megéled ezeket az érzelmeket. Kontrollálni pedig csak így tudod, és így is csak bizonyos határokon belül, korlátozottan.
A logikának, az analitikus gondolkodásnak illetve érzelmeknek nem egy a természetük, de mindkettő a túlélésedet, az életbenmaradásodat szolgálja sokszor teljesen eltérő, egymásnak ellentmondó módokon, ezért akarja az egyik állandóan háttérbe szorítani a másikat.
Vissza tudod folytani az érzelmeidet, de teljesen elnyomni nem tudod őket.
Nem vágynál semmilyen szociális kapcsolatra, ha ez lehetséges volna.
De vágysz.
Vissza tudod folytani az érzelmeidet, de elnyomni nem tudod őket ->
Te leszel a csendesen szenvedő akárki, aki igazából vágyik rá (akármire), de az analitikus elméje nem engedi előretörni az érzelmeket. De vajon meddig mehet ez így?
Ez alapján könnyen össze lehet rakni, hogy mi a másik véglet:
amikor a segged van a fejed helyén lényegében, és érzelmi alapon éled az életedet.
De ez csak két véglet, a legtöbb ember ennél azért bonyolultabb, mindenkinél máshogy áll be az equalizer, és változik(hat) is. -
#21196
szerintem éppen annyira van neki, mint Gabeonak ;)
clio: ahhoz neked kell a környékünkön járnod :D -
pett3rson #21195 nincs is csaja csak vetít itten...hagyjad má. -
clio1616v #21194 az én sztorim is elég cifra :D
de ezt majd akkor mesélem el, ha dartonikával hármasban leülünk sörözni egy macskaszépségverseny után -
#21193
te sem vagy százas és neked is van barátnőd, úgyhogy csitt :D -
clio1616v #21192 azért az a picsa is megéri a pénzét, aki évekig nem szexel a barátjával aztán miután szakítanak, összejön pont ezzel az ixemmel és már 4 hét után odaadja neki a szűzességét...
kicsit sántít a történet, de hát van aki meg istenben hisz :D -
clio1616v #21191 miááááú :D -
mester1987 #21190 Én is voltam így. Pont egy szakítás után voltam. Nehezen feledkeztem meg róla. Járni akart velem egy csaj, de volt is barátja és nem is tetszett annyira. -
#21189
szegény lány, megnyerte veled a főnyereményt :D -
mester1987 #21188 Senki se tökéletes, persze sokan így adják elő mert jól mutat :)