Az evolúció

Gondolom ez is a topic-hoz tartozik, mivel hatással van rá.

A föld lakossága 200 évvel ezelõtt 1 milliárd volt, s az utóbbi pár száz évben hatszorosa lett, 6 milliárd.
Persze mondják, hogy a föld sokkal több embert is el tudna tartani, de hova lesznek azok az állatfajok, növények, melyek nem tudnak alkalmazkodni az új körülményekhez. A mai afrikai állatok többsége már rezervátumokban él.
Megkérdeztek egy 70 éves ágyékkötõs afrikai benszülöttet, hogy látott-e már oroszlánt. A felelet az volt, hogy nem. Azt hiszem ez is egyfajta evolúció.
Az ég óvja azt az idegen életközösséget, ahova az emberiség majd talán egyszer beteszi a lábát. Azok is vagy evolulálódnak, vagy olyan sorsra jutnak, mint a földi élõvilág.

CIKK

Odontogriphus omalus



A kanadai Burgess palából elõkerülõ állatok mindig is lenyûgözték a paleontológusokat. A közép kambriumi fosszíliákban gazdag lelõhely ugyanis már a kezdetek óta ontotta magából a legelképesztõbb formájú organizmusok maradványait, amelyek osztályozása nem egyszer komoly fejtörést okozott a kutatóknak.

Ezen, néha már-már sci-fi-be illõ formagazdagságú fajok közül is talán az egyik legenigmatikusabb az Odontogriphus omalus volt, amelyet proto-gerinchúrosnak (Chordata), tapogatósnak (Lophophorata), soksörtéjûnek (Polychaeta), illetve puhatestûnek (Mollusca) már egyaránt néztek, de hovatartozásáról mindeddig nem alakult ki konszenzus.

A Nature mostani számában megjelenõ tanulmány azonban úgy tûnik végre végleg helyre teszi ezt a furcsa kis állatkát, és a helye a Puhatestûek között leszlészen. A döntõ nyom egy reszelõnyelv (radula) maradványa volt (hogy miként is néz ez ki egy mai csigánál, azt lásd itt), amely a csigák és közeli rokonaik egyik igen karakterisztikus jellemzõje. Azaz a kb. 10 cm hosszú lény, nem más mint egy igencsak lapos meztelencsiga, amely a közép-kambriumi tengerek aljzatát borító kékalga telepeken lakomázott - kicsit hasonlóan az akvárium tisztításra is használt jelenkori rokonaihoz.

A "lásd itt" -- képe:




UI: Ez talán egy jó példa, hogy miért is "gumielmélet", és sztem ez így van jól.

Ez érdekes volt <#eljen>

CIKK

Egy kosár kopoltyú



A gerincesekrõl beszélve, hajlamosak vagyunk szinte kizárólag az állkapoccsal rendelkezõ fajokra gondolni, bár a csoportba nemcsak õk tartoznak bele. A kicsit mostohatestvéri sorsra ítélt, állkapocs nélküli gerincesek közé ma kizárólag állkapocs nélküli halakat (pl. ingola) sorolunk. Ezeknek a fajoknak evolúciós szempontból is fontos jelentõsége van, hiszen bizonyos szempontból maguk is "élõ kövületek" utolsó mohikánjai egy olyan korszaknak amikor a gerinceseknek még nem volt állkapcsa: ez ugyanis az elsõ kopoltyúívbõl alakult ki késõbb (más változásokkal karöltve).
Két, 370 millió éves, Kanadából nemrég elõkerült fosszília is tanúskodik errõl az idõszakról, az állkapcsosok kialakulásáról (úgy tûnik, Kanada nem egy rossz hely átmeneti fosszíliák keresésére ;-)). A két devon kori lelet, az Euphanerops longaevus és az Endeiolepis aneri (egyébként, mint arra a szerzõk is kitérnek nem teljesen biztos, hogy két külön fajról van szó) azért különleges, mert bár számos olyan jelleget hordoznak a felépítésükben, amelyek az állkapcsos halakra jellemzõek, mégis állkapocs nélküliek és számos kopoltyúval rendelkeznek. Utóbbiak különösen jól megõrzõdtek (ami tényleg ritkaság, mert az ilyen finom szövetek csak egészen különleges esetekben állnak ellen az idõ vasfogának), így láthatjuk, hogy ezek a halak a ma is élõ ingolákhoz hasonlóan a hasukon hordoztak egy "kopoltyú-kosarat", benne a kopoltyúikkal. Érdekes, hogy nem hét, hanem egyenesen harmic darabot figyelhetünk meg ezekbõl a szinte fejtõl-farokig húzódó "kosárban", ami arra utal, hogy ezek a fajok egy olyan közegben tengették az életüket, ahol nem volt sok oxigén és/vagy a mai halaktól eltérõen nem voltak képesek a vizet aktívan áramoltatni a kopoltyúikon keresztül (s ezt kompenzálták a nagyobb felülettel).
Mit is jelen mindez? Hangsúlyoznám, hogy (egyelõre ?) nem jelenti azt, hogy a gerincesek valamikori õse harminc kopoltyúval rendelkezett, hiszen nem tudhatjuk, hogy ezen halak felépítése mennyire tükrözi alkalmazkodásukat egykori élõhelyükhöz. Annyi azonban valószínûsíthetõ, hogy az állkapcsos gerincesek õse, a mai ingolákhoz hasonló kopoltyú-kosárral rendelkezett és ebbõl alakult ki mind az állkapocs, mind az állkapcsos halakban megjelenõ kopoltyúrendszer.

De csak akkor ha az új körülmény nem teljesíthetetlen.

Kerestem, nem találom. Melyik hozzászólásokra gondolsz?

lentebb teljesen ki van fejtve, nézd meg.

elmondanád újra, hogy képzeled?

Ennyit arrol, hogy feltételezés csak amit mondtam, hogy uj körülményeknek kitett egyedek alkalmazkodnak.

CIKK

Az elveszett világ

Hmmmm, minden, az evolúció irányában csöppnyi affinitást is érzõ biológus álma valami hasonlót felfedezni: a Times híre szerint Izraelben egy több millió éve hermetikusan izolált ökoszisztémára bukkantak a kutatók egy kõfejtõ környékén. A külvilágtól feltételezhetõen kb. 5 millió éven át elzárt barlangban minimum nyolc új fajt találtak, köztük számos a mai modern skorpiókra emlékeztetõ ízeltlábút. Egyelõre nem lehet sokat tudni az új fajokról, de kíváncsian várom annak leírását, hogy milyen utat választott magának az evolúció a Föld ezen eldugott szegletében. A mellékelt ábrán annyi látszik, hogy a test pigmentezettsége lecsökkent, ami egyáltalán nem meglepõ a korom sötétben és a világ más tájain, egészen más fajok esetében is volt már rá példa (lásd mexikói barlangi halak - Astyanax fasciatus - esetében). Az már csak saját jóslatom, hogy (szintén hasonlóan más barlangi fajokhoz) a látószervük is totál elcsökevényesedett és pusztán más érzékszerveikre hagyatkozva tájékozódnak. Mindenesetre izgalmas lesz ezekrõl a kis dögökrõl majd bõvebben is olvasni, megtudni miként mások mint a felszínen élõ rokonaik, és milyen genetikai változásokra vezethetõk vissza a morfológiai különbségek.

CIKK

Sejhaj denevér, benned van az egér-vér

Az élõvilág változatosságának legfõbb oka az embrionális fejlõdés során bekövetkezõ kisebb-nagyobb változásokban rejlik. Általában minnél közelebbi rokon két faj, ezek a változások annál késõbb válnak nyilvánvalóvá az egyedfejlõdés során. Leggyakrabban nincs is szó új gének megjelenésérõl, egyszerûen meglevõ gének szabályozása változik meg egy kicsit. Mint a mellékelt ábrán látható pl. az embrionális fejlõdés egészen késõi szakaszáig a denevér fejlõdése (bal oldalon) kísértetiesen hasonlít az egér fejlõdésére (jobb oldalon). Már jól elkülönülnek az egyes testtájak, de még nyoma sincs a késõbbi szárnynak és hegyes füleknek. Ezek késõbb válnak láthatóvá, de a hozzájuk vezetõ molekuláris változások az ábrán látható idõ tájékán következnek be.



A denevérek alakja nem új keletû, már az 50 millió éves fosszíliák (fent) a ma élõ utódiakhoz (lent) hasonló szárnystruktúrával rendelkeztek. Ez pedig azt jelenti, hogy a hüvelykujjuk kivételével ujjperceik meghosszabodtak, s a köztük feszülõ bõrredõ révén úgynevezett "kéz-szárnyat" alkotnak. (Ezzel szemben a madarak szárnya ún. "kar-szárny" - amely a teljes kar módosulása révén alakult ki -, a Pterosaurusok szárnya pedig "ujj-szárny" volt - itt egyetlen ujj részeinek a meghosszabbodása képezte a szárny alapját.) Csak erre az alakra nézve, világossá válik, hogy a szárnykeletkezés kezdeti lépéseit valahol a mellsõ végatg fejlõdése során kell keresni.



A végtagbimbók fejlõdése és növekedése során fokozatosan alakulnak ki a kart alkotó csontok. Elõször sejtek vándorlása és gyülekezése révén egy porc alapú "váz" jön létre, amelyet késõbb fokozatosan helyettesít a csontszövet. Ez az a pont ahol az egér és a denevér végtagjainak kialakulását figyelve egy fontos különbséget lehet észrevenni: utóbbiak esetében a kialakuló ujjak porcos váza nem áll meg a növekedésben.



A kérdés tehát adott: milyen gének termékei a lehetnek felelõsek ezért? A válasz pedig nem is annyira nehéz. Van ugyanis egy fehérje család, amely már a nevébõ adódóan is jó jelölt ezek az ún. Bmp-k azaz Bone Morphogenetic Proteinek. A név (persze) nem véletlen számos olyan esetrõl tudunk, amikor különbözõ Bmp-k révén jellegzetes változások következtek be a csontozat kialakulásában. Néhányról korábban már én is említést tettem (lásd egyes halak és pintyek arcberendezésének alakulását), de végtagok esetén a tudományos irodalom további tippekkel is szolgál. Ha egerek végtagbimbóit Bmp2 gazdag médiumban nevelgetjük: az ujjak hosszabra nõnek, ellenben, ha egy Bmp anatgonistát, Noggint keverünk a tápoldatba, az tompa, rövid ujjakhoz jutunk. Ezen a gondolati úton végighaladva nem nehéz kitalálni, mi is az elsõ teendõ, ha a denevér ujjak megnyúlásának okát keressük: megvizsgálni, mi történik a kézben kifejezõdõ bmp2 génnel.
A fentiek ismeretében az eredmény nem teljesen meglepõ: a denevérek fejlõdõ mellsõ végtagjának ujjaiban mind a bmp2 expresszió, mind a Bmp-k által szabályozott Smad jelátviteli út aktivitása sokszorosa annak, amit a hátsóvégtagjukban, vagy egerek mellsõ végtagjában figyelhetünk meg. Azaz a szárnykialakulás egy fontos (bár nem kizárólagos) tényezõje a szóbanforgó gén aktivitásának felerõsödése lehetett egy olyan helyen, ahol amúgy is kifejezõdött az egyedfejlõdés során.



A denevérek mellsõ végtagja fejlõdõ ujjperceinek sejtjeiben (kék) lényegesen magassabb a Bmp fehérjék (piros) szintje, min a hátsó végatag ujjperceiben, vagy az egerek mellsõ végtagjában (e-g). Mindez a bmp2 gén magasabb aktivitásával függ össze (h) és ennek következményeként a Smad jelátviteli út is sokkal több sejtben kerül aktiválásra (piros) a denevér kéz ujjaiban mint lábukban vagy az egerekben (i-k).

Kapcsolódó honlap.

<< a sarlóalakú vörösvértestekkel rendelkezõk >>

A kis komcsik <#hehe>

raphanobrassica

jó nekünk, rossz a maláriának. xD

pff 😄DD

nagyszerû. Elfelejtettem, mit akartam írni light-nak.. 😊

Ez jó indulatú ott ahol maláriaveszély van és semleges mondjuk nálunk.

nem én vagyok az az ember, akinek ezt meg kell állapitania. Nem vagyok sem orvos, sem tudos. Ugyhogy ilyenekbe nem kell itt belekötni, thx.

"Nem hal ki mind, mint ahogy én is irtam, de a legtöbb mutácio (sajnos) rosszindulatu."
Elõbb lett említve hogy a sarlóalakú vörösvértestekkel rendelkezõk jobban ellenálnak a maláriának. Akkor ez mist "jó" vagy "rosszindulatú"?

Akkor én értelmeztem rosszul, elnézést.

ugyanazt irtuk, csak számokba bonyolodtunk bele.^^
Nem hal ki mind, mint ahogy én is irtam, de a legtöbb mutácio (sajnos) rosszindulatu. Statisztikák szerint, de attol még lehet, hogy a pozitivat csak nem vesszük észre.

Nem hévvel irogatok csak te azt mondtad, hogy kihal én meg azt, hogy véleményem szerint nem. Ennyi. Attól még lehet neked van igazad.

Én minden hozzászólásom a saját véleményemet tükrözi és nem az igazságot, csak nem szeretném mindenhová leírni. Én csak véleményt próbáltam cserélni, sorry

szerintem hiába irogatsz ilyen hévvel, attol még lehet, ugyanazt gondoljuk, max nagyon szeretnéd hogy csak neked legyen igazad.
Eddig ez a három csoport párszor feltünt a topikban, és mindenki tudomásul vette.

Szerintem...

Három alapvetõ csoportot állítsunk fel:

1. nem élet/szaporodoképes : Ez egyértelmû, hogy a jelen körülmények között (ezt bele kell fogalmazni sztem) nem marad fenn.

2. semleges mutáció: Semleges mutáció nem minden esetben felesleges. Ez eltûnhet egy adott populációból, de nem feltétlenül. Az a mutáció, mely kulönösebb hátrányt nem jelent ugyan úgy fenn is maradhat, (továbbörökíthetõ).

3. hasznos: ha elõnyökkel jár, akkor bizonyára fennmarad, hisz az egyed sokkal nagyobb valószínûséggel örökíti ezt tovább.

Szerintem...

És a legtöbb mutácio esetében vagy nem élet/szaporodoképes az egyed, vagy "felesleges" mutácio, és kihal az ágbol.

Ha a mutációra gondolsz, hogy ennek hatására legtöbbször új faj keletkezik, akkor szerintem pont ellenkezõleg. A mutáció maga nagyon gyakori dolog és legtöbbször a változást észre sem lehet venni.

amúgy értem mit írsz, rájöttem, miért így írod, neked is igazad van ebben, majd mindjárt ki is fejtem ha tudom, de elõbb szívok kis levegõt.

jo, igaz, szoszo, mekkora az a változás, ami beáll. De legtöbbször tényleg uj faj lesz.

A helyes megfogalmazás: Egymás között szaporodva termékeny utódot hoz létre.

És az öszvér mivel szaporodik?

khm. tudtam hogy valaki beir egy ilyet. Szerintem a szamár is tud szaporodni a loval, és mégis más faj.

Már miért lenne más faj? Az még nem elég, hogy nem ugyanaz. A kitétele, hogy más faj legyen, hogy ne is tudjon velük szaporodni. Nõhet 3 feje, két farka, amég tud szaporodni velük.

"Elismered a fajon belüli változást, de azt is, hogy egy fajból másik alakulhat ki?"

miez, teszt? 😄

amugy igen, látom, sikerült megint kiforgatni a mondanivalom...a változást esetleg változásban mérjük.
csak értelmi csiszolás végett: fajon belüli változás uj fajt eredményez, mert már nem lesz ugyanaz, ami volt. ugyanabba a törzsbe, nemzetségbe, családba fog tartozni, de uj faj lesz.

miért? Miben mérjük a változást?
Elismered a fajon belüli változást, de azt is, hogy egy fajból másik alakulhat ki?

(például? irásjeleket igen, azért elnézést kérek mindenkitöl, néha "lusta" vagyok irni öket.)

ööö majdnem....
ez a "hogy müködik" sokféleképpen érthetö és kiforgathato, igy nem akarok rá egyszerüen válaszolni, inkább kifejteném. Igen, az evolucio megfigyelhetö, kisebb formáiban, ahogy a környezet hatására megváltoznak a populácio egyedei. Dehogy mennyi és milyen változás kellett hogy gerinctelenböl gerinces legyen, csöidegrendszerböl ducidegrendszer, ezt nem tudja megmondani senki(és lehet nem is fogja)

(egyébként néha minhta kifelejtenél néhány szót a mondataidból)

sajnos nem
ellenben most néztem meg a vitathatatlan2-t

johát elöfordul hogy néhány embernél még a szántás is müveltebb, de egyet kérdeznék: Ismered a Közép-afrikai bölcsöszáju halak történetét?

Most te azt állítod, hogy az evolució megfigyelhetõ, csak nem tudjuk hogy mûködik?

én csodálkozom is rajtad light
miért nem fogadod el, hogy egyik faj kialakul a másikból, mindenféle bizonyíték nélkül???
miféle bizonyítékra vársz???
azt mondják itt az okosok, hogy így volt és õk csak tudják, biztos látták, miközben kapáltak a föledeken

Egyik fajbol a másik simán kialalkul, nézd csak a kutyákat, macskákat meg mitomén, hanem az egész folyamat elejétöl a végéig rejtély. Mielött még ki-ki jönne a azzal, hogy nem is lehet, tudom, hogy nem lehet bebizonyitani, mert tul régen volt, ha maradt egyáltalán, az is hogy, stn...
Amugy erre tényleg van már bizonyiték, de ha visszaolvasod a topik hszeit, rájössz, nem én vagyok a másik oldalon. Ha erre konkrét példa kell, pl ilyen megfigyelés a bölcsöszáju hal is.

"Amikor az ember elkezdett írni már rég nem majom volt, tehát ebben a témában ki lehet zárni a majomokat mint ellenpéldát, vagy mit."

Csak arra próbáltam rávilágítani, hogy a beszélt nyelv az jóval megelõzi az írásos formát. Innentõl pedig kár vitatkozni róla. Mondjuk nem értem, hogy mi az alapprobléma mindezzel (bonyolult/egyszerû).

Nem mondtam, hogy csak bonyolultabb nyelveket találunk. Ez csupán egy tendencia, tehát van kivétel is természetesen. Hogy mitõl bonyolultabb az egyik nyelv mint a másik, az persze nem olyan egyszerû kérdés, valóban. De a mai angolt ha összehasonlítom a ó-latinnal akkor azt kell mondanom, hogy az ó-latin bonyolultabb, vita nincs.
A nyelvtörténet-tudomány nagyon messze van a reáltudományoktól, így természetesen nagyon vitathatóak az elméletei. Nem is érvelek én semmi mellett csupán a "nyelv-evolúció" téma kapcsán jegyeztem meg, hogy ott se minden egyértelmû. Sõt, létezik egy bonyolulttól-egyszerûbbig típusú változás. Nem arról van szó, hogy minden esetben így lenne, könnyedén lehet ellenpéldát találni, de a tendencia ettõl még létezik; lásd a példáimat.
Jefferson: Amikor az ember elkezdett írni már rég nem majom volt, tehát ebben a témában ki lehet zárni a majomokat mint ellenpéldát, vagy mit.

NAPI CIKK - VOL II.

Kilóg a kígyóláb



Régi olvasóink talán még emlékeznek arra(elõzõ hosszú cikk amit betettem), hogy anno egy olyan posttal indítottam amely a csökevényes szervek apropóján a kígyók lábainak történetét oknyomozta. Azért idõszerû ezt felidézni, mert nemrég került elõ egy újabb átmeneti fosszília (ez már csak egy ilyen hónap), egy olyan kígyónak a maradványa amely az eddigi fosszíliák közül a legfejlettebb lábbal rendelkezik. A Patagóniából származó Najash rionegrina azért is különleges, mert ez az elsõ olyan õsi kígyó-maradvány, amelynek "dereka van", azaz szakrális csigolyái és csipõ csontjai! (Ez még az eddigi legteljesebb lábbal rendelkezõ Haasiophis terrasanctus estében sem volt megfigyelhetõ.) Gyakorlatilag a Najash-nak funkcionális lába volt. A csonttani vizsgálatok szerint az ominózus, Felsõ Krétában élt csúszómászó valószínûleg a kígyófélék legõsibb, alapjegyeit viseli, azaz az említett csoport ma ismert legprimitívebb, ún. bazális képviselõje. Sõt, léte talán eldöntheti azt a vitát is, mely arról szól, hogy a kígyók tengeri vagy szárazföldi hüllõkbõl származnak. Ezzel a lelettel inkább az utóbbi nézetnek áll a zászló, s az is valószínûnek látszik, hogy a szárazföldi és az egykori tengeri kígyók (az ún. Mososauridae csoport) párhuzamosan, egymástól függetlenül veszítették végül el a lábukat. (A kígyó paleo-taxonómia amúgy egy elég vitatott terület, az érdeklõdõk bõvebben a Lancelet-en olvashatnak errõl.)




The Lancelet

Nem túl szerencsés ha az ember fia úgy beszél mint egy kislányka.

NAPI CIKK - VOL. I.

„Kígyónak lábsó...” - Csökevény szervek 1.

Hogy már rögtön az egész blog legelején lelõjem a legnagyobb evolúciós közhelyet: Theodosius Dobzhansky, minden idõk egyik legnagyobb evolúcióbiológusának szavaival élve: ”A biológiában semminek nincs értelme, kivéve ha az evolúció fényében nézzük.” Közhely, de nagyon igaz, fõleg napjainkban, amikor a fejlõdésbiológia, evolúcióbiológia és genetika összefonódásából egy új tudományág, az ún. EvoDevo van születõben.

A darwini alapgondolat a közös õstõl való leszármazás, azaz minden ma létezõ élõlény eredete visszavezethetõ egyetlen régen élt õsi organizmushoz (ez az, amit a szakirodalom Universal Common Ancestor – UCA néven ismer). Ebbõl az õsi, primitív szervezetbõl jött létre a ma ismert élõvilág sokfélesége a természetes szelekció viszonylag egyszerû logikája alapján. Ezen elegáns gondolatmenet egyik alapkövét Karl Ernst von Baer, német embriológus törvényei képezték, amelyek (durva közelítésben) azt fogalmazták meg, hogy az egyedfejlõdés során az általános jegyek hamarabb, míg a specifikus jellegzetességek késõbb jelennek meg (azaz minél közelebb álló fajokat vizsgálunk, annál tovább hasonló az embrionális fejlõdésük). Továbbgondolva, ebbõl az is világosan következik, hogy a különbözõ fajok közötti különbségek legelõször az egyedfejlõdés valamelyik szakaszában jelennek meg. Vagyis ha meg akarjuk érteni az evolúciót akkor érdemes beleásnunk magunkat a fejlõdésbiológiába (és természetesen vice versa). Sean B. Carroll, az evodevo-s társaság egyik vezéralakja legutóbbi könyvének (”Endless Forms Most Beautiful”😉 elõszavában megpróbálja zanzásítani az új terület esszenciáját, több-kevesebb sikerrel: „A formák közötti különbségek az egyes gének felhasználási helyét és idejét befolyásoló evolúciós változásokból erednek, különös tekintettel azokra a génekre, amelyek bizonyos struktúrák számát, alakját vagy méretét befolyásolják.” Nnna, egész tömören tehát valami ilyesminek a vizsgálatával foglalkozik az EvoDevo.

Az evolúciós elmélet fontos következménye, hogy a természet hozott anyagból dolgozik, azaz már létezõ élõlények adaptálódnak új körülményekhez. Ez számos esetben azzal jár, hogy olyan szervek, amelyek valamelyik õs számára létfontosságúak voltak, hirtelen feleslegessé válnak, s ezért lassan elsatnyulnak, elcsökevényesednek. Az darwini gondolat ezen ütõs bizonyítékait nevezzük csökevény (vagy vesztigiális) szerveknek, s ez a kis sorozat néhány jellegzetesebb (és érdekesebb) bemutatásával fogja az idõt pocsékolni.

Mint a címben diszkréten próbáltam rá utalni, ebben az elsõ részben a kígyók (hiányzó) lábáról lesz szó, hogy hova tûnt el és miért.



elég egyértelmû, hogy hüllõként a gerincesek Tetrapoda (azaz „Négylábúak”😉 csoportjához tartoznak. Azonban az is egyértelmû, hogy nincs négy lábuk. A kérdés adott: miért?, ám hogy megértsük, ahhoz elõször egy végtagkialakulás-gyorstalpalón kell átesnünk. Az egyes végtagok pozícióját a gerincesek testének hosszanti felosztásában kulcsszerepet játszó homeobox (hox) gének kombinációja határozza meg (kisebb betû+szám kombináció elõrébb található, míg nagyobb betû+szám hátsóbb expressziós területet jelöl). Például a mellsõ végtagok a hoxc6 gén expressziós területének kezdete elõtt találhatók (lásd 2. ábra). A végtagkialakulás pozíciójában a hámréteg (epidermisz) alatt mezodermális sejtek gyûlnek össze és az ezek által termelt növekedési faktor (FGF10) váltja ki az epidermisz és az alatta található szövetek közötti interakciót. Ennek következményeként specifikus transzkripciós faktorok lépnek mûködésbe az elsõ és a hátsó végtag leendõ pozíciójában (Tbx5 a mellsõ végtagok esetén, illetve Tbx4 és Pitx1 a hátsó végtagokban (lásd 1. ábra) <1,2>) melyek elindítják a „végtagbimbók” (limb buds) növekedését. Ezekben a végtag-kezdeményekben további bonyolult felosztási folyamatok játszódnak le (ezekrõl majd valamikor késõbb – talán – lesz szó bõvebben), de a legfontosabb, hogy hátsó részükön kialakul az úgynevezett polarizáló aktivitás zónája (zone of polarizing activity – ZPA), amely koordinálni fogja ezt a felosztást az általa termelt sonic-hedgehog (shh) nevû molekula révén.

Na, akkor ennyi fejtágítás után lássuk, hogy mi is történik (pontosabban nem történik) a kígyók embrionális fejlõdése során.



2. Ábra: A kígyókban egyes hox gének expressziós tartománya megváltozott. (forrás: ❤️>)

Az elsõ (témánk számára) fontos változás, hogy néhány karakterisztikus hox gén expressziója megváltozott: a hoxb5, hoxc6 és hoxc8 szinte a test teljes hosszában kifejezõdnek, különösen feltûnõ, hogy expressziós tartományuk elülsõ határa a fejnél található (lásd 2. ábra). Ez kettõs következménnyel jár: egyrészt megszûnik az elülsõ végtag kialakulásához szükséges pozicionális információ (mert nincs többé olyan, hogy „hoxc6 elõtt” a gerincoszlop mentén), másrészt, mivel ezen hox gének kombinációja (más gerincesekben is) háti identitást eredményez, nyilvánvaló, hogy a nyaki csigolyák hátivá váltak, valamint a kígyók megnyúlt teste leginkább egy hosszú hátnak tekinthetõ <4>. Mellsõ végtag (hiánya): kipipálva.
A hátsó végtag egy kicsit bonyolultabb történet. Bonyolultabb, mert e tekintetben kígyó és kígyó között is akad különbség. Míg a rendszertani besorolásukat tekintve a Boidae alcsaládba tartozó boák és pythonok esetében felfedezhetünk hátsó végtag maradványokat, addig más kígyók esetében már ilyesmivel sem találkozunk.


3.Ábra: A 95 millió éve élt Haasiophis terrasanctusnak jól felismerhetõ hátsó lába volt. (forrás: <5>)


Ez minden valószínûség szerint a Boidae alcsalád õsiségét bizonyítja, hiszen a fosszilis anyagban fellelhetünk olyan kígyócsontvázakat, amelyeknek bár csökevényes, de jól felismerhetõ hátsó- (és csak hátsó!) végtagja van. Ilyen például a kb. 95 millió éves Haasiophis terrasanctus (3. ábra) amelyet sokan egy átmeneti láncszemnek tekintenek a kígyók négylábú, gyíkszerû õse és a mai kígyók között <5>. (Ugyanakkor itt illendõ hangsúlyozni, hogy tudásunk még elég hiányos kígyó fosszíliák terén, így nem egyértelmû, hogy a Haasiophis valóban a boák õsének tekinthetõ-e, sõt az sem kizárt, hogy a hátsó láb elvesztése többször, egymástól függetlenül következett be az idõk során a kígyók családjában.) A boák embrionális fejlõdése során a hátsóvégtag-„bimbó” ugyan megjelenik a testfalon, azonban valamiért mégsem hoz létre teljes értékû végtagot. Hogy miért nem arra a génexpressziós vizsgálatok adtak magyarázatot: valamiért (és ez még pontosan nem tisztázott) a shh gén nem kapcsolódik be az alakuló hátsó végtag ZPA területén. Ennek következtében természetesen az általa irányított folyamatok sem kezdõdnek el, ergo a boáknak nem lesz rendes lába. S ami még érdekesebbé teszi ezt, az az, hogy a jelek szerint a végtag-”bimbó” megfelelõ jelek esetén képes lenne létrehozni egy végtagot, mert amennyiben csirkeembrióba átültetik a kígyó végtagkezdeményét az mûködõképes lesz és szerepet játszik a végtag kialakításában. Ezzel tömören le is rendeztük a boák hátsó lábát, de mi a helyzet a többi kígyó esetén? A válasz kicsit kiábrándító: még nem tudjuk (az evodevo sajnos nem az a terület, ahova sok K+F pénz folyik, így viszonylag kevés kísérletre van lehetõség, azok viszont nagyot szólhatnak ;-)). Csak találgatni tudunk, de mivel egyáltalán nincs hátsóvégtag-kezdemény, sokan azt valószínûsítik, hogy szintén a Hox-kód változása lehet a dologban. Remélhetõleg valaki elõbb-utóbb a dolog végére jár, akárcsak annak, hogy hasonló változások vezettek a lábatlan gyíkok végtagjainak eltûnéséhez, vagy netán a végtagkialakulási folyamat más pontjain következtek be változások.

Forrás:

<1> Minguillon, C., Del Buono, J. and Logan, M.P. (2005) Tbx5 and Tbx4 are not sufficient to determine limb-specific morphologies but have common roles in initiating limb outgrowth. Developmental Cell 8(1):75-84.
<2> Graham, A. and McGonnell. I. (1999) Limb development: Farewell to arms. Current Biology 9(10):R368-370.
❤️> Graham, A. and McGonnell. I. (1999) Developmental evolution: This side of paradise. Current Biology 9(17):R630-632.
<4> Cohn, M. J. and Tickle, C. (1999) Developmental basis of limblessness and axial regionalization in snakes. Nature 399: 474-479.
<5> Tchernov, E., Rieppel, O., Zaher, H., Polcyn, M.J. and Jacobs, L.L. (2000) A fossil snake with limbs. Science 287(5460): 2010-2012.

ha csak bonyolult nyelveket találunk, akkor mi szerint egyszerûbb az egyik, és mi szerint nevezted bonyolultabbnak a másikat?

Szerinted a mostani majmok jegyzetelnek? Soha az életben nem fogsz találni ilyen feljegyzést.